Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-10-21 / 6. szám
■■■■■pfHgilPPip i — 133 — mat, mely a szaruhártyán csak azután okoz súlyos változásokat, xerosist, fekélyesedést, miután már a szemhéjak a szemtekével összenőve a szaruhártyát fogják körül, avagy pedig ha ily Symblepharon képződése idején sem alszik még ki a kóros folyamat, a letapodás helyéből kiindulva keletkeznek a szaruhártyán olyan laza hólyagok, a minők előbb a kötőhártya tönkretételét eszközölték. így történt ez abba,n a három pemphigus-os esetben is, melyeket az egyetemi szemkórházban láthattam. Saemisch szerint a keratitis bullosa leginkább abszolút glaukomás, továbbá lencse-ficzamodás miatt vagy idegen test behatolása után másodlagos glaucomában megvakult szemeken fejlődik; úgyszintén azt is tapasztalta, hogy a keratitis bullosa megelőzője volt a később kitört glaukomának. A keratitis bullosát súlyos szöveti keratitis-nak tekinti, melynek csak része a hólyag-képződés. Az én eseteim a következők: 1. Sch. Salamon 54 éves szabó bal szemén 1876-ban történt Graefe-féle hályog-műtét, 1885. évi febiuárius 17-én, mikor a jobb szemét operáltuk, bal szeme secundáriáját az ínhártyán át discindáltuk, távozásakor a hártya czafatai libegők voltak. 1886-ban. megkísértettük a libegő hártya kihúzását, de elbukott. Folyó évi januárius 23-án azzal a panaszszal jött újra hozzánk, hogy két hónap óta romlik a bal szeme látása s az utóbbi napokban nagy fájdalmak is kínozzák. Jobb szeme aphakiás jól látó. Bal szeme kissé vörös, a szaruhártyája borús s függőleges irányban finom szürke sávokkal csíkolt, a csarnok vize zavarodott, az iris fakó színű, mögüle szürke hártya nyúlik a csarnokba s a szem mozgásai közben szabadon libegve kavarog, a szem feszülése rendes, i méterről olvas ujjakat. Januáriss 24-én ülő helyzetben végeztünk egyszerű vonalas hályogmfltétet, Förster csípővel húzva ki a libegő hártya egy részét, más része a csarnok aljára szállott s nem volt kihúzható. Ez a darabka azután a gyógyulás folyamában hol az üvegtestbe sülyedt el, hol a csarnokba bukott. A szaruhártya nem tisztult meg, hanem a műtét utáni második héten czafatokban kezdett leválni. Szublimát szemvizet rendeltünk. A harmadik héten (febr. ír.) a szaruhártya külső alsó negyedében kis laza hólyag mutatkozott, mely még aznap megpukkadt, a lecsípett foszlányban á mikroskóp alatt nemcsak epithelt, hanem szaruhártya-réteget is találtunk. Néhány nap múlva a hólyag-képződés ismétlődött. A beteg haza utazott, de szeme csak nem akart megbékélni s mikor hetek múlva újra mutatta magát, még mindig láttunk hólyag-képződésre valló foszlányokat. Ez esetben tehát a műtét után maradt libegő secundaria mechanikus izgatása tartott fönn krónikus gyuladást, mely a szaruhártya táplálkozásának megváltoztatásával hosszas keratitist idézett elő s ez járt savós kiizzadással, hólyag-képződéssel. Glaukomás tünetek ném mutatkoztak. Az eset annyiban is tanulságos, hogy a Graefe-féle műtétnek megfelelően iridectomia is volt a szemen, mégis kifejlődött rajta a keratitis bullosa, holott Saemisch egyik esetében az iridectomia nemcsak a glaukomás folyamatot, hanem a hólyag-képződést is megszüntette. 2. F. Jakabné 35 éves lakatosné 1888. évi márczius 28-án jött kórházunkba. Három évvel azelőtt súlyos betegség után vette észre látása romlását, három hét óta jobb szeme fájt s gyuladt volt. A jobb szem kissé belövelt, szaruhártyája bágyadt fényű, szurkált, a csarnok igen mély, vize kissé zavaros, az iris színehagyott, a szem mozgásaikor rezeg és tölcsérszerűen hátra sülyed, a csarnokban kréta-fehérségű tömeg van, mely a szaruhártyához fekszik, fölső kerületében egészen szabad, alsó szélét a pupillán át hátranyuló szálak rögzítik. A szem rendes feszülésű, fényérzése van 2’5 méternyiről, a projectio minden felül szűkült, alul a czentrumig. Másnap Beer módjára vettük ki a hályogot, kanállal segítve ki. Pilocarpin-csöppentések és kötés alatt a szem megbékélt. Azonban kilenczed napra a szaruhártya csíkosán elszürkült közepi részén két laza falu, tiszta folyadékot tartalmazó laposas hólyag keletkezett, melyet könnyen el lehetett tologatni. Ez az állapot nagy fénykerüléssel, fájással, könnyezéssel járt. Másnapra a hólyagok megpukkadtak, de körülök három apróbb hasonló hólyag j keletkezett. Harmadnapra, a mikor a beteg haza kívánkozott, a szem elég békés lett, bár az utóbbi hólyagocskák megvoltak. Az előbbi hólyagocskák helyükön szürke érdes területet hagytak, melyről czafatok lógtak le, e terület érzékenysége csökkent volt. Különben a szem rendes feszülésű, nem fájdalmas, a műtét sebe kissé szabálytalanul forradt s közepébe az iris belehúzódott. Kötést és pilocarpin-csöppöket rendeltünk. Június hó elején mint ambuláns jött hozzánk élénken megvörösödött s nagyon fénykerülő, fájó szemmel. Ekkor a szaruhártya közepe táján mintegy lencseszemnyi lötyögős, kissé szürkült hólyag volt, míg a szaruhártya egyebütt könnyedén szurkáltnak mutatkozott. A szaruhártya alsó szélére néhány érág nyúlt be. Langyos bórvizes borogatás és x/2 °/0 atropin használata folytán két nap alatt megbékült a szem, a hólyag fala czafatokban lógott, a szaruhártya érzékenysége még csökkent maradt. Ez esetben a lencseficzamodással járó izgalom volt a gyuladás előidézője, majd azonban a Beer-féle hályog-műtét idézett elő a táplálkozásában megváltozott szaruhártyában olynemű állapotot, mely keratitis bullosa fejlődésében' nyilvánult. II. Herpes catarrhalis corneae. Haboztam, hová sorozzam az alább leírt kóralakot, míg Horner közlésének átolvasása, melyet a heidelbergi szemészettársaság 1871-iki gyűlésén tett, meggyőzött, hogy az a makacs fekélyes folyamat, mely némileg az ulcus serpens-re emlékeztetett, tulajdonképpen a Horner-féle herpes catarrhalis keretébe illik be legjobban. P. Géza 31 éves körjegyző f. é. márczius elején tüdőgyuladás után kapott szemfájást. Márczius 28-án vétette föl magát az egyetemi szemkórházba. Ekkor a jobb szem héjai kissé vizenyősek voltak, a szem. könnyezett s igen fénykerülő volt, a szemtekén élénk ciliáris és ágazatos belöveltség, a kötőhártyákon hurut mutatkozott. A szaruhártya széli részei tiszták voltak, a közepén lencseszemnyi sekély, szürkés alapú, szakadozott szélű fekély székelt, belső oldalán egy kisebb hasonló fekély volt. Az irisen nem látszott rendellenesség. Atropin-csöppöket, bórvizes langyos borogatást, nadályozást és ópiumos homlok-kenőcsöt rendeltünk. A fekély alapja csakhamar tisztulni kezdett, de e közben szélein tovább terjedt. Az április 7-iki följegyzésem szerint a fekély eredeti közepén kitelt s bár még érdeses, úgy látszik, epitheliummal vonódik be, ellenben a szélei majdnem köröskörül szabálytalanul ovális alakban kanyargós, szinte kígyózó vonalban haladtak tova, e körvonalban számos sárgás-fehér apró gócz sorakozik, melyeknek kis szürke udvaruk van. Ez apró góczok egészen olyanformák, mint valami tenyésztő anyagban szaporodó gomba-csoportok, a belőlük vett kaparékban mikroskóp alatt igen apró coccusokból álló csoportokat találtunk. A cornea közepének érzékenysége csökkent. Az ovális terület belső szélesebb vége csonkább s alsó belső szélében kifelé nyíló sarlós fekélylyé van kikopva. A szaruhártya alsó részére néhány fölszínes ér húzódik rá. A pupilla atropintól tág. Bórvizes borogatáson és atropinon kívül chlór csöppöket rendeltünk. Április 19-én történt távozásakor szeme békés volt, fénykerülése elmúlt, a szaruhártya közepe még érdeses volt ugyan, de a fekélyszélek apró góczai eltűntek, a sarlóalakú fekély fölszínes szürke homályként hegedt el. Az ulcus serpens kórképétől tehát eléggé különböző kórképpel volt dolgunk. A fekély jóval fölszinesebb maradt, mint az ulcus serpens szokott lenni, a mint ezt a középnek könnyű kitelődése, a nagyobb roncsolódásnak elmaradása is mutatta. A terjedése nem az ulcus serpens szokása szerint egy oldal felé történt, hanem köröskörül bővült, tágult a fekély szélének körvonala, míg közepe kitelődött, csupán a belső szél mutatta a tovaterjedés szokott képét. Herpes-hólyagok ugyan nem voltak, de Horner szerint is ritkán sikerül ép hólyagokat találni, többnyire már megpukkadnak s fekélylyé olvadnak össze, mire szemünk elé kerül a beteg. A fekély gyógyulása hetekig elhúzódik s bár fölszínes marad, néha a szaruhártya nagyobb részét bejárhatja. Az ilyen herpes alakot, mely tapasztalat szerint hurutos tüdőgyuladásban megbetegedett egyéneken szokott fejlődni, a keratitis vesiculosá-tól és a herpes zoster ophthalmicus-tól különválasztva herpes catarrhalisnak nevezte. Esetünkben a szem szintén tüdőgyuladás alkalmával betegedett meg s bár sömör-hólyagocskákat nem láttunk rajta, a fekély igen emlékeztet azokra a makacs fekélyekre, melyek az ajak és praeputium sömöre helyén támadnak s a betegnek is meg orvosának is. próbára teszik a türelmét. Megvolt a szaruhártya érzékenységének csökkenése s e mellett a folyamat nem éppen súlyos — 134 — T
