Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-10-21 / 6. szám

■■papniipppipippipppw

voltához illő aránytalan fénykerülés, sőt fájdalmasság. Bele illik a kórképbe az is, hogy az iris bántalmazva nem volt. Érdekes a fekély haladása és gyógyulása módja, mely a »herpes iris« alakjára emlékeztet.

Kórképünkhez képest az ulcus rodens jóval súlyosabb gyuladás, mely sohasem szorítkozik az epitheliumra, hanem a szaruhártya rétegeit is roncsolja, tovaterjedése pedig egy irányban, mintegy tovaharapózással történik, egyszersmind iritissel s hypopyonnal jár.

Érintettem volt, hogy esetünkben a fekély széleiben apró gőczok voltak, melyekben coccusokat találtunk. Nem merném állítani, hogy ezeknek kellett a fekélyesedés terjesztőinek lenniök, bár mellettük szól, hogy a fertőtlenítő hatású chlor-csöppök alkalmazásával vágott egybe a gyógyulás megindulása. Talán inkább a szaruhártya érzékenységének csökkenése szolgáltatott alkalmat megtelepedésükre.

A retina környi része fényre érzékenyebb mint centrális része.

Dr. Crainicf.an tanártól Bukarestben.

A csillagászok már régebben állították, hogy a retina környi részével gyenge világításit csillagokat jobban láthatni, mint centrális részével. így például Arago (Astronomie I. 189. 1.) mondja: on peut dire sans paradoxe, que pour apercevoir un objet trés-peu lumineux, il faut ne pas le regarder. Aubert kísérleteket tett ez irányban s azon eredményhez jutott, »hogy a fényérzés a retina egész terjedelmében semminemű jelentékeny külömbséget nem mutat«. (Physiologie der Netzhaut, 95. 1.) Ezen tételt megerősítik Dobrowolsky-Gain,‘) részben Charpentier* 2) és Raehlmann3) is. Schadow4 5) és Butz6) pedig ezzel ellenkező eredményhez értek kísérleteikkel.

A csillagászok, Schadow és Butz véleményéhez csatlakozom én is, saját magamon tett következő tapasztalatom, illetve észlelésem alapján.

Egy napon korán hajnalban felébredvén, szemeim oldalti mozgása alkalmával észrevettem bizonyos irányban valami fehérséget a szobámban, mely fehérség eltűnt a midőn jól megnéztem (fixiroztam), s megint előtűnt, midőn szemeimet tőle elfordítottam. Minthogy azon phantomokban vagy »halottak lelkében« nem akartam hinni, melyektől kis koromban mesélések közben féltem, ámbár mostanában erre az alkalom meg volt adva édesatyám halála által, azonkívül sokkal jobban meg voltam győződve arról, hogy a mit látok valódi s így képzeleti tüneménynek nem tarthattam, azért kutattam azon tünemény eredete után. Hamar rájöttem, hogy az a fehérség csakis a porczellán-kemenczétől származott, mely a szoba egyik az ablakkal ellentétes sarkában van, ágyam pedig a másik sarokban, a kemenczével egy sorban s párhuzamban, úgy hogy a fény az ablaktól a fejem oldalára, azaz nem szemembe esett, de igenis a kemenczéről jövő, és pedig mintegy 45° alatt.

Mióta ezen tüneményt észrevettem, azóta mindig újra meggyőződhettem róla, a hányszor oly korán felébredtem, hogy a kemenczétől jövő reflex oly nagy ne legyen, hogy a kemencze contourjait jól kivehessem ; mert másként a fénykülömbségek megítélésétől figyelmemet a tárgylátás elvonja.

E tapasztalat után nem maradt más hátra, mint kutatni az irodalomban, hogy hasonlót más észlelő is tapasztalt-e még. Az ezen sorok elején felsorozott irodalmi adatokra akadtam.

E szerint tény az, hogy gyenge fény iránt a retina centrális része kevésbé érzékeny, mint annak periphericusabb részei.

E jelenségek magyarázatát azon bonczi elrendezésben kell keresnünk, mely szerint a retina környi része pálczikákban gazdagabb s csapokban szegényebb. Az ellenkező áll a centrális részé-*) Annales d’Oculistique. 1876. 163. I.

2) Archives d’Ophthalmologie. 1883. 12. 1.

8) Graefe’s Archiv. XX. 1. 252. 1.

4) Pflüger’s Archiv. XIX. 439. 1.

5) Untersuchungen über die physiolog. Funct. d Peripherie d. Netzhaut. Dorpat. 1883. 98. I.

— 135 —

— I36 —

ről. Így a pálczikáknak több fényfelváltási képességet, a csapoknak pedig több látási élességet kell tulajdonítanunk. Tapasztalatom tehát megegyezik a csillagászokéval és még egynéhány más búváréval.

SZEMELVÉNYEK,

— A szemek és szemhéjak egy sajátszerű rendellenessége. Adatnú"£-tól. — Adamiik esetében egy 40 éves apáczánál azon sajátszerű jelenség mutatkozott, hogy állkapcsának hoszszabb ideig tartó mozgásánál, péld. rágásnál mindkét szem héjai lassanként felemelkedtek és hátrahúzódtak, mialatt mindkét szem erősen kidülledt. A rágás szüntével a szemek lassanként visszasülyedtek eredeti helyzetükbe. A szerző ezen esetet az orbitákban előállott venosus pangásból magyarázza, mely az által jött létre, hogy az orbitából induló vénák egy része rendellenesen a rágó izmon át haladva, azok rágáskor összenyomattak. (Klinische Monatsblätter für Augenheilk., 1888. májusi f.) Neupauer dr.

— A szemhéji kötőhártya festéknélküli sarcomájának egy esete. Feilchenfeld W.-tői. — Egy 16 éves leány három hónap óta vette észre, hogy bal felső szemhéja vastagodik. Orvosa többször ecsetelte a bal szem kötőhártyáit, de javulás nem mutatkozott. Vizsgálatnál a bal felső szemhéj kötőhártyáján egy vörösbarna daganatot találtak, mely hengeralakú, érdes felületű, tömött, ruganyos tapintatú volt. A daganat a szemhéjszéltől a felső átmeneti redőig és két oldalt a zugokig terjedt. Eltávolítás után a górcsövi vizsgálat igen sok apró sejtekből álló sarcomát mutatott. (Centralblatt für Augenheilk., 1888. áprilisi f.) Neupauer dr.

— Egyoldalú alkalmazkodási bénulás, mydriasissal régi syphilis mellett. Hosch tnr.-tól. — 5 esetének alapján elfogadja Alexander azon véleményét, hogy a mydriasissal járó egyoldalú alkalmazkodási bénulás a syphilis későbbi tünetei közé tartozik, és hogy mindig központi eredésű. Ő szerinte a kóros elváltozás az oculomotorius magvának elülső részében van és az idegmag sejtjeinek elfajulásában áll, mint ezt Wernike is felveszi. Hosch szerint a syphiliticus endarteriitis eléggé magyarázza az idegmag körülírt megbetegedését, valamint azt, hogy az alkalmazkodás és a pupilla mozgása gyakran nem egyenlő fokban van megtámadva. (Centralblatt für Augenheilk., 1888. áprilisi f.) Neupauer dr.

VEGYESEK.

— Wadsinsky trachománál több szert próbált a conjunctiva alá fecskendezni, minek eredményei a következők: 1. A conjunctiva eltűri a szereket kár nélkül. 2. Az injectio igen fáj, azért cocain-becseppegtetés nélkül nem is kivihető. 3. Follicularis szemcsék az injectióra nem tűnnek el nyom nélkül. 4. A hyperaemia által okozott szemcsés kinézése a conjunctivának soha sem tűnik el. 5. Az esetek egy negyedében az injectio után kötőszöveti heg marad. 6. A felső szemhéji conjunctivába az injectiót nem lehet adni. A próbált szerek voltak: sublimat, acidum carbolicum, acidum boracicum, cuprum sulfuricum, argentum nitricum, chininum muriaticum oldat.

— Kazaurow cataracta extractio előtt, ha a könytömlő beteg és ozena van, a könytömlő teljes elroncsolását ajánlja.

— Panas szerint himlőnél valódi himlő pustulák a conjunctiván és a corneán nem képződnek, hanem az itt előjövő corneabajok úgy keletkeznek, hogy a cornea-epithel azon septikus folyadékban maczerálódik, mely a duzzadt szemhéjak mellett a conjunctiva zsákban stagnál. Azért ő a cornea megóvására himlőnél a szem szorgos tisztogatását valami desinficiáló folyadékkal ajánlja.

— Panas egy melanosarcomát látott a cornea közepén.

— Despaquet esetet említ, hol leukoma adhaerens-es szemen spontán genyes iridochorioiditis panophthalmitissel fejlődött ki. 90,000 szembeteg közt 7—8-szor jön ily eset elő. (Egy hasonló eset van közölve a »Szemészet« 1887. évi 4-ik számában »Önként fejlődött panophthalmitis« czím alatt.)

— Walker glaucoma chronicum két esetében a kellő convexüveg hordatása által a látóerőt, sőt a szűkült látótért is visszakerülni látta. Egy esetben a kellő üveg hordásának elhagyása után a recidiva rögtön kitört. Issekutz dr.

Budapest, 1888. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)