Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-09-23 / 5. szám
J. — log — 5. E. K., 18 éves kisasszony, egy reggel felébredt és nem tudta szempilláját felemelni. Mindkét oldalon complet ptosis, de más tünet nem volt. Ha a beteg élénken beszélt és állapotáról megfeledkezett, akkor a szemhéj kissé emelődött, miből szerző azon gondolatra jött, hogy hysterikus ptosis. Egyszeri galvánisatio után annak biztosításával, hogy a baj elmúlik, csakugyan nehány napra megszűnt. Kétszeri ilyen manipulatio után állandóan elmaradt. 6. P. A., 40 éves nő, egy nehéz abortus után nagy fokban idegbajos lett. A baj lefolyása alatt oly erős asthenopia állott elő, hogy a beteg egy sort sem tudott tflrhetlen fájás nélkül elolvasni. A baj már 4 éve tart és sok mindent alkalmaztak eredmény nélkül. A vizsgálatnál minden rendesnek tűnt ki, leszámítva egy kis astigmatismot. A szerző a betegnek cylindrikus üveget rendelt, hogy majd ez a bajt megszünteti és a beteggel naponta olvasási gyakorlatot végeztetett, eleinte 2 perczig, mondva, hogy így a lassú olvasásnál a fájdalom el fog maradni. Már az első napon a beteg javult. Ezen eljárást folytatva, és a beteget folyton biztatva, hogy ez eredményt fog hozni, a beteg teljesen meggyógyult. (Klinische Monatsbl. f. Augenheilk. 1888. jan. füzet.) Issekutz dr. — Kétoldali amaurosis, orrürben végzett műtét kíséretében fellépő vérzés után. Schmidt-Rimpler-\.ő\ Marburgban. — C. kisasszony, 23 éves, a marburgi szemklinikára küldetett, mivel a jobb orrüregben levő polyposus szövedékek kikaparását teljes megvakulás követte (julius 12). A műtő tudósítása szerint legfeljebb 200 kcm. vért vesztett. A véres beavatkozást beteg kívánta, mellőzve az ajánlott galvanocausticát. Műtét után félórára a látás elmosódott volt; éjjel felébredve, csak még a bal szemmel látott: reggelre teljes vakság állott be (julius 18). A szemtükri lelet a jobb szemen: csekély elborulás a papillán s közelében egy arteria e tájékon fedett. De a papilla élesen határolt, vörös, artériák s vénák teltek, utóbbiak erősen kanyargók. Bal szemen: papilla nasalis része kissé duzzadt; nem annyira borús, mint inkább oedemás; csekély hyperaemia. Vénák teltek, kanyargók, artériák teltsége normalis. Az edények a papillára haladva kanyarulatot végeznek. Mindkét szemen nyomásra arteriosus pulsus. Tensio kissé fokozott, pupilla tág, sem fényre, sem convergentiánál nem reagál. Szemmozgások szabadok. Orrból genyes váladék folyik, nyakon duzzadt nyirkmirigyek. Vérében sok a fehér vértest. Vizelet ép. Megjegyzendő, hogy orrbaja többször operáltatott. Használtatott vas, lábak begöngyölgetése, strychnin, galvánáram, a mellső csarnok többszörös punctiója és a többi. A beteg állítólag az első hetek után a lámpavilágot látta volna. Elbocsátáskor (augusztus 27) a jobb papilla kifejezetten halavány, edények rendesek. A bal papilladuzzadás a kórházban fokozott, végül az egész papillára terjedt ki, határai elmosódottak, vénák igen teltek s kanyargók, a papillán centralis pulsus venosus. Artériák rendesek, nyomásra pulsálnak. — Fényképezés a szemészetben. Cohn Hermann a breslaui orvosi egyesületnek fényképeket mutatott be, melyek a sötétben kitágult pupillát, pupilláris hártyát, coloboma iridis congenitumot igen élethíven tüntetik fel. Eddigi kísérletei mind hajótörést szenvedtek: ha az expositio sokáig tartott, mi elkerülhetlen volt még a napvilág felhasználásakor is, a pupilla szűkült s a szem állását változtatta; pillanatnyi felvételekhez pedig igen erős fényforrás szükséges. Az utóbbi nehézséget a Gaedicke és Miethe czég által szolgáltatott villámpor segélyével sikerült legyőzni. Egy késhegyni magnesiumport ugyanannyi chlórsavas káliummal vegyít össze s dörzsöl szét száraz kisujjával papiroson. Ez a mennyiség 5—6 felvételre elegendő. Annyit, a mennyi két ujj közé fér, tesz el bádogedénybe: lámpa vagy más elővigyázati intézkedés nem szükséges. Gyujtófával azonban nem szabad meggyujtani, mivel a robbanáskor szétfrecscsenő darabkák érzékeny égési sebeket okoznak, hanem ugyan a fentemlített czég szállít külön e czélra készült gyújtókat. A felvillanó láng igen erős, mutatják a jól sikerült fényképek, úgyszintén oly rögtön hat, hogy a szemnek nincs ideje megmozdulni, a látának szűkülni. 18—22 éves hallgatók pupillája sötétben kitesz 8—9 mm.-t, míg 40 éveseké körülbelül 6 mm. Ez eljárással sikerült Cohn-nak a Perrin-féle phantom-szembe betett opticus rajznak hű fényképét megkapni fordított képben, A berlini élettani társaság gyűlésén Cl. du Bois-Reymond mutatott — I IO — be ily módon készült sötétben kitágult pupillaképeket. (Centralbl. für prakt. Augenheilk. 1888. márczius.) Dr. Juba. — Creolin a szemészetben. Purtscher Klagenfurtban i °/o -os oldatot használ, mely eleinte tejszerűen zavaros, már egy napi állásnál barnul a képződő olajszemcséktől, a mi azonban ható erejét nem gyengíti. 3—4 cseppet egészséges szembe cseppentve igen erős égetést és szemhéjgörcsöt okoz. Egy fél perez múlva lehet csak a szemet kinyitni, ekkor könyár hull s a szem egészen vörös. 3—4 perez múlva csak még kis injectio áll fenn; ennek kikerülésére előbb cocaint cseppent a szembe s csak 2—3 perez múlva creolint. Használta számos kötőhártyabajnál s különös jó eredményt nyert szemhéjgörcscsel párosult phlyctaenás szembajnál, kezdődő trachománál valamint pannusnál is; azonkívül igen ajánlja a fekélyes keratilisek ellen, a fekélyek igen gyorsan tisztulnak fel: megfelelő hatást csak a tüzes vassal tudott még elérni. A hypopionos fekélyek is jól tűrték; a hypopion mindinkább fogyott. Minthogy igen kitűnő antisepticum, a sublimát helyett használható, hol ennek nagy izgatását kerülni kell. Állandósága (?) a chlórcseppek fölé emeli. (Centralbl. f. prakt. Augenheilk. 1888. márczius.) Dr. Juba. — Fluorescin mint diagnostikus segédeszköz. Straub hollandi katonaorvos, vizsgálva a cornea nyirkutait, az állat szemét meleg gőz behatásának tette ki, miután az egész felhámréteget ujjal le lehetett tolni, s azután festanyagot csöppentett a szembe, mely különben a felhámrétegen áthatolni képtelen. Különös élénkzöld színt kölcsönöz a corneának ráeső világításnál a fluorescin, melynek '/2 °/o sodaoldattal készült tömény oldatából egy csepp igen erősen festi a corneát: egy óra múlva az egész eltűnt. Ennek alapján kísérletet tett szembántalmaknál főleg oly esetben, melyben nehéz volt eldönteni, a cornea bántalmazva van-e vagy nincs. Egy munkás szemébe explodált spirituslámpa gőze frecscsent, a cornea azonban teljesen épnek látszott, csak a cornea és sclera határán volt egy szürke, vékony sáv. Egy csepp fluorescinoldat meggyőzte, hogy az egész cornea epithelje levált. Igen érdekes volt a betegség további lefolyásában az epithel fejlődését szemmel kisérni, az alapból nem fejlődött epithel, hanem a szélekről, úgy hogy a felhámfosztott terület napról napra szűkebb lett, s ezzel együtt a cornea érzéketlen felülete is zsugorodott. Míg ezen esetben a felhám 5 nap alatt regenerálódott, addig mészsérülés esetében még három hónap múlva sem volt a cornea közepe befedve; valószínűleg a membrana Bowmanii oly roncsolást szenvedett, hogy többé nem szolgáltatott kedvező talajt az epithel számára. (Centralbl. f. prakt. Augenheilkunde, 1888. márczius.) Dr. Juba. — A trigeminus cornealis ágainak a légzéshez való reflectoricus viszonyáról. Gutlmann P.-tői. (A Berliner medicinische Gesellschaft 1888. márczius 21-iki gyűléséből.) — Guttmann esetében egy 4 éves fiú tévedésből mintegy 1 centigramm atropinum sulfuricumot ivott. Az atropin-mérgezésnek kifejezett tünetei mellett azon sajátszerű tünet is mutatkozott, hogy mikor Guttmann a szemrés reflectoricus zárását vizsgálva a szaruhártyát ujjával megérintette, a szemrés nem záródott, hanem a légzés — mely addig szabályos volt — 5—6 másodperezre megállapodott. Ezen észleletet a szerző 5 óra alátt 2 0-szor mindig ugyanazon eredménynyel ismételte. A fiú meggyógyult. (Centralbl. f. Augenheilkde. 1888. május fűz.) Neupauer dr. — Megvakulás tussis convulsiva után. Alexander-tö\. — A szerző két esetet közöl. Elsőben egy 3 éves fiú a betegség 6-ik hetében teljesen megvakult; a pupillák fényre mindig jól reagáltak, a szemfenék az egész kórlefolyás alatt ép volt. A görcsös stádiumban cerebrális tünetek mutatkoztak és a kimenetel lethalis volt. Második esetben egy 12 éves leánynál a látás lassanként teljes vakságig fogyott, majd körülbelül 5 nap múlva ismét vissza kezdett térni. A pupillák eleinte merevek voltak, majd a látással a reactiójuk is visszatért. A szemfenéki kép neuritis descendenst mutatott, mely később látóideg sorvadásba ment át. Cerebralis tünetek ezen esetben is voltak. A szerző az első esetet a typhus és scarlatina után előfordulni szokott megvakuláshoz hasonlítja, melynek valószínű oka agyvizenyő, mely a corpora quadrigemina és az occipitalis lebeny között volt. Csak így magyarázható a jó pupilla reactio és a normalis szemfenék. A második esetben a neuritist eléggé magyarázza a jelen volt meningitis. (Centralblatt f. Augenheilk. 1888. ápril. fűz.) Neupauer dr. ** T
