Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-09-23 / 5. szám
'WV — 103 — V. gyűlés, i. Referáló Pristley Smith (Birminghamről) glaucománál az emelkedett belnyomást lényeges tényezőnek tartja, ha ez hiányzik, csak úgy gondolhatunk glaucomára, hogy egy intermissio jött közbe. A belszemnyomás feltételeztetik a szem secernáló szerveinek állapotától, a kifolyó utakétól vagy a szemfolyadékok alkatától. A csarnokvíz és az üvegtestfolyadék az uvealis tractus ciliaris része által üríttetik ki. A csarnokvíz a csarnokzúgban (filtráló szög) ürül ki, az üvegtestfolyadék a papillánál, de a csarnokvízhez képest lassabban. Az üvegtest túlnyomó folyadéka egészséges szemben könnyen szivárog át a mellső csarnokba. A papilla kifolyási viszonyai nem képesek jelentékeny befolyást gyakorolni a belszemnyomásra. Egyenlő nyomás alatt egy fehérnyét tartalmazó folyadék kevésbbé gyorsan folyik ki a mellső csarnokból mint egy élettani sóoldat. Főokai tehát a nyomásemelkedésnek : a sugárnyulványok nagyobb kiválasztása, a filtrálási szög betömése és a szemfolyadékok serosus alkata. A túlságos kiválasztás megindíthat néha egy glaucomás rohamot, de a glaucomás folyamatot nehezen magyarázhatni egy tartós hypersecretión alapuló hypothesisből. Az esetek többségében a filtrálási szöglet eltömése, elnyomása mutatható ki. Kisérletek mutatják, hogy az iris előnyomulása a filtráló szögletet érzékenyen megszűkíti. Zárt filtrálási szögletű, nem glaucomás szemen a folyadékok más kibúvót találtak vagy nem is választatnak ki. Nyitott zúgnál a csarnokvíz serositása (iritis serosa és kerato iritis) lényeges tényezője a másodlagos glaucomának. Itt a mellső csarnok mély. A csarnokzúg zárása okozva lehet: sérült lencse duzzadása által, mely az irist a cornea felé tolja; a mellső csarnokba luxált lencse által, mely a pupillát elzárja, úgy hogy a mögöttük levő folyadék az irist előre tolja; a sugárnyúlványok duzzadása s iris előnyomás által (elsődleges friss glaucoma). Praedisponáló körülmény gyanánt tekintendő: a lencse körüli tér kisebbedése az egyén öregbedésével (lencsenagyobbodás), hypermetropiás szemen a sugárnyulványok előállása, az üvegtest elváltozása, a sclera rigiditása és az edények senilis elfajulása. Főindító okok: az uveal tractus vérnyomását emelő állapotok, általános zavarok, melyek a visszeres rendszerben pangást okoznak (a sugárnyulványok megdagadása), az iris atropin általi vastagodása praedispositióval biró szemekben. A glaucoma rossz kimenetele abból ered, hogy az emelkedett belszemnyomás pangást okoz az érhártya-visszerekben s a sugárnyulványokban vérbőséget s csarnokzúgelzárást. A boneztani praedispositio és a visszeres elváltozások különböző fokban befolyásosak; az acut glaucoma az edényrendszer zavarának maximumját, a chronicus, nem vérbőséges glaucoma pedig a minimumját képezi. 2. Correferens Snellen (Utrechtből) klinikailag különbséget tesz glaucoma posterius közt (sekély mellső csarnokkal), és glaucoma anterius közt (mély csarnokkal, iritis serosa, keratitis diffusa). Glaucoma posteriusnál a myotikák feszítik az irist, a sugárizom meridionalis rostjai összehúzódnak s a Fontana-féle űrök kitágulnak, a belszemi vérkeringés gyorsíttatik. Glaucoma anteriusnál a myotikák ártanak, mert az iris felületét nagyobbítják s a lencséhez odatapadását elősegítik. A látatágítók ellenkező értelemben hatnak. A selerotomia javait minden magasabb tensiójú esetben, mert a sersosus folyadék kiürül, az iris környe kiszabadul s a zavart vérkeringés helyreáll. Jobb a lándzsa mint a hályogkés, mert véd prolapsus ellen, s ez okból a látaszűkítők is szükségesek, főleg azért is, mert a membrana Descemetii kifeszíttetik általuk s ezáltal a selerotomia belső ajka nyitva tartatik (új út a Schlemmféle csatornához). Egy darabnak kivágása az irisből mellékes fontossággal bir, de prolapsusnál szükséges. A sphincter megtartása kedvező az iris környékének kiterjesztésére. Mutatkozó hypertomiánál kerülni kell a túlságos alkalmazkodást. A lencse ruganyosságának elvesztése után az alkalmazkodás túlerőltetése a zonula zinnii elernyedéséhez vezet s ez a lencse előrenyomulását könnyíti. Teljes glaucoma az enucleatiót követeli fájdalmak s néha érhártyadaganatok miatt; az evisceratío elvetendő, már a kórbonczi készítmények miatt is. 3. Schön (Leipzigből) előadást tart az accommodativ excavatio és glaucoma simplexről, azután az alkalmazkodás mechanis- j musáról és a glaucoma acutumról. Távolnézéskor a zonula két hátsó végpontja széttartatik az üvegtest elastikus nyomása által, mely egyúttal a lencserendszerre is nyomást gyakorol. E szerint j az eddigi theoria, hogy alkalmazkodási szünetben a zonula elernyed, '• " —.............--- IO4 --nem áll fenn, hanem az üvegtestnyomás regulázza az alkalmazkodást. Távolbanézéskor mindkét zonulalemez feszül, az egész üvegtestnyomás fekszik a lencse hátsó felületére s azt lelapítja. Közelnézéskor a sugártestgyűrű szűkülése az üvegtest nyomását nagyobbítja, mert a chorioidea és a mellső zonulalemez közti tér kisebbül, a lencse előre léphet, az üvegtest a lencse oldalán levő tirekben foglalhat helyet és a lencse hátsó felülete aránylag csekélyebb súlynak vettetik alá. Alkalmazkodási megerőltetésből keletkezik látóidegexcavatio, glaucoma simplex. Az accommodativ excavatio idővel nő 50"/o-ig- Gyenge oldala az emelkedett belszemnyomásból diagnostisalt glaucomának, hogy ott is kell azt feltenni, a hol nem vehető észre. Járatosnak kell lenni az excavatio megbecsülésében, mert emlékszik két glaucoma simplex esetre, melyben collegák műtétet proponáltak, előadó azonban nem tartotta javaltnak míg látótérszűkület nincs s míg a látás teljes. Többször ellenőrzi e két esetet s ugyanazon állapotban állanak fenn. Erős convexüvegekkel kezeli. A glaucoma acutumot az alkalmazkodás túlerőltetéséből származó elernyedéséből a belszemi izmoknak magyarázza meg. Az elernyedt meridionalis izomrostok már nem képesek a belső sugártest sarkait visszatartani, előnyomulnak lencséstől s kész az acut glaucoma, mit előadó egy modellon demonstrál. 4. Straub (Utrechtből) előadást tart a chorioideáról mint elasticus szervről, ép és beteg szemben. Kísérleteket tett annak kimutatására, hogy az elasticus érhártya milyen belszemi nyomást képes elviselni: ablakot készített a selerában, manóméiért alkalmazott s a belszemnyomást fokozta, akkor a chorioidea hólyag gyanánt emelkedett ki a készített ablakon. 80 mm. magas higanyoszlopnál az érhártya megrepedt. A perichorioidea mentes e belszemnyomástól. Azon szemek, melyekben az érhártya ruganyossága gyengült, a nagyobb nyomásra alkalmazkodtak, békések maradhatnak. Magas fokú belszemnyomással biró szemekben visszeres pangás is jelen van. 5. Wahlfors (Helsingforsból) előadást tart az emberi szem belnyomásáról és annak méréséről s eszközét bemutatja, mely egy U alakú manometerből áll s félig vízzel telt üveggel áll összefüggésben kaucsukcső segélyével. Fődolog ez eszköznél, hogy levegőhólyagot kell a csőbe bocsátani. Extirpált szemen tette kísérleteit. Discussio. Wecker azt hiszi, hogy Snellen túlságos tág teret szánt a selerotomiának, a kést illetőleg előnyt ad a Graefe-féle késnek. — Snellen hiszi, hogy a lándzsával kisebb a sérülés, a csarnokvíz lassabban folyik ki, Weiss-féle (londoni gyáros) széles lándzsával él s ha kell ismétli a műtétet. — Pflüger és Wicherkiewicz syphilisből eredő glaucoma-eseteket láttak. Az antisyphilitikus kúra segített, de teljes gyógyítást csak a műtét nyújt. — Leber glaucománál a visszatartási theoria pártolója, jobban hangoztatja a glaucoma simplexnél a sarokbeli elsődleges adhaesiv gyuladást mint P. Smith, az eserin s iridectomia szétterjeszti az irist, a belszemnyomást csökkenti, selerotomia kevésbbé hatásos, Schön nézetei sok tekintetben hibások, kivált ha mondja, hogy az excavatiónak semmi köze sem volna a glaucomához. — Samelsohn a rententiós elmélet ellene s szerinte a kiszivárgási szöglet elzárása nem elsődleges, hanem másodlagos, pl. volt esete, melyben a luxált lencse az üvegtestbe esett, a szem 3—4 napig békés volt, míg a lencse ráfeküdt a sugártestre s glaucoma acutumot okozott, de a beteg felkelése után a lencse a mellső csarnokba esett, kihúzta s a glaucomának vége volt. Ez eset Donders-Graefe idegműködési hypersecretio-elmélete mellett szól. A selerotomia nem hat acut glaucománál. — Galezowski mondja, hogy glaucománál górcsövileg kitűnt, hogy az érhártya edényei atheromatosus, az üvegtest pedig senilis elváltozásban szenvednek. E miatt a »selerotomia posterior« műtétet végzi így, hogy az érhártyagyűrű mögött az érhártyában rézsut mellűiről hátrafelé beszúrást végez egy a sclera görbületét utánozó-élű késsel. — Előbbi előadásokhoz még hozzászólnak: Röder, Stilling és Straub, és visszafelel P. Smith és Schön. VI. délutáni gyűlés. 1. C. Hess (Prágából) előadást tart a mesterségesen előidézett lencsezavarokról toksérülés nélkül. Összefoglalja az ide vonatkozó nézeteket: Leber a villámcsapásból eredő hályogot katalysisból, fehérnyealvadásból magyarázza, Vossius iridochoroiditisből, ellenben előadó azt a mellső tokfelhám szét
