Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-07-22 / 4. szám
8 i 82 a függélyes átmérő 8 ‘/2 milliméter. Az iris alsó-belső területén, keskeny veleszületet hasadék látszott. A lencsében szétszórva, de különösen alsó felében pelyhes homályok voltak. A chorioideán veleszületett coloboma, felső széle a papilla szélén túl terjedt, aláfelé vagy 5 papilla átmérőnyi hosszú s ettől valamivel keskenyebb lehetett. A chorioidea colobomája felett a retina ereinek néhány vékony ága szabadon elhaladt, a nagyobb ágak mintegy 2 oldalt térnek. A szemtakaró- és meílékszerveiben semmi változást sem találtunk. A működést illetőleg m. 5 dioptria és v = 6/S6 volt. A bal szemrés 17 milliméter hosszú. A szemgolyó nyomát sem lehet látni. A conjunctiva hátrafelé húzódó, tölcsér alakú zacskót képez, teljesen hasonló ahhoz, mint azt enucleatio után szoktuk látni. Az orbita alsó szélénél, azzal parallel futó kemény csomós-tömeg, a mely az orbita űrébe behúzódott. A conjunctiva alatt szintén egy harántul futó csomót lehetett tapintani. A takaró- és mellékszervekben itt sem volt változás. A beteg apja és anyja nem rokonok, többi testvérei egészségesek. III. Mikrophthalmus congenitus bilateralis. 1887. évi november 16-án 2 éves kis leányt hoztak klinikánkra ; szembajával született. A jobb szemen, a szemhéjak besüppedtek, a szemgolyó harántátmérője 15 milliméter, a cornea harántátmérője 5, a függélyes átmérője 4 milliméter. A cornea nagyon lapos, teljesen tiszta, a mellső csarnok aránylag nagyon mély, az iris kissé fakó színű, benne alul és belül veleszületett coloboma volt, a mely a corpus ciliare-ig terjedt. A lencse nagyon mélyen feküdt, sárgásszürkén zavaros volt. A szembe tükörrel belátni nem lehetett. A gyermek a mutatott lámpát nem kisérte szemeivel. A bal szem tulajdonképpen 2 gömbből állott: egy kisebből, a mely a tulajdonképi szemgolyó volt, ez alig volt nagyobb mint egy borsó, rajta megvolt a piczi cornea, mely kissé szürkén homályos volt, az irist is lehetett látni, de részleteit kivenni nem lehetett, a pupilla területében valószínűleg a szintén elhomályosodott szürke lencse volt. E kis szemgolyó alsó falából 10—14 milliméter átmérőjű tömlő húzódott lefelé, ennek alakja gömbölyű, szürke falán át barnás szín tűnt át. A tömlő puha volt és ha megnyomtuk látni lehetett, hogy a vele összefüggő kicsi szem falai erősen megfeszülnek. IV. Cicatrisatio chorioideae post rupturam. 1887. évi november 25-én 22 éves asszony jött a klinikára. Bal szemét egy év előtt kővel megdobták, rögtön megvakult. Gyuladt nem volt a szeme. A bal szem közegei teljesen tiszták; a papilla fehér, lelapult; a papillát 2—3 papillányi széles fehér folt veszi körül, a melynek szélei szaggatottak s helyenkint úgy látszik, mintha finom hártyák húzódnának a chorioideaból a retinába. A retina edényei elvékonyodók, de szabadon elhaladnak a papillát gyűrű alakban körülvevő fehér folt fölött. A papilla külső szélétől egész redők húzódnak a macula luteahoz, de azt nem érik el. A szem vak. Ritkán lehet észlelni esetet, hol a chorioidea a papilla széléről köröskörül leszakadt volna. Esetünkben valószínűleg a repedés helyén gyuladás is támadt, és ezt követte a hegedés. A franczia szemészeti egyesület 1888-ik május 7—10. tartott congressusának fontosabb tárgyai. Galezowski azon kérdéssel foglalkozik, vájjon a luxált hályogok operálandók-e és milyen módon ? Az ő nézete az, hogy a luxált hályogos lencsét minden esetben kell extrahálni, mire legalkalmasabbnak tartja az egyszerű hályogkivonást, melynél iridectomia nem végeztetvén, az üvegtest-előesés veszélye is igen csekély. Vacher az operatio alatt luxálódott cataractánál úgy jár el, hogy a sebre gyenge nyomást gyakorol, úgy hogy a hályog szélével a sebbe igazodik, mire hegyes horoggal kihúzza. Fieuzal a veleszületett hályogok gyógykezeléséről szól. Lágy hályogoknál egyszerű discissiős tűvel discindál, nuclearis cataractáknál linearis simplexet, corticalis cataractáknál iridectomiát és a hártyaszerű cataractáknál két tűvel való tokhasítást végez. Ő a Bowman-féle szivattyúkészüléket is alkalmazta lágy hályogoknál, azonban jobbnak tart ilyenkor lándzsával operálni olyan módon, hogy sebkészítésnél a hályogos lencsébe szúr, mire a lándzsa kihúzásánál már is lencserészek nyomulnak ki. A lencserészek kinyomulását szükség esetén Daviel-kanálnak a sebre gyakorolt nyomásával is előségíti. Vékony hártyaszerű hályogokat keskeny késsel discindál. Utóhályogoknál gyakran kitűnő eredménynyel használta a térdszerűen ■ hajlott tűt. Cooper dicséri a Bowman-féle szívó-módszert. Fieuzal megjegyzi, hogy Bowman eljárása gyakran cserben hagy, különösen ott, hol a hályogos lencsének kis magja van. Motais az utóhályog-operátiőkról szól. Ő occlusio vagy kezdődő glaucománál iridectomiát vagy iridotomiát végez ; a többi esetekben kitűnőnek mondja a Graefe-féle késsel való discissiót, melyet mindig bő atropinozás után végez. Prouff lándzsával kis cornealis sebet készít, azután cystitommal behasogatja a secundariát. Abadie az utóhályog-operátióknak nagy fontosságot tulajdonít, minthogy azok a hályog mesterséges megérleltetésével szorosan összefüggnek. Abadienak az a nézete, hogy az éretlen hályogokat minden mesterséges megérleltetés nélkül meg kell operálni, később pedig a szükséges utóoperatiókat kell végezni. Kisebb secundariáknál linearis simplexet végez, mig occlusiónál a módosított Wecker-féle eljárást követi. Ő t. i. két lándzsával a cornea felső és alsó részén 3—4 mm. hosszú sebet ejt; erre az alsó sebbe iris-ollót vezet be, melynek hegyes szárával a secundariát átszúrja, majd egy háromszög alakúdarabot vág ki belőle, melyet a felső seben át kihúz. Galezowski a discissióra legjobban ajánlja a késszerű tűt. A secundariának rongálását pedig nagyon veszélyesnek tartja keletkezhető cyclitis miatt. Boucheron az ectropium senile szemhéjporcz kimetszéssel való gyógyításáról szól. Ő a szemhéjporczot mindig a kötőhártya felől távolítja el, részint teljesen, részint részlegesen az ectropium foka szerint. A pillaszőrök alapján azonban mindig, hagy egy 1 mm. széles porcz darabot. Ezen műtét által a musculus orbicularis hatása állítólag ismét helyreáll és a szemhéjszél rendes állását nyeri vissza. De Lapersonne a synblepharon gyógyításáról szól. A synblepharon ellen végzett operatiók két csoportba tartoznak, t. i. a heteroplastikák és az autoplastikákhoz, a szerint, a mint a plastikához szükséges nyákhártyát más személy vagy állattól vagy pedig magától az operálandó betegtől vesszük. L. szerint a heteroplastikák ritkán sikerülnek és ha sikerülnek is, ritkán van állandó jó eredményük, úgy hogy jó eredményt elérni csakis az autoplastikákkal lehet. Lapersonne módszere ez: a szemteke és a szemhéj közötti hegedést három részre osztja, melyek közül a belső és a külső harmadrészt a szemhéjról, a középső harmadrészt pedig a szemtekéről leválasztja. Erre a leválasztott hegedőseket az átmeneti redőbe varrja, úgy hogy hegedés a belső és külső harmadban a szemtekére, a középső harmadban pedig a szemhéjra jut. Darrier a ptosis ellenes operatiókról szólva, említi, hogy azon operatióknál, melyeknél a szemhéjporcz hegedés által a homlok izomzatúhoz köttetik, a varratokat addig szükséges a seben hagyni, míg átszakadnak. Dianoux szerint az eredmény csak ideiglenes, sohasem állandó. Boucheron ptosis ellen operálva a szemhéjporcz kimetszését egyesíti a musculus levator palpebrae sup. elővarrásával és a musculus orbicularis részleges kimetszésével. O itt is a kötőhártya felől operál. Vacher melegen ajánlja a galvanocauterisatiót blepharadenitis ulcerosánál, trichiasis, entropium, dacryocystitis, conjunctivitis pustulosa, idült sarjadzásoknál, pterygiumnál és hypopiummal járó keratitisnél, végre a keratoconus néhány esetében. Fieuzal a keratoconus nehány esetében Galezowski módszere szerint operált, azonban minden siker nélkül; ő inkább ajánlja a keratoconus cauterisatióját. Prouff a keratoconus egy typicus esetében a conus csúcsát levágta, mire synechia anterior képződött. Masseion a sclerotomia aequatorialisról szól. Ő leginkább dicséri az alul-kivül kevéssel a corpus ciliare mögött Graefe-késsel készített sclerotomiát, melyet szükség esetén ismételni is lehet.
