Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-07-22 / 4. szám

Ezen sclerotomia eredménye állítólag még a glaucoma absolutum eseteiben is igen jól volt. Masselon szerint a sclerotomia indicálva van : 1. oly glaucománál, melynél iridectomia nem hozott javulást és 2. glaucoma absolutum eseteiben, hol a fájdalmakat megszüntetni és a szemteke pusztulását megakadályozni akarjuk.

Parinaud két kis szögben találkozó beszúrást végez a sclerába, mi által állítólag hosszú ideig tartó átszűrődési hely áll elő. Operatio után 24 órával gyenge massage-t is alkalmaz.

Wecker cornealis staphylomát látott lelapulni sclerotomia után, mindazáltal nem bízik a sclerotomiában.

Vacher sclerotomia két esetében igen nagy scleralis staphylomát látott képződni.

Abadie a kancsalság gyógyításáról szólva, hangsúlyozza, hogy az orthopticus szemgyakorlatok, daczára hogy sok ideig tartanak, a kancsalságot még sem gyógyítják meg teljesen. Ő az operativ kezelést ajánlja.

Wecker támaszkodva Knapp statisticus adataira, előnyösebbnek tartja a Ten on-tok elővarrását mint az izom elővarrását; a stereoscopikus gyakorlatot csak mint utókezelést ajánljá.

Landolt szükségesnek tartja a stereoscopikus gyakorlást, mint a melylyel az operatio eredményét fokozni vagy gyengíteni lehet.

Parinaud azt állítja, hogy a hátrahelyezésnél elég a Tenontokot felszabadítani, a nélkül, hogy az izom inát átmetszenők, mert hátrahelyezésnél úgyis csak a Tenon-tok húzódik vissza.

Galezowski számos esetben látta, hogy a tok elővarrása után még az izom elővarrása is szükséges volt.

Boucheron a kancsalság elején, valamint az operatio után is pupilla tágító szerek alkalmazását ajánlja, melyek némelykor állítólag a szemgyakorlatokat is helyettesítik.

Motais előadja a szem azon finom boncztani viszonyait, melyekre ügyelnünk kell, ha a szemteke hátsó részében operálunk. M. itt különös tekintettel van a különböző sclerotomiára. Az egyenlítő mögötti sclerotomiánál leghelyesebbnek tartja a beszúrást vagy a rectus externus és superior vagy a rectus inferior és internus között végezni. Minél előbbre végezzük a metszést, annál kevesebb véredényt és idegelemet sérthetünk. Aránylag legkevesebbet sérthetünk akkor, ha a szemhártya széle mögött 6 mm.-rel szúrunk be.

Panas panophthalmitis alatt végrehajtott enucleatióről szól. O ilyent végzett, mire pleuritis, majd meningitis és ennek következtében lethalis kimenet állott be. A bonczolásnál genyes-savós meningitist és pleuritist találtak, számos abscessussal a tüdőben. A megbetegedett szövetekben ugyanazon bacteriumokat találták, mint a panophthalmitises szemben, úgy hogy Panas bizonyosnak tartja, hogy az infectio a szemből indult ki. Ő tehát azt ajánlja, hogy panopthalmitis mindazon eseteiben, melyben a genyedési folyamatot meg nem állíthatjuk, a panophthalmitises szemet minél előbb távolítsuk el.

Abadie Graefe azon ajánlata mellett szól, hogy panophthalmitis esetében enucleatio helyett evisceratiót végezzünk, mint a mely műtét által az elsődleges genygóczot legbiztosabban eltávolíthatjuk.

Motais a szem phlegmone két esetében meningitist látott előállani; ő tehát azon lehetőségre figyelmeztet, hogy Panas eseteiben is a szervezet további infectiója operátio nélkül is előállhatott volna. O panophthalmitises szem enucleatiója után még soha sem látott lethalis kimenetelt, miért is ajánlja az enucleatiót.

Gayet Motais véleményét helyesli.

Meyer azt mondja, hogy panophthalmitis azon eseteiben, melyekben a szeműr laza szövete még nem lobos, bátran enucleálhatunk. Az exenteratio ő szerinte jobb csonkot hagy, de hosszabb ideig fájdalmasabb mint az enucleatio.

Galezowski panophthalmitis alatt sohasem végez enucleatiót. Míg panophthalmitis alatt végzett enucleatióknál 30 halálos kimenetelt látott, addig enucleatio nélkül ugyanazon idő alatt csak egy halálos esetet látott, de ezen utolsó esetben is az infectio ki volt mutatható.

Galezowski glaucoma ellenes operatiókról szól. Ő rosszalja a sclerotomiákat, mint a melyek a szem pusztulását csak elősegítik. Glaucoma absolutum esetében, melynél az iris már teljesen atrophiás, úgy jár el, hogy a szaruhártya függélyes és vízszintes átmérőjének végpontjain a limbus corneaeben áthatoló kis metszéseket végez, melyek azután állandó átszűrödést eszközölnek.- 83 -- 84 -Weckernek az a nézete, hogy absolut glaucománál minden operatiót kisértsünk meg; minthogy pedig az egyszerű glaucománál a nedvek átszűrődése a szemteke hátsó részeiben van akadályozva, azért ilyen esetekben a szemteke hátsó részében kell operálnunk.

Javai stereoskopot mutat be, mely főleg a kancsalság orthopticus gyógykezelésére van szerkesztve.

Bull egy hasonczélú »controleur«-nek elnevezett eszközt mutat be.

Motais a strabotomiáról szólva, három esetet hoz fel, melyekben a műtétnek némi complicatiói voltak. Egyik esetben az ín átmetszése mögött 3 mm.-rel az arteria ciliarisnak egy az izommal keresztben haladó ága volt; második esetben az átmetszési seb mögött 3 mm.-rel az izom egy külön részletének tapadása volt jelen; a harmadik esetben a rectus ina vastag — talán tenonitisből származó — kötszövet által a bulbushoz volt rögzítve. Csak ezen akadályok felszabadítása után volt a tenotomiának jó sikere.

Wecker a kancsalság correctiójára fontosnak tartja a kancsalsági szög pontos mérését.

Vacher az orthopticus gyakorlást azon esetekben használja, melyekben négyfokú prismával a Stereoskop képeit még egybe tudja hozni; erősebb fokú kancsalságnál tenotomiát végez.

Dór a kancsalság fokát csakis prismákkal méri. Tíz fokon felüli insufficientiát már alkalmatlannak tart orthopticus gyakorlásra.

Meyer azt állítja, hogy a stereoskopicus gyakorlásnak csakis strabismus periodicusnál van haszna, míg a stationariusnál operálni kell.

Javai ennek ellenében egy esetet hoz fel, melyben állandó strabismus divergenssel biró gyermeknél stereoskopos gyakorlást, majd utána szemüveget rendelt, és a binocularis látás már egy hónap után helyreállt, az insufficientia pedig majdnem egészen eltűnt.

Picqué a belszemnyomás tanulmányozására végzett kísérletekről szól. O csakis az iris beidegzését, nevezetesen azon pupillatágító idegrostok működését tanulmányozta, melyek a ganglion Gasseritől a felső nyakdúczig haladnak. Chauveau nézete az, hogy a pupilla-reactio nem a sympathicus, hanem közvetlenül a retina ingerlése által okoztatik ; a retina ingerlését közvetlenül a pupilla szűkülése, az ingerlés megszűnését a pupilla tágulása követi. Ch. ezen nézetének bizonyítására felhozza, hogy a pupilla a retina ingerlése után ’/2 másodpercz múlva húzódik össze, mi az ideg útján történt ingerlés ellen szólna. Picqué ennek ellenében elfogadja a pupillának ideg útján történt működését, mondván, hogy a pupilla összehúzódása lassúságának oka az iris tónusában keresendő. Ő saját magán végezte ezt a kísérletet, hogy a retinát és a sympathicust egyszerre izgatta, mire pupillatágulás állott elő, minden pupillaszűkülés megelőzése nélkül. Ez tehát bizonyítja, hogy a pupilla tágulása tisztán ideg útján váltatik ki.

Abadie figyelmeztet a pupilla gyors lefényképezésének lehetőségére. Minthogy pedig a pupilla a sötétben erősen kitágul, azért hiábavalónak tartja a pupillatágító idegrostok keresését.

Parent a szem lefényképezésénél alkalmatlankodó corneareflex kikerülésére a Nicol-féle prisma használatát ajánlja.

Venneman a kötőhártya diphtheritiséről szól. Ő megkülönböztet felületes vagy croupos és mély vagy diphtheriás megbetegedést. Egyik esetében egy gyermek kanyaró után diphtheritisben betegedett meg. A diphtheritis az összes nyákhártyákra kiterjedt, mígnem laryngitis által lethalis kimenethez vezetett.

Petresco esetében a 25 napig tartó kötőhártyai diphtheritis főleg az által tűnt ki, hogy az igen szívós izzadmány minden genyedés nélkül hegedésbe ment át. P. a czitromsav hatását kitűnőnek mondja.

Trousseau subconjunctivális gummákról szólva, kiemeli, hogy azok a szemhéjporczból indulnak ki. A kötőhártya tuberculosisától különböznek nagyobb tömegük és a szemhéjak duzzadása által.

Dufour a scleritis gyógykezeléséről szólt. Szerinte a scleritisek legnagyobb része rheumaticus eredetűek; azonkívül van köszvényes és luéticus eredetű scleritis is ; astigmatismus szintén okozhat sqjeritises rohamokat. A gyógykezelés áll salicyl, alkaliák és izzasztók adagolásában, esetleg scarificatióban.

Grandclément antipyrin-injectiókat ajánl scleritis ellen.