Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-05-20 / 3. szám
63 64 ^ .;^ wjj.*t*M|/»i íjjwipi! acuta. A látás leszállása, a fehér látótér épségben maradása mellett, inkább a centrumra szorítkozó folyamat felvételére hív fel, mit még a színes látótér beszűkülése is támogat. Az eset első megtekintésekor, midőn már a hülés tünetei is majdnem elmúltak, retinalis érgörcsre is lehetett volna gondolni, de a látás romlása itt lassabban állott be (Zehender, Hirtelberg), mi mellett még az erekben sem lehetett tükörrel változást látni. Azonban nem is a baj localisatiójában rejlik az eset érdekessége, hanem azon körülményben, hogy a baj kezdetén a tetemesen megromlott látás mellett szemtükri lelet nem volt, még később mikor a neuroretinitis teljes valójában kezdett kifejlődni, a látás akkor már nem csak hogy nem rosszabbodott, hanem ellenkezőleg javiílt, a mi szokatlan jelenség. A betegség haladóban volt, hiszen a papilla kiduzzadt, a környező retina mérsékelten elborult: a látás mégis majdnem a lob kifejlődésének arányában javúlt. Alig képzelhetni, hogy a kiindulási helyen levő lobos folyamat, mely semmi esetre sem volt messze a szemtől, lefelé haladásában annyira gyengült volna, hogy midőn az a papillához ért, már termékeiben annyira megfogyott volna, hogy az említett nagyfokú látás javulást megengedte volna. Neuritis axialisról lévén szó, inkább tömörebb lobterméket tételeztünk fel, mint egyszerű sávos izzadmányt, mint a mely a nervus opticus tömör, nem laza és nem vérdús állományában nem igen jön létre, és így működést gátló hatása sem semmisülhet meg oly hirtelen és oly könnyen. Nem képzelhető tehát másként a dolog, mint úgy, hogy a centrális részben megindúlt lobfolyamat legelső nyilvánulásaiban, annak erős izgalmat keltő hatása jött érvényre, minek behatása alatt a nervus opticus afficialt rostjai működésükben tetemesen megzavartattak, mint a mely behatásra az idegek mindenütt erősen reagálnak. A lob első nyilvánulása után, maga útján haladva, hevességéből engedett és a lobtermékek produkálása kezdődött meg, mi mellett a már hevességében tetemesen megenyhült lob lefelé haladva, a papillán szemtükörrel észrevehetővé vált. Az egész lobfolyamat, mint a gyors lefolyás is igazolja, nem lehetett valami nagyon kiterjedt. De mégis a lob kezdetével járó izgalom erősebb zavaró hatást létesített a nervus opticus rostjaiban, mint a milyent a később belőle eredett és a már hevességében tetemesen csökkent lobfolyamat által termelt produktumok nyomásuk által okoztak. Toldalékúl még egy hasonlónak látszó esetet említek fel, melyet 3 év előtt ugyancsak az egyetemi szemkórházban annak ambulantiáján észleltem. Az eset egy tűzoltóra vonatkozik, ki tűzeset alkalmával erősen átfázott és másnap midőn felébredt ijjedve vette észre, hogy jobb szemére, melylyel még előtte való nap egészen jól látott, teljesen megvakúlt. A szemteke mozgatása különösen le- és kifelé fájdalmas volt, úgy hogy a beteg ha ez irányban akart nézni, inkább egész fejét mozgatta arra. A beteget megvizsgálva, kitűnt, hogy még fényérzése sincs, pedig a szemfenék teljesen ép volt. A beteg ekkor a kórházba való felvételt még visszautasította, de a következő héten ismét jelentkezett, midőn már látása e/6o-ra javúlt, mi mellett a szemfenékben jó kifejezett neuroretinitis volt látható, igen tág vénákkal. A beteg a kórházba való felvételt ekkor is visszautasította, úgy hogy őt bedörzsölő kúra és szemdieta ajánlásával elbocsátottuk. Az esetről, bár rendkívül érdekes, többet nem mondhatok, mert többé nem jelentkezett a kórházban. Remélhető azonban, hogy látása megjavúlt, mert ellenkező esetben gyaníthatólag újra felkereste volna a kórházat annál is inkább, mivel állásánál fogva a szeme jóságára felügyelettel vannak. Ezen eset még azon szempontból is érdekes, hogy a kiveszett fényérzés után a látás 8—10 napra 6/60-ra javúlt. Az irodalomban alig van említve eset, hol az egyszer kiveszett fényérzés után az ismét visszajött volna, sőt még látás is került volna elő. Úgy hogy általános a felfogás, hogy a hol már fényérzés nincs, ott eredményt elérni hiába való törekvés. Feuer dr. említ egy esetet az 1873/74-iki kolozsvári egyetemi szemkórház kimutatásában, egy férfit, kinek szintén retrobulbaris neuritise volt fényérzés nélkül, és már a 4-ik strychnin injectióra a fényérzés visszatért, sőt később ujjakat is képes volt olvasni. Minden esetre nagy óvatosság szükséges az ily dolgok positiv állításához, és az ezekből levontak értékesítésében, mert a beteg sokszor nem megbízható kimondásaira vagyunk utalva, a nélkül, hogy arról vagy az ellenkezőről objective meggyőződhetnénk. ') Az erythrophlaein a szemészetben. Neupauer Gusztáv tr. szemklinikái gyakornoktól.2) A cocain felfedezése a búvárok figyelmét a hathatós gyógyító erejű növényi alkaloidok csoportjára irányozta. Buvárlataik eredményeként az érzéstelenítők egész csoportját ismertették, melyek azonban részint hatásuk gyengesége, részint kellemetlen melléktüneteik miatt a gyakorlatba fel nem vétethettek. A cocain volt az egyedüli, mely megbecsülhetetlen helybeli érzéstelenítő hatása miatt az orvosnak, de különösen a szemorvosnak nélkülözhetetlen szerévé vált. Alig hogy a cocainnal végzett kísérletek befejeződtek, már is egy újabb a cocainnál állítólag sokkal hathatósabb érzéstelenítő szerről kaptunk hírt: az erythrophlaeinről. Az erythrophlaein borostyánsárga alkaloid (némelyek szerint glycosid), melyet az Erythrophlaeum Quinense nevű a Leguminosae Caesalpineae rendhez tartozó fa vörösbarna kérgéből készítenek; nem kristályosodik, sósavas sója vízben könnyen oldódik (Bernheimer). Lewin ez év elején végzett vele kísérleteket, melyek közben meggyőződött az erythrophlaein hosszantartó, egy egész két napig tartó helybeli érzéstelenítő hatásáról. Nem csodálkozhatunk, ha ilyen meglepő eredmény számos orvost felbuzdított, hogy e szerrel végezzennek kísérleteket. Az erythrophlaein helybeli érzéstelenítőnek hirdettetvén, az eddig közölt kísérletek nagy részét a szemen végezték. Hiszen a helybeli érzéstelenítő alkalmazása legfontosabb és legháladatosabb épen a szem operatióinál, mert alig van a szervezetnek oly része, melynek operálásánál nagyobb nyugalomra és nyugodt magaviseletre volna szükség a beteg részéről, mint épen a szem operatióinál. Nálunk Ónodi1) mtnr. végzett kísérleteket e szerrel. Ő 0'0S%, O'o60/0, 0'i °/o és o*2 °/o-os oldatot használt. A szemen végzett kísérletek többségében teljes érzéstelenséget vagy legalább csökkent érzékenységet tudott kimutatni. Azonban nehány esetében elég heves izgalmi tünetek is mutatkoztak. Koller,2) Liebreich, Schöler és Hirschberg is kísérleteztek az erythrophlaeinnal. Ok előbbihez hasonló éredményhez jutottak. Welcker2) a Merck-féle erythrophlaein 0^25 °/„ és o-5°/0-os oldatát használta. O érzéstelenséget egy esetben sem tudott kimutatni, azonban a becseppentés után mindig igen heves — egy esetben hypopionnal járó — szaruhártyalob állott elő. Két esetben a szaruhártyában levő idegen testnek eltávolítása czéljából cseppentett a szembe orythroplaeint. Az idegen test eltávolítása azonban épen oly fájdalmas volt, mint ha érzéstelenítőt nem is használt volna. Goldschmidt2) o-i°/0-os oldat szembe cseppentése után már 15 perczczel tudott érzéstelenséget kimutatni. Tweedy2) kísérleteinél csak heves izgalmat, a szaruhártya elszürkülését találta, míg az érzékenység változatlan maradt. Reuss2) az erythrophlaein becseppentése után érzékenység-csökkenést talált ugyan, hanem egy szaruhártyafekély pörkölése mégis igen heves fájdalmat okozott. A kötőhártya ecsetelése az erythrophlaein becseppentése után ép oly érezhető volt mint azelőtt. Königstein2) is csak az érzékenység csökkenését, tudta constatálni, mi mellett heves szaruhártyagyuladás állott elő. * 1 2 3 J) Irodalom : Magnus, »Die Sehnerven-Blutungen«. Schwendt, »Ueber Ophthalmoplegmone«. Schubert, »Ueber syphilitische Augenkrankheiten«. Pßüger, »Ueber Neuritis optica«. Deutschmann, »Ueber Neuritis optica etc.«. Leber, »Ueber den Zusammenhang zwischen Neuritis optica und intracraniellen Erkrankungen«. Hock, »Beiträge zur Lehre des Neuritis retrobulbaris«. Pagenstecher, »Beiträge zur Aetiologie und Therapie der retrobulbären Zellgewebsentzündung«. Annuske, »Die Neuritis Optica bei Tumor cerebri«. Samelson (Centralblatt für Augenheilk. 1882). Jakobi (Graefe, Archiv f. Augenheilk. 1868). Hock (Centralbl. f. Augenheilk. 1885)Knapp (Archiv für Augenheilkunde 1886). 2) Idézett művek : 1. Kísérletek erythrophlaeinnel emberen. Orvosi Hetilap. 1888. 17. sz. 2. Erythrophlaein. Koller, Liebreich, Schöler, Hirschberg, Welcker, Goldschmidt, Tweedy, Reuss, Königstein, Karewski. Centralblatt f. Augenheilkunde, 1888. februári füzet. 3. Zur Kenntniss der anaesthetischen Wirkung des Erythrophlaeinum muriaticum. Klin. Monatsbl. f. Augenheilkunde, 1888. márcziusi füzet.
