Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-05-20 / 3. szám
62 Külső tünetként a neuritis retrobuibarisnál nem ritkán szemrés-szűkülést látunk, miben az orbicularis reflektorikus görcsei játszák a főszerepet, úgy hogy néha clonicus, reszkető görcsökké is fajúinak. Már Graefe említette, hogy neuritis retrobuibarisnál sajátszerű subjectiv fény- és színtünet jön elő, mely abból áll, hogy a beteg egy kékes szétterülő fényt lát, melyben sötétebb kékes pontok vannak behintve, vagy pedig fel- és levonuló szürke felhők mozognak és különösen a szem mozgásánál élénk fényszikrázás van. A szem mozgása rendesen kisebb-nagyobb fokban korlátolt, nem mintha a forgási kör mechanikus okok miatt meg volna kisebbedve, hanem mivel a szem mozgatása bizonyos irányban fájdalmas, mit a beteg a szem békés tartása által iparkodik elkerülni. Hock úgy véli, hogy a fájdalmasság hollétének kipuhatolása, illetve annak kitudása, hogy mely irányban való mozgásnál van fájás, becses útmutatőúl szolgál azon hely kijelölésére, melyen a látóideg bántalmazva van. Nem mulaszthatom el e helyen, hogy Schulek tnr. bő tapasztalataiból levont idevágó nézetének kifejezést adjak. Nem tagadható ugyan, mondja ő, hogy a fájás oldala nem eshetnék össze a látóideg megtámadott helyével, de tagadja, hogy az oly általánosságban volna igaz és annak oly becses jelentősége lenne a nervus opticus megbetegedett helyének megjelölésében, miként azt Hock állítja. A lobos folyamat ugyanis igen elképzelhetőleg átterjed a Tenon-tokon az izmokra is, melyeken végig haladva a sclerai tapadás helyéig eljutnak. Ha ezen lobos folyamat vagy rheumás fájás, hiszen legtöbbször ilyen eredésű a baj, az izmok nagyobb számára is kiterjed, mi az alapbaj természetével nagyon is összeegyeztethető, úgy azok működésünknél szintén fájdalmasak lesznek és lehet, hogy épen az ellenkező oldalon van a fájás jobban meg, mert talán ott az izom specialiter jobban van az alapbajba bevonva, míg a tulajdonképeni fészek oldalán a folyamat inkább az orbita egyéb részeire terjedt ki. És így fájóssá válhatik bármely izom, a nélkül, hogy ebből a baj fészkére utalhatnánk, mint a hogy fájóssá válik igen sokszor a szem mozgása hasonló alapon egyszerű erősebb, náthával járó meghűlésekkor. Ezen állítás helyességét bizonyítja azon tény is, hogy ily retrobulbaris neuritisnél igen sokszor az izmok tapadó pontjai a conjunctiván át tompa eszközzel nyomva igen fájdalmasak, és ez irányban a szem mozgatása is fájdalmat vált ki. így tehát a fájdalmasság nem mindig azt jelenti, hogy ott a folyamat a hüvelyre már átment, tehát a baj fészke ott van, hanem az egyszerűen az izmokra és pedig bármelyikre elterjedt lob vagy rheumás fájásból is eredhet, midőn azután a baj székhelyét meghatározó értéke a fájdalmasságnak elesik. Hock fölveszi, hogy axialis és periphericus retrobulbaris neuritis van, mely alakoknál azután acut, subacut és chronikus lobbok külömböztetők meg. Az axialis neuritisnél a látóideg centrális rostjai volnának főkép bántalmazva, miért ez a centrális látás tetemes leszállásával, gyakran centrális scotömák képződésével jár, mi mellett a színes látótér gyakran szűkült, de a fehér látótér intakt. A peripherikusnál inkább csak látótérszűkűlés mutatkozik, a centrális látás csakis kis fokban vagy épen nem romlik, és a színes látótér is normalis. Ettől a subacut perineuritis retrobulbaris csakis a változások és tünetek kisebb foka által válik el, de mégis itt a színes látótér beszűkülése igen gyakori. Qualitativ látásmegszűnés és centrális scotoma itt nem jön elő. Ezen felvételt theoretice is teljesen helyesnek kell mondani, mióta Willbrandt Leberrel szemben felfedezte, hogy a retina peripheriás részeit nem a nervus opticus axialis rostjai látják el, hanem a peripheriásak, míg a macula luteat többé-kevésbbé az axialisok. Ugyanezt gyanította azonban már Magnus 1874-ben. Totalis retrobulbaris neuritis az volna, hogy ischaemia retinae-vel vagy a nélkül totalis vakság állana elő, hol fel kell venni, hogy a gyulladás a hüvelyből kiindulva az egész ideg törzsöt keresztűlhatja, és hogy az axialis rostok a duzzadt peripheriásoknak még nyomásuk által is zavartatnak működésükben. A hüvelyből kiindúlt neuritisek rendesen acut vagy subacutak, míg az axialisok chronikusak. Fejtegetéseinkben idáig jutva még egy idevágó esetet akarok bemutatni, mely lefolyásában szintén sajátszerű tüneteket mutatott. — 61 — 3. K. N. hivatalnok 1886. szeptember havában jelentkezett az egyetemi szemkórházban, midőn elmondta, hogy néhány nap előtt erősen megfázott, ezután jobboldali fejfájást kapott, mihez az egész jobb arcz és jobb váll szaggató fájása csatlakozott. Jobb szemében is fájást érzett, különösen ha mozgatni akarta, de látása még ekkor jó volt, miként azt biztosan állíthatja, mert a fájás által figyelmessé téve, próbálgatta. Egy-két nappal később azonban jobb szeme erősen romlani kezdett, mi három nap alatt oly fokot ért el, hogy már csak durvább tárgyakat látott. Fájásai ezután teljesen elmúltak. A jobb szem külsőleg ép volt, a pupillának sem alak, sem nagyság, sem reactiójában a normálistól eltérés nem volt. Feltűnő volt azonban, hogy a jobb pupilla többszöri (négyszeri) atropinbecsepegtetésre sem tágult ki ad maximum, hanem csak közepesen. A szem mozgása minden irányban szabad volt. A szemfenékben a többszörös és szorgalmas vizsgálat sem mutathatott ki semmi kóros elváltozást, csakis a vénákat lehetett kissé tágabbaknak mondani, de a bal szemfenék vénái is tágabbak voltak. J. sz. i m.-ről olvasott ujjakat, üveg nem javított, a bal szem v = 6/6. Daczára a rossz látásnak a látótérben (fehér) nem volt hiány, a színes látótért azonban a rossz visus miatt nem lehetett felvenni, mivel a színvizsgálatnál kitűnt, hogy csakis az élénk színeket volt képes észrevenni, és ezeket is közelről. A gyógykezelés pióczázás, levezetés. A kórházban tartózkodásának negyedik napján a papilla belső fele kezdett duzzadni, színes piszkos-szürke lett és határa elmosódott. A papilla külső része rendes volt, ámbár kissé ködösnek látszott. A vénák most már határozottan tágak és kanyargókká váltak. A látásvizsgálatnál azonban kitűnt, hogy ekkor a v = % 0. A beteggel ekkor rögtön bedörzsölő kúrát kezdettünk. Az ötödik bedörzsölés után a folyamat még haladt, a papilla erősebben kiduzzadt, mi most már a papilla alsó és felső részére is kiterjedt. A v = 6/36. A színeket jól ki tudta venni, és a színes látótér igen keveset beszűkültnek látszott. A tizedik bedörzsölés után, a papilla határai kissé élesebbekké váltak, a duzzadás talán kicsit engedett v = 6/i8. A beteg ezután saját kívánságára eltávozott, de a bedörzsölést otthon folytatta és időnként bemutatta magát. 30 bekenés után a szemfenék épnek látszott, csakis a belső papillaszél borussága maradt fenn, mi mellett a vénák tágak v — 6/i2. A beteggel ezután is többször találkoztam, ki most már napi teendőit végzi, és látásával meg van elégedve, sőt még javultnak is állítja, ámbár vizsgálatot az utóbbi időkben nála nem tehettem. A már előbb elmondottak után, ha egy pillantást vetünk a leírt kórképre, lehetetlen reá nem bukkannunk, hogy itt is egy rheumás eredetű neuritis retrobulbarissal volt dolgunk, melynek okozója a beteg által elmondott és a baj kitörését megelőző meghűlés volt. Nem reflektálhatunk itt még az újabb időben oly divatossá vált pathogen mikroorganismusok léteiére van nemlétére, melyeknek a legkülönbözőbb utakon behatva még a neuritisek aethiologiájában is szerep van kiosztva, hanem egyelőre még megmaradunk a tapasztalat által helyesnek bebizonyúlt tény mellett, mely számtalanszor igazolta a hűlést neuritis retrobulbaris előidézőjéül; de megengedjük, hogy a jövő talán ezen »hűlés« kifejezést praecisebb módon megfejtve, azt mikroorganismusoknak valami útonmódon való beférkőzhetésére alkalmi okul fogja kimutatni. Az említett meghűlés a jelen esetben erős nátha, köhögés, majd a jobb arczfélre szorítkozó, és azelőtt sohasem érzett fájásban nyilatkozott, mi mellett erősebb lázas mozgalmak vagy agyi tünetek teljesen hiányoztak. Csakhamar ezután a látás a jobb szemen romlani kezdett és pedig meglehetős hirtelen, hiányozván bárminemű subjectiv tünet is. A látás romlását megelőzőleg a beteg az arcz fájásához hasonló húzó, szakító fájást érzett jobb szemében is, de csak akkor, ha azt kifelé mozdította. A rossz látásnak megfelelően a szemtükri lelet negativ volt, legfeljebb talán egy kis venosus hyperaemiát lehetne felemlíteni. Ezek mind oly jelenségek, melyek azon felvétel helyessége mellett szólanak, hogy a baj hűlés után keletkezett neuritis retrobulbaris volt, és pedig
