Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-05-20 / 3. szám
53 54 szivárványnyal s hol, nagy meglepetésemre, a második szivárványmetszés mégis 6/2oo látást okozott; ide ama 3 glaucoma eset, melyek mindenike 1—2 évig volt orvosi ügyelet alatt (tehát egyszer egyik, máskor másik orvosnak megmutatva) s végre is, mikor már látásról szó sem lehetett, a fájdalmak miatt kellett iridectomiát végezni, mi kellő időben a látást biztosíthatta volna. Ide tartozik sok elhanyagolt trachoma és egy pár heves kötőhártyai genyedés esete, melyek, az előbbiekkel együtt, Panas szavait juttatják eszünkbe, melyek szerint az újszülöttek szemgenyedzésének, a trachomának, a porczhártya súlyos bajainak, a glaucomának nem ismeréséből eredő szomorú esetek még csak kis részét teszik azon kedvezőtlen »mérlegnek«, melyet a szemészeti ismereteknek a gyakorló orvosok közti hiányos elterjedése okoz. Ezt tudni, jelentőségét érezni kell, hogy az ily, jóllehet kicsiny, specialisztikus középpontok keletkezésének értékét kellően méltányolhassuk. Látható canalis Cloqueti esete. Közli Dr. Bogdán Aladár cs. k. főorvos. A budapesti 16. számú cs. k. helyőrségi kórházban egy szemvizsgálatra odautasított hadkötelest vizsgálván, oly érdekes és ritka szemtükri képre akadtam nála, hogy érdemesnek találtam úgy a helybeli egyetemi szemészeti kórodán bemutatni, mint az érdeklődő szakközönség figyelmét is ezen ismertetés útján reá felhívni. D. Gy. 20 éves néptanító jobb szemén gyermekkora óta fennálló rossz látásról panaszkodik, a látászavaron kívül szemén kórosat sohasem észlelt, . fájdalmai nem voltak, szóval lobos vagy másnemű folyamatra mutató tünetekre nem emlékszik. Bal szemén látása v = 6/6, a szemfenék teljesen rendes. Jobb szem látása v = 3/60, vagyis 3 méterről olvas ujjakat. A látás szemüveggel nem javítható, azonban a látótér alsó részén levő tárgyakat üveg nélkül is valamivel jobban látja. Külvizsgálatnál a szabad szemmel látható szemrészek úgy a jobb mint a bal szemen rendellenességet nem mutatnak. A szaruhártya oldalvilágításnál is egészen tiszta, a szivárványhártya mindkét szemen egyenlő, szövete változást nem mutat, reactiója rendes. A pupilla területe tiszta, fekete, a jobb szem lencséjén kitágított pupilla mellett sem látható sem zavarodás, sem folt. Szemtükörrel a következő, könnyebb érthetőség kedvéért pontosan fölvett rajzban is mellékelt, érdekes kép látható a jobb szemben : a szemfenék külső alsó negyedében, közelebb a papillához egy vakító fehér, helyenként kékes árnyalattal bíró tojásdad alakú képlet fekszik az üvegtestben (fennálló kép). Tüzetesebb vizsgálatnál e képlet üres tölcséralakúnak ismerhető fel, melynek csúcsa a papilla külső alsó része felé tekint, a nélkül, hogy a papilla szélét elérné, a tölcsér széles nyitott része mellfelé és kissé le- és kifelé irányul az üvegtestbe. A mellső rész széléről különféle szalagok indulnak az egyenlítő síkjában a környező üvegtestbe, és pedig az alsó valamint a külső oldalon egy-egy szélesebb, részben finom fehéres, részben szürkés áttetsző rostokból álló szalag, a felső oldalon pedig egy nehezen megkülömböztethető, csak bizonyos beállításnál látható, vonalszerű, majdnem teljesen átlátszó szalag. A két vastagabb szalag rostjai seprőszerűleg oszlanak szét a körny felé az üvegtestben, s úgy ezek, mint a finom felső szalag észrevétlen enyésznek el az üvegtestben. A tölcsér csúcsos része be- és lefelé van gyengén görbülve, úgy hogy belső falán e görbület által feltételezett két ráncz látható. A tölcsér csúcsa igen éles határokkal legömbölyítve végződik és a papillát el nem éri, utóbbihoz rögzíti azonban egy áttetsző, finom rostos hártya, valószínűleg csatorna, mely kiszélesedő, jobban mondva kitáguló hátsó részével a papilla alsó belső (fennálló kép) negyedének környi részéhez tapad, elfedve a papilla területén két nagyobb, lefelé haladó véredényt; egy kis ütérágacska fel is kapaszkodik a csatorna falára, de csak kis darabon követhető, másnemű összeköttetése a papilla edényeivel nem látható. A papilla közepétől finom, áttetsző rostnyaláb indul a tölcsér csúcsa és oldalfalához. Érdekes tanulmány a nyitott tölcsér üregének vizsgálata, mely az alkalmazkodás erősítése és gyengítése, vagy pedig különféle convex üvegek beillesztése által eszközölhető. Jól meg lehet ily módon külömböztetni a tölcsér széles részének befordult, helyenként fodrozott szélét, mely kívül felül a legszélesebb, alul belül keskenyebb. Ezen befordult karima széles része által erősebb, keskeny része által gyengébb árnyékot vet a tölcsér üregébe, melynek közepe vakító fehéren tündöklik, míg az árnyékolt széli rész halvány kékes-szürke. A tölcsér egészében elég élénk árnyékot vet a szemfenékre, de jórészt el is fedi az árnyékot a vizsgáló elől, úgy hogy csak kivül felül látszik az árnyék. A tölcsér szélénél előbukkanó edényeken a parallacticus eltérés nagyfokú és szépen bizonyítja a képlet erős mellfelé nyúlását. Libegést szemmozgásnál sem a tölcséren, sem a szálagokon nem voltam képes észrevenni. A papilla külső alsó része kissé megnyúlt s e rész határa gyengén elmosódott, mivel a fennt leírt áttetsző rostnyaláb és csatorna fedi; egyebütt a papilla élesen határolt s főkép belül alul festenygyűrűtől környezett, utóbbi középszéles és kissé elmosódott határú. A papilla színe valamivel halványabb a rendesnél. Központjából három erősebb edénypár indul ki-, le- és felfelé, befelé vékonyabb edényágak haladnak. Az edények általában rendes vastagságúaknak mondhatók, oszlásuk és lefolyásuk rendes, különösebb érdekkel csak a lefelé futó edénypár bír, mely mindjárt eredése után a papillához vezető áttetsző csatorna alá búvik s utóbbi mentén csak homályosan látható; majd ismét előtűnik és ágakra oszolva részben a tölcsér mögé kerül, hogy utóbbi küloldalán újólag láthatón folytassa útját. A szemfenék halvány narancssárga helyenként barnás árnyalattal, így különösen a papilla belső alsó tája alatt. A tölcsértől kifelé keskeny világos udvartól környezett foltok láthatók, melyek sárga alapon feketén festenyezettek; a festeny finom szemcsés, nem tömören összeálló, hanem márványozott; ágazatos festenyrögek nem láthatók. A foltok gömbölydedek, vagy tojásdad alakúak, a legnagyobb köztük mintegy 1/'5 papillányi, csak a tölcsér szomszédságában feküsznek s a periféria felé nem láthatók. Ezekben foglalhatjuk össze a jobb szemben tükörrel látható eltéréseket s a kérdés ezek után az, hogy mivel van a jelen esetben dolgunk? Tekintve az állapot gyermekkor óta való fennállását s a lobos tünetek mindenkori hiányát, figyelmünk a priori fejlődési hibára irányul, annálinkább, mivel az ismert születés utáni megbetegedések nem szoktak ily elváltozásokat létrehozni. E feltevésből kiinduló fejtegetésünk könnyebb megértésére czélszerű lesz a szemfejlődés idevágó adatait röviden vázolnunk. A szem képzésében a nagy agyhólyagból fejlődő szemhólyag (elsődleges szemhólyag) és az e fölött fekvő külső és középső csírlemez-elemek vesznek részt. Az elsődleges szemhólyag, mely egy vályúszerű nyéllel függ össze az agyhólyaggal, distalis részében behorpad, úgy hogy végre kettősfalú kehelylyé (másodlagos szemhólyag) alakúi át, utóbbi űré mellfelé és lefelé tekint s helyt ad a jövendő szemgolyóban fekvő egyéb részek felvételére. Ezen
