Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-05-20 / 3. szám
— 51 — A végzett műtétek jegyzéke. 1885. 1886. 1887. Szivárványmetszés látás végett . 2 9 l6 » glaucoma ellen. — — 3 » idegen test miatt i — — Sclerotomia...................................... — — I Hályogkivonás (cat. senilis) . 9 14 30 Egyszerű vonalas hályogműtét . — — 2 Utóhályog szétmetszése .... I — 3 Lágy hályog discisiója .... i I I Utóhályog kivonása .... — — I Keratotomia....................................... — — I Szemgolyó kifejtése...................... — — 2 Kanthoplastica................................. I — — Entropium műtété........................... I — — Trichiasis műt. Flarer szerint . I 2 2 Szemhéj-összevarrás...................... I — — Álképlet kiirtása........................... — I — Inmetszés és izom-elővarrás. — — I Symblepharon műtété átültetéssel . — — I Összesen . 18 27 64 E számok, bár magokban véve elég csekélyek, mégis azt mutatják, hogy az osztály forgalma eddig mindig gyarapodott s ha csak annyi marad is, a mennyi a harmadik évben volt, megérdemli, hogy tovább is fennálljon. Jelentőségét, szükséges voltát bizonyítja az a körülmény is, hogy városunk legkevésbbé sem kedvező fekvésű, nem középpontja valamely élénk forgalmú s gyakran érintkező község-csoportnak, sőt vidéke egyáltalában nincsen is, mégis elég nagy távolból: Csongrád, Csanád és Békés megyék legtávolibb pontjairól is keresik meg szembetegek, sőt távolabbról is. A helybeliek csak mintegy 1/3 részét teszik az összes forgalomnak. A szembajosok legnagyobb része trachomás és hályogos. A környék némely községében oly erősen uralkodik a »szemcsés kötőhártyalobb«, hogy ha ezen osztály fenn nem állana, fel kellene valahol állítani ezután, különben is az egész trachoma-ügy legkevésbbé jól intézett része a kórházi kezelést kívánók elhelyezése. Erről alább bátor leszek némely megjegyzéseket közölni. Hályog-?nütéteimroí, mivel számuk nem oly nagy, hogy egy külön czikket érdemelnének s nincs is sok mondani valóm felölök, itt mindjárt megemlítem, hogy az 53 Graefe-féle kivonás közül 47 esetben I. oszt. (20/soo-nál nagyobb) látásbeli eredményt nyertem, 4 esetben Ií. osztályú volt a siker, s ezek közül 3 esetben vaskos utóhályog miatt, melynek operálása végett az illetők vissza nem jöttek, i esetben pedig a trachomás szem igen homályos szaruhártyája miatt, mely csak ujjak néhány lábnyiról olvasását engedte meg; III. osztályú lett az eredmény 2 esetben; egyikben cataracta accreta volt jelen s az elég síma menetű műtételt erős lobb követte, de az illető, botorkálva bár, magában jár s még egy iridotómia sokat javíthatna látásán, melyet a coloboma majdnem teljes elzáródása tesz csekélylyé. A másik rossz eredmény egy 60 éves, igen halvány, de sem diabetesben, sem vesebajban nem szenvedő m.-herényi asszonynál állott elő; három, egymásután operált, hályogos közt ő volt a középső, a legjobb magatartású s amazok a legjobb eredménynyel, minden izgalom nélkül gyógyúltak, nála pedig a harmadik napon minden fájdalom nélkül nagy fokú irido-cyclitis állt elő, mely mint utólag láttam, a szem sorvadásával végződött. 53 műtét között ez az egyetlen nagyobb gyuladás esete, s hogy nem a műtétben vagy az intézetben, hanem az illető egyéni sajátságaiban van az oka, bizonyítja az, hogy ez évben másik szemét is operáltam, s a műtét után 13 napig vérbőség volt ugyan az irisben, de látása tiszta volt, s a 14. napon, mikor vele együtt operált társával távozni készült, alkalmasint vigyázatlan nézegetése miatt, szintén irido-cyclitis jelent meg, a mi egy heti küzdelem után szerencsésen folyt le. A végleges látási eredmény megítélése, az operált szemek sorsának megismerése majdnem lehetetlen; minden elbocsátottnak megmondom, hogy esetleges későbbi bajait hozza tudomásomra, hogy a szemüveget megválasztani tanácsosabb volna később mint az elmenetel idejében, a 15-ik nap körül stb., de igen ritka eset, — 52 — hogy utóbb valamit megtudjak felölök. Ezért nem tudom, pedig Schweigger és mások közlései után fontos dolog volna tudni, hogy pl. azon néhány (5—6) esetben, hol üvegtest-veszteség történt, nem vált-e le később a retina, hol némi izgalom az irisben fennállott még a távozáskor, nem lobbant-e ez fel nagyobb iritissé; van is egy-két olyan operáltam, kikre nézve ez irányban aggodalmam van. De részint az utazástól való félelem, részint az orvosban való kételkedés visszatartja az embereket újabb megjelenéstől. Mindamellett azt hiszem, hogy a fentebb közölt eredményekkel meg lehetek elégedve. Pedig kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a jó eredményeknek utóbbi időben döntő szereppel felruházott egyik feltétele: az ideális tisztaság, a mi nélkül a gyógyszeres antisepsis nem ér semmit, az én szembeteg-osztályomon eddig elérhetetlen czél volt. A kórház hiányos felszerelése fehérneművel, a kórházi fürdés-ügy tökéletlen rendje, az operálandó egyének természete, a legnagyobb gond s az eddig kieszközölt javúlás daczára is, lehetetlenné teszi eddig a »piszok« teljes elenyészését, az operáló teljes nyugodtságát e tekintetben. Pedig azt gondolom, hogy ha felvesszük az újabb gondolkozásmód szerint, hogy a szemet egyedül a fertőzéstől kell féltenünk (a mi nem hiszem, hogy helyes volna, mert az egyéni sajátságok eddig jól meg nem ismerhetett minutiái is dönthetnek az eredményben), akkor ama két fertőzésmód közül: a kéz és eszközök által, meg a levegő által, az előbbi fontosabb; azt hiszem, hogy az egyéni tisztaság s a tárgyak tisztasága desinficiáló szerek által, a műtét perczében, nem pótolható, mert ezek csak a levegőben levő gyér csírákat tehetik ártatlanokká, az arczon, haj közt, ágyneműn, a conjunctiván stb. megtelepült, elszaporodott s esetleg a sebbe jutó csírákat, ha kárt tehetnek, ebben nem gátolják meg; erre mutat Knapp kísérlete is, ki a fertőző gomba-tenyészetbe mártott hályogkést tiszta vízbe mártás és letörlés által igen, de antiseptikus folyadékba merítés által nem tudta veszélytelenné tenni. Hogy az én csekély számú, de kedvezőtlen viszonyok közt végzett hályog-kivonásaim nem rosszabb eredményűek (mert hiszem 3 komplikált hályog leszámításával maradó 50 kivonás közt csak i = 2 °/0 a veszteség), hogy a nagyobb fokú gyúladások igen ritkán fordúlnak elő s az osztályon szarúbeli beszűrődést, panophthalmitist stb. nem láttam, de nem láttam ilyent 11 év óta végzett összes magán műtéteim között sem, annak oka bizonyosan nem a levegőben, nem is csupán az egyének általában jó gyógyuló hajlamában van (nem szégyenlem e régi szót használni a fertőzéstől megmenekvé s s a gyors sebforradást okozó egyénbeli tényezők kifejezésére) , hanem talán abban, hogy lehetőleg gyorsan végzem a műtétet , kerülök minden felesleges beavatkozást és sértést, s a legfontosabb tárgyak: a kötőhártya, a műszerek, kezeim, törlő ruhácskáim, gyapotom tisztaságáról eléggé gondoskodom. Műtét előtti nap legtöbb beteget megfürösztik, nyírják és borotválják, szemeit sublimát vagy bórsav megfelelő oldatával borogattatom (míg legkisebb váladékot látok a kötőhártyán, addig folyvást, tehát néha 3—4 napon át), kezeimet műtét előtt bő, friss vízben megmosom, eszközeimet tiszta vízben megöblítve, tiszta vászonnal megtorlóm, a conjunctivát bórsav-oldatba áztatott vattával kitörlöm vagy öblítem legalább, hasonlóúl műtét végével is; a mellett vigyázok, hogy egyetlen eszköz se érjen a beteg bőréhez, az ágyhoz vagy más tárgyhoz. És én úgy érzem, hogy ezzel megtettem mindent, a mit tenni szükséges. Megesett már néhány esetben, hogy a trachoma, melynek bizonyos javulását bevártam műtét előtt, semmi zavart nem okozott s a váladék, naponta használva a desinficiáló oldatot becsurgatásra, a bekötés ideje alatt nem jelent meg; a mit nem azért tartok haszonnak, mint ha a trachomás kötőhártya váladékát magát tartanám a sebfertőzésre alkalmasnak, hanem mert — sok ártatlan között — az esetleg oda jutó ártalmas mikrobiumok benne szaporodhatnak el. Az osztály egyéb működése, mint a közölt adatok mutatják’ meglehetős egyhangú volt, bár nem egy érdekes észleletre adott alkalmat. Nem csekély az olyan esetek száma, melyekben végkép elhanyagolt baj lefolyásának végén, a segítségnek majdnem minden reménye nélkül, mintegy irgalomból kellett valamely műtétet »megpróbálni«. Ide tartozik egy (az »occlusio pupillae« rovatába sorolt) eset, hol a sérülés miatti irido-cyclitis által megvakított szem mintegy 2 év múlva hasonló lobbot okozott a másik szemen, mely lefolyt gyógyítás nélkül, látazárődást okozott, elődomborúlt
