Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-04-01 / 2. szám
4i 4 2 Erre ugyanazon trepannal a nyúl corneájából vés ki ugyanily nagy, de a cornea egész vastagságával biró darabot, melyet az előbb készített cornealis üregbe helyez. Az átültetett darab átlátszó marad, csupán szélein fehér heges gyűrű keletkezik. Hippel esetet mutat be, melynél hónapokkal azelőtt végzett ily operatiót. Ez átültetett corneadarab most is tiszta. Operatio előtt volt a látás 2 méterről ujjolvasás, operatio után v == 1h „ Más esetben állítólag a Descemet-hártyán maradt szürke cornealis részlet is feltisztúlt (?) Végül a trepan gyakorlati használatáról szól. ffess C. szól a szarúhártyának staphylococcus okozta fekélyéről. Metschnikoff theoriáját — phagocytosis — mely szerint a coccusok a sejtekbe felvétetnek és azok által mintegy felemésztetnek, a staphylococcus pyogenes aureusra vonatkozólag is megerősíti. Hess tapasztalta, hogy minél rohamosabban gyógyul a fekély, annál több coccus van a fekélyződés körüli sejtekben; hogy a nedves meleg fokozza a coccusok felvételét (mi a langyos borogatások hatását megmagyarázná). Megtámadja Hoffmann azon nézetét, hogy a Descemet-hártya fehér vérsejtek által átjárhatlan. Coccusoknak az üvegtestbe való befecskendése után a szerzőnek azonban nem sikerűit az opticusban coccusokat tartalmazó sejteket kimutatni, daczára, hogy ott erősebb beszűrődés állott elő. Wolf M. előadja kísérletét a színek gyűjtő távola különbségének kiszámítására az emberi szemben. Czélja volt kiszámítani, mily messze az ideghártya előtt van az ibolya és mily messze az ideghártya mögött van a vörös sugarak gyűjtőpontja, ha a kék sugarak gyűjtőpontja épen az ideghártyára esik. Vossius a trichiasis műtétéről szól. Vossius műtéti eljárásának lényege abban áll, hogy a szemhéjszélen néhány millimeter mély intramarginalis metszést végez és ezen sebbe vékony bőrlebenyt varr, mi által a szemhéjszél vastagabb lesz, a pillaszőrök előfelé irányúinak. Burchardt különben Vossiustól teljesen függetlenül hozzá teljesen hasonlóan operált. Vossius eljárása a következő. Föltéve, hogy totalis trichiasissal van dolga, az intramarginalis vonalban tesz 3—4 mm. mély metszést a könyponttól a külső zúgig, mint azt Flarer-operatiónál tenni szoktuk. Erre a sebet a külső zúgnál 5—6 mm.-rel meghosszabbítja s innen kiindúlva a szemréssel 30—40 fokú szög alatt metsz egy 4—5 mm. széles az intramarginalis sebnek megfelelő nyelvalakú bőrlebenyt. A lebeny alapján éles szikét szúr át, melylyel a lebenyt a bőralatti kötőszövettől leválasztja. A bőrseb széleit 4—5 varrattal egyesíti, a lebenyt az intramarginalis sebbe fekteti, több finom selyemvarrattal odaerősíti. Erre jodoformkötést tesz, melyet két nap múlva, majd naponként megújít. A beteg 4—5 napig fekszik. A varratokat 6—7-ik napon távolítja el. Részleges trichiasisnál az intramarginalis seb, valamint a szomszédos bőrlebeny a trichiasis kiterjedésének feleljen meg. A bőrlebeny zsugorodik ugyan, de a szemhéjnál mégis vastagabb marad mint az előtt volt és a pillák magasabban állanak. Ezen műtét az előadó szerint nemcsak a pillák állását javítja, de azon haszonnal is jár, hogy a beteg a műtét által nem csúfíttatik el, minthogy a lebeny hegedése a szemhéj physiologicus redőjébe esvén nem látszik ; a lebeny alapja pedig széles, az áthelyezésnél nem szenved nagy csavarást; végre a műtét esetleges entropiumot is javít. Szerzőnek 43 ilynemű műtété között 42-nél igen jó volt az eredmény. Wicherkievicz mondja, hogy ő már 3 év óta hasonló módon operál entropiummal egyesült trichiasis vagy distichiasis eseteiben. 0 nyeleden lebenyt használ, melyet Cooper-ollóval a szemhéj bőréből kimetsz; ezt 2 mm. mély intramarginalis sebbe teszi, staniollal befedi és kötéssel megerősíti. A kötést 4 — 5 nap múlva változtatja. Wicherkievicz nagyon dicséri ezen módszert. Mayweg szintén operált már ily módon igen jó eredménynyel. O a lebeny odavarrását szükségesnek tartja. Schmidt-Rimpler entropium ellen ajánlja az egyszerű vonalos égetést. Félholdalakú galvanocauterrel a szemhéj széle fölött 4 mm.-rel egy a bőrön, izmon és porczon átható égetést végez. Figyelmeztet arra, hogy a szemhéjszélhez nagyon közel ne tegyük az égetést, mert ez különben megpörkölődik és tönkremegy. Hippel Wicherkievicz módjára operált igen jó eredménynyel. Laqueur mondja, hogy ő nyeleden lebenyeket többször használt plastikáknál, azonban ezek zsúgorodások miatt eredményhez nem vezettek. Ellenben kitűnőnek bizonyúlt felhámdarabok átültetése Eversbusch szerint. Lange évente 300-—350 ilynemű operatiót végez. Szerinte ilynemű operatióknál fontos az, hogy vájjon a kötőhártya hegedése már befejeződött e vagy nem ? Utóbbi esetben nincs oly műtét, mely a jövőre nézve kifogástalan eredményt szolgáltatna, Lange az összes entropium-ellenes műtéteket (Schmidt-Rimpler-ét kivéve) számos esetben végezte, de legjobbnak tapasztalta a Hotzféle varratokkal egyesített Snellen-féle operatiót. Hess C.-szól a naphthalin által a nyúl szemében okozott elváltozásokról és a massage-cataractáról. O a Dor, Bouchard és Panas által végzett kísérleteket ismételte; ezek folyamán számos az előbbi szerzőktől eltérő eredményre jutott. Szerinte a naphthalin bevétele után már 10—16 óra múlva látható az ideghártya elfajulása, de az ideghártyának '/s cm. széles, a látóidegfőtől a ciliaris tájig vízszintesen húzódó részlete ép maradt. A lencsében már a naphthalin bevétele után 18—-36 órával homályok állanak elő, még mielőtt az ideghártyában nagyobbszerű elváltozás látható volna. A lencse homályosodása a rostok közötti különböző alakú űrök keletkezése által okoztattik. Ez tehát megerősítése volna Becker theoriájának az öregségi hályog keletkezését illetőleg. Nevezetes az is, hogy a naphthalinnel való etetés 5—7-ik napján a lencsetok hámsejtjeiben, különösen az egyenlítő táján igen bő magoszlás látható. A massage által okozott cataractáról szólva mondja, hogy a csarnok punctiója után tompa eszközzel 3—4 perczig massálta a corneát, mire a hályogképződés igen könnyen állott elő. Visszatérve a naphthalin által okozott elváltozásokra megczáfolja Panas azon állítását, hogy a cataracta az ideghártya roncsolása által idéztetik elő. A lencse homályosodása mint legelső tünet áll elő, midőn az ideghártyában változás még nem látható. A górcsövi metszeteken feltűnt a szerzőnek, hogy az ideghártya pigment-sejtjei legkülönbözőbb szabálytalan alakot és elrendeződést mutatnak. Hess mindezekből következteti, hogy Panas hályogképződési theoriája helytelen és hogy ezen cataracta képződés az öregségi hályog képződésének felel meg. Valude a szem tuberculosisáról szól. A kötőhártya tuberculosisának ritkasága a szemteke egyébb tuberculosis bajaihoz viszonyítva, indította szerzőt arra, hogy a kötőhártya ezen immunitását kutassa. Számos kísérletei valószínűvé teszik, hogy a tuberculosus méreg nem tapad meg ott, hol könnyváladékkal érintkezik. Ellenben a kötőhártya alatti kötőszövetbe fecskendett tuberculosus méreg megfogamzik. Valude azt hiszi, hogy a könnyfolyadék a tuberculosus bacillusok fejlődését akadályozza. Pagenstecher említi, hogy lupus conjunctivae egy esetében a váladékot nyúl csarnokába fecskendezte, mire 4—6 hét múlva az irisben több tuberculosus csomó fejlődött. Pagenstechér iridectomiát végzett, a kimetszett iris darabban a csomónak megfelelőleg számos tuberculosus bacillust talált. Feltűnő volt azonban, hogy az iridectomia után az iris többi tuberculosus csomói rohamosan felszívódtak. Fuchs számos tuberculosus kötőhártyalobot lát Bécsben. Szerinte a tuberculosus fekélyek rendszerint a szemhéji conjunctiva azon vízszintesen futó sekély barázdájában vannak, mely körülbelül 2 mm.-rel a szemhéjszél felett van. Valószínű, hogy tuberculosus bacillusokat tartalmazó apró idegen testek ezen barázdában megakadnak, ott a felhámot megsértik s így a bacillusok a conjunctiva szövetébe jutnak. Egy esetében a tuberculosus fekély jodoform-kezelésre teljesen meggyógyult. Knies az alapszínekről szól. Először azon kérdéssel foglalkozik, vájjon vannak-e általában alapszínek vagy nem ? Kifejti, hogy alapszínek vannak. 0 négy alapszínt vesz fel, úgy mint vöröset, sárgát, kéket és ibolyaszínt, melyeket I-, II-, III-, IV-el jelöl. Az I. és III., valamint a II. és IV. kiegészítő színek. Schmidt-Rimpler szól a környi ideghártya izgatásának befolyásáról a centrális látásra. 0 azt tapasztalta, hogy ha este úgy olvasott, hogy a lámpa egyik oldalán állott, akkor a lámpa oldalán levő — tehát megvilágított — szem jobban látott, mint az árnyékban levő. Szerinte ezen tünemény nem magyarázható a Brückeféle »Contrast Phaenomen«-nel, mely szerint a fehér lap az oldalról megvilágított szem által zöldesnek, az árnyékban levő szemtől vörösnek látszik. Schmidt-Rimpler vizsgálatai közben találta, hogy ép szem látása növekedik, ha a sclerán át bizonyos mennyiségű T ■&515
