Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-07-17 / 4. szám
7i 72 volt. Feljegyeztem a távolságot az ablaktól — mivel minden teremben 2 vizsgálatot ejtettem meg — az időt másodperczekben s az azalatt olvasott sorok számát. Az eredmények feltűnőbbé tételére a világossági együtthatót állítottam fel: a legvilágosabb teremben 100 sor elolvasására szükséges időmennyiséget 100-ra emeltem és a többi időt ahhoz viszonyítottam. Terem Ablaktávol Idő Sor 100 sort olvas Világossági együttható I. Természetrajzi. _._<J II. IV-ik osztály az/ I-ső emeleten.........\ III. Physikai tanterem j 5-50 m. I 50 » S'OO » i ’ 5° » 6'00 » i'70 » 6 p. 5 » 15 mP-5 » 20 » 5 » 20 » 5 » 30 * 5 » 20 » 74 60 66 75 77 76 8 p. 06 mp. 7 » 37 » 8 » 05 » 7 » 06 » 7 » 08 » 7 » 01 » 115 ‘4 108-5 1150 IOI* 1 101*5 100*0 Látni a feltűnő különbségeket. A physikai tanterem a kertre néz. Az ablakhoz közel eső hely nem sokkal jobb mint a távol, ezen teremnél az osztály világosságából a rövidlátásra bátran következtetni lehet. A III. osztály az első emeleten fekszik, az udvarra tekint, ennek szélessége g'5 m., az első és második emelet körülbelül 10 m. magas, a IV. osztályba a szabad, a diffus világosság körülbelül 450 szög alatt esik. És csakugyan, míg az ablak melletti helyek jók (ion), addig a távolesők rosszak (115). A földszinti természetrajz-teremnél a fénysugarak beeső szöge legfelebb 30 °, s tényleg ez az intézet legsötétebb terme a vegytanival egyetemben. Manap egy bizonyos helyre vonatkozólag a világossági együtthatót nem lehet megállapítani. Az ép szem úgy is érzékeny eszköz lenne e czélra, de nem szabad felejteni, hogy kevés egyén van, ki ha egy óra hosszat olvas, bele nem reked vagy el nem fárad, azonkívül gyakran az idő gyorsan változik. De elméleti okoskodásból kiindulva, az ilyen méréseket nem tartjuk lehetetlennek a jövőben : ha oly vegyet sikerülne feltalálni, mely a beható világossággal egyenes vagy bármily megállapítható arányban bomlik, vagy ha a diffus világosság erejét más erőalakba, pl. villámosságra lehetne átváltoztatni, vele e kérdés meg lenne oldva, s valamely hely világosságát úgy lehetne mérni, mint barométerrel a légnyomást, thermométerrel a hőt. Mindaddig míg ez nem történik, a következtetést az iskola felületéhez viszonyított ablakfelületből logikai ugrásnak kell tekinteni. Úgy látszik a tapasztalat megerősíti ezen véleményemet. A IIB. osztály a legvilágosabb osztály, minden tekintetben hygienikus, pedig ebben ép oly kevés a rövidlátó mint a IIA-ban. A IIA-nál az IC. világosabb, első az I., utóbbi a II. emeleten van, mégis az IC-ban több a rossz szem mint a IIA-ban. A többi tényezők befolyása, t. i. azoké, melyek az iskolában hatnak, sohasem lesz annyira mérlegelhető. Ezeknél a tudománynak feladata leend azon módozatot feltatálni, a midőn a káros hatások a legkisebb mértékre szorítva lesznek. Ide tartozik a könyvek bírálata, s a betűk nagysága első sorban jő tekintetbe. Nem elég azonban, hogy a betű a közönséges távolból látható legyen, tehát 30 cm.-tői 5 percznyi szög alatt, hanem szükséges, hogy a munkatávol legalább l/s‘a legyen azon távolnak, melyből a betű még 5‘-nyi szög alatt látható. A Petit betű képezi a legkisebb betűt, mely szemmunkára tekintettel megengedhető, még go cm. távból 5' alatt látszik. De a természetben nem ismerünk szervet vagy eszközt, mely erélyének '/3 -át képes lenne feldolgozni munkára. 59 megvizsgált könyv közül petitnél kisebb betű csak 3-ban volt : i. franczia olvasmány, 2. franczia-magyar szótár, 3. iskolai atlasz. Az interlignage, mely Cohn szerint 2-5 mm.-t tegyen ki, 15 könyvben kisebb volt. A Javai megállapította 100 mm. maximum sorhossz a könyvek több mint felénél túl volt haladva. A nyomatás a hazai könyvekben tiszta, a satinálás jó volt, a papiros nem fénylő fehér. Általában, ha valamely a rövidlátást elősegítő tényezőt meg lehetne semmisíteni, a könyvek jóságáról lehetne gondoskodni. Csak oly könyv lenne tankönyvnek megengedhető, mely minden tekintetben a hygieniának megfelel. Csak a szótáraknál lenne fennakadás, mert igen nagy terjedelmüekké válnának; csakhogy ha minden osztályban 1 —2 ily szótár volna, a tanulóknak venniök nem kellene, a minek a legtöbb szülő örülni fogna, — hisz a szótárak méregdrágák. Szintén kevéssé mérlegelhető a padok befolyása. A szem távola az asztallaptól körülbelül 30 cm. legyen, bár ezen távolság az alsóbb osztályokban nem egy esetben kisebb. A részletes kimutatás a rövidlátás és a padok által a gyermekre reákényszerített munkatávolság között, csakis szorgos, minden egyes egyénre kiterjedő mérés útján lenne kideríthető. De számba véve, hogy az alsóbb osztályokban általában az alkalmazkodás a fiatal kor miatt még igen jó, a hibát nem is vehetjük igen nagynak. Az utolsó pad távola a táblától Erismann szerint 9, legfelebb 12 m. lehet Előbbi távolból a táblára írt 3 cm.-es betű még 10' alatt látszik. Láttam az osztályokban 6—8 cm. magas betűket. Csak egy tanteremnél, a IIB-nél, tesz ki 13 métert az utolsó pad távola a fali táblától. Figyelmem kiterjedt a nagyfokú rosszullátók ülőhelyeire; v = 6/24 volt a kiinduló pont, ezek 6 m. távolból a tábla 3 cm. betűjét képesek még meglátni, v=6/18 csak a táblától való igen nagy távolságnál jő számba. Messze ültek IA, IB, IC, HA, IIB, III, IV, S. 4. 2> 7> 2, i, 5, 2, 23. Ha valamely növendék szemein a visus 6/24-re sülyedt, ezt bizonyítványába beleírva, kellene neki biztosítani a táblához közel ülését. Ez talán kellemetlen, mert ha az illető nagy, úgy a mögötte lévő apróktól a látás lehetőségét elveszi. Még a physikai és vegytani intézet emelkedő padsorairól emlékezem meg. Elsőben a viszony az emelkedés és teremhossz között i : 13, utóbbiban x : i2-5-hez. A padok mélysége 1 m.-t tevén ki, minden következő, 8—9 cm.-rel magasabban ül. Még az iskolai tanrenddel kívánok foglalkozni, vagyis inkább azon szünetekkel, melyek úgy az egyes órák, mint napok között vannak. Az órák közti szünidővel meg voltam elégedve, legfelebb az 5 —10' a quarta universitatis-ig kiterjeszthető a tanítás hátránya nélkül. Nem tetszik nekem a szombat délutáni szünet, azért nem, mivel utána úgyis pihenő nap, a vasárnap következik. Véleményem szerint a szemnek a gyakoribb, bár kisebb szünidő jobban esnék, pl. ha a kedd és csütörtök délután lennének szabadok, a mostani szerda és szombat délután helyett. Csak azon esetre, ha a délelőtti és délutáni tanítás fenmarad, tartanám fenn ezen felosztást. Számos szempontból az egyfolytában tanítás előnyt érdemel. Mennyi időt veszt a messzelakó növendék azáltal, hogy neki az utat az iskolába és vissza kétszer kell megtennie, midőn egyszer is elég lenne ? S mily idő vész el ? Azon idő, a mely tanulásra igen jól lenne fordítható, a nappal. Mikor tanúljon a növendék, midőn reggeli 8 —12, délután 2—4-ig iskolában kell lennie: ugy-e csak este? Este kell neki azon óriási pensumot elvégezni, melylyel főleg reáliskolában a növendékeket terhelik. A socialis okokat, melyek az egy huzamban tanítás mellett szólanak, nem is említem. Azon munka, melyet a növendéknek otthon kell elvégeznie, nem oly kicsi mint mi felnőttek gyakran hinni szeretnők. Baumeister tanár Németország külömböző részére következő adatokat közöl: Poroszország 12—18—24 óra hetenkint Baden 9—12—18 » » Stuttgart 7—14 » » Darmstadt 6—12 —15—18 óra hetenkint Elsász 8—12—18 » » Baumeister nem közli miképen jutott ez adatokhoz, hitelességűk ettől függ. Midőn Felsmann igazgató úr számomra az osztályfőnökök által az otthoni szorgalmi időt összeiratta, a tanárok kimondása szerint, felette csekély óraszám jött ki. »Lehetetlen, hogy az így legyen, hisz az én fiam kétannyit tanúi«. Tehát a tanulóktól kellett az adatokat megszerezni. Minden osztályban három tanuló, egy jó, egy középes, s egy rossz bediktálta a tanulásra fordított idejét. Minthogy a többi tanuló jelenlétében történt az egész, ezen kilencz tanulónak vallomása általános érvényűnek tekinthető.
