Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-04-03 / 2. szám
45 46 hető vissza, de a szemteke desinficiálására is, jóllehet azt mint láttuk, teljesen alig lehet kivinni, mert a coccusok behurczolásának valószínűsége csak részben csökkent. (Knapp’s Archiv für Augenh. 16. k. 2. f.) Issekutz dr. — A baktériumok befolyásáról szóló kísérletek a szemoperatiók által készített sebekre. Knapp tnr.-tól New- Yorkban. — Nyúlszemekkel azon czélból tétettek kísérletek staphylococcus pyogenes aureus, albus, citreus, továbbá bacillus pyogenes foetidus és osteomyelitis coccusaival, hogy kitűnjék, mi különbség van egy ezekkel fertőzött seb és a tiszta seb gyógyulásában. A kísérleteket a szerző úgy végezte, hogy a nyúl egyik szemét tiszta kézzel és eszközökkel operálta, de a tisztításra nem használt semmi chemikus szert, tehát nem antiseptikusan, hanem csak aseptikus módon. A másik szemen pedig hasonló műtétet végzett, de utána a sebet rögtön valami tiszta culturából vett anyaggal kente be. Az aseptikusan operált szemek mind simán gyógyultak, míg a fertőzött szemek mind genyesen tönkre mentek, hacsak a sebrés nagyon felületes nem volt. A számos részletesen leírt kísérlet (25.) eredményét a következőkbe vonhatom össze. 1. Két esetben discissio után a csarnokba pyogen coccus emulsiót fecskendezett be, mire igen erős genyes folyamat keletkezett, mely a szemet tönkre tette. Az egyik állat 6 napra meghalt, a másikat a 13-ik napon megölte. A vizsgálatnál kitűnt, hogy a genyben, a corneában és a szem belsejében coccusok voltak, cultura útján coccusok találtattak még a másik szem látóidegében, chiasmájában, egyik tractus opticusában, míg a vérben és a test többi részeiben ilyen nem volt. A szem hátsó részeiből vett culturák rövid pálczikákat mutattak, míg a többi helyeken a befecskendezetthez hasonlók találtattak. 2. Fertőzött tűvel való discissio után a cornea szúrt csatornájában erős genyedés állott elő, mely a csarnokba is folytatódott és a szemet elpusztította. A régi utóhályogok discissiója után a szerző és mások is elégszer láttak genyes folyamatokat előállani.*) Ennek okáról szerző úgy hiszi, hogy az azonos azon esetekéivel, midőn idegen test, heg, kis irisprolapsus, vagy külsőleg nem is látható iridenkleisis hosszú ideig békében van és egyszerre a legcsekélyebb erőművi vagy ismeretlen okból genyedést okoz. Discissio után is a beavatkozás a genyedésre csak oki momentum, ugyanis általa a locus minoris resistentiae keletkezik és így a már rég ott megtelepedett vagy a vérben levő baktériumok életre ébrednek. 3. Cornea paracentesisnél a szúrás általi beoltásnak három esetében, a beoltás mélysége és a gombák mennyisége szerint, gyengébb vagy erősebb körülírt tályog keletkezett. Ha a szúrást tiszta tűvel végezte, de rögtön reá gomba emulsiót mázolt, csak kivételesen hozhatott létre genyedést, ötből egyszer. Egy símán gyógyult extractio után 3 hónap múlva keletkezett hypopiumban Knapp nem talált mikroorganismust, sem az ebből készített cultura nem mutatott ilyent. Ha azonban a fertőző anyag kevés volt, jóllehet a sebzés az irist is érte, genyedés még sem állott elő. 5. Az egyik szemen osteomyelitis baktériumával bepiszkolt késsel végzett Graefe-féle extractiót, míg a másik szemen hasonlót végzett ugyanazon késsel, de előbb azt vízsugárral jól lemosta. Az eredmény az lett, hogy mindkét szemet genyes folyamat tönkre tette. Ebből következik, hogy az eszközöket nem elég csak vízsugárral lemosni, hanem azokat tiszta kézzel meg kell mosni és tiszta ruhával megtörülni. Az így megtisztított eszközzel végzett műtét sebjei jól gyógyultak. 6. Négy esetben elgenyedtek a szemek, hol a cornea, az iris és a lencse elülső részén át vezetett metszés genygombával inficiáltatott. Subconjunctivalis kancsalsági operatiók után, ha a sebbe genygombákat oltottak, phlegmonés genyedés állott elő. A *) A mi tapasztalataink is a sclerán át történő discissiók veszedelmes voltára vallanak. Ref. kötőhártya redőibe is tett a szerző különféle gombákat, mire az irist és corneát bemetszette, de a sebek mindig jól gyógyultak. (Knapp’s Archiv f. Augenh. 16. k. 2. f.) Issekutz dr. — A jobboldali szem pulsáló exophthalmusa, mely az arteria carotis communis alákötése által gyógyult. Dr. Haase-tó\ Hamburgban. — L. H. 52 éves, 1885. decz. 27-én fejére esett, ezután elájult, de csakhamar magához tért, úgy hogy egyedül ment haza. Bai oldalán egy bordája eltört, de egyéb helyen nem szenvedett sérülést. Ugyanez nap estéjén heves jobboldali fej- és szemfájás lepte meg, mire a jobb szeme kidülledni kezdett. 1886. január 2-án az exophthalmus még megvolt, e mellett a szemteke a jobb oldal felé és felfelé nem mozgott, minek megfelelően azon irányban kettőset látott. A szemen erős chemo sis volt. Január 5-én az exophthalmus még tart, sőt nagyobb. A szemre tett ujj pulsálást érzett és pedig isochront az arteria carotissal. Hallgatódzáskor a szemen surrogó zörejt lehetett kivenni, mely gyengébb fokban még a koponyára is kiterjedt. Ha a carotist összenyomták, a surrogás megszűnt. Ha a beteg egy tárgyra vetette tekintetét, akkor azt rhytmikusan mozogni látta. V =so;2uo látótér rendes. Január n-én a v = 10/2U 0-A fejre való esés, továbbá a pulsáló exophtalmus 3 jellegző tüneteinek jelenléte, kétségtelenné tette, hogy a sinus cavernosusban a carotis interna megrepedt, mi koponya alapi törés kíséretében állott elő. Január 14-én Schede a carotis communis dextert az omohyoideus és sternocleido-mastoideus által alkotott 3-szög csúcsában alákötötte, mire a surrogás rögtön megszűnt. Január 27-én a látás romlott és a tükör retinalis oedemát mutatott, a papilla határai elmosódottak, a vénák tágak és kanyargók. Az exophthalmus ezután visszafejlődött és a 2“/200 visus is visszakerült. Márczius közepén a szem teljesen rendes volt, csakis ki és felfelé volt hiányos mozgású és a papillán kezdődő atrophia látszott. Azon kérdésre, hogy szükséges-e minden pulsáló exophthalmus esetében a carrotist alákötni, úgy felelhetünk, hogy — daczára annak, hogy vannak esetek felemlítve, hol a baj beavatkozás nélkül javult (Schmidt-Rimpler) és ismét vannak esetek említve, hol a betegség évekig békében volt, de ismét vannak esetek, hol ismétlődő vérzés folytán rögtön beállott a halál, — azt megkísérteni kell annál is inkább, mivel ma már ezen műtét nem oly veszélyes. Idejárul még, hogy ha a baj egy ideig békében van is, mégis előbb-utóbb kifejlődnek azon következményei, melyek, ha a betegekre nem is vészthozók, mégis nyugalmuk érdekéből elhárítandók. Nieden egy kétoldalú pulsáló exophthalmusról is tesz említést. (Knapp’s Archiv f. Augenh. 17. k. 1. f.) Issekutz dt. — A szarúhártya vérereiről rendes és pathalogikus állapotukban. Schöbt J.-tői Prágában. — Szerző azon eddig uralkodott nézeteket érdekesen sorolja fel, melyeket az egyes kutatók a praecornealis érhálózatra vonatkozólag vizsgálataik nyomán nyilvánítottak. Az egyes vélemények helyességét vagy helytelenségét bizonyítgatja tapasztalatai alapján, mit idevágólag a következőben lehet összefoglalni, hogy t. i. az idáig majdnem általánosan elterjedt vélemény, hogy foetalis praecornealis érhálózat léteznék, nem helyes, mert különféle pontosan végzett vizsgálatai, belövelés által előállított készítményei azt sohasem mutatták, szóval nincs. A szarúhártya ereire és az ezekből képződött érhálózatra vagy arkad-rendszerre vonatkozó vizsgálatai azt igazolják, hogy ezek igenis megvannak az emberek és állatoknál, még pedig van egy felületes és egy többé-kevésbbé kifejlődött mélyebb ily hálózat, mely utóbbinak kimutatása azonban igen nehéz és nagy figyelmet igényel. A szarúhártya beteges állapotaiban képződnek új edények, ezek kiindulási helye az illető betegség székhelye szerint változik. Ha a betegség csak a cornea felületes részeit érinti, úgy az új edények a felületes cornealis arkad-rendszerből képződnek. így van ez a felületes keratitiseknél. Az alsó, illetve mélyebb érhálózatból indulnak ellenben ki, ha a cornea betegségei annak mélyebb szövetében fészkelnek. így van ez a keratitis profundáknál, tályogoknál. A felületesen képződött új edények ágszerüen oszlanak el és egymással közlekednek, míg a mélyebbek seprőszerii osztódással haladnak tovább, és az artériát a megfelelő vena kiséri. A
