Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-04-03 / 2. szám
47 48 szarúhártya széli érhálózata és pedig a felületes, a kötőhártyai és az episcleralis erekkel van összeköttetésben, míg a mélyebben fekvők a scleralis erekkel közlekednek. (Cetralbl, f. prakt. Aughk. 1886. nov. füzet.) Issekutz dr. — Pigment felhalmozódás a lencseárokban. Dr. Max Burchardt-tól. — Már előzőleg írt le szerző oly eseteket, melyekben sérülés után a lencseárokban pigment rakodott le. Újabban ismét két esetet említ, melyek egyikében azonban a lencse egészen tiszta maradt, a másikban pedig, jóllehet nagy valószínűséggel sérülés megelőzte, ezt kimutatni nem lehetett. Minthogy a lencseárok és a lencse felülete között az összeköttetés igen laza, lehetséges hogy pigment, melyet traumaticus behatás a sugárnyulványokról lesodor, a Petit csatornába s így a lencseárokba is bejuthasson. Minthogy ily pigment felrakodások nem igen szoktak felszívódni, a látást állandóan rontják. (Cent. f. Augenh. 1886. aug. fűz.) — A conjunctiva és a cornea tuberculosisának egyegy esetét írja le Dr. Fontán I. Toulonban. — Előre bocsátja, hogy a szemet alkotó szövetek mindenikében észlelték már a gümős folyamatot, a sclera egyedüli kivételével. A chorioideában észlelték leghamarább a. tuberculosist. Jaeger volt az első, a ki 1855-ben leírta, később Manz és Galezowski is. Az iris tuberculosisát Gradenigo észlelte 1870-ben, utána Baumgarten, Parinaud, Manfredi és Poncet, a ki az üvegtestben is constatálta 1882-ben. A retinában 1869-ben írta le Bouchut, utóbb Manfredi, Sattler stb. A conjunctiva tuberculosisa újabb keletű, az első esetet Köster észlelte 1873, két évvel később Walb, Hock, Horner és Sämisch közöltek újabb eseteket. Még rövidebb ideje ismert a cornea tuberculosisa, mert igaz ugyan, hogy Gradenigo már 1870-ben, Parinaud 1879-ben közöltek egy-egy esetet; mindazonáltal bizonyos abscessusok és fekélyek tuberculoticus természete csak Panas és Vassaux kísérletei után (18851 vált kétségtelenné. A közölt két eset egyikében a cornea, másikában a sclera volt a megbetegedés székhelye. I. L. 24 éves, katona, 1886 február hóban a külső boka fungosus csonthártya gyuladásával vétetett föl a klinikára. Három havi exspectativ gyógykezelés alatt a fungosus daganat oly terjedelmes lett, hogy a műtét nem volt már elodázható, annál is kevésbé, mert a beteg közérzülete is rohamosan hanyatlott, daczára annak, hogy gümősödése a tüdőben nem volt megállapítható. Május 10-én tehát az egész daganat kiirtatott és jodoform kötés alatt a seb gyógyult. Néhány nap múlva azonban a felső szemhéjszélen apró szemcsék keletkeztek, melyek gyorsan sárgulni kezdtek, tartalmuk sajtos anyaggá változván át. A tarsus kötőhártyáján pedig egy fekélyesedés volt látható, melynek alapja egyenetlen és sárgásszinű, széle indurált volt. Jodoformos kötést alkalmazott. Másnap a gyuladás fokozódott, a fekély szürkés lepedéktől borított. A lepedék lekapartatott és jodoformos kötés alkalmaztatott. Azonban a közérzület folyton hanyatlott és egy pleuritis nehány nap alatt véget vetett a beteg életének. A bonczolásnál minden serosa el volt lepve gümőktől és egyáltalában a miliaris tuberculosis nagy fokban kifejlődve találtatott. A felső szemhéj górcsői vizsgálata a gümős beszűrődés minden jelét mutatta, még a pillaporcza maga is infiltrálva volt. Ebben az esetben tehát a kötőhártya gümős kórja másodlagos volt, egy heveny miliaris tuberculosis lefolyása közben keletkezve. II. T. Gusztáv, 22 éves, matróz, sem görvély, sem gümősség nem konstatálható, 1886. julius 20-án vétetett fel a kórházba. A jobb szem tekei conjunctiváján alul-belűlj közel a cornea széléhez, egy sárga, egyenetlen alapú, emelkedett, indurált szélű fekély van. A cornea szomszédos részében diffus, homályos szürke színű szüremlet van a cornea lemezei közt, a mely infiltratio a cornea közepéig terjed és itt éles határban végződik. Az infiltrált cornearészen felületes kikopások láthatók, melyek tejszínűek és Fontannak mint elgennyedt gümők tűntek fel; a legkiterjedtebb közülök, a cornea közepéhez legközelebb fekvő, serpiginosus fekély alakot vett fel. Augusztus 10-én. Meleg borogatás, sárga kenőcs, atropin, belsőleg 2 gramm jodkalium. Másnap megint fehéres genypontok mutatkoztak, míg a diffus infiltratio eltűnt. A conjunctiva gyuladása fokozódott. Eserin, belsőleg salicylsavas natron adatott. Augusztus 18-án. A cornea fekélye terjed és más keletkezett kisebb fekélyekkel összefoly, köröskörül pannus vasculosus. A conjunctivalis fekély lepedékes. Augusztus 20-án. Mindkét fekély kikapartatott, jodoform-kötés. A fekélyek váladékában Ehrlich módszere szerint megtaláltatott a tuberculosis bacillusa. Augusztus 26-án. Lényeges javulás, a kötőhártyai fekély majdnem teljesen eltűnt, a cornealis kisebb, tisztül, nem oly edényzett. Szeptember 12-én. A conjunctivális fekélynek már nyoma sincs, a corneális fekély is majdnem teljesen elhegedt, környéke homályos. Szeptember végén a beteg elbocsáttatott teljesen gyógyulva, csak a corneán van egy kis homály. A második esetben a conjunctiva és cornea tuberculosisa primär, és, nagy hasonlatosságánál fogva a Panas és Vassaux kísérleti úton előidézett tuberculosisaihoz, Fontán hajlandó kívülről behatolt infectiónak tulajdonítani. (Recueil d’ophtalmologie 3e Série, 8e année. Nr. 10.) Groisz dr. — Keratitis sympathica. Dr. Rolland A'.-től Mont de Marsanban.— Dabadie 54 éves gép-kovács, 1879. április i-jén a vasúti társulat orvosának kíséretében consultálta közlőt, mivel munka közben egy vas szilánk szökött a jobb szemébe; ekkor már, a 17-ik napon a sérülés után, a jobb szemen erős panophmitis volt, miért is Dabadienak a szem rögtöni kivételét ajánlotta, de ő nem állott reá. Öt év múlva megint hozzá folyamodott Dabadie, miután a teljesen atrophisált jobb szemcsonkban igen erős fájdalmakat érzett, a sympathicusan megbetegedett bal szemen pedig már csak fényérzése volt. A bal szem egész corneája infiltrált, sőt kivül-alól egy kis helyen már ki is kopott; edényképződés is volt már. A bulbaris conjunctiva erősen belövelt. Fájdalmai mérsékeltek voltak és a bulbus bármely tájára gyakorolt nyomás sem nagyobbította a fájdalmat. Csekély fénykerülés és könnyezés. Dabadie már egy hónapja volt ebben az állapotban, mely minden kezelésnek daczolt. Rolland a jobb szem enucleatióját még aznap végrehajtotta. Semmiféle kezelési módot ezenkívül nem alkalmazott. Tíz nappal az enucleatio után a cornea teljesen visszanyerte átlátszóságát, a fekély is be volt gyógyulva, a nélkül, hogy a legkisebb homályt hagyta volna hátra. A látása is tökéletesen visszatért és olyan volt, mint a sympathicus megbetegedés előtt. Másfél év múltán is a cornea átlátszósága, szintúgy a látás tökéletes volt. (Recueil d’ophtalm. ^ Série, 8e année, Nr, 3.) Groisz dr. — Luxatio lentis spontanea. Dr. Fancheron-tó\. Dugnay Mari, 5 éves, gyenge alkatú kis leánynak mindkét szemében már születése óta az iris rezeg, még pedig a jobb szemé észrevehetőbben. 1885. októberben tussis convulsivája keletkezett; kétségtelenül a köhögési rohamok által kiszabadítva, a jobb lencse egy részével a pupillán át a mellső csarnokba tolult. De itt nem maradt állandóan, hanem helyét változtatva, hol a hátsó csarnokba esett vissza, hol meg a mellső csarnokba tolult újra, míg végre két hónap múlva az egész lencse a mellső csarnokba esett, annak belső alsó részét foglalva el, az irist erősen hátra nyomta ; a pupilla szabálytalan, haránt oválissá vált. A szem eleintén békés maradt, csak mintegy egy hónap múlva kezdett a teke vörösödni, fénykerülő lenni. A folytonos nagyfokú köhögés miatt a lencsének műtételi eltávolítása csak 4 hó múlva vált lehetségessé; ekkor már nagyfokú fénykerülés és könnyezés és élénk belöveltség volt észlelhető, sőt már kezdődő keratitis is mutatkozott a corneának azon részében, mely a lencsével érintkezésben volt. A műtétnél a seb Graefe-késsel aláfelé készíttetett, a melyen át a lencse rögtön kijött, de magával ragadván az irist is, úgy hogy iridectomia vált szükségessé ; üvegtest nem esett elő. A gyógyulás rendesen, minden complicatio nélkül folyt le. Egy hónappal a műtét után a keratitisnek nyoma sincsen, a cornealis hegnek is már csak közepi része látszik. (Recueil d’ophtalm. 3. Série, 8. année. Nr. 7.) Groisz dr. — Mesterséges corneát alkalmaz Martin E. Marseilleben, a bulbust, melynek corneája teljesen átlátszatlan, befelé rotálja és a belső egyenes izmot egészen a cornea szélhez tapasztja, mesterséges strabismus convergenst hozva létre. 15 nappal ezen műtét után a corneától 6 mm.-nyire, subconjunctivaliter, egy aranyból készült szélesfejű szeghez hasonló félcylindricus, 8/i0 mm. nyíláson tubust vezet be a szemhártyákon át, melyet a fölötte elvonuló conjunctiva jól megtart helyzetében. Mihelyest a szem megszokta az eszközt, 8—10 nap múlva a tubus nyílását fedő conjunctivát galvano-cauterrel megnyitja. Egy 20 év óta vakot operált ilyen módon és a beteg, a kis apparatus alkalmazása után nehány méterre meg tudta különböztetni a gyertya lángját. (Recueil d’ophtalm. 3. Série, 8. année, Nr. 2.) Groisz dr. Budapest, 1887. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)
