Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-01-31 / 1. szám

*3

— 14 —

Sen az arteria axil, mentén a bőr alatt egy centiméter vastag, tapintásnál mintegy zsinegekből összetevődőnek mutatkozó duzzadás van. A felkar kissé vizenyős. A test melege 390 C. a test egyébb részeiben betegséget nem találtunk, a kutatásnál különösen a tályog és a gyuladások közötti területekre fordítottunk nagy gondot, de nem találtunk semmi rendellenest.

Orvosi rendelésünk volt: teljes nyugalom ; a bal szemre 3 °/0 acid, boracium vízzel 12 óra hosszáig borogatás; a borogató víz 18 fokú lehetett; jó táplálék és 3 grammos higany-kenőcsökkel rendszeres bedörzsölő kúra.

Január 6-ikán: a bal szemen a fájdalmak nagyon enyhék; a protrusio kisebb; a hypopyum eltűnt. A felkar nagyon fáj, gyuladása fokozódott, terjed lefelé, a bőr már az újakon is vizenyős.

A test melege 390 C.

Január 9-ikén : a szemhéjak vizenyője és a conjunctiva duzzadása tetemesen kisebbedett, úgyszintén a protrusio bulbi is. A | cornea szépen fénylő; a csarnokvíz nem zavaros; az iris elszinesedett, a pupillát szürke hártya takarja; a szem mozdulatlan. Fényérzés nincs. A felkar nagyon fáj; a gyuladás még terjed lefelé, az egész bal felső végtag erősen dagadt, bőre nagyon viz- J enyős. A hónalj alatt a gyuladásos terület 2 helyen kifakadt, a nyílásokon vagy két deciliter sűrű geny ömlött ki, mire a fájdalmak és a láz azonnal kisebbedtek.

Miután a betegség gyógyítása inkább a sebészi körbe vág. Lumniczer tanár úr volt szíves a beteget osztályára felvenni.

Január 14-ikén ott meglátogattam. A beteg szem pillái még vizenyősek, a szem protrusioja kicsi volt, a beteg szemét forgatni már képes volt, különösen a horizontális irányban. A conjunctiván a vizenyő nagyon kicsi lett. A cornea ép. Az iris erősen elszinesedett, piszkos zöld; a rendes nagyságú pupilla mozdulatlan, rajta még a consensuális mozgás is hiányzik. Focalis világítással láttam, hogy hátul a szemfenékben piszkos fehér exudatumok vannak, melyek az üvegtest leghátsóbb részét, vagy talán csak a retina és a chorioidea így látható részét ellepik. Szemtükörrel vörös fényt nem lehetett nyerni. Fényérzés nem volt. A kar gyuladása kisebbedett. Általában javulást mondanak a sebészek. Láz nincs. A szegycsont mellett volt tályog helyén vékony varral borított hegedés van.

Esetünk oly különös, hogy az irodalomban alig találunk hozzá hasonlót. Leber göttingai tanár Graefe Archiv 26. kötet 3-ik rész 201. lapján ír le két esetet: Orvos panaritiumot kapott; néhány nap múlva erős rázóhideg után az egyik szemén genyes irido-chorioiditis tört ki, szeme megvakult. A másik eset egy molnárra vonatkozik: erős rázóhideg után jobb kezén négy új megdermedt és megduzzadt; a következő napokon a középúj első újperczén genyedő gyuladás fejlődött; később mindkét szemén genyes irido-chorioiditis támadt és mindkét szeme megvakult. Ezek volnának az esetünkhöz hasonlók.

A metastasis útján fejlődött chorioiditis pyaemiánál vagy septicaemiánál elég gyakori Arit »Die Krankheiten des Auges« czímű könyvében mondja, hogy metast. chorioiditis támadhat

pyaemia, puerperalis lázak, az újszülöttek köldökzsinór gyuladásánál, ritkábban sebészi operálások után, végre cariesnél, ha phlebitis támad. Desmarres (Traité des maledies des yeux 1858. pag. 744) typhus, himlő és choleránál észlelte.— Middlemore (Treatise on the diseases of the eye, London 1853 v. II. pag. 490) a cholerából megmenekült üdülőknél és a cholera tetőpontján látta a metast. chorioiditist kifejlődni. — Blessig (Zehender Kiin. Mbl. 1867. pag. 291) 127-szer látta febris recurrensnél. —- Jacobi

(Erkrankung des Augapfels bei Meningites epidemica. Arch. f. Opht. Bd. ii. Abth. 3. pag. 156.) A meningitis cerebrospinalis epidemicánál támadt irido-chorioiditis metastaticát csak olyannak tartja, mint a typhus, scarlát, pyaemia stb.-nél kifejlődöttet. —- Mackenzie (Traité pratique des maladies des yeux, traduit de l’anglais par Langrés et Richolet Paris 1844. p. 409) is ír metastaticus irido-chorioiditisről. — Knapp (Graefe Archiv. XIII. kötet 1. fűz. 169. lap) »Metastatische Chorioiditis« czímű munkájában tüzetes tanulmányait ismerteti. — Berlin Graefe-Saemisch tankönyv 6-ik kötet 519. lapján a retrobulbaris szöveteknek metastaticus gyuladását tárgyalja. — Wecker ugyanazon tankönyv 4-ik kötet 633. lapján, a chorioiditis metastaticát tárgyalja.

Puerperalis és más septicus megbetegedéseknél támadt metastaticus chorioiditis, vagy a retrobulbaris szövetek gyuladásának egyes esetei elég számmal vannak ismertetve az irodalomban. A »Szemészet« 1881-ik év első számában Feuer dr. ír le egy esetet, melyet Zágrábban 20 éves i-ső ízben szülőnél észlelt.

Áttérve esetünkre, bizonyos hogy a szem és a kar egyidejű megbetegedése egy forrásból kapta a gyuladás okát, az infectiot. A injectio felvevője a szegycsont szélénél levő tályog volt. Erre utal a betegség fejlődése: az utolsó tisztogatás után néhány óra múlva támadt rázóhideg arra enged következtetni, hogy a szervezetbe jutott méreg —- infectio —- jó talajra talált és azt megmérgezte. A reá következő gyuladás kitörésének ideje, vagy mondjuk az incubatio stádiuma nagyon rövid volt; különben erről még nagyon keveset tudunk; teljesen rendes lefolyású szülés, vagy operálás után már néhány óra, máskor több nap, sőt hét múlva áll be a fertőzést jelelő rázóhideg. Hogy a tályog volt az infectio felvevője, azt onnan is szabad következtetnünk, mert erre más helyet nem találunk: a nő mindig egészséges volt s most is, a fent említetteket kivéve, semmi betegséget sem találtunk.

Hogy mi volt az infectio anyaga, azt nem ismerjük. A modern pathológia persze a bacteriumokat vezeti be. Nekem úgy látszik, hogy hullaméreg lehetett. Ennél szokott az infectiot felvevő hely gyakran minden rossz következmény nélkül gyógyulni; míg puerperium, diphtheritis stb. mérget felvevő hely bomlani kezd, bűzös rongyok és czafatokká esik szét és nem is szokott ily enyhe lenni a végződése, a betegek nagy perczentje elpusztúl.

Az infectio csak a nyirkutakon juthatott a szemhez és a hónalj-mirigyekhez. Vena a mellkasról nem megy a fejhez; arteria nem vezethette az infectiot, mert nem tudnók eléggé magyarázni, hogyan jutott oda, legfeljebb oly erőltetett magyarázattal, mint Knapp tette, mondván : (Metastatische chorioiditis. Graefe Archiv 13. i. pag. 169) az altest és a lábak trombusaiból egyes darabok leszakadnak, a jobb szívbe eljutnak, a tüdőt átjárják, innen a bal szívbe jutnak, honnan a szemhez vitetnek (?). A mellkas nyirkutai össze vannak kötve a hónaljmirigyekkel, a nyak nyirkutaival és ezek közvetítésével a vénák mentén a koponyával, az orbitával és a szemmel.

Különben esetünkben az is nagyon érdekes, hogy.a hónaljban támadó, és a nyirkútak mentén haladó gyuladás (lymphangioitis) lefelé, az alkar felé haladt, mi a mellett bizonyít, hogy a nyirkáramlás nemcsak a czentrumok felé, hanem a czentrumtól a periféria felé is történik.

II.

Műtét utáni őrjöngés.

Közli Csapodi István dr. egyetemi szemkórházi tanársegéd.

Szemműtétek, kivált hályogműtétek után a legnagyobb fontosságúnak tartjuk a betegek kellő nyugalmát és világosság behatásától való gondos megóvását; éppen azért az operált szem kellő gyógyulására nézve a legrettenetesebb complicátiók egyike a teljes nyugalomra utalt beteg be nem számítható állapota.

Szeszes italokhoz szokott, kivált éltesebb egyének lelki állapota a szesz elvonása, a sötét helyen tartózkodás, a műtét okozta izgatottság, a kénytelen nyugalom együttes hatása következtében könnyen átcsaphat az öntudat megzavarodásával járó ama fokozott ingerültség állapotába, melyet delirium potatorum néven ismerünk. Az ilyen eseteket talán még sokkalta gyakrabban látnánk, ha kórházunkban nem volna szokás, hogy mihelyt legkisebb gyanúnk van az operálandó egyén szesz-kedvelésére, bőven adunk neki bort, hogy lelki állapotát lehetőleg előbbi tónusában megtartsuk s megzavarodását elhárítsuk. Ez eljárásunk helyességét bizonyítja az a tapasztalatunk is, hogy leginkább asszonyokon jelentkezik a delirium, kikre nézve könnyebben elkerüli figyelmünket az ilyes előre gondoskodás. Hogy micsoda műtét után következik be a delirium, annak fölfogásunk szerint éppen nem tulajdoníthatunk fontosságot. Hályog műtét után gyakrabban előfordulását eléggé megfejti az, hogy éppen ily esetben szabjuk meg leg; szigorúbban a föntebb említett követelményeket s talán mert a bővebben használt atropin izgató hatása is hozzájárul a lelki állapot megzavarásához.

Ha a delirium kitört, gondos fölügyelet, erős szesz itatása, chloralhydrát adása, morphiumnak a bőr alá föcskendése, az atro-