Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-01-31 / 1. szám
19 20 betegség. A hemeralopia abban találná magyarázatát, hogy a Boll által a retinában talált piros festőanyag (Sehroth) nem képződik a kívánt mennyiségben. A xerosis bacteriumai rossz viszonyok között élő pl. éhező egyéneknél fejlődhetnek. A megölő mérgük az eserin. Graefe Albrecht archívumának első kötetében ismertette tapasztalatait, hogy a blennorrhoea neonatorum egyedüli biztos gyógyítója az argentum nitricummal rendszeres ecsetelés. Neisser 18 79-ben a gonococcusokat megtalálta a csecsemők szemblennorrhoeájának genyében is. Sok szemorvos azonnal elhagyta a régi lapiskenéseket és antisepticus orvosságokat kezdett használni: chlor, cárból, bőr, salicylsav, resorcin, thymol, jodoform, sublimat, stb. De lassan kénytelenek voltak a régi gyógyítási módra visszatérni, az argentum nitr,-mal ecsetelésre. A legszorgosabb kezelés mellett az összes vakok */a mégis blennorrhoea neonatorumban vakult meg. Szükséges volna tehát a betegséget már csirájában megölni, a melyre legjobb a Credé prophylactikus eljárása. A bába köteles legyen, minden újszülöttnek azonnal argentum nitr. 2 °/0 oldatából cseppenteni mindkét szemébe. Ha a bacteriumok már a corneát is megtámadták, hogy azt tönkre ne tegyék, ki kell égetni. E czélnak legjobban megfelel elektrom által megtüzesített platina drót; a mit manapság annál könnyebben tehetünk, mert cocainnal érzéketlenné tehetjük a corneát. A cocain különben a tudományos búvárkodás legáldásosabb adománya. Operálhatunk biztosan, mert a beteg nem érez fájdalmakat s antisepticus szerekkel elejét vehetjük a genyedéseknek, pl. a cataracta operálásoknál. A cataracta operálásoknál genyedés a bacteriumok által fertőzött üvegtestből indul ki, mert iridectomia után, a hol az üvegtest nem jön érintkezésbe a levegővel, a genyedés perczentjei oly kicsinyek, hogy nullává reducálódnak. Mar Graefe Albrecht azt óhajtotta, hogy minden orvos annyit tudjon a szemgyógyításból a mennyi a közéletben szükséges. Csak hogy erre nincs meg minden embernek az egyéni képessége: a ki j a látószervek betegségeit tanulni kívánja, annak először meg kell tanulni látni. Ez pedig nem könnyű, mert a látás nem egyedül attól függ, hogy retinánkon minő kép rajzolódik le, hanem függ a benyomások helyes felfogásától és bírálásától; ebben pedig sokszor csalódhatunk. Például mindnyáján tudjuk, hogy a holdat kelte és nyugtakor nagyobbnak és messzebb levőnek látjuk, mintha a zenithen áll; pedig photographált képe mindig egyenlő, tehát a retinánkon rajzolt képe is mindig egyenlő. ítéleti tévedésünk oka az, hogy a mi tapasztalásunk földünk tárgyainak távolságát a horizont irányában bírálni tanított; zenithről nem tud birálásunk semmit, azért bíráljuk a horizont messze fekvőnek. Továbbá a2 opticai csalódásnak az is az oka, hogy ha fölfelé tekintünk, látótengelyeink iránya széttérő; ha a holdat 2 szemmel látni akarjuk, az összetérítést eszközlő izmokat össze kell húznunk, tehát oly működést kifejteni, mintha közeli, azaz kisebb tárgyat néznénk. A szemorvoslás tudománya pathologiára és physiologiára van alapítva. Innen van, hogy a szemészet nagyon megtanít természettudományosán gondolkodni; mert tudni és érteni között nagy a külömbség. Tudhatja valaki a fénytörési hibák minden szabályait, de azért még nem fogja tudni a beteget megvizsgálni, erre egyéni tapasztalás és gyakorlás kívántatik ; az is teszi nehézzé a szemorvoslás tanítását és tanulását, hogy minden egyes hallgatót voltaképen külön begyakorolni kellene. . Oitava dr. — Észrevételek a hályogműtétekről. Arit tanártól, Bécsben. — A mint szerző maga megjegyzi, ezen czikke nem akar kimerítő értekezés lenni, hanem inkább csak gyakorlati észrevételek a hályogműtétek körül, melyek azonban, a szerző egyéniségét tekintve, általános érdeklődésre tarthatnak számot. Nehány bevezető sor után, melyben a lencse homályok kiterjedésének meghatározásáról szól, áttér a hályogműtétekre és legelőbb is azt a kérdést veti fel, hogy mit várhat a beteg a hályogműtéttől. Az egyszeműektől és a mindkét szemen hályogosoktól eltekintve, a kikre nézve kétségtelen a műtét haszna, kérdés, hogy mi az eredmény az olyanoknál, a kiknél a másik szem még teljesen működésre képes. Az ilyen beteg a kosmetikus szemponton kívül tulajdonképen csak látóterének tágulását nyeri a műtét által és azt a megnyugvást, hogy minden eshetőségre, mely a másik szemét érheti, az operált szemet bírja tartalékban. Olyan esetekben, midőn mindkét szem már érett a műtevésre, egyelőre csak az egyik operálandó. Mert a legjobban végzett műtét után is állhatnak be olyan véletlen körülmények, a melyek folytán mindkét szem tönkre megy. Az első műtétnél és az utókezelésnél merülhetnek fel olyas egyéni viszonyok, a melyek a második műtétnél bizonyos elővigyázati intézkedésekre, esetleg az utókezelés módosítására utalnak. Arit tanárt ez iránybani tapasztalatai arra késztették, hogy ő, aki azelőtt mindig bilaterálisán, egy ülésben operált, már nehány éve sem discissiot, sem extraction sem iridectomiát ugyanazon napon mindkét oldalt nem végez. A mi a műtétre választandó időpontot illeti, olyan gyermekeknél, a kik már születésük, vagy első életéveik óta hályogosok, a műtét lehető korán, ha csak lehet még csecsemő korukban végzendő, nehogy amblyopia kifejlődhessék. A korai műtevést indokolja még az is, hogy ebben a korban a regressiv változások, melyek pedig a műtétet megnehezítik, sokkal hamarább állanak be; de meg mennél fiatalabb a gyermek, annál könnyebb a műtét és az utókezelés. A különböző hályogműtétek méltatásánál a Beer-féle kivonásnak legfőbb hátrányaként a corneának gyakori elgenyedését említi fel, a mi tökéletes műtét után is és néha úgyszólva minden ok nélkül az eseteknek legkevesebb 5 °/„ -ánál bekövetkezik. A Graefe-féle kivonásnál Arit a szokott alaktól eltérő kést használ. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a sebkészítésnél a Graefe késnek fűrészszerű mozgatása következtében a sebszélek egyenetlenek lesznek ; ezt elkerülendő oly kést construált, melynek nagyon vékony ékhez hasonló alakja van, úgy hogy vele a vágás inkább csak egyenes előretolás által történik, úgy mint a Beerkésnél. A sebkészitést is az eredeti módtól kissé eltérőleg végzi, a mennyiben a metszést nem helyezi annyira hátra a sclerába. A I be- és kiszúrás még a limbusban történik és 1—-rs mm.-el lejebb mint Graefenél. A kés előre tolásánál ez a sclerának előbb mellfelé eső részét metszi át, mint Graefe műtétjénél, de mégis annyira a limbusnak szabad széle mögött, hogy a metszés a conjunctivát már csak ott találja, a hol az nincs többé szorosan a sclerához rögzítve. Ily módon a corneo-sclerális nyílás valamivel rövidebb lesz, de másrészt jobban tátong, mivel a seb nem egészen vonalalakú, hanem törpe ívhez (2—3 mm. magas) hasonló. A metszésnek ilyen iránya folytán a membrana Descemeti-nek legalább is egy 1 mm. széles pántja ép marad és egy bizonyos fokig netáni iris-prolapsusnak gátjául szolgál. Az úgynevezett mellső iris-szög így ép marad. Ezen módificatióra Arltot az iridesisnél (Critchett és Pagenstécher) szerzett tapasztalatai vezették egyetemben ama tapasztalati ténynyel, hogy míg a Beer-féle extractio után nagyon ritkán, addig a Graefe-féle kivonásnál feltünőleg gyakrabban fordúl elő irido-cyklitis és folytatólag sympathicus gyuladás. Nem csekély előnye ennek a corneához közelebb eső metszésnek a tetemesen kisebb mérvű vérzés is. Az iriskimetszés annyira periphericuson fekvő sebnél elkerülhetetlen, de Arit nem törekszik széles coloboma készítésére, hanem csak keskeny iris-kimetszést végez. E végett a csípővel az irisnek sphinkterét igyekszik megfogni és azt a bulbusból csak annyira előhúzni, hogy a metszést a conjunctívális lebeny veszélyeztetése nélkül tehesse meg. Az ollót a seb irányával nem párvonalosan, hanem arra függőlegesen vezeti, mivel párirányos vezetés mellett szélesebb coloboma szokott létrejönni. Túlságosan nagy colobománál gyakran megesik, hogy a sebnek teljes elhegedésével az egész iris fölfelé húzódik úgy, hogy a pupilla nagyobb része a felső szemhéj alá kerül. Tokhasitásra Arit is mindig áz iris-horgot használta, csak a legutolsó időben vette a Förster-féle tok-csípőt alkalmazásba, hogy vele a melülső tokot kirántsa. Az esetek kevés száma miatt még nem mondhat ez irányban határozott véleményt, ha váljon ezen pincette alkalmazása után ritkábban keletkezik tokhályog. Határozott előnyt ad neki azonban a tokhályog operátiójánál, mert miután a megvastagodott tokrészletet a csípővel fölül fogja meg a műtő, nem kell lencse-luxátiótói tartania. Az iridectomiát a hályogkivonás előtt legkevesebb 5 héttel végezni a legtöbb esetben ugyan szükségtelen, de az eredmény
