Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-11-28 / 6. szám

szál állott elő, hogy este felé igen rosszul lát jobb szemével és egyszersmind a jobb trigeminus elágazodásának megfelelőleg fájdalmai vannak. A látóerő és látótér rendes világításnál teljesen normalis volt, míg a photometerrel eszközölt vizsgálat alkalmával az tűnt ki, hogy a jobb szemnek 64 négyszög-milliméter területű világításra volt szüksége, hogy a Förster-táblát lássa, míg a bal szem azt már 9 négyszög-milliméternyi világításnál jól észrevette. A szem különben teljesen ép volt, de sok tünet kezdődő tabesre engedett következtetni. A haemeralopia négy hónapi roboráló kezelés után teljesen megszűnt. Ezen eset azon szempontból is érdekes, hogy a megszokott kétoldali haemeralopia helyett, itt csak az egyik oldalon volt. (Klinische Monatsbl. f. Augenheilk. júliusi fűz.)

— Ophthalmoplegia exterior congenita. Dr. Lucanus-X6\. — S. D. 9 éves gyermeknek mindkét felső szemhéja mozdulatlan lelógott, úgy hogy olvasásnál fejét egyenesen kellett tartania, míg ellenben, ha előre akart nézni, fejét annyira volt kénytelen hátravetni, míg a szemhéjak által takart corneák az egyenes látásba jutottak. Meg volt a látótengelyek convergentionális képessége, mely a bulbus rotatiójával is össze volt kötve, képes volt a látósíkot is sűlyeszteni, mely az ellentétes irányban szintén kis rotatióval járt. Ha az illető az egyik oldalra tekintett, úgy a a másik szem nyugodt maradt, vagy kissé rángatódzó mozgásokat végezve az ellentétes irányba fordult, miért is kettős látás állott elő. Felfelé a szemek nem mozdultak. A jobboldali papilla szürkés zöldes és mélyen excavált volt, felül 1/3 papillányi conussal. Bal oldalon az excavatio csak a papilla felére szorítkozott centrálisán, A v=4/S4; a látótér és a tensio teljesen normálisnak mutatkozott. A corneán nubeculák voltak.

A szemizmok közül bénult volt tehát az abducens, rectus superior et inferior, obliquus inferior és a levator palbebraet ellátó oculomotoricus ágak. Kétségtelen, hogy az nuclearis bénulásból eredett. (Kiin. Monatsb. f. Augh. júliusi fűz.)

— A reflectorius pupilla mozdulatlanság diagnosticus

jelentősége. Dr. Uhthoff-tó\ Berlinben. — A vizsgált 166 esetet két részre kell osztani. Az első csoportba tartoznak azon esetek, melyekben reflectorius pupilla-mozdulatlanság volt, nem tekintve, hogy váljon convergentionális pupillamozgás volt-e vagy nem, és mely esetekben az accommodatio legalább egy szemen jó volt. A másodikba tartoznak azok, hol egyidejűleg az egyik vagy mindkét szem alkalmazkodási bénulása mellett a sphincter pupillae bénulása is volt. A vizsgált esetek közül az első csoportba 136 tartozott és pedig: tabesnél találtatott 92-szer, dementia paralyticánál 12-szer, syphilisnél 11-szer, más agybajnál nyolczszor, sclerosis polyinsularisnál kétszer, Railway-spinenél kétszer, veleszületett kétszer, aneurysma trunci-nál egyszer, retinitis pigmentosánál egyszer, dohánynyal visszaélésnél egyszer, hystero-epilepsiánál egyszer, jobboldali hemianaesthesiánál egyszer, aetiologia nélkül háromszor találtatott. A második csoportba 30 eset tartozik és pedig syphilisnél találtatott nyolczszor, paralysis progressivánál kétszer, tabesnél háromszor, trauma után kétszer, hiilésnél egyszer, kezdődő agytuberculosisnál egyszer, tumor cerebrinél egyszer és 12 -szer találtatott kimutatható ok nélkül. (Centralbl. f. Augenheilk. 1886. áprilisi füzet.) Issekulz dr.

— Lués congenita mint súlyos szembetegség okozója.

Hirschberg-tői Berlinben.— i.N. 16 éves egyén 1882. aug. 16-ikán roszlátás és közellátás miatt jelentkezett. A vizsgálatkor kitűnt, hogy a bal szemben alul ablatio retinae van, melynek külső fele kékes, rajta sárga és rézvörös pontokkal, melyek a tükör mozgásakor feketéssé válnak. Felül a peripherián a retina fehéren csikóit, mint a visszafeküdt retinán látható. Az üvegtestben erős homályok mellett fénylő pontszerű mozgékony rögök is voltak. A tensio minus. A házi orvos adatai szerint az atya luéticus volt és a jelen beteg luéssel született. A beteg szemével 8'-ról olvasott ujjakat, a látótér felül 20°-ig szűkült. Therapia: szemdiéta és bedörzsölő kúrából állott. Ezután javulni kezdett. 1882-ben ismét jelentkezett, midőn bal szemén pericorneális injectio mellett synechiák is látszottak, mik november 1 i-ikére atropin használata után teljesen eltűntek. 1882. november 12-ikén bal szemen keratitis parenchymatosa támadt, mely a kezelésnek makacsul ellenállott

(bedörzsölő kúra, jodkali és pilocarpin injectio) 1883. április 18-ikán a jobb szem is kivörösödött, a cornea széle elszürkült. A bal szem corneája gombszerűen ki volt tágulva, a tensio emelkedett, a szem spontan és nyomásra fájdalmas, teljesen vak, miért is enucleáltatott. A jobb szemen a keratitis lassan haladt, de később az egész cornea elborult. 1883. deczember 6-ikán a cornea a szélen kezdett tisztulni, a tensio emelkedett. Három lábról olvas ujjakat (sublimat-injectiók). 1884. márczius 15-ikén kilencz lábról olvasott ujjakat, a cornea nagyobbrészt leucomás, melyen később subepithelialis hólyagcsák keletkeztek. Tensio emelkedett. Ekkor glaucoma ellenes iridectomiát végeztek. 1884. október hóban a szem békés. 15 lábról olvas ujjakat.

2. 12 éves jó kinézésű leányka 1881. január 10-ikén bal szemének rósz látása miatt keresett segélyt. Excentricusan kifelé egy lábról tudott ujjakat olvasni, mi mellett kis divergentia is volt. Tükörrel atrophia nervi optici e neuritide látszott. A retina centrumában egy i mm. hosszú és o'5 mm. széles fekete pont látszott. Jobb szem ép. A bal szem külön gyakorlása ajánltatott. Ennek volt is sikere, mert 1881. októberben már hat lábról tudott ujjakat olvasni, a látótér a medialis oldalon 10", a laterálison 6o° volt. Zöld színt nem ismert fel, a vöröset és kéket is csak 30°-ig. 1883. január 2-ikán a jobb szemén retinitis keletkezett, exudatumos foltokkal, mi mellett a látás jó volt. 1883. május 12-ikén úgy a bal mint a jobb szemben vérzések támadtak, melyek a retinitissei együtt nemsokára gyógyultak. 1883. junius 2Q-ikén a jobb szemet kerato-iritis lepte meg, midőn is tudakozódás folytán kiderült, hogy a beteg atyjának is volt luésse, és hogy a jelen beteget hét hónapos korában bal kezének bénulása érte, mely gyorsan gyógyult, és exanthemái is voltak. A betegnek gyermekkorában meningitis specificája is volt, utána atrophia n. optici állott elő. Testvére négy napos korában halt meg. A jobb szem corneája meglehetősen feltisztúlt. 1884. április 24-ikén a bal szem izgatott lett és erős keratitis diffusa támadt, (bedörzsölő k ura, atropin), de gyorsan javult. 1884. deczember hónapban a sternumon egy gumma keletkezett. 1885. április hónapban mindkét szem békés, a corneán néhány finom homály, a szemfenék peripheriás részén egy-egy nem összefolyó folt.

3. Egy ötéves gyermek 1885. január 29-ikén rósz látás panaszával jött a poliklinikumba. Mindkét szemen chronicus iritis volt. Az anamnaesisből kitűnt, hogy atyjának volt luésse és hogy a betegnek is voltak három hónapos korában kiütései. A kezelés atropin, sublimat-fürdő és calomel belső adagolásából állott, mire a szem gyorsan javult. Február 20-ikán a retina elszínesedett, mely a papillától egy kis távolságban kezdődött (bedörzsölő kúra, o-5 grmos). 1886. január hónapban a pupillák középtágak. A szemfenékben éles határú világos foltok vannak. (Centralblatt für Augenheilkunde 1886. áprilisi füzet.) Issekulz dr.

— A sympathicus afiectio egy különös módja.

Dr. Gepner-tö\ Varsóban. — E. I. 25 éves lakatosnak 1881 elején munka közben egy kis érez pattant bal szemébe, utána nagy fáj dalmakat érzett, mik csakhamar elmúltak, és látása is jó volt, 1881. április 30-ikán azonban bal szemének látása romlani kezdett, mihez a látótér alsó felének szűkülése is csatlakozott, és egy pár nap alatt teljesen megvakult. Ekkor jobb szeme is fájni kezdett, mely fájdalmak a fejre is kisugároztak. Eleinte nagyobb időközök voltak, de később a fájdalmak mind sűrűbben jelentkeztek. Vizsgálatkor a bal szem békés volt. A cornea alsó szélénél kis heg, melybe az iris tölcsérszerűen be volt húzva, innen az üvegtesten keresztül kékes vonal húzódott át, mely a retinán sárgás pontban végződött. A retina egy része le volt válva, a le nem vált rész borús, a papilla elmosódott határú volt. A jobb szem úgy külsőleg, mint belsőleg ép volt, a v= so/i5.

Május i-én a betegnek jobb látótere hirtelen elsötétült, és másnap midőn asztalhoz akart ülni, erős szédülés fogta el, mihez heves főfájás csatlakozott, v=2%0o- Tükörrel gyenge retinitist lehetett constatálni, mi mellett peripapillaris erős oedema is volt. A pupilla tágabb, lomhán reagált, de a ciliaris táj nem érzékeny. Az említett fejfájás csakhamar megszűnt, a beteg elaludt és midőn pár óra múlva felkelt, v=2o/sl) volt, minek megfelelően a tükör azt mutatta, hogy az oedema eltűnt és a papilla határa nem oly elmosódott. Jóllehet a bal szem békés volt, azt