Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-11-28 / 6. szám

36. Dianoux ptosis kezeléséről beszélve, azon modiiicatiót ajánlja, hogy a tarsus subcutan hegedés által direct összefüggésbe hozassák a muscul. frontálissal, hogy így a felső szemhéj nagyobb mozgást nyerjen.

37. Teillais szerint mocsárláz által előállhat peripapillaris oedema, retinalis vérzés, neuritis, retino-chorioiditis és látóidegsorvadás. Amblyopia igen gyakori complicatiója a febris intermittersnek, mely teljes vakságig fokoződhatik.

Poncet felemlíti, hogy mocsárláznál előjön az is, hogy a retina erősen pigmentes lesz, a chorioidea edényeiben fehér vértestecsekből álló embolia keletkezik, mit azonban chinin adagolása eltüntet.

39. Mangiti és Chibret együtt egy világító apparátust- szerkesztettek, mely minden operatiónál a nappali fényt pótolja. A világítás 60 ctm.-nyi távolban 1650 normalis gyertyához hasonló.

A jövő gyűlés 1887. májusban lesz. (Monatsb. f. Augenheil, júliusi fűz.) Issekutz dr.

SZEMELVÉNYEK.

— A szemcsés köthártyalobnak kimetszés által való gyógykezeléséről szerzett tapasztalatait közli Dr. Richter R. Berlinben. — Előrebocsátja, hogy a szemcsés köthártyalob, még enyhébb eseteiben is, mily csökönyösen ellentáll a szokásos therápiának és ha végre meg is gyógyul, folyton rettegtet egy netaláni recidivával. Annál nagyobb volt meglepetése, midőn a múlt év elején alkalma nyílott néhány Heisrath által Königsberg - ben operált esetet műtét előtt és után láthatni. Hiszen az újabb szerzők tekintélyesebbjei határozottan elitélik a granulatióknak sebészi gyógykezelését, de még nehezen is fojtható el az a gyanú, hogy egy oly mélyre ható beavatkozás, melynél alkalmilag majdnem az egész tarsus és az egész átmeneti redő eltávolítása szándékoltatik, az operált szemhéjnak legnagyobb fokú állási és működési rendellenességeit fogja maga után vonni.

A Heisrath által operáltakon tett észleletei azonban nem igazolják a trachomának sebészi gyógykezelése iránt táplált előitéletet. Ez indította közlőt az e tárgygyal behatóbb foglalkozásra és 9 hónap alatt tett észleleteit ismerteti közleményében.

Bevezetésül röviden vázolja a szemcsés köthártyalob sebészi kezelésének történetét: Eltekintve a scarificatiótól, mely inkább csak mint vérelvonási művelet jöhet számba, továbbá azon műtéti eljárásoktól, melyeknél a szemhéjnak két lapjára görbült lemez közzé szorítása által remélték a szemcsés folyamatnak visszafejlődését elérhetni, nemkülönben a kötchártyának Mariano által ajánlott szurkálásától és reá következő edzésétől kékkővel vagy pokolkővel, az első kísérletek maguknak a szemcséknek sebészi utón elpusztítására vagy eltávolítására az orvosi tudományos működés legelejére vezethetők vissza. Már Hippokrates ír le módszert, a melynél a megbetegedett belső szemhéjfelület egy orsó alakú, milesiai gyapjúval körültekert fadarabbal addig súroltatott, míg vér helyett már csak savószerű folyadék ürült ki; a sebfelületet azután a ciliarisszél és a szemhéjporcznak kímélésével edzették és egy réztartalmú orvosszerrel kezelték. Különösen nagyfokú sarkomatosus szemcsésedésnél a sarjadzások késsel metszettek ki. Az alexandriai iskola, valamint a római orvosok is gyakorolták a Hippokrates műtétét, míg Galenus és még inkább Severus már kétségbe vonják annak hasznát. A középkor sem produkált semmi újat e téren; a blepharoxysis érvényben maradt, csak a műszer, melyet kivitelére használtak, változott: a téntahalnak feje, tövisbogyók stb. A 18-dik század elején újra fölmerült a blepharoxysis, de nem tudott érvényre jutni, valamint most az utolsó években sem, a midőn Anagnostakis, bár némileg változott alakban, megkisérlette gyakorlatba hozni. Luteus, Makenzie, Fano az egyes granulákat metszették ki és ez eljárásnak általában hasznát látták, nemkülönben Pilz, Preuss, Desmarres, de mindannyian nagy ügyelettel voltak arra, nehogy a conjunctivából is kimetszjenek egy részt. Hasonló eljárást követtek Galezowski, Stellwag, Meyer. Ritka esetekben alkalmazható a Cuignet eljárása, a ki a mélyen beágyalt, régi, málékony szemcséket ujjaival nyomja ki.1) Az

') Dr- Feuer N. Szabadkán ugyanezt tette s az eredményt nekem nagyon dicsérte. Schulek.

eddig fölsorolt műtéti eljárások egyike sem föltétien sikeres és nem biztosít a recidivák ellen, úgy hogy a legtekintélyesebb szemészek közül is többen határozottan elitélik a granulák kimetszését, így Graefe és Wecker, miután csak azt eredményezik, a mit a szemcsés köthártyalob a legrosszabb esetben, t. i. hegesedést.

Egészen másként áll a dolog a Galezowski által és utóbb Schneller által ajánlott kimetszésénél az egész átmeneti redőnek és a Heisrath által csupán a felső szemhéji conjunctiván gyakorolt radikális műtétnél. Heisrathnak elve, lehetőleg mindent a mi kóros, tehát nemcsak az egyes granulákat, hanem az őket körülvevő conjunctivát és esetleg a tarsust is, ha a kötőhártyája beteg, eltávolítani és így a kóros folyamatot egy csapással megszüntetni. A leglényegesebb és legfontosabb különbség az ő módszere és a Galezowski-Schneller-féle, valamint minden más módszer között abban fekszik, hogy ő majdnem mindenik esetben a szemhéjpórczot is eltávolítja, ha azt beteg conjunctiva takarja, mivel többnyire a tarsus is beteg és el nem távolítása recidivákra ad alkalmat. Azt a közelfekvő föltevést, hogy a porczától megfosztott szemhéj rendes működésre képtelen, a tapasztalat nem igazolja, úgy hogy még azon esetekben is indicáltnak véli a porcznak kivételét, a melyekben a tarsus maga még ép, ha a conj. tarsi meg van támadva. Ha csak a conjunctiva tarsi vágatnék ki, a porcznak épségben hagyásával, akkor kiterjedt hegképződés állana be, a minek pedig épen kikerülésére törekedünk, ha pedig ezt megakadályozandók, a kötőhártya maradványát a sebszélhez varrnók, akkor az a megrövidült kötőhártya, mely a porcz kivétele után annak szélességéhez mérten megrövidült és egyszersmind engedékenyebb conjunctivális boltozat betakarásához elegendő lett volna, a porcz épségben maradásával a szemhéj állását veszélyeztető feszülést fog előidézni, mely könnyen entropiumot hozhat létre. Heisrath majdnem mindig csak a felső szemhéjon végzi a radikális excisiót, mivel tapasztalata szerint ezen műtét után az alsó szemhéj a szokásos medicamentosus kezelés alatt is hamar meggyógyúl.

Közlő ezen bevezetés után áttér néhány általa Heisrath módszere szerint operált és huzamosabb ideig észlelt eset leírására. Összesen hét esetet közöl, melyek közül csak egy esetben volt a megbetegedés frissebb keletű, a többi hat eset mind régi, több esztendős trachomák, kisebb-nagyobb fokú másodlagos elváltozásokkal.

A műtétet a következőleg írja le: A kifordított felső szemhéjat fogas csipővel rögzítteti, azután 11/2 mm.-nyire a szem héjszél belső commissurájától körülbelül 2 */2 cm. hosszú, a szemhéjszéllel párhuzamos metszést csinál, melylyel a conjunctivát és az alatta levő szövetet, valamint a tarsust is, egészen annak külső felületéig terjedőleg átvágja. A metszésnek végeit két reá majdnem függélyesen álló, befelé homorú, szintén oly mélyre ható metszéssel, az átmeneti redőbe terjedőleg meghosszabbítja. A következő momentumban a tarsust fölemeli egy második csipővel és szorosan a domború felületén haladó, ív alakú metszésekkel kötőhártyástól együtt a szemhéjról lefejti. Miután még az átmeneti redőt is, megbetegedésének arányában, fölpraeparálta volna, a két oldalsó metszés végeit egy ollócsapással összeköti. Az átmeneti redőnek maradványait és illetve a könnyen eltolható conj. bulbit 4—6 varrattal egyesíti a tarsusnak szélével. Ezt a varratot a műtét után Heisrath csak körülbelül egy éve alkalmazza abból a czélból, hogy prima intentiót és ez által vonatos heget hozzon létre, mely a corneát nem izgatja. A varrás végeztével az operált szemet 2 % carbol-oldattal megmossa, a sebet jodoform-porral behinti és nyomó-kötést alkalmaz.

Az esetek kortörténeteinek közlése után összehasonlítja az operativ therapiának eredményét a gyógyszeres kezelés eredményével. Egyik enyhébb, heveny esetnél sikerűit három hét alatt az egész kórfolyamatot megszűntetni, holott az előtt már nyolcz hónapon át kezeltetett minden eredmény nélkül és ha talán meg is gyógyult volna, esetleg csakhamar recidivált volna. Az excisio után a recidiva majdnem föltétíen biztonsággal kizárható; minden, a mi kóros, el van távolítva, a megmaradó conjunctiva ép és nem hajlandó a szemcsés lobosodásra, legalább ritkán láthatni granulákat a conj. bulbin. Az alsó szemhéj conjunctivája is meggyógyult, szóval a trachoma gyökeresen meg van kúrálva. A mellett a