Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-11-28 / 6. szám
felső szemhéj még fennebb áll, mint műtét előtt, úgy hogy állása kosmeticus szempontból még előnyösebb; a szemhéj jól csukódik. Közlő állítása szerint ez a nagyszerű eredmény friss, nem complicált eseteknél, kivétel nélkül, mindig elérhető. Természetesen nem oly kielégítő az eredmény a trachoma súlyosabb, másodlagos elváltozással pannus, entropium stb. complicált eseteinél. A conjunctiva betegségének ugyanezen esetekben is. véget vet a műtét, nemkülönben egy a tarsus netaláni elgörbülése által okozott entropiumnak, az ok eltávolításával megszűnvén az okozat is, de már egy esetleges szarúhártya-gyuladástól nem várhatni oly gyors javulást, ámbátor erre is jó hatással van a műtét, a mennyiben a megbetegedett conjunctiva eltávolításával megszűnik a corneának a folytonos insultusa, még pedig sokkal radikálisabban, mint az bárminő gyógyszeres kezeléssel elérhető volna, és a pannus relative nagyon gyorsan fejlődik vissza. Súlyos szarúhártya-bántalmak még recidiválhatnak is, de nem azért, mintha a trachoma kiújulna, hanem mivel a cornea az éveken át tartó folytonos gyuladások által elvesztette ellentálló képességet, de ezek a recidivák soha sem nagyfokúak és könnyen gyógyíthatók. Richter végűi felsorolja az átmeneti redő Schneller szerinti kimetszésének hátrányait a Heisrath módszerével szemben. A szemcsés köthártyalob azon számos eseteinél, a melyeknél az átmeneti redő teljesen elhegesedett, úgyszólva teljesen elenyészett, nem is hajtható végre a Schneller műtét. Ép oly czéltalan az utóbbi azon esetekben, midőn a betegség főkép a tarsus sup. kötőhártyájára szorítkozik és az átmeneti redő ép marad. Végül egészen tehetetlen ama trachoma alakokkal szemben, melyeknél a porcz elgörbülése következtében entropium és trichiasis jött létre, míg a Heisrath-féle műtét nemcsak a trachomát gyógyítja meg gyökeresen, hanem a szemhéjnak rendes állását is visszaadja, eltekintve attól, hogy a corneára nézve sem közönyös, ha az érdes, heges tarsus helyett síma conjunctivával érintkezik. Csak ha a megbetegedés az átmeneti redőre szorítkozik, Ígérkezik a Schnellerféle műtét sikeresnek, de még akkor is ajánlatosabb a tarsusnak is az eltávolítása, a recidivák elkerülése végett. A Schneller szerinti műtétnek még az a hátránya is van, hogy a betegek a műtét után rendesen nem képesek többé a felső szemhéjat úgy emelni, mint műtét előtt, a minek valószínű oka az, hogy az átmeneti redő kimetszésével egyszersmind a musculus levator palp.-nak az insertiója, illetve magának az izomnak egy része kimetszetik, úgy hogy nem képes többé kellőképen működni. A Heisrath operáltjai ellenben műtét után még jobban képesek nyitni szemöket mint annak előtte, mert habár ennél a műtéti módnál is megtörténhetik, hogy a levatornak egy része kimetszetik, az ekként megcsonkított izomnak is marad elég ereje, hogy a merev és súlyos tarsustól megfosztott és így tetemesen könnyebb szemhéjat kellőleg emelhesse. (Graefe’s Archiv f. Ophthalm. 31. kötet, 4. rész.) Dr. Groisz Béla. —- Irideremia congenita completa utriusque oculi. Cataracta stellata. Dr. Lawrentjeff Szt.-Pétervárban. —- Ch. A. 38 éves hadseregbeli zenésznél feltűnt, hogy tekintete igen merev, jóllehet a szem rendes nagyságú, de corneája mindkét oldalon kissé hosszúkás volt. A jobb cornea kerületén gyűrű alakban elszürkült, miben egyes intensivebb foltok voltak; görbülete szabálytalan, a mennyiben felső fele laposabbnak tűnt fel, mint az alsó. A bal corneán hasonló szürkés gyűrű volt, de görbülete rendesnek látszott. Mindkét corn, közepe tiszta volt, melyen át egy nagy fekete tér fehér centrummal tűnt elő, mely utóbbi a lencse magjának felelt meg. Iris nem volt, a lencséket a szélig lehetett követni. A lencse közepéről említett szürkeségtől ezután még a széli részek felé is mentek csík alakú homályok, melyeket tükörrel át lehetett világítani. Voltak még homályok az elülső tok közepén is. A ciliaris nyúlványokat még tükörrel sem lehetett kivenni. Ha a beteg egyenesen távolba nézett, úgy a szemei nyugodtan állottak, de rögtön nystagmus állott elő, ha jobbra vagy balra tekintett, midőn is horizontalis irányban mozogtak szemei, míg ha fel vagy le nézett, úgy a verticalis irányban nystagmus mutatkozott. Kétszemű nézésnél még strabismus alternans is volt. A látótér mindkét szemen szűkült, főleg felül és belül. Fénykerülés nem volt. V = 3/l0o, de a bal szemen stenopeás likkal javult lo/ioa. 2^2 hüvelykről, képes volt olvasni J. Nr. 6 a bal szemmel, míg — 131 — a jobbal absolute nem tudott olvasni. Nystagmus oscillatorius olvasásnál mindig volt. A betegnek szembaja soha sem volt, de már gyermekkorában rosszlátó volt, úgy hogy 12 éves korában tanult meg olvasni. Szerző megemlíti, hogy itt az irideremiát congenitalisnak kell tartani, mert szembaja soha sem volt, és mert az két oldali, mi igen fontos, mert csak Brunhuber és Morisontól van két eset az egész irodalomban felemlítve, hol egyoldali congenitalis irideremia volt. Öröklékenységről itt, mint az esetek nagy számában, nem lehet szó. A cornealis változásokra vonatkozólag Facachon azt mondja, hogy az irideremiát rendesen ovalis cornea kiséri (28. eset), mi hiányos fejlődés következménye, a cornea gyűrűszerű homálya pedig az intrauterinalis életben a corneának a sclerától nem teljes elválása folytán ered, miért Stellwag és Wecker foetalis gyűrűnek nevezi. Irideremiánál homály jön elő rendesen a lencsében és a tokon, úgy hogy 30 észlelt esetben csak kettőnél volt tiszta a lencse, bár Sichel szerint későbben ezen esetekben is beáll; de cataracta stellata, mint ezen esetben, még nem észleltetett. Alkalmazkodás a jelen esetben nem volt. Az irideremia létrejövését Manz úgy magyarázza, hogy a lencse a teke elülső falával sokáig összefüggésben marad, és így az iris benövése a lencse elé akadályozott, és a lencsének késői elkülönzése a tensiót öregbíti. Brunhuber ezen nagyobbodott tensiót tartja olyannak, mely a részben kifejlett irist elsorvasztja. A lencse elhomályosodását Gescheidt a lencse tápláló nedvének megzavart keringéséből magyarázza, miért a maradék a humor Morgagni és tokra lerakódik. Ammon az elülső lencsetok hiányos táplálásából magyarázza, melyet előbb a membr, púp., később az iris lát el. Stellwag a két baj összejövetelét esetlegesnek mondja. Arit állítja, hogy a lencse főtáplálékát a venosus plexusban gazdag ciliaris nyúlványokból kapja, mely utóbbi, ha hiányzik, a lencse rosszul tápláltatván, elhomályosodik. A foetalis gyűrűt Ammon fejlődési hiánynak mondja, Gescheidt azt microphtalmussal összefüggőnek véli. Boeck pedig egy nagy retinalis fényizgalomból véli levezethetőnek. Vannak ugyanis esetek említve, hol az irideremiás betegeknél a fény erős behatását a foetalis gyűrű korlátozta, miért azok nem voltak fénykerülők, de viszont vannak esetek említve, hol a cornea teljesen tiszta volt és az irideremiások még sem voltak fénykerülők és viszont, úgy hogy a foetalis gyűrű keletkezését nem lehet a retinalis erős fényizgalomból magyarázni. Ugyanitt említi meg a szerző a membrana pupillaris persistens oc. d. egy esetét. W. katona irisei zöldes-szürkék, a pupilla mindkét oldalon jól regált. V = a jobb szemen 2ü/i„o, a balon 2u/2o. Látótér normalis. A jobb szemben az iris elülső felületéről, a ciliaris zona vidékén, ott hol az iris körkörös és hosszanti rostjai egyesülnek, kezdődve, a pupilla területén át a lencse elülső tokjának közepére tapadó 0-5 mm. vastag mindinkább elvékonyodó köteg haladt. A lencse elülső tokjának közepén egy kis háromszögű lapocska volt, melynek felső-külső szögletéhez tapadt az említett kis köteg, míg a másik két szegletétől az előbbihez hasonló, de vékonyabb kötegek haladtak az iris hátsó, valamint elülső felületéhez is, mik az irishez tapadásuk helyén megvastagodtak. A pupilla atropinra ad maximum kitágult, midőn a kis kötegek annyira meg vékonyodtak, hogy alig voltak láthatók. Az említett háromszögű lapocska csak szorosan a centrumában volt összenőve a lencsetokkal. (Centralbl. f. prakt. Augenheilk. 1886. jan. füzet.) Issekutz dr. — Intraocular sarcoma exciting sympathetic disease. — Milles W. I. és Brailey-tői Londonban. — 1. N. 50 éves kocsis jobb szemének látása 4 év óta fájdalom nélkül folyton fogy és három hónap óta teljesen vak. Nyolcz nappal ezelőtt ezen szeme fájni kezdett és a cornea perforálódott, ezzel egyidejűleg azonban az eddig ép bal szeme is izgatottá vált; hátsó synechiák keletkeztek és látása romlott, v=‘20/200. A szemfenéket látni nem lehetett. A jobb szem enucleáltatott, de a másik szem erre sem nyugodott meg, látása fogyott, úgy hogy már csak négy hüvelykről tudott ujjakat olvasni. Az enucleált szemben a nerv. opticus betöréséhez közel, széles alappal kiinduló pigmentes tumor találtatott, mely a chorioideaből indult ki. 2. N. 40 éves egyén bal szeme hat hóval azelőtt fájni kezdett, mihez a szemhéjak kidagadása és hányás csatlakozott, de már megelőzőleg egy pár hónap óta ezen szeme vak. Az eddig — 132 —
