Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-04-04 / 2. szám
37 II. Iris-leszakadás önkéntes gyógyulása. Dr. Baumerth Gyula , szemklinikái gyakornoktól. L. J. 33 éves utcza-kövező bal szemét 1885. évi decz. hó 9-én tompa ütés érte, minek következtében a szemhéjak oly erősen megdagadtak, hogy 3 napig a szemrést nyitni sem tudta. Ezen idő alatt hűvös borogatásokat használt. Orvossal nem gyógyítatta baját. A sérülés utáni 4-ik napon felvétette magát klinikánkon, a mikor következőket találtuk: A baloldali szemhéjak duzzadtak, vörösek voltak, a szemrést 'alig bírta nyitni. A tékei conjunctiva igen erősen belövelt és mérsékelt oedemás volt. A cornea közepén felületes érdesség, ugyanitt a mélyebb rétegekben gyenge felhős homályosodás mutatkozott; a cornea széli részei tiszták voltak. A pupilla ad maximum tág. Az iris a belső oldalon alapjától levált, s mint erősen duzzadt, helyenkint vérrel fedett hurkaszerű zsineg függélyes irányban hidalta át a csarnok közepét; az iris külső fele kissé duzzadt és kissé fakó színű. A csarnok-víz zavaros. A lencse helyén, a mennyire ezt megítélni lehetett, gyenge fehéres homályosodás mutatkozott. Nyomásra a ciliaris táj fájdalmas volt; spontan fájdalmakat csak a szemöldök-ív táján érzett. ■ A diagnosist: iridodialysis és cataracta traumaticára tettük. Rendelve lett atropin és hűvös borogatások. Nehány nap múlva a szemhéjak és a conjunctiva duzzadása eltűnt, a cornea teljesen feltisztúlt, a csarnokvíz tisztább lett, de az iris változatlan maradt s a lencse elhomályosodása egyre nagyobb lett. Ekkor áttértünk langyos borogatásokra, mire az iris duzzadása is engedett, a fájdalom teljesen elmúlt, úgy hogy 14 napi kórházi tartózkodás után beteg elbocsáttatott s ezentúl csak bejárólag kezeltetett. Ekkor a szemtekén még kisfoké ágazatos és alig észrevehető ciliaris injectio volt; a cornea teljesen tiszta, a csarnokvíz tiszta, a pupilla tág, az iris rendes színezetű, a lencse diffuse füstszerűen zavaros volt, az iris levált része azonban többé nem a csarnok közepén foglalt helyet, hanem visszahúzódott rendes helye felé, úgy annyira, hogy a cornea széle mellett alig 1-5 mm. rés látszott. Távozásakor rendeltünk jodkalit belsőleg s az atropin-cseppek további használatát. Az atropint beteg otthon még 2 hétig használta. Ekkor a szemtekén nyoma sem lévén már az injectiónak, az atropint elhagytuk. Ugyanekkor a levált iris-részlet már teljesen visszahúzódott volt eredeti helyére, úgy hogy az igen tág pupilla egészen kerek volt. Négy hét múlva beteg ismét bemutatta magát s ekkor következőket találtuk : A szemteke hófehér. A cornea teljesen átlátszó. A pupilla egyenlőtlenül tág, a mennyiben az iris külső fele rendes szélességű, belső fele azonban keskeny szegélyt képez, mely mindenütt szorosan a corpus ciliare hez fekszik, az iris külső felének színe és rajzolata egészen rendes, ellenben a belső keskeny rész helyenkint elvékpnyodott. s ezen helyeken rajzolatot nem látni. A lencse egészen elszürkült, belül alúl a tág pupillában látható szabad széle mutatja, hogy a lencse föl- és kifelé kissé dislokálva van ; a lencse részint ezen partiális luxatio, részint duzzadása miatt sokkal domborúbb lévén, az irisnek külső — épnek látszó részét pupillaris "szélével egészen a corneához nyomja. Ennek megfelelőleg a csarnok igen sekély, s egyszersmind ennek tulajdonítható az is, hogy az iris ezen külső ép részlete fényre nem reagál. Alul-belűl a lencse szabad széle és az iris pupillaris széle közti résen át belátni tükörrel a szembe, s a szemfenék látható része egészen épnek mutatkozik. A tensio egészen normalis. Fájdalom nincs. Fényérzés 6 méterről igen jő, ép úgy a projectió is jó. Megtudandók, nem-e a sokáig használt atropin hatása következtében nem szűkül a pupilla beteg fele, rövid időközökben 3-szor cseppentettünk 2 °/0 eserinum salicylicum-oldatot a szembe,* de a pupilla alakját és nagyságát nem változtatta meg. Ebből következtethetni, hogy az iris belső fele a részleges atrophia mellett bénult is — iridoplegia van jelen — mi az irisnek leszakadásából, a leszakadt résznek erős gyuladásából s utólagos zsugorodásából elég jól magyarázható. Ugyanezen kisérlet megerősíti azon feltevést is, hogy az iris külső fele csak a lencse nyomása miatt mozdulatlan, mert az atropin kihagyása után az előbb ad maximum tág pupilla ezen részen a rendes módon szűkült. A mi pedig a leszakadt irisnek odanövését a corpus ciliarehez illeti: valószínű, hogy a szakadás szélein képződött hegszövet zsugorodása okozta a leszakadt iris-darabnak visszafekvését régi helyére, a sokáig fenállott iritis pedig izzadmány termelése által hozta létre a szakadás széleinek teljes összetapadását. Ezen feltevésre feljogosít a kórlefolyás, a mennyiben beteg felvételekor az irisnek majdnem egész belső fele volt leszakadva alapjától, s egész a csarnok közepébe volt dislokálva; beteg elbocsátásakor pedig már csak a belső oldalon volt keskeny rés a cornea széle és a leszakadt iris rész között. A lencse jelenlegi állása és elhomályosodása minden kétséget kizárólag mutatja, hogy az ütés következtében a zonula Zinnii alul-belűl megszakadt, s hogy egyszersmind a tok is sérült, habár a toknak sérülése valami nagy nem lehetett, mert a lencse elhomályodása igen lassan haladott előre. Most tehát luxatio lentis et cataracta traumatica van jelen; de mivel a fényérzés 6 m.-ről jó, elvárható, hogy a szem extractio által később látásra hozható lesz. III. Luxált lencsetok. Issekutz LAszt.ó dr.-tól. H. Mártonná 34 éves, balszemén rossz látásról panaszkodott, I minek okáúl előadja, hogy még 6 éves korában ezen szemén sérülést szenvedett. Játékközben ugyanis társa egy veszővei szemébe csapott, mely után szemét azonnal vér borította el. Szeme későbben kidagadt, fájdalmas lett és körülbelül 3 heti betegeskedés után, orvosi segély nélkül megbékíilt, de látása, mely azelőtt állítólag teljesen jó volt, ezen szemén elveszett, jóllehet ekkor még a fényt észrevette, mely azonban később szintén eltűnt. Ezen betegsége alatt szemére aludt tejjel borogatott, majd későbben állítólag a fájdalmak csillapítása czéljából, melegített aszalt szilvát rakott fel. Az ütés irányára vonatkozólag a beteg még tájékoztató felvilágosítást sem képes adni, mi különben a szemen talált változásokból félreismerhetlenül kiviláglik. A bal szemhéjak teljesen épek, a conjunctivák rendesek. A teke a jobboldalinak mozgásait rendesen követi, úgy hogy mozgási rendellenesség nincs. A cornea belső alsó quadransa alatt, közvetlen a limbus mellett, a conjunctivára és a sclerára kiható 3 mm.-nyi szürkés heg van, mely a limbussal párirányosan halad, és egy kissé a környező szövet fölé kiemelkedik. A cornea teljesen ép. A csarnok mély, az iris kissé megvastagodott, durva szálazalú és az ellenoldalival összehasonlítva, piszkosabb színűnek tűnik fel. Az irisből az említett hegesedésnek megfelelően egy darab hiiányzani látszik, mivel a hegesedésbe nincs benőve, mit annak nszerű kinézése mutat. Ugyan ilyen irishiány látszik ezen helylyel átellenesen, tehát felül- i kívül, de itt a tüzetesebb vizsgálat kimutatta, hogy az iris hátrafelé erősen össze van kunkorodva, mi a felületes nézésnél fel sem tűnik. A két coloboma következtében pupilláról szó sem lehet és az iris ezért mint 2 oldal függöny representálja magát. A csarnokban a sérületes helynek megfelelően, azt mintegy belülről borítva, egy borsónyi, csillogó, selyemfényű, helyenként tömörebb, nem áttünő, máshol hálószerűén megritkult redőkbe szedett test van, melynek felső részén egy hosszirányú finom repedés látszik. Az említett test egy szabálytalan üreget zár körül, melybe a ritkult helyeken, de meg az említett repedésen át jól be lehet látni. Hogy ezen szóban levő test nem más, mint a felszívódott lencsének a tokja, az azt hiszem nem szorul bebizonyításra, tekintetbe vévén a tokra annyira jellegző selyem fényt és 1 még azon fontos tényt, hogy a szem aphakiás volt, mit szintén a Purkinje-Sanson képek közöl a 2 hátulsónak hiánya és azonkívül a szem refractiója bizonyított (a szemfenék tükörreli vizsgálatánál). A szemen levő változások ezzel még nem értek véget, hanem még annak belseje is több kórosat mutatott. A papilla fehér és lelapult volt, a retina, különösen az edények mentén, erősen csíkoltnak látszott és a choroideában szabálytalan festenyes felhalmazódás volt kivehető. Az erek úgy a papillán mint a retinában meg voltak vékonyodva. A szem előtt csak fénysejtés volt. A jobb szem teljesen ép. A lencse elváltozásainak sorában első sorban találkozunk azzal, mit hályognak nevezünk, mi igaz, hogy legtöbbször az őre-
