Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-04-04 / 2. szám
39 40 gebb egyéneknél jön elő, ezeknek mintegy szomorú kiváltságát képezi, de elő jön az elég gyakran egészen fiatal egyéneknél is. Mindkét esetben a lencse elhomályosodik, átlátszatlan lesz, és mégis azok eltávolításának módjában eljárásunk elágazik, módosulván az a hályogos lencse természete szerint. A fiatalkori hályogok lágyak lévén, felszívódásra képesek, mit elősegít a fiatalabb korban az élénkebb anyagcsere is, és épen ezen tulaldonságukat akarjuk érvényre juttatni akkor, midőn a tokot behasítjuk, és igy a csarnokvíz által megközelíthetővé teszszük, mely azt felpuffasztja és ily állapotban azután felszívja; hátra maradván egyedül a felszívódásra nem alkalmas tok. Megtörténik azonban, hogy a fiatalkori hályog, sőt néha még a senilis cataracta sem tesz kivételt, (Brettauer újabban is több ide vágó esetet közölt) anélkül, hogy valami beavatkozás érné, a sértetlen tokon belül még eddig ismeretlen ok folytán, nyom nélkül felszívódik, midőn csak a tok marad vissza, melynek 2 lemeze a felszívódás arányában közeledik egymáshoz. Ezen módját a hályogos lencse eltűnésének illeti meg a spontán felszívódás elnevezés, mert egyéb esetekben a lencsét érő behatás adja meg az impulsust, hogy az felszívódjék, és így nem önmagától jön létre, Ezzel eljutottunk oda, hogy a jelen esetben észlelt lencse eltűnést a megillető kategóriába sorozhassuk. Kétségtelen ugyanis, hogy a sérülés, mely a conjunctiván és a sclerán sebet ejtett, érte, tovább menve, a lencsét is, és pedig oly erővel, hogy azt a zonuláról teljesen leszakította és így az luxalódott, behasadván egyszersmind a tok is, melynek helye mint említettem még ma is látszik. A hasadékon keresztül azután a csarnokvíz a lencsét a felszívódásra alkalmasabbá tette, a minthogy az nyomtalanúl el is tűnt. Itt tehát a trauma az említett operatió által czélzott (disscissió) beavatkozás értékével bír, miért is ezen esetet a spontán felszívódásos esetek közzé joggal nem sorozhatjuk. A vesző a sclerán ejtett sebzés után felyehető, hogy a csarnokba nyomulva, az ellenoldali irist is érte, abból egy darabot két oldalról kiszakított, mely rész azután hátrafelé invertálódott, és így azt hiszem, hogy nem tévedek ha fel veszem, hogy a döfés iránya belül-alulról, fel éskifelé volt. A trauma, mely oly nagy volt, hogy a lencsét ‘képes volt a zonuláról leszakítani, azt az elülső felületén érte, minek folytán várható lett volna, hogy az ne előlre, hanem a behatás irányának megfelelően hátrafelé, be az üvegtestbe nyomatott volna, a mivel azonban a való ellenkezik. Ezen látszólagos ellentét azonban elenyészik, ha meggondoljuk, hogy midőn a lencse leszakadt, mozgóvá vált, egyidejűleg, a sclerán is seb támadt és így a szemben uralkodó nyomás, mely most mintegy felszabadúlt, a mozgékony lencsét a kevésbé ellenálló hely felé téritette, mely hely kétségtelenül a sebnél, illetve az elülső csarnokban volt. A sebhez tódult lencse tokjának egy része azután a hegesedésben fogva tartatott, miért is most a tok teljesen mozdulatlan. Nem érdektelen ezen esetben az, hogy a szem ily nagy sérülést kiállva, és a tok az irisen fekve, mégis 28 éven át teljesen békésnek mutatkozott. A szemfenékben talált változások valószínűleg a chorioideára és tovább a látó apparátusra folytatódó lob következményei. IV. Genyedő keratitisek és iritisek orvoslásáról. (Ferrum candens, keratotomia, kanthoplastica, iridectomia.) Közli Csapodi István dr., egyetemi szemkórházi tanársegéd. A szem szarúhártyájának átlátszósága a milyen fontos a látásra nézve, olyan gyakran veszélyeztetik ezt az átlátszóságot a különféle keratitisek, főleg a genyedő gyuladások, melyek roncsolásuk arányában többé-kevésbbé tömött homályokat hagynak. Minthogy e gyuladások orvoslása a praktikus orvosra olyan kiváló fontosságú, czélszerűnek látszott, hogy némi adatok összeállításával megvilágítsam azokat az elveket, melyeket e tekintetben az egyetemi szemkórházban követünk. Figyelmen kívül hagyva a hevenyés (acut) blennorrhoea és a sérülések eseteit, legfontosabb szabály, hogy keratitisek ellen hideget alkalmazni nem szabad, ellenben meleg borogatások bórsav-oldattal, vagy bórsavas székfűvirág-forázattal igen czélszerűek. A bórsav arra is szolgál, hogy a váladékot a szemből kimossa, apassza. Nem szabad semmiféle összehúzó szemvizet rendelni. Becsöppentésül atropint kell használni, még pedig a gyuladás foka szerint kevesebbszer vagy többször. Ha szükség van rá, nem kell a gyakori becsöppentésektől tartózkodni, mert az úgynevezett atropinos ophthalmiák általában ritkák. De áttöréssel fenyegető fekélyek a szemfeszülését növelő atropin helyett a feszülést csökkentő pilocarpin becsöppentését szükségük. Főleg corneaszéli mély fekélyek esetében fontos ennek megtartása, mert a fekély átszakadásakor kiiszamló iris behegedése elkerülhetetlen. Erre vonatkozik a következő kórleírás: —- Zs. Ferenczné, 2 2 éves bérkocsisné mindkét szemén erős phlyctaenás kötőhártyagyuladás van, a corneák külső és belső szélén mély beszűrődött fekélyek vannak. A fekélyek beszűrődésére való tekintettel szükségesnek mutatkozott atropin becsöppentése is, de a magát nyugtalanúl viselő beteg bal szemén az első éjjel megrepedt a belső széli fekély. Az átszakadás után, igaz, megtisztúlt a fekély, de prolapsus iridis támadt, melyet aztán már pilocarpin-csöppentésekkel sem sikerült visszahúzódásra bírni. A másik szemen azonban a pilocarpin-csöppentések elhárították az átszakadást. A becsöppentésekről általában megjegyzendő, hogy nem szabad a széthúzott szemhéjakat azonnal elereszteni, mert külömben a kicsorduló könnyekkel együtt kiömlik a csöpp is. Makacs esetekben műtéti beavatkozások szükségesek. Ilyen az izzó fémekkel való érintés. Erre a czélra használható ugyan a villámos égető is, de mivel a villámosságnak is pusztán a hő hatása jő számba, fölösleges vele vesződni; az egyszerű égető vas vagy akár nagyobb gombostű feje csak úgy megteszi a szolgálatot, vagy pedig igen czélszerű a Paqueiin-féle égető, természetesen a corneához mért finomabb véggel. A cornea haladó fekélyei néha mindenféle eljárással daczolnak, míg égetéssel gyorsan megállapodásra bírhatok, gyógyulásra terelhetők. Álljon itt erre nézve a következő két kivonatos ismertetés: .— V. Józsefné 48 éves takarító 1884. évi szeptember 18-án jött kórházunkba. Bal szemén erős izgalmi tünetek kisérik a szarúhártya közepi részeinek nagy fokú genyedéses beszürődését, mely piszkos alapú fekélylyé vált, a széli részek ftistszerűen zavarosak, a csarnokban nagy hypopyon van. Másnap keratotomia történt, bőven kapott azontúl atropin csöppeket, meleg borogatást, chlorvíz csöppentéseket. A genyedés egy ideig szünetelt, de újra kezdődött ; a cornea megnyitását ismételtük. Azonban a szarúhártya fekélyesedése nem állapodott meg, sőt az egésznek elgenyedésétől kellett tartani. Október 7-én a fekély széleit tüzes vassal égettük meg. A következő hét folytán a gyuladás teljesen megállapodott s azontúl a fekély szépen elhegedt. A következő januáriusban végzett iridectomiával még némi látást is lehetett előidézni. — R. Pál 52 éves napszámos jobb szeme zsugorodott, bal szeme szarúhártyája fölső felét pedig nagy hályog foglalja el, alsó fele diffuse szürkült, a csarnokban nagy hypopyon van. 1884. évi november 20-án a kifekélyesedett s tágulni kezdő corneát tüzes vassal égettük. A genyedés megszűnt. 1885. évi márcziusban iridectomiával 6/60 látást nyert. A tapasztalás bizonyítja, hogy haladó fekélyesedések megállapodnak, ha átszakadnak. Igen czélszerű tehát ezt be nem várva, a megnyitást magunknak eszközölnünk. A megnyílást tehetjük a fekély alapjának óvatos átszúrásával, nagyobb fekélyeket és tályogokat a Saemisch módja szerint Graefe késsel vágjuk ketté, hogy a csarnokból is kiürüljön a genyedség. Úgy az izzadmány kiürítése, valamint a szem ellágyulása igen jó hatással van a kóros szarúhártya gyógyúlására. Erre vonatkozik a következő néhány kórleírás : — A. Gusztáv, 43 éves lakatost 1884. évi november 5-én vettük föl. Jobb szeme corneája alsó felében nagy harántúl ovális tályog, csarnokában mintegy 3 mm. magasságú hypopyon van. Még azon nap keratotomiát végeztünk, genyedés többé nem mutatkozott, a tályog közepe kifoszlott s hegedősnek indult. — St. Ferenczné, 25 éves ágensné 1885. évi április 24-én jött kórházunkba. Bal szeme igen fénykerülő, erősen izgalmas, nagy fájdalmakról panaszkodik. Corneája közepén nagy fekély, csarnokában sok izzadmány van. Rendeltünk cocainnal vegyített atropint ötször, bórsavas székfűvirág teával három órai borogatást, belladonnás homlok-kenőcsöt. De a tünetek nem változtak. Április
