Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-04-04 / 2. szám
35 36 1826- ben Ridgway (19) használta az angol orvosok között az argent, nitricumot nagyfokú ophthalmiáknál. 1823-ban Benedict Traugott Wilh. G. (20). A kankós szemgyuladás gyógyításánál rossznak mondja a sublimatot, a mely erősen izgat. Károsok a hideg borogatások és minden adstringens. Opiumos vízzel és nyálkás anyagokkal mosogatja a szemet. A húgycső kankós folyását iparkodik fentartani vagy megindítani. Carron du Villard olajat csöpögtet a szemre, hogy a conjunctivát kímélje. Paoli tr. (21). Az infectiot már a csirájában meg akarja ölni: 2 gran sublimatot egy font vízben oldott fel és ezzel ecsetelte a conjunctivát. 1827- ben Wernecke (22) ezredorvos a ragályos szemgyuladás kitörését úgy akarta megakadályozni, hogy a kifordított szemhéjak conjunctiváját cuprum sulf.-mal annyira bekente, hogy az egész fehér lett. De ha az infectio után 2 óra elmúlt, ez eljárás a gyuladás kitörését nem akadályozta meg. (Folytatás következik.) Klinikai közlemények. I. Idegen testnek a szemen való áthaladása. Da. Baumerth Gyui.a szemklinikái gyakornoktól. S. K. 35 éves asztalosmester bal szemébe 1885-ik évi május hó 14-én gyútok-darab szökött. Rövid idővel e sérülés után beteg e bal szemével már nem látott, másnapra pedig a szem igen fájdalmas és gyuladásos lett. A sérülés utáni negyedik napon beteg felvétette magát klinikánkra, a mikor következőket találtuk : A baloldali szemhéjak —• főleg a felső —■ igen erősen vizenyősen duzzadtak és vörösen elszinesedettek voltak. A conjunctiva igen vizenyős volt — a szemtekei conj. alul és felül hurkaszerűen feküdt a corneára, a belövelés igen nagyfokú volt, helyenkint felületes ecchymosisok. A cornea felülete szürkült. A csomók telve genynyel. A szemtekén a legcsekélyebb mozgás sem volt észlelhető. Beteg igen heves fájdalmakról panaszkodott fejének egész bal felében. A diagnosist panophthalmitisre tettük, s rendeltünk jeges borogatást opiumos homlokkenőcsöt és atropin-cseppet. A jeges borogatásokat beteg nagyon rosszul tűrte, úgy hogy már második napon meleg borogatásokra tértünk át. Meleg pépes borogatások és meleg kendőzések a fájdalmat némileg enyhítették, 5-ik napon a szemhéjek bőre ránczosodni kezdett, az izzadmány a csarnokból is felszívódott, a conjunctiva vizenyős duzzadása is némileg csökkent. Azonban a 10-ik napon beteg a pépes borogatások alatt megint heves fájdalmat érzett, azokat tehát el kellett hagyni s a szem ezentúl csak olajos ruhával takartatott be. Ugyancsak a 10-ik napon, a még mindig duzzadt conjunctivában, közel a cornea belső széléhez, kis sárga kúpszerű kiemelkedés mutatkozott, mely felszíhatott, de belőle vérnél egyéb nem ürült ki. A mellett a fájdalom nem engedett, sőt még egyre fokozódott, úgy hogy többször morphin-injectióval kellett betegnek nyugalmat szerezni. Ezentúl a tünetek legkevésbbé sem változtak, a miért is a 20-ik napon a szem enucleált^ott. Műtét közben a szem külső felső része igen nehezen volt kifejthető, a szemteke ugyanis ezen a helyen, sárgás metszlapján fehéres reczézetet mutató, elég tömött képlettel szorosan összefüggött, mely képlet az orbita felső fala mentén hátra húzódott. Utólag ezen képletből még egy jó babnyi darab, mely nagyon kiemelkedett az orbita ür felé, ollóval levágatott. Műtét után a beteg igen jól érezte magát, a fájdalom teljesen megszűnt s a gyógyulás gyorsan haladt előre. A daganatból, utólagosan kimetszett ^darab górcső alatt vizsgáltatván, lobosan beszűrődött zsírszövetnek mutatkozott, a darab közepén pedig egy rendetlen alakú, kb. 1 mm. széles és 1-5 mm. hosszú, vékony vöröses-barna színű fémdarabka találtatott. Tekintetbe véve azon anamnesticus adatot, hogy a sérülés kapszlival történt, semmi kétséget sem szenved, hogy az itt talált fémdarabka a kapszli-nak egy része; hogy azonban a kapszli-darab miképen jutott a szemteke mögé, az orbita felső fala alá, megfejthetetlen volt, mert sem beteg felvételekor, sem utólag a szemhéjakon, de a szemen sem észleltetett sérülésnek csak nyoma is. A chromsavban megkeményített szem később górcsői vizsgálás végett sagittalis irányban feleztetvén a metszlapon oly jelenség mutatkozott, mely a kapszli darabnak bejutását a szemteke mögé teljesen érthetővé teszi ugyanis az opticusnak szemhez tapadása helyétől fölfelé kb. 5 mm.-nyíre, a sclerában egy kb. 2 mm. átmérőjű nyílás látszik (1. 1. ábra a.) mely izzadmány tömeggel van kitöltve. Ezen scleral seb mögött a szemtekét ezen helyen borító szövetben (1. d), mely már régebbi vizsgálatnál lobos zsírszövetnek bizonyúlt —egy félgömb alakú kiválódás (1. e.) mutatja azaz nelyet, melyről az enucleatio után azon szövetdarab kimetszetett, melynek közepén a kapszli darab ült. A szem belseje izzadmánynyal teljesen ki van töltve, melyen keresztül a scleral sebtől mellfelé egy körtealakú sárgás-vörös csík húzódik (1. b) jelezve mintegy a kapszli darab útját, s mellül az ugyanazon oldali corpus ciliare előtt elmosódottan végződik. Ezen sárgás-vörös csík górcső alatt vérömlésnek bizonyúlt. A corpus ciliare a metszlapon, de a későbbi behatóbb vizsgálásnál is, köröskörül egész hosszában a scleratól leválasztva találtatott, s az így támadt ür laza kocsonyás izzadmány tömeggel ki van töltve. A corpus eil ezen leválása a scleráról eddig teljesen érthetetlen volt. Metszés közben a kép hirtelen megváltozott a mennyiben a cornea belső szélének megfelelőleg, attól kb. 3 mm.-nyire a sclerában egy másik sokkal nagyobb kb. 4 mm. átmérőjű szakadás mutatkozott, (1. 2. ábra a) mely a corpus ciliarét e helyen teljesen elroncsolta, s szintén nagy izzadmány tömeggel van kitöltve. Ezen szakadás belső szélénél kezdődik azon vércsík, melynek vége a hátsó scleral-sebhez húzódik (1. i. ábra b) Ezen mellső scleral-seb megfelel a kórlefolyásban említett kis kúpszerű kiemelkedés helyének. A corpus ciliare leválása most már szintén érthetővé vált, mert miután egy helyen a corpus ciliare egész hosszában elroncsoltatott, a roncsolás szélein könnyen jöhetett létre leválása, mely később izzadmánynyal kitelődött, az izzadmány pedig szaporodván, a corpus ciliare többi részét is leválasztotta. A kapszli darab tehát áthatolt a selerán a cornea belső széle mellett, itt a corpus ciliarét elroncsolta, s ív alakban föl és hátra haladván, az opticus beszájadzása fölött újból átszakította a selerát, hol aztán az orbita felső falában megakadt. Ezen lelet egyszersmind érthetővé teszi az egész makacs kórlefolyást is. A folytonos heves fájdalmakat a corpus ciliare elroncsolása s később az izzadmány által való nyomatása idézhette elő, míg a szemteke körüli szöveteknek makacs gyuladását, a kapszli darab éles széleinek folytonos izgatása okozhatta. Midőn nagy fokban gyuladásos szemet látunk, melyről úgy értesülünk, hogy kapszli szökött feléje, rendesen felteszszük, hogy a gyutok-darab magában a szemgolyóban székel, annyival inkább, ha még a lobfolyamat hosszú ideig nem akar enyhülni. Ha pedig ilyen esetben az a gondolatunk támadna, hogy a kapszli a szemgolyót egészen átfúrhatta, elől bemenve, hátul kijőve, legalább is azt várnók, hogy az általa az orbita lágy szövetében keltett lob exophthalmust okozna. Magát az exophthalmust, ha jelen van, még némi pariophthalmitisre magyarázni is lehetne (tehát e tüneményből még nem következnék a positiv állítás, hogy az idegen test a szemgolyó mögött rejlik), de ha hiányzik, azt vélnök, hogy a kapszli nem ment a szemtekén túl, és így a bulbusban van. íme, esetünk tanulság arra, hogy a kapszli darab a szemgolyót át is fúrhatja a nélkül, hogy ez az élön külön tüneteket adna. 2. ábra.
