Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-04-04 / 2. szám

33 34 Amida, Alex. Trelles (v. Trallianus), Paul. Aegina stb. nagyon felületesen említik a ragályos szemgyuladásokat; minden törekvé­sük az volt, hogy minél többféle orvosságot találjanak fel és alkalmazzanak. Rhases már olyan szemgyuladást említ, a mely egyszerű megnézéskor is átragadhat. A tizedik században Hippokrates és Rhases tanai nyomán Avicenna foglalkozott a szemorvoslással. A ragályos szemgyuladá­sokat eléggé ismerte, sőt gyaníthatjuk, hogy epidémiákat is észlelt. Azt mondja: a ragályos szemgyuladás terjedésére a forró időjárás nagyon kedvező ; déli vidéken sokkal gyakoribb, mint az éjszakin; miként a rossz indulatit láz és himlő átragad másra. A tizenötödik században Gainerius (élt Páviában) az akkori szokás szerint, minden diagnosis nélkül eret vágott és köpiilözést használt. A fájós szemre nyálkás anyagokat rakott; ólom-készít­ményeket és antimont használt. A tizenhatodik században Bartisch az ophthalmiáknál minden­féle zagyvalékos orvosságot használt. Prosper Alpin (6) az egyptomiak ragályos szemgyuladását ismertette. Nagyon ajánlotta a hideg borogatásokat. Utánna Faven­­tius, Jacob Sylvius, Fabricius Hildanus, Wedel, Boerhave, Lanzóni, stb. írtak a ragályos szemgyuladásról, de részleteiben ezeket nem ismerték. Bartisch az ophthalmiáknál össze-vissza kevert orvossá­gokat használt. A tizenhetedik században frater St. Yves már részletesebben ismerte a ragályos szemgyuladásokat. Ő említi fel először, hogy a nemző szervek kankós gyuladása metastaticus úton, a szemen is kankós gyuladást okoz. Azt mondja, hogy a nemző szervek kan­­kója után 2 nap múlva a betegség kiüthet a szemen is. A szem­­kankónál venesecált; belsőleg higany-készítményeket adott; has­hajtókat és meleg fürdőket rendelt. A szemre borszeszt vízzel, rozmarin, sabbei, ysop és rózsa-szirmok forrazatát adta. A szemet vörös borral mosogatta. O használta először az argentum nitricu­­mot himlős helyek granulatiójánál; később a granunláló conjunc­­tiván is. Astruc ragályos szemgyuladást irt le ophthalmia gonorrhoiea név alatt. 1777-ben Lange (23) ismerte a kankós szemgyuladást, ő ajánlotta először a kankó beoltását a húgycsőbe, kankós váladékba mártott viasz szálacsokkal. 1783. Plenk Józs. (24). A kankós szemgyuladást metastati­­cusnak tartotta. Gyógyításánál veresceált; piócákat rakott a canthus externus tájára. Az elnyomott húgycsőkankó folyását iparkodott visszaállítani: meleg borogatást rendelt a penisre, de ez állítása szerint nem indította meg a kankós folyást; legjobb a kankós genybe mártott viasz gyertyácska, ezt kell a szembeteg húgycső­vébe dugni. Bensőleg merc.ur. gummosust rendelt, sőt ezzel boro­­gattatta a szemet is (egy uncia mere gum. egy font tejben főzve). A 80-ik lapon igy szól „ophthalmoxysis, vel excisio conjunctivae nil prosunt, imo nocent.« 1790-ben Richter (25) is a kankós szemgyuladást metasta­­ticusnak tartotta. Heveny esetekben nagyon ajánlotta a többszöri érvágást. Véleménye szerint, ha a kankós materia a conjunctiva alá ömlött, ki kell a hártyából egy darabot vágni, hogy a rossz matériát kieresszük. Ha a mellső csarnokban van a kankós extra­­vasatum, nyissuk meg a mellső csarnokot és bocsássuk azt ki. Specificus orvosságnak tartja a Pleuck által ajánlott mere, gummo­sust. Ha a szemen a nagy gyuladás már engedett, iparkodott a húgycső kankós folyását megindítani. A betegséget venericusnak tartotta és ellene higany készítményeket rendelt. Richter már használta az argentum nitricumot (Bd. III. pag. 49) a homályos corneán áthúzódó edények szétroncsolására. A tizennyolezadik században a szemorvosok figyelmét az egyptomi szemgyuladás vette igénybe. Erre vonatkozó történeti adatokat Graefe Carl Ferdinand nagy munkájában részletesen ismertet. (8.) A kankós szemgyuladás gyógyításánál említenünk kell Span­­genberget (9), Wendt-et (10). Ezek a conjunctivából egy darabot kivágtak, hogy a genyet producáló felszínt kisebbítsék. Különben nagyfokú gyuladásoknál a conjunctivából kivágott Aetius ; Adams (11.) Vetch (12.) Beer (13.) Vetch a nagy szemölcsösödéseket ligaturával irtja ki. 1805-ben Assalini (14), utánna jóval később Graefe C. F\ (15) az egyptomiak által már régi idők óta használt Chichm ma­gok infusumát ajánlotta bő váldékú szemgyuladásoknál. Legújabb időben (1885-ben) ismét kísérletet tettek vele a jequirity módja szerint; a haszon kétes. Assalini elmondja, hogy az egyptomi benszülöttek akként akarják megvédeni magukat, hogy szorgalmasan eljárnak a Nilus vizéhez és mosogatják szemeiket. A kitört szemgyuladást úgy gyó­gyítják, hogy szemök környékét fehér, fekete és sárga festékkel köralakban körülmázolják. A fekete festéket antimónból, gubacsból és boreczetből készítik. A fehéret plumbum hydro-carbonicumból és vízből. Ez utóbbihoz sáfrányport téve, kapták a sárga kenőcsöt. A beteg igen'gyönge eledelt kapott és a lehető csendesen kellett ülnie egész nap, árnyékos helyen. Volt szemvizük is, a mely 4 rész víz, egy rész citrom nedv, ugyan ennyi kávé és 2 rész arrak­­ból készült. 1812-ben Patrik Mac-Gregor (16) használta először rend­szeresen az argentum nitricumot a szemgyuladásoknál, 1816-ban Scarpa; 1817-ben Beer; 1:820-ban Vetch; 1823-ban Graefe; C. F.; 1837-ben Petroquin. Patrik Mac-Gregor után a belga orvosok használták leginkább trachomás szemgyuladásoknál. Németországban Bock tr. ezredorvos alkalmazta. Acut esetekben cseppek alakjában használták 6, 8, 10, 12 gran argent, nitr. egy uncia vízre. 1817-ben Beer azt hitte, hogy a kankós matéria a con­junctiva alá ömlik és így keletkezik a chemosis; ez állítása értel­mében a conjunctiyát felhasította és a kankó matériát kieresztette, a mely csípős ichor volt. A kankós szemgyuladás keletkezését még úgy is magyarázza, hogy a betegek, ha húgycső kankójuk van, bepiszkítják ennek váladékával a kezüket, szemükhöz nyúlnak és azt be fertőzik. (V. I. §. 548). A ragály ozás más egyénről is keletkezik törülköző vagy egyébb tárgyak közvetítésével. Ugyan­ezeket állította már Scarpa is. Látjuk ebből, hogy Beer, mint korának legnagyobb szemorvosa, nagyon hódolt a humorál patho­lógiának is. Beer a kankós szemgyuladásnál a húgycső kankós folyását indítá meg legelőször, hogy a rossz nedvek a maguk utján távozzanak a testből. Erre vonatkozólag ezeket mondja (p. 547): »die aber doch keineswegs gleichgültig ist, weil sehr viel darauf ankömmt, das die ursprüngliche, miasmatische Thätig­­keit der Harnröhre auf das schnellste hergestellt wird.« Ha a betegnek nem volt húgycső-kankója, idegen egyén húgycső-kankős váladékába szálacsot mártot és ezt be dugta a szembeteg húgy­­csövébe, hogy kankója támadjon. Ha a beteg ebbe nem akart bele egyezni, sublimattal, vagy fehér praecipitatum kenőcscsel, vagy argent, nitricummal addig izgatta a húgycsövet a míg a folyás meg­indult. B. azt is ajánlotta, hogy a kankós szem váladékát vigyék a húgycsőbe; de ez nem mindig hoz eredményt; vagy nagyon későn, mert a kankóméreg már közönyös a szembeteg testének. B. az ophthalmiáknál számos collyriumot használt, még mai napig is mint különös szemvizet tartják a gyógyszertárakban az aqua Beeri-t. B. az ophthalmia neanatorumnál a következő szemvizet használta: Alumen erűd. Scrup. 2 ; Vitelli ovi, unum; Aquae rosarum, unciam unam, spiritus flor. Anthos. drach. sex. M. ds. profomenta. B. nagyban használta a lapis divinust, a mely készült: aerugo, Kalium nitr. és alumenből, kevés camphort adva hozzá. Ugyan ezt használta St. Yves is,* csak az aerugo helyett cuprum sulf.-mot vett. 1817-ben Graefe C. az akkori időben, de jórészt már a legrégibb idők nevezetesebb szemorvosságait ismertette. Mellékelve itt-ott kevés bírálatot is. 209-ik lapon az argentum nitr. haszná­lásáról azt mondja, hogy a túltengő szövetek szétroncsolására való, különösen a szemhéji conjunctiván. Az alkalmazásnál ki kell a szemhéjat fordítani s így végig simítani lapis pálczikával. A pál­­czikát azért jobb használni, mert annak érdességeit kisimithatjuk. Az argentum nitr. finom* poralakban, ecsettel hintette a tekei con­juncti vára. Vetsch említi, hogy a kankós szem genyét ugyanannak az egyénnek a húgycsövébe hozta, s az illető nem kapott húgycső­­kankót. Ha a genyet más egyén húgycsővébe hozta, ott veszedel­mes gyuladás támadt. 1821-ben Jünken (18) azt állitja, hogy az argent, nitricumot a szemorvoslásnál Quadri használta corneai hegek feltisztítására és blephoritiseknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom