Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-02-08 / 1. szám

A jobb lencse mellső kérgében számos, pontszerű zavarodások, a bal lencsében szintén, de kisebb számmal. A cornea és üvegtest teljesen átlátszók.

A retina mindkét szemen borús, barnavörös színű, a papillák elmosódott határuak. Az árteriák kissé szükek, contourjaik néhol elmosódottak.

A macula helyét a jobb szemen egy nálánál nagyobb, világos vörös kerek folt foglalja el, közepén egy fekete ponttal és festeny szegéllyel, a bal szemen egy ugyan ilyen, de rhombicus alakú folt. Jobb oldalt a papillát különböző nagyságú, fogas szélű festenyfoltok környezik.

A fényérzés a jobb szemen a rendesnek 14 -déré a balon '/»s-dére szállott alá (5 mm. és 15 mm. photometerscala), a látótér normalis.

A tükörvizsgálat a neuroretinitis képét mutatja retinális vérzésekkel.

Ellentétben a többi ismert esetekkel, itt a különben is kismérvű lencse zavarodások stationáriusok maradtak, mig azoknál a cataracta rendesen kifejlődött. A levátorok bénulása ennél az esetnél nem következett be, szintúgy hiányzott a szemhéjak oedemája. Érdekes továbbá a fényérzésnek egyenlőtlen mérvű fogyatkozása a két szemen. (Knapp Archiv XIV. 2. fűzet.) Dr. Groisz.

— Miasmás befolyásból eredt hemeralopia esete ugyanazon család négy gyermekénél. Dr. Zimmermann A'.-tól, Baltimoreban. —- A szülőkből és négy gyermekből álló család azelőtt tökéletesen egészséges volt. Miután régi lakásukat elhagyták és egy új, közvetlenül egy csatorna mellet és mélyen fekvő szállásba költöztek, az apa hagymázban betegedett meg, míg a gyermekek hemerálopiával párosult intermittenst kaptak. Tükörrel a szemfenéken semmi változás sem volt észlelhető. A malaria befolyásán kívül más ok nem volt felfedezhető. Chinin adagolása után a láz elmúlt, míg a hemeralopia vasnak és más tonicus szereknek az adagolása daczára megmaradt. Csak midőn a család ebből a házból egy más magasabban és egészségesebb városrészben fekvő lakásba költözött, következett be a gyors javulás. Körülbelül 14 nap alatt a gyermekek tökéletesen kigyógyultak a hemeralopiából minden gyógykezelés nélkül; a betegség nem is ismétlődött többé.

Ezen eset eléggé mutatja a miasmás befolyásoknak nagy horderejét a hemeralogia aetiologíájában, (Knapp Archiv. XIV. 2. füzet). Dr. Groisz.

— Szemgödri kötőszövetlob a szemgödri visszerek thrombophlebitisénél, szuvas pofafog kihúzása után, követve gyógyulástól, a bulbus megtartásával s a látás visszanyerésével. Dr. Vossius-tó 1 Königsbergben. — Az idevágó irodalom rövid ismertetése után szerző a maga esetére utal, mely több tekintetben tér el az eddigi közleményekben leírtáktól, főképen pedig abban, hogy a genyképződés a fog kihúzása után keletkezett, holott különben az orbita meglevő bántalmai éppen a beteg fog eltávolítása által szűnnek meg.

A kóreset a következő: Stein Amália, 22 éves cseléd i88y. ok/. 30-án jelentkezett a poliklinikában, előadván, hogy két nap előtt egy vidéki borbély húzta ki az utolsóelőtti bal felső zápfogát, miután a megelőző napon és éjjelen át gyötrő fogfájdalmaktól kínoztatott. A kihúzás állítólag gyorsan s gyökmaradványok nélkül történt. Az arczfél a parotis táján még aznap dagadni kezdett s pár óra múlva a szemig elterjedt. Következő napon a szemhéjak is annyira dagadtak, hogy a beteg szemét már nem nyithatta. Két napra a fogkihuzás után, az első heves szaggató fájdalmak az arczfélben, de kivált a bal szemben álltak be.

A beteg megvizsgálásakor az említett fog helyén az alveolus meglehetős nagy és mély, genyes lepedék nélküli, csak a befeléfordult inyhús által van betakarva. Az inyhús kissé dnzzadt és vörös, de nyomásra nem fájdalmas. A szomszédfogak épek. A bal alsó szemhéj csak kissé duzzadt, kivörösödött, a felső egészen a szeműidig erősen duzzadt, úgy hogy párnaszerűen csüng le a homlokról a szemre, az alsó szemhéjra és az orrhátra. A felső szemhéj fölemelésekor a teke előrenyomottnak mutatkozik, a szem kötőhártyája chemoticus, nem nagyon belövelt, de lapos duzzanat alakjában a cornea mindkét oldaláról domborodik előre a szemhéjrésből. A felső szemgödri szél pontos tapogatása nem volt eszközölhető a felső szemhéj duzzadása és érzékenysége miatt; az alsó szemgödri

szélen nyomáskor egyik pont sem fájdalmas. Az erősen kidülledő szemgolyó mozgásai minden irányban korlátoltak. A cornea, a mellső csarnok és az iris rendes ; a pupilla kissé tág, de fényellentétekre s alkalmazkodási ingerekre reagál. A lencse és az üvegtest rendes, átlátszó. Szemfenék ép. M 075 D, v— 1.

A kórisme egyelőre a szemgödör periostitise és kötőszövetlobja közt habozott, a mit sokszor igen nehéz vagy lehetetlen eldönteni. Rendeltettek borogatások, melyek alatt azonban a szemhéj dagadása és a szemgödri fájdalmak tetemesen gyarapodtak.

Nov. 2-án A bal szemhéj bőre kékesvörös; belső felében körülirt, cseresnye nagyságú, kemény beszürödés van; a chemosis nagyobb; a margo infraorbitalis nyomásra fájdalmas, v=2/5 M 0'75 D. A papilla igen elvörösödött, a vénák tágabbak kanyargósak, de legnagyobb mértékben tág a ki és aláfelé vonuló fővisszér. Rendelés: borogatás, ágyban fekvés. Esti hőmérsék 38.7" Nov. 3-án Hő: 38'”, erős fájdalom. A felső szemhéj belzugánál fluctualó tályog, mely felhasittatott, miáltal kevés bűzös geny ürült ki. A szondázásnál kitűnt, hogy az felületesen fekszik a szemhéjban a fascia tarso-orbitalis előtt, s oldalt érdes csont nem volt érezhető. Draincsö, carbolkötés, később carbolos borogatások. Nov. 4.-én Hő 38". A felső szemhéj kevésbbé duzzadt, lágyabb, a szem jobban mozog, a szemhéj nem annyira érzékeny, a conj. bulbi véraláfutott Nov. 3-én Mióta a draincsövek eltávolítattak a behasítási seb kisebbedni kezd, kevés genyelválasztás, semmi láz. Nov. ~-én. Beteg ágyonkívül van. v=a/s M 1 I). Nov. q-én Bal orrjárat bedugaszolva s kilégzésnél belőle kevés higfolyékony, zöldessárga, bűzös geny ürül ki. Nov. 11-én Szondázásnál körülbelül a lamina papyraceaban sipolyra akadni. A szondán tapadó geny oly bűzös mint az orrból kifolyó. Nov. 26-án Beteg elbocsáttatik. A felső szemhéj belső fele még mindig duzzadt és megvastagodott, s ha rajta nyomás gyakoroltatik, a sipolyból pár csepp geny ürül ki. A szemgolyó vagy i cmnyire még kiáll, de minden irányban mozgatható. Rendelés: meleg borogatások és nyomókötés. Decz. q-én. A szemgolyó legfeljebb csak 4 mm-rel áll kijebb, hátrafelé nyomva nem fáj s nem mutat nagyobb ellentállást. A szemfenék alá és kifelé haladó visszere ép színű és tágulatú, a papilla normalis, v<ji, M 0'5 D. 1884■ Márczius elején. Ép szem mellett teljes látás.

Fontolgatás. Minden esetben a szuvas fog kihúzása és a szemgödri kötőszövetlob oki összefüggésére nézve négy lehetőség létezik. Először erysipelas keletkezése és ennek az arczbörön történő eljutása a szemhez; másodszor heveny periostitis, mely a fossa caninán vagy a fissura orbitalison át halad a szemgödör alapjához ; harmadszor a Highmor-féle ür betegszik meg és szerepel közvetítő gyanánt a beteg alveolus és a szemgödör közt; végre történhet ez a visszerek vagy a nyirkedények útján. Úgy látszik, hogy az utóbbi eset áll fen az itt említett betegre nézve is. A phlebitis és thrombosis megint két visszeres utón jöhet létre u. m. a Highmor-féle űr alveolaris visszerei által, s ezen űrből egy a felső állkapocs külső falát átjáró sav. ophthalmico-facialisba ömlő ág által vagy pedig egy az alsó szemgödörfalat perforáló visszérág által, mely a v. ophthalmica inferiorba ömlik (Gurwitsc.h, 1. 1884. évi »Szemészet« 44. 1.) — Jelen esetre nézve a tályog székhelye (a felső szemhéj belső fele, hol a v. ophthalmica superior ered) a mellett szól, hogy a gyuladás az említett visszerek valamelyikén haladt a v. ophthalmico-facialishoz. Hogy a szemgödri visszerek csakugyan erősen bántalmazva voltak, bizonyítja a szemfenéki lelet, különösen pedig az alsó külső főág. A phlebitis okát a falusi borbély tisztában eszköze által okozott fertőzésben lehet keresni. (Graefe’s Archhiv XXX. 3.) Dr. Creniceanu.

— A hályogos lencsezavarok önkéntes felszívódásáról.

Lange dr.-tól, Szt,-Pétervárban- — A »Centralblatt für praktische Augenheilkunde« 1884-ik évi januárhavi füzetében Szili dr. esetet hozott szóba, melyben szerzőnek nyilatkozata szerint a zavaros lencserészek felszívódása tokrepedés folytán ment végbe, rögtön beállott szembeli nyomásemelkedéssel, tehát oly föltételek alatt, minők a cataracta hasítása által adva vannak. Szerző nem tartja helyesnek ezen esetben a felszívódást önkéntesnek elnevezni; önkéntes csak a tokrepedés. A következő esetben, melyhez hasonló az irodalomban egy sem található, a hályogos lencsezavar ép, teljesen zárt tokzacskó mellett ment végbe s mi a fő, a híg, tejszerűen zavaros corticalis átlátszó anyag által volt pótolva. —