Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-02-08 / 1. szám

A jobb lencse mellső kérgében számos, pontszerű zavarodá­­sok, a bal lencsében szintén, de kisebb számmal. A cornea és üvegtest teljesen átlátszók. A retina mindkét szemen borús, barnavörös színű, a papillák elmosódott határuak. Az árteriák kissé szükek, contourjaik néhol elmosódottak. A macula helyét a jobb szemen egy nálánál nagyobb, világos vörös kerek folt foglalja el, közepén egy fekete ponttal és festeny szegéllyel, a bal szemen egy ugyan ilyen, de rhombicus alakú folt. Jobb oldalt a papillát különböző nagyságú, fogas szélű festenyfol­­tok környezik. A fényérzés a jobb szemen a rendesnek 14 -déré a balon '/»s-dére szállott alá (5 mm. és 15 mm. photometerscala), a látó­tér normalis. A tükörvizsgálat a neuroretinitis képét mutatja retinális vér­zésekkel. Ellentétben a többi ismert esetekkel, itt a különben is kismérvű lencse zavarodások stationáriusok maradtak, mig azoknál a cata­racta rendesen kifejlődött. A levátorok bénulása ennél az esetnél nem következett be, szintúgy hiányzott a szemhéjak oedemája. Érdekes továbbá a fényérzésnek egyenlőtlen mérvű fogyatkozása a két szemen. (Knapp Archiv XIV. 2. fűzet.) Dr. Groisz. — Miasmás befolyásból eredt hemeralopia esete ugyanazon család négy gyermekénél. Dr. Zimmermann A'.-tól, Baltimoreban. —- A szülőkből és négy gyermekből álló család az­előtt tökéletesen egészséges volt. Miután régi lakásukat elhagyták és egy új, közvetlenül egy csatorna mellet és mélyen fekvő szállásba költöztek, az apa hagymázban betegedett meg, míg a gyermekek hemerálopiával párosult intermittenst kaptak. Tükörrel a szemfené­ken semmi változás sem volt észlelhető. A malaria befolyásán kí­vül más ok nem volt felfedezhető. Chinin adagolása után a láz elmúlt, míg a hemeralopia vasnak és más tonicus szereknek az adagolása daczára megmaradt. Csak midőn a család ebből a ház­ból egy más magasabban és egészségesebb városrészben fekvő la­kásba költözött, következett be a gyors javulás. Körülbelül 14 nap alatt a gyermekek tökéletesen kigyógyultak a hemeralopiából min­den gyógykezelés nélkül; a betegség nem is ismétlődött többé. Ezen eset eléggé mutatja a miasmás befolyásoknak nagy horderejét a hemeralogia aetiologíájában, (Knapp Archiv. XIV. 2. füzet). Dr. Groisz. — Szemgödri kötőszövetlob a szemgödri visszerek thrombophlebitisénél, szuvas pofafog kihúzása után, kö­vetve gyógyulástól, a bulbus megtartásával s a látás visszanyerésével. Dr. Vossius-tó 1 Königsbergben. — Az idevágó irodalom rövid ismertetése után szerző a maga esetére utal, mely több tekintetben tér el az eddigi közleményekben leírtáktól, főké­pen pedig abban, hogy a genyképződés a fog kihúzása után kelet­kezett, holott különben az orbita meglevő bántalmai éppen a be­teg fog eltávolítása által szűnnek meg. A kóreset a következő: Stein Amália, 22 éves cseléd i88y. ok/. 30-án jelentkezett a poliklinikában, előadván, hogy két nap előtt egy vidéki borbély húzta ki az utolsóelőtti bal felső záp­­fogát, miután a megelőző napon és éjjelen át gyötrő fogfájdalmak­tól kínoztatott. A kihúzás állítólag gyorsan s gyökmaradványok nélkül történt. Az arczfél a parotis táján még aznap dagadni kez­dett s pár óra múlva a szemig elterjedt. Következő napon a szem­héjak is annyira dagadtak, hogy a beteg szemét már nem nyit­hatta. Két napra a fogkihuzás után, az első heves szaggató fájdal­mak az arczfélben, de kivált a bal szemben álltak be. A beteg megvizsgálásakor az említett fog helyén az alveolus meglehetős nagy és mély, genyes lepedék nélküli, csak a befelé­fordult inyhús által van betakarva. Az inyhús kissé dnzzadt és vörös, de nyomásra nem fájdalmas. A szomszédfogak épek. A bal alsó szemhéj csak kissé duzzadt, kivörösödött, a felső egészen a szeműidig erősen duzzadt, úgy hogy párnaszerűen csüng le a hom­lokról a szemre, az alsó szemhéjra és az orrhátra. A felső szemhéj fölemelésekor a teke előrenyomottnak mutatkozik, a szem kötőhár­tyája chemoticus, nem nagyon belövelt, de lapos duzzanat alakjá­ban a cornea mindkét oldaláról domborodik előre a szemhéjrésből. A felső szemgödri szél pontos tapogatása nem volt eszközölhető a felső szemhéj duzzadása és érzékenysége miatt; az alsó szemgödri szélen nyomáskor egyik pont sem fájdalmas. Az erősen kidülledő szemgolyó mozgásai minden irányban korlátoltak. A cornea, a mellső csarnok és az iris rendes ; a pupilla kissé tág, de fényellen­tétekre s alkalmazkodási ingerekre reagál. A lencse és az üvegtest rendes, átlátszó. Szemfenék ép. M 075 D, v— 1. A kórisme egyelőre a szemgödör periostitise és kötőszövet­lobja közt habozott, a mit sokszor igen nehéz vagy lehetetlen el­dönteni. Rendeltettek borogatások, melyek alatt azonban a szem­héj dagadása és a szemgödri fájdalmak tetemesen gyarapodtak. Nov. 2-án A bal szemhéj bőre kékesvörös; belső felében körülirt, cseresnye nagyságú, kemény beszürödés van; a chemosis nagyobb; a margo infraorbitalis nyomásra fájdalmas, v=2/5 M 0'75 D. A papilla igen elvörösödött, a vénák tágabbak kanyargó­sak, de legnagyobb mértékben tág a ki és aláfelé vonuló fővisszér. Rendelés: borogatás, ágyban fekvés. Esti hőmérsék 38.7" Nov. 3-án Hő: 38'”, erős fájdalom. A felső szemhéj belzugánál fluctualó tályog, mely felhasittatott, miáltal kevés bűzös geny ürült ki. A szondázásnál kitűnt, hogy az felületesen fekszik a szemhéjban a fascia tarso-orbitalis előtt, s oldalt érdes csont nem volt érezhető. Draincsö, carbolkötés, később carbolos borogatások. Nov. 4.-én Hő 38". A felső szemhéj kevésbbé duzzadt, lágyabb, a szem jobban mozog, a szemhéj nem annyira érzékeny, a conj. bulbi véraláfutott Nov. 3-én Mióta a draincsövek eltávolítattak a behasítási seb kiseb­­bedni kezd, kevés genyelválasztás, semmi láz. Nov. ~-én. Beteg ágyonkívül van. v=a/s M 1 I). Nov. q-én Bal orrjárat beduga­szolva s kilégzésnél belőle kevés higfolyékony, zöldessárga, bűzös geny ürül ki. Nov. 11-én Szondázásnál körülbelül a lamina papyra­­ceaban sipolyra akadni. A szondán tapadó geny oly bűzös mint az orrból kifolyó. Nov. 26-án Beteg elbocsáttatik. A felső szem­héj belső fele még mindig duzzadt és megvastagodott, s ha rajta nyomás gyakoroltatik, a sipolyból pár csepp geny ürül ki. A szem­golyó vagy i cmnyire még kiáll, de minden irányban mozgatható. Rendelés: meleg borogatások és nyomókötés. Decz. q-én. A szem­golyó legfeljebb csak 4 mm-rel áll kijebb, hátrafelé nyomva nem fáj s nem mutat nagyobb ellentállást. A szemfenék alá és kifelé haladó visszere ép színű és tágulatú, a papilla normalis, v<ji, M 0'5 D. 1884■ Márczius elején. Ép szem mellett teljes látás. Fontolgatás. Minden esetben a szuvas fog kihúzása és a szem­gödri kötőszövetlob oki összefüggésére nézve négy lehetőség léte­zik. Először erysipelas keletkezése és ennek az arczbörön történő eljutása a szemhez; másodszor heveny periostitis, mely a fossa ca­­ninán vagy a fissura orbitalison át halad a szemgödör alapjához ; harmadszor a Highmor-féle ür betegszik meg és szerepel közvetítő gyanánt a beteg alveolus és a szemgödör közt; végre történhet ez a visszerek vagy a nyirkedények útján. Úgy látszik, hogy az utóbbi eset áll fen az itt említett betegre nézve is. A phlebitis és throm­bosis megint két visszeres utón jöhet létre u. m. a Highmor-féle űr alveolaris visszerei által, s ezen űrből egy a felső állkapocs külső falát átjáró sav. ophthalmico-facialisba ömlő ág által vagy pedig egy az alsó szemgödörfalat perforáló visszérág által, mely a v. ophthalmica inferiorba ömlik (Gurwitsc.h, 1. 1884. évi »Sze­mészet« 44. 1.) — Jelen esetre nézve a tályog székhelye (a felső szemhéj belső fele, hol a v. ophthalmica superior ered) a mellett szól, hogy a gyuladás az említett visszerek valamelyikén haladt a v. ophthalmico-facialishoz. Hogy a szemgödri visszerek csakugyan erősen bántalmazva voltak, bizonyítja a szemfenéki lelet, különösen pedig az alsó külső főág. A phlebitis okát a falusi borbély tisz­tában eszköze által okozott fertőzésben lehet keresni. (Graefe’s Archhiv XXX. 3.) Dr. Creniceanu. — A hályogos lencsezavarok önkéntes felszívódásáról. Lange dr.-tól, Szt,-Pétervárban- — A »Centralblatt für praktische Augenheilkunde« 1884-ik évi januárhavi füzetében Szili dr. esetet hozott szóba, melyben szerzőnek nyilatkozata szerint a zavaros lencserészek felszívódása tokrepedés folytán ment végbe, rögtön beállott szembeli nyomásemelkedéssel, tehát oly föltételek alatt, minők a cataracta hasítása által adva vannak. Szerző nem tartja helyesnek ezen esetben a felszívódást önkéntesnek elnevezni; ön­kéntes csak a tokrepedés. A következő esetben, melyhez hasonló az irodalomban egy sem található, a hályogos lencsezavar ép, tel­jesen zárt tokzacskó mellett ment végbe s mi a fő, a híg, tej­­szerűen zavaros corticalis átlátszó anyag által volt pótolva. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom