Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-12-07 / 6. szám

volt másoknak átengedni, s annak megjelenését nem is élte meg. Most már megint 15 év múlt el e folyóirat szerkesztőségének változtatása óta. Alkalmasnak látszik az időpont visszapillantást vetni a Graefe halála után fejlesztett szemészeti munkálkodásra, még pedig nem­csak folyóiratának körén belül, hanem szükség szerint az összes szemészeti terményekre kiterjeszkedve. A mi a múlt és jelen összehasonlításánál leginkább szembe­­ötlik, az a szakirodalomnak szertelenül növekedett terjedelme. 30 esztendő előtt Graefe még kénytelen volt egy kizárólag szemészet­tel foglalkozó folyóirat szükségét bebizonyítani, most pedig már Németországban 4 ilyen létezik, azonkívül még egy összhasonlitó szemészettel foglalkozó folyóirat és egy terjedelmes évkönyv; a kézi- és tankönyvek, a monographiák, klinikai közlemények és ész­leletek stb. hasonló mértékben gyarapodtak és a külföldi irodalom is, bár nem annyira széltében, megfelelő gyarapodásnak örvend1). Ezen irodalmi termények szaporodása daczára gyakran hal­lani panaszt, hogy a szemészet fénykora, melyben azt előszeretettel mint a pontosság és kiképzettség mintaképét tűzték ki a többi disciplináknak, letűnt. Habár ezen panaszok nem egészen alaptalanok, mégis manap­ság nem helyes pessimismusnak hódolni. A szemtükör fölfedezésé­ből eredő tetemes előhaladások után oly időszak következett, melyben az elért vívmányok nyugalmas rendezése és a felhalmo­zódott anyag átdolgozása megtörtént s egyúttal a legkülönbözőbb irányokban gyümölcsöző tevékenység indult meg. Az eleinte alig művelt kísérleti módszer bő igénybevétele által a szem élet- és kórtanára nézve a leglényegesebb felvilágosí­tások nyerettek, példa gyanánt említendő a semidecussatio optici, a szemfiltratio és ennek befolyása a glaucoma tanára, a beoltott keratitis és tuberculosis. Most már tudjuk, hogy a magasabb em­lős állatok és az ember látóidegein csak részletes kereszteződés létezik s ennélfogva mi a világ jobb felét a bal agyféltekével (specialiter az occipitalis lebeny kérgével), bal felét a jobbal lát­juk, még pedig mindegyiket oly képben, mely mindegyik szem félképének összeolvadásából keletkezett. Tapasztaltuk, hogy a szem azon szerv, melyen a tuberculosis beoltasa világosan volt demonstrálható, s így a szemészetnek is jelentékeny része van a tuberculosis tanának vívmányaiban. Egy téren sem voltak kísérletek oly eredményesek mint a betegségek aethiologiájában, melyhez a kórboncztan s a beteg­észlelés, hathatósan segédkezve, hozzájárultak. Ezen a téren a sze­mészet adás és vevés által legjobban őrzi meg viszonyát a gyógyá­szat többi ágaival. Az aethiologiai kutatás számos betegségben j (nephritis, diabetes, leucaemia stb.) feltalálta a szembaj okát, mely összefüggést előbb alig lehetett sejteni. Azon meggyőződés, hogy a körfolyamatok nagyrészben élősdi okokon alapulnak a szemészetet is hatalmasan mozgatta. Ezen eredési mód a tuberculosison kívül még a belső szembur­kok septico-emboliás meglobosodásainál, a cornea traumaticus lob­jánál, a kötőhártyalobnál is bebebizonyított tény, mig a trachomá­nál és a xerosisnál valószínűnek látszik. A rokonszenvi lobnál is úgy látszik a lob tovaterjedése az élősdi elemek emminens szét­­terjedhetőségéből tételezhető fel2). Különös, hogy műtéti téren a parasiticus elméletnek követ­kezményei a szemészek által nem fogadtattak mindjárt el ellenvetés nélkül, mint ezt a Lister-féle antisepsisnek diadalai a sebészetben Ígérni látszottak. Akkoriban hajlandóbbak voltak hinni, hogy a lebenyki vonásnak átlagosan 10 százaléknyi genyedései az elkerül­­hetlen traumaticus behatásnak tulajdonitandók s az eredményeket kielégítőknek is tartották. Az antisepsis elfogadásának késlekedésében megbocsátható körülmény az, hogy a szem zsengeségénél fogva nehe­zebben fertőzteleníthető mint a bőr. Ma azonban a szakértők már egyesült erővel látnak hozzá a legczélszerűbb módszer kifűrkészéséhez. ténő kivonásánál és hályogműtéteknél képes nagy eredményeket feltüntetni. A fertőztelenítés fölöslegessé teszi a lencsekivonás annyi Az antisepsis különösen idegen testnek az üvegtestből tör­*) A 6 német folyóirat mellett létezik még: 9 franczia, 3 olasz, 3 spanyol, 2 portugál, 2 angol, I magyar és 1 orosz szemészeti folyóirat. Ford. 2) Deutschmann tr. idevonatkozó kísérletei nagy fontosságai bírnak ugyan, de tökéletlenségük miatt nem küzdhetnek egyik elmélet mellett sem oly határozottsággal, hogy egyik a másikat kizárná. Ford. — 137 — módosításait. Daviel lebenykivonásának modificálása a 60-as évek­ben, mely Graefe módosított vonalas kivonásában jutott befeje­zéshez, azért történt, hogy genyedés általi vesztességek fogyasztas­­sanak, de fel kellett áldozni az iris tökéletességét. Talán majd sikerül az antisepticus prophylaxisnak a gyuladásokat minden kö­rülmények között elhárítani s akkor visszatérhetünk a legeszmé­nyibb kivonáshoz, mely az iris épségének megtartásával jár. A glaucoma tanában a csarnokzugnak átjárhatlansága s így a nedvkifolyásnak megakadása oly felfedezések, melyek legalább bizonyos esetek megmagyarázására legvalószínűbben szolgálnak. Gyógykezelésére nézve az eserinben becses prophylacticus és eny­hítő szert ismertünk fel. Az elméletileg fontos kísérletek az iridec­­tomiát sclerotomia által helyetesíteni, az ilyen műtétek hatását még nem bírták kimagyarázni, azonban némely esetekben használ­ható új műtéttel szaporították ismereteinket. A fénytörési rendellenességek tanában a rövidlátás keletke­zése, viszonyban a mai mívelődés igényeivel, beható tanulmányok tárgyává tétetett. A színérzés és rendellenességei sokat foglalkoztatta a szak­értőket és a mellett a veleszületett zavarok még a hatóságokat is megelőzési rendszabályok igénybevételére ösztönözték. A színérzés elmélete a Hering-ével bővitetett, mely azért talált oly gyorsan hívőkre a szemészek közt, mert az ellenszíneken alapúi és így a mindennapi tapasztalatoknak egyszerű kifejezést ad, habár a tények megmagyarázásánál erősen meginog. Az erythropsin felfedezése a retinának egyik fény iránt ér­zékeny anyagát ismertette velünk és egy egészen új tért, a retina photochemiáját tárta fel előttünk. Ezen visszapillantásból kitűnik, hogy a jelen korszak szemé­szete alkotásdús és bensőleg pezseg, nemkülönben reményt nyújt, hogy jövőben is ilyen marad. A haladás nem csak egyes kiváló nevekhez fűződik, hanem sok egyenlően törekvőnek műve és a növelésében résztvevő minden nemzetnek az összeműködése biz­tosítja a jövő szemészetét. De ezen munkaosztás másrészt rósz állapotokat is szül. Nemcsak a szemészeti irodalom, hanem átalá­­ban az összes orvosi irodalom túltermésben szenved; azért nem­csak az archivnak és olvasóinak érdekében, hanem általában véve is, a szerzők lehető rövidségre, alaposságra és átnézetességre töre­kedjenek. (A Graefe-féle Archivum XXX. kötetének előszava). Creniceanu dr. — A színrendszerekről. Bonders tnr.-tól, Utrechtben. — Donders védekezik Hering állítása ellen, hogy az ellenszínek, vagyis Hering, elméletének legtöbb főelveit magáévá tette volna, továbbá, hogy azokat csak két pontban iparkodott átalakítani és végre, hogy megkísérelte elméletét a Young-Helmholtz-félével egybekötni. Erre következik a Hering-féle elmélet1) megbirálása. Hering feketét és fehéret, különböző származásuk daczára, egyenlő színvo­nalra helyez. A fehérérzést a dissimilatióval (d) a feketeérzést az assimilatióval (a) hozza összeköttetésbe. A kettő közti átmeneti árnyalatoknak világossága szerinte a d- és az ii'-tól, nem pedig az absolut nagyságoktól függ. Heringnek ezen tétele egyike főtételeinek, mely azonban ellenkezik a psycho-physica alaptételeivel, hogy t. i. a psychicus ingerek a physikaiaknak teljesen megfelelnek. A tapasztalat sem hagyja helyben ezen tételt. Derült napon a szem órák hosszáig lehet kitéve oly érzésnek, mely a közép szürkét (érzés, melynél az a=d-\& 1) világosságra nézve tetemesen fölülmúlja, a mikor pedig Hering szerint az «-nak messze a d mö­gött kellene maradnia. A világosságnak fogynia kellene, mert d~>a lesz. Minthogy pedig a világosság fenmarad a — </-nek kellene lenni; ennélfogva mindkettőnek annál élénkebbnek kellene lenni, minél nagyobb lenne a világosság. Donders is a feketét, a fehéret és a Leonardo da Vinci 4 színét egynemű érzésnek tekinti. De abba bele nem egyezik, hogy a fehér a feketével egy színvonalon álljon, minthogy maga Hering megengedi, hogy a fehér érzése a fény közvetlen behatá­sától keletkezik, a feketé-é pedig contrast által. A fehér az összes színekkel, nemcsak a feketével áll ellentétben, a mit már Leonardo — 138 — •*) A szinvakság magyarázata az ellenszinek elmélete alapján. »Sze­mészet« 1881, 2. sz. 31. 1. — V. ö. »Szemészet« 1884, 4. sz. 95. 1. is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom