Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-12-07 / 6. szám
139 140 ; T is kimondott. A fehér és a fekete keverékeit nem lehet a tiszta színekéhez hasonlítani, mint Hering azt teszi. — Nehéz képzelni, hogy a középszürkétől a fehérig ilyen keverékkel legyen dolgunk, mert a feketeérzés már régen végkép megszűnt, habár a fehér nem érte még el a legnagyobb világosságot; nem úgy áll azonban a dolog pl. a zöldnek és a sárgának keverékeivel, melyeknél még a nyomok is könnyen észrevehetők. Hering a fehéret és a feketét a dissimilatióval és az assimilatiőval hozza összefüggésbe, a és 4 szorosan véve nem ellenkezik egymással. — Nem a specificus tömecsek képződése, hanem jelenlétük bírhat közvetlen befolyással a folyamatra; így tehát a dissimilatiónak nincs közvetlenül köze a psychophysikai folyamathoz. Idegenszerűnek tűnik föl, hogy Hering a fehéret és a feketét épúgy egy párhoz csoportosítja mint a többi 4 színt, ámbár mégis oly különböző jellegűek. Fehér és fekete a legkülönbözőbb arányokban keverhető össze, de vörös és zöld szintúgy kék és sárga ellenszínek, melyek keverés által egymást megsemmisítik. A psychophysikai folyamatok egyenlősége mellett pedig ilyen viselkedés nem képzelhető. A legríkítóbb ellentét az, midőn Hering a feketének és a fehérnek keverékét két rokon színével — mint a zöldével és a sárgáéval — összehasonlítja. Miután a fekete és a fehér között bizonyos ellentét létezik, s miután másrészt minden színérzés bizonyos egynemű tulajdonsággal bír, miáltal a színtelentől különbözik, azért alig fogható fel miért létezzen az előbbi párnál bizonyos ellentét, hogy így a és 4-vel összefüggésbe legyen hozható, főkép midőn maga Hering eldöntetlenül hagyja azt, hogy valamely színpárnak melyik színe felel meg a-nak s melyik 4-nek; tehát oly kevéssé különböznek egymástól azon színek, melyek egymással egyenes ellentétet képviselnek. Úgyszintén a kettőnek származási módja, a fény közvetlen behatása alatt, természetük egyenlősége mellett szól. Ha pedig a és 4-nek (melyek mégis egyidőben egymás mellett léteznek) két ellenszínnek felelnek meg, miért nem lehet mindkettőt egyidőben észrevenni, miért semmisítik meg egymást ? Az erythropsin sötétben fejlődik; a fény behatása által szétbomlik. Minden fényforrás dissimilatiót idéz elő, assimilatióról semmit sem tudunk. Ha az utóbbi feltételeztetik is, akkor azon feltevés is szükséges, hogy minden egyes fénypár számára két ingerlő folyamat (dissimilatio) jut a központi szervhez; itt az egyik assimilatiová válnék a másik dissimilatio maradna. A folyamat ezáltal szerfelett bonyolódottá lenne. Hering a magyarázattal adós marad, hogy bizonyos sugarak mint végfolyamatok miképen idéznek elő 4-t, mások a-1. Míg ezen kérdések nem nyernek kellő feleletet, addig elmélete a központi folyamatoknak önkényes, az érzések elemzéséből levezetett schemája marad. Ssínvakság. A Young-Helmholtz-féle elméletnek semmit sem kell tartani az absolut színvakságtól. A színvakok dichromaticus rendszeréről annyit állíthatni, hogy az elmélet mint olyan meg nem rendíttetik, hanem csak a hypothesis, melynek értelmében a színvak szemnek két hátralevő energiái a rendesének megfelelnek. Csak a színvakság más magyarázatához, nem pedig új elmélethez kell folyamodnunk. A Hering-féle elmélet azonban tényekkel áll ellentétben és tarthatlanná válik, mihelyt be lesz bizonyítva, hogy nemcsak vöröszöld vak Ság létezik — mint ezt Hering állítja, — hanem vörösvakság és zöldvakság magában. Az utóbbiak pedig jól jellemzett typusok, melyekre Seebeck utalt először. Különben — mint Fleischl helyesen megjegyzi — fehérfeketevakoknak is kellene létezni. Hogy van az, hogy vörös- és zöldvakoknál, kiknél a féhérfekete látásanyagnak változatlanul kellene megmaradni, különböző világossági görbék találtatnak ? Hering a zöldvakok és vörösvakok közti különbségeket egyéni változásoknak tartja, a melyeknek a tulajdonképeni színelmélethez semmi közük nincsen; ez oly nézet, melyet Donders el nem ismer. Hering elmélete nem talál támasztást a színvakoknál előforduló tényállásokban. A további vizsgálatok, melyeket Donders a van der Weyde által leírt eszközzel véghezvitt, teljesen megerősítik a két alaknak szoros elkülönítését, melyek közt Donders átmeneti alakot nem talált. — Csak zöldvakoknál talált átmenetet a rendes színrendszerhez. Megkülönböztetni kell .• vörösvakságot, zöldvakságot, gyenge színérzést, végre rendes színérzést. i és 2, 2 és 3 közt, ha átmenetek egyáltalában léteznek, ezek igen ritkák, de 3 és 4 közt bizonyos számban előfordultak. Átmeneteket i-től 3-ra vagy 3-tól 4-re Donders soha sem talált. A teljes színvakságnak eddig ismert 23 esete egy typushoz tartozik és kórosnak bizonyult be. Az ismertető jelek a következők : a színérzés absolut hiánya, mindkét oldalt kissé korlátolt spectrum a közép felé igen nagy világossággal, csökkent látásélesség és a napfény iránt nagy érzékenység — de mesterséges fény iránt nem — azonkívül a fényérzés fogyatkozása. Gyakran nystagmus és néha gyenge látóidegfősorvadás jegyeztetett föl. — Szerző esetet rendes fényérzéssel soha sem talált. Az ibolyavakság igen ritka és a vizsgálatok sokkal csekélyebb számúak, semhogy természete közelebbről megítélhető volna. Egy esetben, melyet Donders észlelt, a szétszórt napvilág spectruma széles szürke szalagot mutatott, mely a legtörékenyebb sárgára és zöldsárgára terjedt ki. Erősebb világításnál a színek élénkebbek és a közömbös szalag keskenyebb lett. A környi színérzés úgy tekintendő mint egy normalis rendszer, mely tökéletlenebbül fejlődött mint a központi. A színvakság úgy látszik soha sem terjed át apáról fiúra, hanem csak leányai által unokáira. Donders ezen körülményt atavismusnak tartja vagyis visszacsapásnak azon időre, melyben a színérzés az embernél kevésbbé tökéletes volt. A színvakságban a mívelődéssel járó betegséget felismerni akarni, mint ezt Grant- Allen teszi, a tényekkel ellenkezik. — (Centralblatt f. Augenheilkunde. 1881. jun.) Creniceanu dr. Heveny alkalmazkodási görcs. Fitzgerald az >Ophth. society of the United Kingdom« ez év május 8-diki gyűlésén jelentést tett 2 esetről, melyben a rögtön bekövetkezett látszólagos myopia atropin becsepegtetésre alábbhagyott, de az egyik esetben a görcs ismét jelentkezett. Spasm, accom. mindig fiatal H- vagy E-nél létezik bizonyos fokban; de ezen heveny görcs ritka. Donders egyet sem látott soha, de citál kettőt Graefe-től s egyet Liebreichtól. Azután Ravi is közölt egyet 1879-ben. Hirschberg ezt referálva (Centralblatt 1884. 169. 1.) mondja, hogy ő heveny alkalmazkodási görcsben alig, az idültben épenséggel nem hisz. Ő a sok ezer esetben, melyet szemtükörrel, egyenes képben és üvegekkel megvizsgált, egyetlen egyet sem látott. Azon esetek, melyeket neki előmutattak, könnyen magyarázhatók voltak. Mindenekelőtt az astigmatismus kizárandó, a midőn sokszor a betegek állítják, hogy erős vájtilveggel jobban látnak. Sem H.- sem M.-nál atropin előtt és után az objectiv fénytörés nem volt más. Mivel a meszelátók míg fiatalok alkalmazkodásukat messzelátásnál okszerűen felhasználják, és nem az egész H-t manifestálják, azért azt nem lehet tartós görcsnek nevezni. — Millingen (Konstantinápoly) azonban Hirschberggel levélileg a következő esetet közli: Hilsmann, 28 éves, a keleti vasúttársaság szám tiszte, ez év aug. 6-ikán jött vizsgálatra. Beteg aug. 4-ikén Írás közben szeme előtt csillogást vett észre, mi közben az írást igen közel 5—6" kellett neki tartania és azt is vette észre, hogy a távoli tárgyak zavarosakká és elmosódottakká lettek, úgy hogy képtelen volt személyeket 6 m-ben felismerni. Két nappal annak előtte távolban is egészen jól látott volt. Mindig concav 30-st (Dr. Mooren által rendelve) viselt a : távoli látás érdekében és azzal igen jól látott; most már csak alig használ neki valamit ezen üveg. A vizsgálás eredménye szerint a conjunctiva bulbi mindegyik szemen a cornea széléig, könyedén vizenyősen duzzadt, a többi conj. bulbi gyengén belövelt, semmi fényiszony vagy könyelválasztás nincs; conj. palpebr. rendes; Tn ; látái rendesen reagálnak; a fénytörés szemtükörrel M 5 ’/2 (a virtuális kép csak —4’/2-sei 1 hüvelykben tiszta); mindkét oldalt conus kifelé; v=g2oo! —-5 1k~se\ v=6/6 ; két szemmel üveg nélkül olvas SnD== 1 -et 5 ]/2 "-ben. Minthogy Millingen előtt a heveny alkalmazkodási görcs csak az irodalomból volt ismeretes, azért a betegnek azt mondta, hogy véleménye szerint előhaladó myopiában szenved, a mi az ő életpályájára nem lehet befolyás nélküli. Mindenesetre pihenést ajánlott neki pár napra. Aug. 11-ikén a beteg egészségesnek mutatá be magát. A conj. bulbi vizenyője eltűnt. A szemtükri ; vizsgálat M'/s,,-ot tűntetett ki. A beteg SnD=i 50—52 cm. olvasott — '/2 o -dal, v=6/e. Aug. 14-ikén szemtükörrel AI '/2 4, SnD=i 60 cm.-ben, — 24-sel v=6/c. (Centralblatt f. prakt. Augenheilkunde, 1884. 284. 1. Dr. Creniceanu. Budapest 1884. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.).
