Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-12-07 / 6. szám
127 128 rángások között a szeme ismét nyitható lesz, de rövid idő múlva az egész ismétlődik, úgy hogy a beteg magában járni sem képes. A szemeken beteges elváltozás nem látszik. Mindkét szem V=6/6. Közelpont: 3-5 D. Ha a beteg figyelmét akármi által foglalkoztatjuk, úgy hosszú ideig nyitja a szemhéjakat. Ha a beteg figyelme a szemekre tér pl. vizsgáláskor, akkor a pillák gyorsan egymásután nyílnak és záródnak; nehány pillanat múlva folytonos apró rángások között zárva maradnak; rövid idő múlva azonban mintegy erőlködés között kinyithatók. Zehender módja szerint jód tinct.-val bekentük a palpebrát és környékének bőrét ; eredményt nem értünk el. 1882. decz. 12-ikén. A jobb oldali járom hid felett idegmetszést csináltunk a faciális ágain, a következő módon: a járom hidja fölött két centimeter hosszú egész a csontig hatoló egyszerű metszés történt, a mely párirányosan futott a csont hoszszával, úgy hogy az itt futó idegágak is találtattak. A műtét után á beteg azonnal nyitotta a jobb szemét. De két nap múlva alig volt valami eredmény. Decz. 23-ikán. Mindkét járom híd felett, tehát az elébb operált jobb oldalon is, körülbelül két cent. hosszú és egész a csontig hatoló metszést csináltunk; a seb ajkakat horoggal széthúzván a seb fenekén a lágy részekből és így az azokban elhaladó idegágakból is egy jó darabot kivágtunk. A beteg a műtét után közvetlen mindkét szemét bátran kinyitotta. 1883. január 8-ikán. A beteget elbocsátottuk. A műtétnél ejtett sebek per primam gyógyúltak. A bal szem jól nyílt, a jobb szemnek pillái még kissé rángatództak. II. eset. Sch. M. 43 éves férfi, 5 hónap előtt foghúzás után mindkét szeme fájós lett. Hat hét előtt minden alkalmi ok nélkül sokat kellett pislognia, a mely pislogás napról napra nagyobb fokú lett. A szemeken csak kisfokú hurutot találtunk, V=6/6, alkalmazkodás a kornak megfelelő. A beteg alig kepes nehány pillanatig nyitva tartani szemeit. A szemhéjjak görcsösen kezdenek rángatódzni, különösen ha valamely közelben álló tárgyat jől meg akar nézni. A rángatódzás után a szemhéjjak oly erősen záródnak, hogy a beteg ha nézni akar, egyik vagy másik szemének pilláit mindkét kezével szétfeszíti; a görcsös záródás nehány pillanatig tart, és azután apró rángások között a szemhéjak nyithatók lesznek, de csahhamar a görcsök ismétlődnek. 1883. május 5-ikén mindkét járom híd felett 2'5 centimeter hosszú egész a csontig hatoló metszést csináltunk ferdén a járom híd felső szélétől az alsó széléig. A seb széleket horoggal széthúzván, a seb fenekén a lágy részekből darabot kivágtunk; a beteg azonnal szabadon nyitotta szemeit. Négy nap múlva a vágás helye be volt gyógyulva, a beteg teljesen gyógyulva elhagyta kórházunkat. Hat hónap múlva teljesen egészséges állapotban mutatta be magát. III. eset. F. M. 35 éves molnár, 3 év előtt ismeretlen okból mindkét szem pillái kezdettek rángatódzni s néha egészen összecsukódtak, később az összecsukódás mindinkább sűrűbben jelentkezett, most már magában alig képes járni. Az összecsukódás akkor legerősebb, ha valamely tárgyat erősen megnéz, vagy pedig mint mesterségénél igen sokszor előjön, ha fűrészel. A rángás és az összezárodás kisebbedik, ha mint mondja az arcznak bizonyos pontjait, pl. vak szemeit (halánték), vagy pedig a füle előtt levő csontot erősen nyomja. Kóros elváltozást a szemeken nem találtunk. Mindkét szemen a V=«/6, a közelpont 120 milliméterben van. A rángások és a szemhéjak csukódása olyan mint az első esetben. Electromozás és a szemhéjak jód. tinct. bekenése eredményt nem adott. 1883. április 17-ikén. A bal járomhíd felett oly operátiót végeztünk, mint a fenntebbi esetben. A beteg az operatió után azonnal teljesen nyitotta bal szemét, de csak akkor, ha a jobb szeme el volt takarva, különben pislogott, mint az operatio előtt. Április 21-ikén. A fentebbihez hasonló operatiot végeztünk a jobb járomhíd felett is. A beteg az operatio után szabadon nyitotta most már mindkét szemét*). *) Feltűnő volt, hogy a bemetszésnél, mely a kimetszendő idegrészek kőrnyi oldalán elébb történt, rendkívül nagy köny-ömlés indúlt meg az ezen oldali szemrésből, annyira hogy mintegy evőkanálnyi mennyiség csordáit egy tömegben elő. Schulek. A betegeinknek azon utasítást adtuk, ha bajuk visszajön, jelentkezzenek klinikánkon, vagy legalább értesítsenek minket. De eddig még egyik sem jelentkezett; s így feltehető, hogy gyógyúlt maradt mind a három eset. Eseteinkben valamely határozottan lehelyeződött betegségi forrást nem találtunk. A 3-ik esetben voltak a nerv. facialis lefutásában egyes helyek, melyek nyomásakor a spasmus kisebbedett, de itt is semmi kóros változást nem lehetett kimutatni. A gyógyításnál eddig szokásban volt orvosságok eredménytelennek maradtak; így Schulek tanárnak azon eszméje támadt, hogy megkísérli az arczidegnek az orbicularis izomhoz menő ágain, a a járomhíd vidékén, a megnyújtást, ha ez nem sikerűi az ágak vékony volta miatt, a Dieffenbach-féle átmetszést, és készen volt, ha kell a kimetszésre is (resectio), gondolván, hogy a facialis bénulás kisebb baj, mint a makacs görcs. Az eredmény azt mutatta, hogy a kimetszés ment még azon hátrányoktól is, melyeket az elméleti elképzelés, mint lehetőket tüntetett fel. Hogy a nerv. facialis részleges kimetszése jogos, sőt többet ér, mint a trigeminus ágak metszése, támogassa a következő érvelésünk : Bár melyik érzőideg legyen közvetett okozója a blepharospasmusnak, a mozgási ingereket csak a nerv. facialis viheti a musculus orbicularishoz ; itt a túlságos beidegzés okozza a görcsöt. Ha az idegpályák egy részét megszakítjuk, akkor a megmaradt ágak kevesebb, talán csak a rendes összehúzódásra kívánt ingereket vezetik, és ily esetben az érzőideg reflex úton bár mennyi ingert közvetíthet, az nem juthat el az izomhoz, s nem támadhat spasmus. Hogy valamely motoricus idegnek csak bizonyos számú ágait vágjuk el, arra alig van kedvezőbb ideg a nerv. facialisnál. A mint a mélyből kiemelkedik, seprőszerűen ágazik el; az ágak nagyrésze a járomhídra kapaszkodik fel, rézsút alulról fel a halántékra, a homlokra és az orbita széléhez, hol az orbicularis felső felét látja ! el. Azonban az idegnek több vastag ága a járomhíd alsó szélénél, azzal párirányosan fut az arczhoz és az orbiculáris alsó feléhez. Finom ágacskák azután magában az izomban a felső féltől az alsóhoz és viszont haladnak. íme itt kezünkben van a mérlegelés módja: ha a járomhíd fölött hosszú metszést csinálunk és a seb fenekéről nagy darabot vágunk ki, akkor az idegpályák nagy részét szakítottuk meg; kis metszésnél az idegpályák kis területe lesz elzárva. Ezzel arányos lesz az orbicularis túlműködésének, vagyis a spasmusnak kisebbítése is. Még néhány gyakorlati tételt ’ említek. A blepharospasmus megszüntetésére nem elég az ideg egyszerű átmetszése Dieffenbach szerint, mert ismét összeforrad és semmi maradó eredményt sem érünk el. Láttuk ezt a mi első esetünknél. Még kevesebb czélt érünk el az egyszerű metszésnél, ha azt párirányosan vezetjük a járomhíd hosszával és különösen nem akkor, ha azt ferdén a járomhíd alsó szélétől a felső szélhez vezetjük, mert ekkor a metszés az idegek lefutásával páriránvos lesz s talán idegágot át sem vágunk. A metszést tehát a járomhíd közepén a felső széltől kiindúlva rézsút vezessük előre az alsó szélhez ; a metszés a csontig hatoljon és legalább 2 centimeter hosszú legyen. Miután a facialis ágak itt már vékonyak, és azokat egyenkint előkeresni nagyon nehéz j volna ezért fogjuk meg a seb fenekén a lágy részek kisebb vagy nagyobb darabját a Blömer-féle csípővel és Cooper-ollóval vágjuk ki, ebben lesznek az idegek is. Ekkor nézzük meg az eredményt, ha az kevés és a beteg még mindig hunyorgat, vágjunk ki még egy darabot. Eddig a trigeminus ágainak metszése volt a szokásos. Azonban a facialis ágak kimetszése előnyösebb: 1. nem fájdalmas, mint az érzőidegek metszése, 2. könnyen hozzáférhető és a járomhíd biztos alapot ad, 3. biztosan és könnyen végezhető, 4. nem sérthetünk meg nemesebb részeket, 5. kicsi műtétel, mely esetleg ambulanter végezhető volna, 6. eredménye biztos1), 7. és vele az eddig alig gyógyíthatnak tartott blepharospasmus idiopathicus megszűnt hozzáférhetlen betegség lenni. *) Phlyktaenás gyuladások után visszamaradó blepharospasmusnál mindig jó sikerrel a kanthoplasticát alkalmaztuk.
