Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-12-07 / 6. szám
A blepharospasmus idiopathicus műtéti gyógyítása. nemzetiségeknél ritkábban való előfordulását is megfejti, másfelől, önkénytelenűl azt a gondolatot támasztják a vizsgálóban, hogy talán a kötőhártyai szövetnek finomabb szerkezete, az edényeknek vékonyabb falai okozzák a szerb népnek nagyobb hajlandóságát ezen betegülésre. Nincsen szemész, a kinek ne lett volna már olyan trachoma-esetekkel baja, a melyeknél a vastag pannus minden gyógykezelés daczára feltartóztathatlanúl fejlődik tovább; visszaemlékezve a más igen tapasztalt szemorvosoknál és a saját kezelésem alatt látott hasonló esetekre, úgy találom, hogy azok megegyezőleg a fenntmondottakkal, nagyobbrészt finom, halovány arczbőrű egyének voltak. De van egy kevésbbé hypotheticus oka is a trachoma nagyobb mérvű elterjedésének ama vidék szerb lakosságánál. Ugyanis tekintetbe kell venni, hogy ők ezen vidéknek legrégibb lakói, s így ők voltak leghosszasabban a káros tényezők befolyásának kitéve. Három ilyen káros tényező uralkodott az egykori határőrvidéken : első sorban a házközösség, a mely a határőri intézmény megszűntetésének daczára a mai nap is még nagyrészt fönnáll. Ez az összes családot egy fedél alá egyesítvén, az emberek tömeges együttélése folytán ugyanazon viszonyokat hozta létre a trachomát illetőleg minők régi kaszárnyákban és nevelő-intézetekben a trachomaepidemiákat elősegítették. Ha tehát egy ilyen házközösségbe a betegség befészkelte magát, akkor, ha ugyan a hajlandóság meg volt az infectiora, nehezen kerülhették azt ki a család tagjai. Egy anya-trachoma behurczolásáról gondoskodott a más két tényező : a házasságok és a katona szolgálat. Ugyanis, híven a házközösség elvéhez, az új házaspár nem alapított új háztartást, hanem a nő a férfinak házközösségébe lépett be. Ha tehát az asszony trachomas volt, nemcsak a férje, hanem a többi családtagok is részesedtek a végzetes hozományban. A trachomának ilyen úton való elterjedése elég gyakran felismerhető volt abban a jelenségben, hogy míg egy családban a fiatal asszonyon évek óta tartó trachoma kétségtelen jelei találtattak, addig a férjnél és más családtagoknál friss trachoma mutatkozott. A harmadik tényező a katonai szolgálat volt, a melyben az egykori határőrvidéken kevés kivétellel az összes, ép férfi lakosság résztvett. Mindenütt a hol megfordúltam, de különösen azon községekben, melyekhen sok trachoma volt, feltűnt nekem az öreg emberek nagy száma, a kiknek gyógyúlt, vagy nem gyógyúlt trachomáját már tényleges szolgálatuk idején kórházban kezelték; de még nagyobb volt az olyan egykori katonák száma, a kiknek régi trachomájuk volt ugyan, de kezelve sohasem voltak. Tudomásomra jutott, hogy az ezen vidékről sorozott katonák nem csak 1848-ban a Bukovinában és más helyeken szerezték nagy számban ezen betegséget, hanem hogy különösen 1859-ben, a német bánáti ezrednek, a melyhez ez a három járás is tartozott, nehány száz embere már a hajón, mely őket Olaszországba volt szállítandó, szembeteg lett, Olaszországban pedig az egyptomi szembetegség annyira elterjedt ebben az ezredben, hogy ezt föl kellett oszlatni, a legénységnek pedig egy része kórházha, egy része haza küldetett és az egészségesek más ezredekhez osztattak be. De otthon a határőr szolgálatnál is, a melyet minden héten más legénység vett át, elég alkalom kínálkozott a fekhelyek közös használata által a ragályozásra, a mely ha csak egy heveny eset nem lépett fel, különféle okokból az orvosok figyelmét kikerülte. Sok ilyen vén szembeteg katona beszélte, hogy már tényleges szolgálata idején szeme gyakran nyálkás volt, de azért nem tekintetett betegnek. Különben bizonyosan azoknál is, a kik kórházi kezelésben részesültek, a ma is még gyakorolt eljárás alkalmaztatott, a mely szerint a beteg, ha egyszer a trachoma idültté vált és secretioja megszűnt, hosszú szabadságra vagy egészen haza bocsáttatott anélkül, hogy további kezeléséről gondoskodva, vagy legalább a hatóság figyelmeztetve lett volna, hogy minő veszedelem fenyegeti a falut. Mert az elbocsátáskor többé nem ragályos trachoma bármikor nyálkásssá tehát ragályossá válhatik, különösen a földműveléssel foglalkozóknál, a míg tökéletesen meggyógyúlva nincsen. Es így a legnagyobb határozottsággal feltehető, hogy sok hazatéró katona a betegséget magával hozta a családba, illetőleg a házközösségbe, a melyben termékeny talajra talált. (Folytatása következik.) Közli: Ottava I. dr. tanársegéd. A blepharospasmus gyógyítására régi és újabb időben a í legkülönfélébb orvosságot és operálásokat ajánlották: coniint csep- I pék vagy porokban; morphiumot legtöbbször subeután befecs- I kendés alakjában ; chinint; ópiumot; valeriánát; herba chenopodiit; hánytatókat; arsent; meleg borogatásokat boraxoldattal; hólyaghúzókat a halánték tájra, vagy a csecsnyújtványra ; hideg mosásokat; meleg fürdőket; eleetromozást; a nerv. facialis ágainak nyomását; a musculus orbicularis subeután átmetszését; Zehender szerint jodtincturával a szemhéjak és azok környéke bőrének a bekenését. A gyógyszerek ily sokfélesége csak azt bizonyítja, hogy a blepharospasmus ellen eddig biztos orvosságunk nem volt. De nem is lehet: a blepharospasmus csak tünet, melynek oka a szemben, ahoz közel vagy távol, fekhetik. Blepharospasmust okozhat minden gyuladás, mely érzőidegek területén van. pl. a conjunctiván, corneán, irisen, corpus ciliaréban, stb. A szomszédrészek betegségei között az idegek, de különösen a trigeninus ágainak neuralgiái híresek arról, hogy blepharospasmust okoznak. Odvas fogaknál is észleltek blepharospasmust, mely azonnal elmúlt, a mint a fogat kihúzták. Donders sympathicus úton támadt blepharospasmust észlelt : sérült szem irido-cyclitis után tönkrement; később a másik szemen blepharospasmus támadt, mely az először megbetegedett szem enucleatiója után rögtön megszűnt. Graefe Alb. ajánlotta, hogy keressük az úgynevezett nyomási pontokat (ha ezeket nyomjuk, a spasmus vagy megszűnik, vagy kisebbedik), mert a betegség okát itt fogjuk megtalálni (heg, exostosis nyomja valamelyik érzőidegágat, vagy körülírt gyuladás van). Blepharospasmust észleltek choreánál, hysteriánál, epilepsiánál. A blepharospasmusnak úgy clonicus mint tonicus alakja legtöbbször reflex eredésű, bár oka a nerv. facialis ágainak neuralgiás megbetegedése, továbbá a koponyában levő betegség is lehet. A blepharospasmust okozó betegségek ily különfélesége természetes, hogy különböző gyógyitó módot kíván, s nem kételkedünk, hogy a fennt elsorolt orvosságok, melyek némelyike a legellentétesebb hatású, egyik-másik esetben használt. Lehetnek ugyan itt is gyógyitási módok, melyek kételylyel vehetők, pl. midőn Dehenne (Bull. de la soc. de méd. prat. 1880) fémlemezeket rakott a homlokra és a spasmus utánna megszűnt. Modern szemgyógyításnál először a betegség okát iparkodunk eltávolítani s csak azután nyúlunk egyéb orvossághoz. Neuralgiás eredetű megbetegedéseknél kitűnő eredményt nyertek gyönge állandó árammal való electromozással Michel, Remak, Quadri. Mi ettől a szemészi klinikán csak a phlyctaenás gyuladásoknál láttunk csekély eredményt. A nerv. supra v. infra orbitalis átmetszését jó sikerrel végezték Graefe Albrecht, Graefe Alfred, Tillaux, Talko, stben. Michel a reflex mozgások csökkentésére a Calabar kivonatot ajánlja. Abadie (Gaz. des hőpitaux 1882. okt. 7.) massage-val 2 esetet meggyógyított, egy eset javult. Dmitrovszky natrium salicylicummal gyógyított meg egy esetet. Dieffenbach volt az első a ki a nerv. facialis ágainak átmetszését ajánlotta. A nyolezvanas évek elején az ideggyógyitásban nagyon felkarolt idegnyújtás és metszés minket is kísérletekre szólított fel a blepharospasmus azon alakjainak gyógyitására, melyek a szem vagy a környezetének gyuladása nélkül támadtak. A nyújtásra, vagy metszésre a nervus facialis volna rendelve, mint a musc. orbicularisnak mozgató ideje. De ennek anatómiája, és különösen topographiai fekvése ezt a nyújtásra kedvezőtlenné teszik. A törzs igen mélyen fekszik, szomszédságában nagy edények futnak, úgy hogy a felkeresés nehéz, az edények sértése veszedelmes. A törzs, amint a mélyből fellép, úgyszólván seprőszerűleg ágazik el. A nyújtásnál tehát igen sok ágat kellene felkeresnünk, a mi hosszadalmas, de másrészt az ágak oly vékonyak, hogy a mint csípővel megfogjuk, elszakadnak. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az idegmetszés. Erre vonatkozó észleleteinket óhajtom ismertetni. I. eset. Sch. K. 55 éves férfi, háza égésénél láng csapódott a szeméhez, ez időtől pilláit nem képes kormányozni, azok görcsösen rángatódznak, csakhamar úgy összezárodnak, hogy azokat nyitni nem képes; a záródás nehány pillanatig tart s aztán lassú 6*
