Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-09-21 / 5. szám
111 I I 2 Vannak azonban, kik az utóbbi körülményt máskép igyekeznek magyarázni. így Nicoli *) esetet közöl melyben a bulbust ért trauma után féloldali amaurosis állott elő, kezdetben negatív lelettel, később pedig atrophia kifejlődésével. Ő, minthogy se neuritist, se retinitist, se haemorrhagia nervi optici-t nem lehetett kimutatni, kénytelen volt az amaurosist commotioból magyarázni, mely az opticusban létrejött. Itt is plausibilisabb az, hogy a bulbust ért trauma, bár magát a bulbust nem sérté, mégis oly károsan hatott az idegre, hogy abban ily degeneratiót képes volt megindítani. Leber2) azonban a traumás atrophiák legnagyobb részét szintén egy a sértés helyén kezdődő, és lefelé hágó degeneratioból magyarázza, és ritkáknak tartja az eseteket, hol az atrophia traumák után másként áll elő. Ő ugyanis nem tartja valószínűnek, hogy egy a látóideg hüvelyébe történt vérzés lenne oly mechanikai erő, mely annyi, esetben mindig atrophiára vezetne. Holder8) azonban a canalis opticus töréseken kívül legtöbbször ilyféle subvaginalis vérzést gondol keletkezni s ebből az atrophiát értelmezhetni. Ha azonban ily subvaginalis vérzés áll elő — mely az ideghüvelyben tovább terjedni szeret — akkor legtöbbször az ideg circulationalis folyamata is zavarva lesz; miáltal papillitis, papilloretinitis lép fel, és csak ennek eredményéül atrophia. Oly atrophiák, melyek gyuladásos tünemények által előztetnek meg, legvalószinűbbben csakugyan ily vérzésből magyarázandók. Ugyanebből hiszem magyarázni azon amaurosisokat is, melyek a trauma után bizonyos időre gyógyulásba vagy javulásba mennek át, mivel a traumák után csakis vérzés vagy vele összefüggő lob az, mely felszívó kezelésre és czélszeríí magatartásra javulást enged meg. A közlött esetben a kétoldali megvakulást legvalószínűbben a kétoldali canalis opticus töréséből s ezáltal az idegek zúzódásából eredett degeneratioból lehet értelmezni. Hogy csakugyan ily degeneratió esete forog fenn, e mellett határozottan szól az, hogy a beteg első megvizsgáltatásakor sem volt semmi gyuladásos kép, a lelapulás és elfehéredés már megkezdődött volt, mely újabb itt lételekor tökéletessé lett, a lamina cribrosa likacsai pedig láthatókká váltak. Észrevételek a „reductio bulbi“ értéke felől támadt vitához. Schulek Vilmos tanártól. Az »OHL.« 1884. évi 30. számában újra czikk jelent meg az ismert kérdésben, mely az én feleletemre újból felel. Bevett fogalmak szerint megillet a jog, mint a jogászok mondják, reduplikázni. Csak annyira kívánok az idézett czikkhez szólani, a mennyi szükséges, hogy szembeötlő incongruitásokban megnyugodni ne látszassam. Hogy védekezésemben a tisztelt szerző közleményeinek udvarias hangját erélyes kifejezésekkel viszonozom, azért a reám kényszerített helyzet felelős, és különben szives elnézését készséggel előre is kérem. Már az hogy felelek, bizonyság a mellett hogy a közlemények tartalmát megbecsültem. Egyebekben is rajtam ne múljék, hogy az igen tisztelt szerzővel, kinek kórboncztani buvárlatait teljesen méltányolom, jó egyetértésben legyek. Első közleményében szerző a szemteke zsugorodását békét ígérő folyamatnak ismeri el és csak az általa Feuer dr.-nak tulajdonított sorvasztási mód ellen kel ki, mely szerinte chorioiditis externát és a sugáridegek vongalását eredményezi. Második közleményében minden zsugorodott szemet veszélylyel fenyegetőnek tart, úgy hogy szerzőről, mint következetes gondolkozóról fel kell tenni, hogy most már mindenkinek, a ki zsugorodott szemmel bír, az enucleatiőt ajánlja fel. Ha egy idő múlva majd a t. szerző a maga tevékenységére vissza fog pillantani, azt fogja észrevenni, hogy tanácsát a zsugorodott szeműek nem követték, és hogy szófogadatlanságukért még sem lakoltak. És ekkor kénytelen lesz legalább hallgatólag beismerni, hogy a sok zsugorodott szemből igen *) Centralblatt f. Augenheilk. 1882. 2) Ugyanott. 3) Idéztetett. kevés számú válik háborgóvá1), valamint hogy mostani kijelentése: »zsugorodó szemek folytonosan veszélyeztetik az egyént«, elméleti levezetés, melyet az élet nem igazol. A Feuer dr. ellen intézett megjegyzésben kifakadásról panaszolni szerző semmiképen sem jogosúlt. Tény, mert első közleményében világosan olvasható, hogy Feuer dr.-nak azon szándékot tulajdonítja, hogy a fonalbehúzással plastikus lobot idézzen elő. Feuer dr. pedig ilyet nem írt sohasem, mint ez kitűnő czikkében (1884. »Szemészet« 3. sz.) is olvasható. Már most szerző tévedésének bevallása, vagy legalább hallgatás helyett, ezen ügyben a t. olvasó Ítéletére hivatkozik. Jó, hát kérdezzük a t. olvasót, hogy mi a neve azon eljárásnak, midőn valaki a másikról mondja, hogy valamit írt, a mi annak iratában nem található ? Milyen kényelmes a szerzőre nézve, hogy a gyűjtőneves t. olvasó nem nyomtat czikket, legalább nem kell tartani esetleges felszólalástól az ellen, hogy a támadó a sértettnek posituráját felöltse. Emlékeztet e bizonyítási mód az egyszeri pap által a szónoklatában használthoz, midőn mondá: »Ihr Gelehrten, Die Ihr Alles wisset, könnt Ihr mir sagen, wer die Millionen-Zentner schweren Wolken an den Himmel geheftet hat? Ihr schweigt? Nun, so werde ich’s Euch sagen«. Idézi czikkemből a bevallást, hogy a fonal hatása bizonytalan. De elhallgatja a más helyen található folytatást, hogy a bizonytalanság nagyon szűk határokba szorítható, ha a kezelésbe betanultunk. Az idézés teljességével azonban a szerző szerinti folyományok is lényegesen megszűkülnek. A reductiós szemet és ezzel együtt a magától zsugorodott szemet is szerző az iridodesis veszélyeiben osztozkodónak állítja, azaz a reductiós szem utóbajait oly gyakoriaknak mondja, mint a hogy mellső synechia miatt vagy iridodesis után szemet tönkremenni látunk. Kérdi tőlem szerző, hogy mit mondanék ezen párhuzamra. Röviden ezt, hogy nézze meg a t. szerző az eléje kerülő szembetegeket naivul, elfogulatlanul, mint a hogy klinikusnak azt tenni jó, akkor találni fogja, hogy állításait a phthisis bulbi és vele a reductió rósz következményeinek gyakoriságáról kiigazítania és a felállított párhuzamot elejtenie kell. Az élczelés a fölött, hogy a reductióval a »természetet« utánozzuk, pikkant ugyan, de érvelés erejével nem bír, mert én nem azt mondtam, hogy a magától előállót azért utánozzuk, mivel előfordul, hanem azt, hogy a számos esetben magától előállón alkalmunk nyílik meggyőződni a folyamatnak nyugalmas elvégződéséről. Midőn pedig szerző a »természet utánozásáról« elméskedik, teszi ezt azon látszattal, mintha a kifejezést én használtam volna. Hol van ez a kifejezés czikkemben ? Bocsásson meg a t. szerző, de a tudományos vitázás első feltétele a hű idézés. »Boncztani tanulmányoknak előnye, hogy általuk a kórodai megfigyelési képesség fokozódik.« Ó bizonyosan, kivált ha az ember a vongálást és az izgalmat nem egyedül a működéstelen hullán, hanem az élőn, különösen pedig ugyanazon egyén szemén, mielőtt az kivétetett, megészlelte. Ha a kórboncztani lelet elővélemény nélkül constatálva van, ha a klinikai kép, a kóros működés, a mennyire tehetségeink engedik, biztos vonalakban öntudatunkba jött, ekkor álljon elő a speculatio és kösse össze a kettőt a mennyire tudja és hozza az egész folyamatot megértésünkre, így jártak el a nagy klinikusok és így teremtettek nagyot Graefe, Arit és mások. Ha azonban a puszta kórbonczi leletből klinikai képet alkotunk, vagy a kóros működésből szöveti változásokat találomra feltételezünk, szóval ha a logikai lánczolatban az egyes lánczszemeket kiejtjük vagy összekúszáljuk, akkor a tudományos felismerés menetét megzavarjuk. Szerző mindakét közleménye épen azért látszik nekem a meggyőző logikai élt nélkülözni, sőt a kérdés részleteit téves világításba állítani, mert nézetem szerint a kórboncztani vívmányokat kiegészítő klinikai megfigyelést nem részesíti méltánylásban és még a kórbonczi következtetésekben is a tényeken túl általánosít. Innen származik, mint elvtársaimtól hallom, azon közös benyomásunk, hogy a czikkek felette érdekesek, sok jó eszmét tartalmaznak, de általánosításaik féllábon állanak. A Fischer esetéről nem szeretnék sokat szólani. Szerző *) Budapesti tanárságom 10 éve alatt mintegy 35,000 beteg között sok száz zsugorodott szemet láttam, de rajtuk enucleatiót végezni kevesebb mint 10-en kényszerültem. Ha az új klinika berendezésén túl leszek, teljes, számadatokkal szolgálhatok.
