Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-09-21 / 5. szám

is. Friss granulatiókat neki sohasem sikerült ily módon visszafejlődésre bírni, régibb sarjaknál azonban igen jó eredményt ért el, s itt, a legsúlyosabb esetekben is, a conjunctiva nagyobb fokú zsugorodása nélkül állt be a gyógyulás. De ezen eredményt sohasem érte el 2 hónap előtt, néha csak 3—-4 hónap múlva volt feltűnő a javulás. Igen jónak tartja ott, hol lefolyt trachoma után, a conjunctiva consecutive sorvad, sűrű pannus és cornealis homályosodás van jelen. O az ecsetelések számát nem tartja előre meghatá rozhatónak, miután az egyéni fogékonyságtól is sok függ, észlelt i—-2 oly esetet is, a hol napokon át ismételt ecsetelések teljesen eredménytelenek maradtak.

A budapesti szemklinikán észlelt esetek teljesen igazolják Hippel nézeteit. Friss kocsonyás szemcsékre valami különös hatást egy esetben sem gyakorolt, elavult esetekben azonban néha igen szép eredmény éretett el. Különösen kedvező hatása van sűrű pannusnál, hol daczára a jelenlevő cornealis infiltratumoknak és hámkikopásoknak alkalmazva, a látás néha tetemesen javult. Néhány ide vonatkozó esetből ez világosan ki fog tűnni: J. K. cseléd. Jobb szemen a tarsalis kötőhártya megvastagodott, piszkos húsvörös, s gombostű fejnyi rendetlenül de sűrűn elhelyezett vöröses sárga, a conjunctiva niveaujából kiemelkedő túltengett szemcsékkel fedett. Az átmeneti redő sávosán beszűrődött. A tekei kötőhártya helyenként belövelt. A cornea szélén sűrű ciliaris injectió. A cornea felszínes rétegei kikopottak s egyenetlenül hegedtek, alsó felében nagyobb gombostűfejnyi tiszta hólyag alakjában dudorodik ki a Descemet-hártya. Csarnok nincs. Bal szem egészen ép.

— A jobb szembe 8 órai időközökben 3-szor csepegtetett Jequirity 5 °/o hideg infusuma, mire elég nagyfokú duzzadás fejlődött ki a szemhéjakon és a conjunctiván, utóbbi hártyás czafatokkal volt fedve; a cornea felülete felázott. Már az első becsepegtetéstől számított 10-ik napon a lobos tünetek mind elmúltak, javulás azonban még nem mutatkozott, n-ik napon ezután kevés finom jequiritypor lett a conjunctivára hintve, 3 óra múlva pedig a szemben levő porszemek eltávolítattak. Ekkor már a conjunctiva vörös volt; 5 óra múlva: erős könnyezés, a conjunctiva bulbi

fellazult, mindenütt bőven hártyákkal fedett, nagy fájdalom ; 8 óra múlva a szemhéjak párnaszerűen dagadtak, a mindenütt bőven hártyákkal fedett conjunctiva chemoticusan duzzadt, igen erős könnyezés. Második napon a fájdalom igen nagy, a szemhéjak igen duzzadtak, forróak, a szemrés alig nyitható, igen nagy chemosis

— a cornea körül egész sánczszerűen, az alsó fornixban vaskos hártyák, láz, étvágytalanság, émelygés, a parotis és glandula submaxillaris jobb oldalon duzzadtak. Ekkor jeges borogatás rendeltetett, de daczára ennek a lob, duzzadás és fájdalom egyre fokozódott, s csak 3-ik nap este engedett a folytonos jeges borogatásokra úgy a duzzadás mint a fájdalom. Ekkor vékony hártya fedte az egész bulbust és a szemhéjakat. Ezentúl folytonos javulás állott be a lobos tünetekben, úgy hogy a behintéstől számított 10-ik napon beteg saját kívánságára elbocsátatott a klinikáról, a mikor a conjunctiva bulbi csak kissé belövelt, a többi conjunctiva azonban majdnem olyan volt mint felvételnél. Hetek múlva a beteg újból jelentkezett, a mikor jobb szemének conjunctivája teljesen sima s fénylő volt.

K. E. cseléd. Mindkét szemen kocsonyás csomók, a cornea sűrű vaskos pannustól fedett. J. sz. 1 m., b. sz. '/2 ni. olvas ujjakat. A corneán egyes sárga infiltratum-góczok és hámkikopások. — Mindkét szembe langyos vízzel 24 órai áztatás által készült 5% jequirity infusum csepegtetett, 24 óra múlva a becsepegtetés ismételtetett, de egészen eredmény nélkül. 5 nap múlva a jobb szem újból 5 °/„ j equiri ty-infusummal kezeltetett 3-szor 12 órai időközökben, a mire heves ophthalmia fejlődött ki. Ezen becsepegtetés után 12-ik napon a jobb szemen a lob teljesen visszafejlődött volt, s ekkor a bal szem 6 órai időközökben 2-szer kezeltetett jequirity frissen rázás által készített infusumával, mire oly heves lob fejlődött ki, hogy a baloldali parotis is megdagadt. A beteg ezen utóbbi becsepegtetés után még 30 napig tartózkodott a klinikán, s távozásakor a bal szemen a csomók részint eltűntek, részint erősen lelapultak, jobb szemen a csomók kisebbek. Mindkét cornea alsó belső negyede tiszta, a pannus egyebütt is vékonyabb lett. Visus: j. sz. 4 m., b. sz. 3 m. olvas ujjakat.

I. N. M. szabó neje. Mindkét szemen a conjunctiva trachomás kocsonyás szemcsékkel fedett, a cornea kissé érdes, felső

— 107 —

részén kisfokú ereződéssel ellátott. Jobb szemen a 3u/„ jequirity infusum egyszeri becsepegtetése után fejlődött lob 8 nap múlva teljesen visszafejlődött. Ekkor a bal szembe 3'% infusum 3-szor csepegtetett, itt igen heves lob fejlődött ki nagy chemosissal, mely 16 nap múlva, mikor beteg saját kívánságára elbocsáttatott, még nem múlt el teljesen. Ekkor a bal szemen a csomók valamivel kisebbek s a pannus alig látható volt, míg a jobb szemen a csomók valamint a pannus alig változott.

M. L. földmives neje. A jobb szem corneájának felső kisebb felét igen vastag felrakodások lepik el. A conjunctiva kocsonyás szemcsékkel fedett. Frissen rázás által készült infusummal kétszer eszközölt becsepegtetésre heves lobfolyamat lépett fel, mely alatt a corneának tiszta alsó fele megzavarosodott, s benne patkóalakú sárga infiltratió képződött. A lob elmúltával a corneán volt régi pannusos felrakodás lekopott, az infiltratum eltűnt, de a cornea alsó fele még mindig meglehetős szürke volt, ép úgy nem változtak a conjunctivális csomók. Mintegy 4 hónap múlva beteg újból megfigyelés alá jutott, s ekkor a cornea alsó felének, a jequirity kezelés alatt tamadt elszürkülése teljesen tiszta volt, a cornea felső fele még mindig vaskos pannussal volt borítva, de ez az eredeti pannushoz képest csak felényi terjedelmet mutatott. A conjunctivális csomók nem változtak.

Hasonló volt az eredmény a többi esetben is. Egy esetben igen régi eredetű chronicus blenorrhoeánál sűrű pannussal, 3 °/0 infusummal eszközölt 8 borogatás teljesen hatástalan maradt. — Főzet többszörös alkalmazása sohasem vezetett eredményre.—Javulás — mint már említettem — csakis régibb esetekben észleltetett, de ott is csak hosszú idővel a kezelés után. A corneán csak egy előbb említett esetben lépett fel infiltratió, minek oka részint az lehet, hogy a lob sohasem fokoztatott túlságosan, részint pedig hogy aránylag sokkal kevesebb eset jutott kezelés alá, mint avval Hippel és mások dicsekedhetnek.

Ha ezek után azon kérésre kellene felelni, hogy mennyire becsülendő a jequirity gyógyhatása ? azt hiszem Hippel nézete fogadható el. Miután ugyanis hevenyebb esetekben a hatás nem épen feltűnő, sőt ezen esetekben lép fel leggyakrabban corneális fekély miután továbbá nem épen kellemesnek mondható a lobfolyamat egész lefolyása, mint az az idézett esetekből eléggé látható, ilyen hevenyes esetekben a kétes eredményű jequirity kezelés helyett, inkább a régi eljárások lesznek czélszerűek. Ellenben elavult esetekben, hol a sűrű pannust feltisztulásra bírni más szerrel úgysem lehet, a jequirity kezelést meg lehet kisérleni, annál inkább mert ép ily esetekben észleltettek a legszebb eredmények, különösen a pannus feltisztulása s ennek folytán a látás javulása miatt.

Hogy miben áll a jequirity gyógyító hatása a szemcsés köthártyalobnál ? hogy mi módon eszközli a szemcsék visszafejlődését ? azt csak akkor lehetne biztonsággal mondani, ha sikerülne ily gyógyuló félben levő conjunctivát górcső alatt vizsgálni. Sattler említett nézetét azonban semmi esetre sem tartom elfogadhatónak. Feltéve ugyanis, hogy csakugyan egy microbium által fentartott izgalom okozza ezen makacs betegséget, — nevezetesen a Sattler által a trachomás conjunctivában látott gonococcus, —- Sattler említett nézetét azon egy okból sem tartom valószínűnek, mert a jequirity hatásában az állitolagos »specificus bacillusnak« a legcsekélyebb szerepet sem tulajdoníthatom. Inkább azt lehetne gondolni, hogy a lobfolyamattal járó fokozott vérbőség ezen heges szöveteket felduzzasztja, felpuhítja, s így felszívódásra alkalmasabbakká teszi, vagy hogy a lobtartama alatt történt nagyfokú sejt kivándorlás később zsugorodásra vezet s így a conjcnctivában levő egyenetlenségeket elsimítaná.

— 108 —

Klinikai közlemény.

Atrophia nervi optici traumatica egy ritka esete. Közli

Dr. Zehery István, klinikai gyakornok.

Általánosan ismerve van, hogy a látóideg traumás atrophiája leginkább durva és nagyfokú erőszaki behatásra keletkezik, továbbá hogy az esetek legtöbbjében féloldali atrophiák ezek, a látásnak legtöbbször tökéletes kihalásával.

A látás- mindig a trauma behatása alkalmával rögtön füg-