Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-09-21 / 5. szám
orrhurut teljesen elmúlt. Valamivel erősebben hatott az amylalco- j hollal kezelt jequirity infusuma. Itt is nagy duzzadás és vaskos hártyaképződés mellett, a conjunctivában számos ecchymosis lépett fel, 6-ik napon a corneában kiterjedt genyes infiltratum mutatkozott, melynek közepén a következő napon lapos fekély támadt. Jelenleg ezen állat is él, a conjunctiva mindenütt erősen zsugorodott, ugyannyira, hogy miután a bulbusról köröskörül levált, a két szemhéj közt merev hártyaként ki van feszítve, szabad belső szélén pedig mindenütt vérdús sarjaktól fedett. A cornea teljesen tönkre ment, s helyén csak kevés vérdús sarjakat látni, ezen sarjak és a conjunctiva belső jelenleg szabad széle közt levő résbe sondával behatolva, az erősen zsugorodott szemteke egészen jól körültapintható. — Az aetherrel kivont magból nyert infusum igen heves lobot idézett elő, igen nagyfokú duzzadással, vérbőséggel s vaskos hártyákkal, —- a szemhéjak deszkakemények voltak. 6-ik napon a cornea közepén infiltratum, a felső fornixnak megfelelőleg pedig a külbőrön vörös folt mutatkozott, előbbiből már a 8-ik napon a cornea közepén lapos fekély képződött, utóbbi pedig lassan körülhatárolódott s helyén vastag pörk képződött. 12-ik napon a fekély áttöréshez vezetett, az így támadt nyílás azonban elég gyorsan véralvadékkal és hártyákkal elzáródott. Az állat becsepegtetés után 14-ik napon elhalt. — Legerősebb volt a lob, melyet benzinnel kivont jeyuirity infusumával idéztem elő. Itt a conjunctiva más napon vörös posztóhoz hasonlított, a felső fornixban nagyobb vérömleny, a többi részein számos ecchymosis volt látható ; a duzzadás igen nagyfokú volt, 4-ik napon egész diphthericussá vált; a szemhéjak ekkor deszkakeménységűek voltak. 6-ik napon a felső fornixnak megfelelően a külbőrön vörös folt mutatkozott — később e helyen vastag pörk képződött, — ezen elhalás, mint későbbi vizsgálat kiderítette, áttérj edett a bulbusra is, mely e helyen a pörk által a szemhéjhoz erősen rögzíttetett. A cornealis infiltratum, majd fekélyképződés itt sem maradt ki. Jelenleg — 2 hónap múlva — a conjunctiva mérsékelten zsugorodott, a bulbus sokkal kisebb mint a másik ép szemen, rajta a corneának megfelelő helyen kicsi, vérdús sarjaktól fedett, egészen átlátszatlan kiemelkedés van. Ezen kísérletekből azt vélem következtethetni, hogy a jequirity kérdéses hatóanyaga a magbél parenchym sejtjeiben levő olajhoz van kötve, s hogy minél jobban vonjuk ki a magvakból ezen olajat, minél inkább megkönnyítjük a víznek szoros érintkezését a magbél parenchym sejtjeivel, annál jobban vonja ki a víz ezen benne jól oldható anyagot, s annál erélyesebb lesz ennek megfelelőleg a készítmény hatása. Kitűnik ezen kísérletekből még az is, hogy a kérdéses hatóanyag amylalcohol, absolut alkohol, aether sulfuricus és benzinben épenséggel nem oldható. Most érthetővé válik azon előbb említett kísérletem, hogy gypstölcséren átszűrve az infusum teljesen hatástalan lett. A zsírhoz kötött hatóanyag az infusumban nem annyira oldat, mint inkább emulsio alakjában lévén jelen, a kevés zsírral együtt a gyps által visszatartatik. Hogy már most ezen anyag milyen természetű, azt persze -eddigi kísérleteimből nem lehet eldönteni, de miután hatóereje melegítés közben gyorsan elvész, alaktalan fermentnek lehetne tartani, mely magasabb hő behatása alatt felbomlik. — Ily alaktalan ferment jelenlétét a magban felveszi Hippel is, nézetét azonban csak arra alapítja, hogy a bacillusok hatását ki tudta zárni. Hasonló anyagot hasonló okból vesz fel Csapodi és Neisser is. Salamonsen és Dirkinck-Holmfeld glycerines kivonatot állítottak elő a jequiritymagból, mely oly hatásos volt, hogy már nehány csepp belőle elég volt igen heves lob előidézésére. Ez által a bacteriumos theoriát teljesen megdöntötték, mivel a bacteriumok glycerinben nem élnek meg. Salamonsen ezen felfedezése sem mond ellen azon nézetemnek, hogy a jequirity hatóanyaga a magban foglalt zsírhoz van kötve. Ugyanis a glycerin a zsíros olajokat nehezen bár, de mégis kissé oldja s így a hatóanyag legalább részben felszabadulván, a glycerin által jobban vétethetik fel, mint a víz által. Magam is próbáltam Salamonsen módja szerint a glycerines készítményt előállítani, s evvel nyúlszemen igen heves ophthalmiát tudtam előidézni, de az így keltett lobfolyamat még sem volt oly heves, mint az aether vagy benzinnel kivont jequirity infusuma által előidézett — 105 — lobfolyamat, mi azt mutatja, hogy glycerinben sem oldódik teljesen a hatóanyag, ha előzetesen a zsírtól meg nem szabadíttatik. Miután régebben a ricinusról észrevettem, hogy a jequirityhez igen hasonlóan hat a conjunctiván, próbáltam ricinusból is Salamonsen módszere szerint glycerines készítményt előállítani s ez is erélyesebben hatott, mint a közönséges emulsio, de még sem oly erősen, mint ha ricinusból előzetes benzinnel kezelés után készítettem vizes infusumot, —- utóbbi esetben a hatás igen megközelítette a zsírtelenített jequirity hatását. A Hippel által említett aetheres kivonatot, mely emulsio alakjában a conjunctivára hozva, heves . és jellemző lobfolyamatot idézne elő, nekem előállítani nem sikerűit, sőt épen ellenkező eredményt értem el, a mennyiben az aether sulfuricussal a magból kivont sötétsárga, olajszerű, sajátságos szagú anyag sem tisztán, sem vízzel összedörzsölve, állati szem conjunctiváján lobot, de még belöveltséget sem okozott. Kísérletem eredményét tehát a következőkben foglalhatom össze : I. A jequirity infusumában állás közben fellépi) bacillus az infusum által előidézett ophthalmia kifejlődésére lényeges befolyással nem bír. — 2. A jequirity ophthalmia valamely melegítés közben felbomló, s valószinilen a magban levő olajhoz kötött alaktalan ferment által idéztetik elő, mely ferment vízben és glycerinben könnyen, amylalcohol, absolut alcohol, aether és benzinben pedig egyáltalában nem oldható. Utólag próbáltam meg a jequirityből olajat sajtolni, de ez alkalmas készülék hiányában nem sikerűit. Miután azonban többször tapasztaltam volt, hogy a ricinus hatása igen hasonlít a jequirity-éhez, megkisérlettem a ricinus-babból olajat sajtolni, a melyből aránytalanúl többet tartalmaz, mint a jequirity. A rendelkezésemre álló primitív készülék segítségével csakugyan sikerült nehány csepp tiszta olajat nyerni, s ez állati szem conjunctiváján igen heves, sokáig tartó lobfolyamatot idézett elő, mely teljesen hasonlított a jequirity ophthalmiához, melynek lefolyása alatt a szemhéjak deszkakeményen dagadtak meg, cornealis infiltratum s elhalás mindkét fornixban lépett fel. A nyert olaj nem volt ugyan elég nagy menynyiségű arra, hogy vele behatóbb kísérleteket végezhettem volna, de azt hiszem hogy ezen csekély adat is következtetésem mellett bizonyít. A mi már most a jequirity gyógyhatásút a szemcsés kötőhártyalobnál illeti, ez az említett búvárok által különféleképen Ítéltetett meg. Wecker szerint a trachomát gyorsan gyógyítja s e mellett a corneát semmi veszély sem fenyegeti1), csak egyetlen esetben lépett fel kisfokú hámleválás. — Sattler is feltétlenül jónak tartja2), még pedig —- úgy mint Wecker — a trachoma minden alakjánál; szerinte, ha kocsonyás szemcsék voltak jelen, ezek a lob lefolyása után laposabbak s halványabbak lesznek, s ha a lob elég heves volt, most fokozatosan visszafejlődnek ; régibb sarjadzások, papilláris túltengések nagyobb ellentállást mutatnak, de az eredmény itt is igen jó. Hámkikopások, melyek a lob lefolyása alatt létrejöttek, gyorsan gyógyúlnak, s csak ritka esetekben képződnek genyedő fekélyek, melyek heget hagynak vissza. Sattler csak két esetben látott fekélyképződést jequirity kezelés után. De mivel fekély mégis képződhetik, s a lob intensitása részben az egyéni fogékonyságtól is függ, ajánlja Sattler, hogy míg e fogékonyságot kiismertük, frissebb esetekben gyenge oldatot is nagy óvatossággal használjunk. Ő azon kedvezőtlen eredményt, melyet némelyik szemész a jequiritynek trachománál alkalmazása után észlelt, csakis a készítés és alkalmazás czélszerűtlenségének tulajdonítja. — Goldzieher szerint3) a pannust igen szépen feltisztítja s még oly előhaladott esetekben is, hol kötő hártyazsugor mellett diífus papillaris túltengés van jelen, szép sikert biztosít, a menynyiben a túltengések lassan visszafejlődnek. Friss csomókat vizsgálni Goldziehernek nem volt alkalma. —■ Hippel azt találta, hogy hatása nem mindig egyenlő s nem is mindig feltétlenül biztos4). Nehány esetében a legóvatosabb kezelés daczára is fekély képződött, még pedig épen a leghevenyebb esetekben. Pannusnál sohasem látott rossz hatást, még ha cornealis fekély jelenlétében alkalmazta ‘) Kiin. Monatbl. 1883. jan. II. és Ill-ilc tétel. 2) Wiener Med. Wochenschr. 1883. 17. szám. 3) Pester med. dir. Presse 1883. 14. sz. 4) Archiv für Ophthalmologie. 1884. — 106 —
