Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-09-21 / 5. szám
103 104 vizsgálatot, tehát finomabb diagnosist enged meg; hogy azt nem lehet nélkülözni és a kis tok csak pótlék, — mindezt jól tudom. Azonban gyakorló orvosnak elégségesen szolgálhat, szemésznek pedig a beteg lakására vagy utazásra kísérőül ajánlkozik, tehát akkor van helyén, midőn va'aki a nagy szemüvegszekrényre nem költekezhetik, vagy midőn ezt nem czipelheti magával. Tokom kabát zsebjében könnyen elfér. Míg a teljes szemüvegszekrény számai a 20 D-ig felmennek, tokomban 13 D a végső üveg. Ez hiánynak látszhatnék. Azonban alacsony és középfokú fénytörési rendellenességeknél a nyújtott számok gyakorlatilag elégségesek. Túllátás 13 D-án felül legfeljebb ritkaságul található, rövidlátást 13 D-án felül jobb olvasási próbával mérni le. Aggkoros távollátásnál még a 13 D-as üvegre sem kerül a sor. Alkalmazkodási rendellenességnél a meglevő számok túlbővek. Délköri rendellenességet (astigmatismus) Donders hasadékos korongja segítségével igen jól lehet meghatározni, és az már az 5 D-t is ritkán éri fel. Lencsehiánynál a távolra szolgáló üveg (legtöbbször -J- 10 D, és ritkán több mint-f- 13 D) belőle kikerül, az olvasáshoz való üveg pedig amannál 4- 3 D-val erősebb, mit külön próba nélkül is (a közönséges esetekre szolgáló + 13 D azonban még megvan a tokban) bátran rendelni lehet. Ebből kiviláglik, hogy tokom a mindennapi gyakorlatnak igényeit kielégíti. Újabban a szem fénytörésének objectiv, tehát szemtükörrel és a rajta levő üvegecskék segítségével (»refractiós« vagy »revolver «-szemtükrök), való meghatározása nagyon felkapott. És méltán, — bár nem szabad felejteni, hogy a passiv fénytörés ismerése még nem azonos a látásnak, mint látszervi működésnek ismerésével. A számos refractiós szemtükör is szolgálhat a beteg látóképességének vizsgálására, ha a tükröt nyílásával a maga szeme elé tartja, és mi a javító üvegeket előtte végigforgatjuk. így használva, Wecker szemtükre pápaszemes üvegeket convex és concav sorozatban, 0^50 Dioptr.-ban emelkedőleg, egész 10 D-ig fel, képvisel és pótol. Más tükrök, pl. a Landolt, Hirschberg, Badal, Pflüger-éi, stb., más hasznavehető sorozatot nyújtanak. Ezen tükrök valamelyikének bírása az én tokomat nélkülözhetővé látszik tenni. Ez azonban nincsen úgy. A refractiós tükrök szűk nyíláson engednek átnézést, mely mint minden stenopoeás lik, a javító üveg megválasztásánál csalóka eredményt adhat, továbbá a körültekintést akadályozzák, és végre egy időben csak egy szemet engednek vizsgálni. Mindez az én tokom használatánál másképen, és pedig a kifogástalan oldalon áll. És így hordozható szemüvegtokom azon czélokra, melyekre terveztetett, vetélytárs nélkül szolgál. A jequirity gyógyhatása a szemcsés kötőhártyalobnál. Baumerth Gyula orvos-szigorlótól. (Egyetemi pályadíjat nyert mű.) (Vége.) Alapos okom lévén így a jequirity maceratióban előforduló bacillusok pathogén hatásáról szóló theoriát legalább is valószínűtlennek tartani, tudva egyszersmind azt is, hogy ezen maceratió bizonyos fokig hevítve, lobgerjesztő hatását elveszti, azt kellett feltennem, hogy a jequirity kérdéses hatóanyaga vagy felbomlik ezen hőfoknál, vagy pedig — forrpontja alacsonyabb lévén, mint a víz-é —• elpárolog. Miután előbbiről tudomást szerezhetni — még mielőtt magát a hatóanyagot ismertem volna — nem igen reméltem, egyelőre csak utóbbinak vizsgálatára szorítkoztam. E czélból először 800 hőnél az infusum egy részét átpárologtattam, az így nyert víztiszta, teljesen színtelen folyadék igen erős jequirity-szaggal bírt, míg az eredeti infusum majdnem egészen szagtalan, borsárga színű, benne úszkáló pehelyszerű csapadéktól zavaros lett, fenekén pedig barnás laza csapadék nagyobb gomolyokat képezett. Mindkét folyadékot ismételten állati szem conjuncti váj ára átvittem, de mindkettő teljesen hatástalannak bizonyúlt. Látva, hogy az infusum 8o°-nál már hatástalan lesz, iparkodtam alacsonyabb hőnél átmenő párákat felfogni. A jequirity hatóanyaga vízben oldódván, várni lehetett, hogy ha esetleg melegítés közben elszállana, bizonyára ily alakban is visszafog tartatni a víz által. Ez okokból jequirity infusumot 56 — 58°-ra hevítettem oly görebben, melynek meghosszabított csövét kevés destillált vízbe sűlyesztettem. Körülbelül egy óra múlva ezen destillált vizet félretéve, azt más tiszta destillált vízzel helyettesítettem, s az infusumot, melyben eddig még csapadék nem képződött volt, 75 — 7 8 °-ra hevítettem s ezt is egy óra hosszat tartottam ily hőfokon. Ekkor már az infusumban a többször leírt csapadék igen nagy mennyiségben képződött volt. Az így kezelt destillált vizek egészen színtelenek és tiszták maradtak, az első alig észrevehető szagot mutatott, s az utóbbié is csak valamivel erősebb volt. —- Mindhárom folyadékot nyúlszemekbe csepegtettem. A most már erősen zavaros infusum erős lobot idézett elő, a conjunctiva igen nagyfokú chemoticus duzzadásával ; már a 3-ik napon a becsepegtetés után kiterjedt cornealis fekély volt jelen, a hártyaképződés azonban igen csekély volt. A kétféle destillált víz a conjunctiván a legcsekélyebb változást sem idézte elő. Ezen kísérletek tehát ellene szólnak a hatóanyag elpárolgásának, s ellenkezőleg nagy valószínűséggel tüntetik fel azt: hogy azért vész el a jequirity hatása melegítés közben, mert hatóanyaga a 8o°-nál magasabb hőmérsékben felbomlik. A hatóanyag ezen felbomlására melegítés közben még abból is lehetne következtetni, hogy míg a frissen a magból készült ricinus emulsio elég erélyesen hatott a conjunctivára, addig a kereskedésbeli ricinus-olaj úgy tisztán mint emulsio alakjában alkalmazva, a legcsekélyebb izgató hatást sem gyakorolta. Ezen kereskedésbeli olaj ugyanis vízzel főzés által tisztíttatik *). Miután a jequirity hatóanyaga melegítés közben felbomlik —mi egyszersmind a többek által belőle előállított alkaloidszerű anyag hatástalanságát is magyarázza — megkísértettem a magból oly anyagokkal kivonatokat készíteni, melyek már közönséges hőmérsék mellett is könnyen elpárolognak. Eszközöltem ezt: amyl alcohol, absolut alcohol, aether sulfuricus és benzinnel. A kivonást úgy végeztem, hogy az említett anyagokkal leöntve jepuiritymag porát, 4—5 napig állani hagytam, a mikor a kivonó anyag óvatos leszűrése után, a magot az illető tiszta folyadékkal újból leöntöttem, s ezen eljárást mindegyikkel három ízben ismételtem. Az így nyert kivonatokat bura alatt ritkított levegőben gyorsan elpárologtattam, a mikor az alcoholos és amylalcoholos kivonatokból barnás, gyántaszerű, az aetheresből intensiv sárga, sajátságos szagú, olajszerű, a benzinesből hasonló, de egészen halványsárga, szagos olajszerű anyag maradt vissza. Mindezen maradékokat nyúlszembe alkalmazva, azok hatástalanoknak bizonyúltak, —- csak alig észrevehető vérbőség mutatkozott a conjunctiván. Az így elért negatív eredménynyel azonban nem elégedtem meg, hanem vizsgáltam az így kivont magot is, hogy így kétféle eredményből ezen kivonó anyagok hatását a jequirity hatóanyagára annál biztosabban megítélhessem. Hogy a kivonó anyagok izgató hatását kísérleteimnél lehetőleg elkerüljem, a magvakat előbb gyenge hőnél (25°) teljesen kiszárítottam, s a teljesen száraz porból 24 órai állás által 3—•3Ü.'0 infusumot készítettem, s a rendes módon, minden infusumból azonban csak egyszer csepegtettem nyúlszembe. Az eredmény az volt, hogy valamennyi infusum, daczára a csak egyszeri becsepegtetésnek, oly nagyfokú lobot idézett elő, hogy közönséges infusumból 3—4 becsepegtetés lett volna szükséges, csak hasonló eredmény elérésére is. A kísérletekhez körülbelül egyenlő súlyú állatokat használtam, az infusum concentratiója is teljesen egyenlő volt, az eredmény azonban nem volt mindenütt egyenlő. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a zsírokat minél könnyebben és jobban oldó anyaggal kezeltem volt a jeyuirity mag porát, annál erősebb volt az ily magból készített infusum hatása. Legenyhébbnek mutatkozott az absolut alcohollal kezelt jequirity infusuma, bár itt is a conjunctiva igen erős duzzadása és vérbősége mellett, sok vaskos hártya és igen sok váladék volt, 7-ik napon pedig igen nagy lapos cornealis fekély volt látható. Súlyosbította itt a folyamatot az is, hogy igen erős orrhurut lépett fel, mely az állatot megfúlással fenyegette. Jelenleg — mintegy 2 hónap múlva — az állat él, a cornealis fekély még nem gyógyult be teljesen, a cornea felső fele egészen heges, alsó fele tisztül, széleit pedig a vastagodott conjunctivának igen vérdús sáriaktól fedett széle sánczszerűen veszi körül, a többi conjunctiva mérsékelten belövelt s kissé fellazult; a váladék még mindig igen bő; az b Balogh. Gyógyszertan 862. lap.
