Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-03-30 / 2. szám

41

■ 42

bizonyítja tapasztalatom, hogy a lob fokát részletben ugyan nem bírjuk kormányozni, azt azonban majdnem mindég elérhetjük, hogy a cornea és a sclera zsugorodjék, csak bele kell tanulnunk az eljárásba. Hogy milyen fajta lob támadjon, a Graefe által kívánt vagy a Feuer szerinti'), az nem lényeges ha különben a cornea és a sclera jól kisebbedik. Mellékesen a lob foka azonban számba jön, mert tőle függ a lefolyás tartama és a beteg szenvedése. Biztosabb a genyes lob, de az ne legyen panophthalmitis. És ha kivánalom ellenére csupán perichorioiditis keletkeznék, egyelőre misem bizonyítja, hogy az káros, legalább a Fischer esete nem.

Egy esetről nagyon sokat általánosítani, sőt egy esettel a tudományos gondolkozást fordítani, ez mai nap mértéktelenül lábra kapott irodalmi törekvés. Ezért nem árt »a gondolkozó orvost« néha emlékeztetni, hogy inductiv úton munkálkodik, és hogy többek között a logikából ezeket nem szabad felejtenie :

»A csoportosító fogalmakhoz egyedül csak egyes tapasztalati tényekből inductive következtetve juthatunk, mely következtetésnél a tapasztalt esetek concret számát fölcserélve még az azokon kívül a jövőben tapasztalandó esetek összeségével, kimondjuk a fogalmat kifejező tételnek általános érvényességét.« Úgyszintén folytatólag: »Arra, hogy az inductiv következtetésnél a tapasztalt esetek korlátolt számát a még nem tapasztalt esetek végtelen számú összeségével fölcseréljük, a jogosultság semmiképen nem absolut, hanem csak arányban a már tapasztalt esetekkel növekedő, melyekkel tehát a következtetett tétel általános érvényessége is növekszik ugyan mindinkább a nélkül mégis, hogy az a teljes bizonyosság fokát elérhetné«.2)

Damus, petimusque vicissim. Mindabból, mi a reductio ellen az idézett czikkben elmondatott, egyet vagyok kénytelen elfogadni: azt, hogy a reductio utókezelése a teljes szempihenés tekintetében hosszasabb, mint az enucleatióé. Ezért az enucleatiót én inkább szoktam betegeimnek ajánlani és a reductiot hézagpótló műtétnek tekinteni azon értelemben, hogy ennél a jónál jobb is van. De viszont szabad várnom az engedést abban, hogy Fischer esete nem számít a reductio elleni érvek közzé, vagy legalább, hogy valamely műtétmódnak elitélésére — egy eset nem elegendő.

Franczia szemészek nézetei a jepuirity-ről.

[Revue clinique d’oculistique 1884. 1. sz.]3)

A »Socié/é francaise d’ophthalmologies 1884-ik évi gyűlésén Coppez (Brüsszelből) terjesztő elő a jequirity-re vonatkozó tapasztalatait, melyek szerint 164 eset közűi 78-ban ért el gyógyulást. Némelykor növekedett ugyan, újabb homályok, sőt fekélyek támadtak a corneán, de a szer újabb alkalmazására ismét eltűntek. Látott azonban hypopyont, alsó szemhéj kifordulását, bőrvörösséget, orbánczot s ennek következtében hajkihullást, fültövi mirigy tályogát s ebből származó rút hegesedést is. Másrészt egy fiatal leányt a jequirity a kötőhártyai szemcsésedés és pannus megszüntetésével együtt bűzös orrfolyásától is megszabadított. Alkalmazhatóság tekintetében a jequirity sokszorta fölötte áll a blennorrhoea beoltásának. A szert szivacscsal erősen rádörzsöli a kifordított szemhéj kötőhártyájára. Hevenyés (akut) opthalmia granulosa ellen a jequirity veszélyes. Hatásosnak bizonyúlt ellenben renyhe corneai fekélyek, renyhe parenchymás keratitis és mindenféle eredetű pannus ellen.

Menacho, Wecker segédje szintén kedvező hatásúnak mondja a jequirityt a cornea renyhe fekélyei, csiszolt fekélyei (facetté), hegedősei, görvélyes pannusa, a parenchymás keratitis után maradó homályok és sklerosis ellen. Nevezetes, hogy a jequirity-s szemeken

b Eddig nincsen kórodai tény, mely Feuer eljárásának szabályul fogadása ellen szólana ; sőt midőn műszem viselése nem szándékoltatik, a cosmetikus feladatoknak legjobban megfelel, mert a szemet megcsendesíti és mégsem nagyon kisebbíti. Hogy mégis a genyes lobot pártolom, azt csak subjectiv tetszéssel indokolhatom, a miért Feuer tr. méltán rám olvashatna.

2) Jendrássik Jenő, ünnepi beszéd az exact vizsgálati módszer jelentőségéről. 1883. Egyetemi akták, 23. és 24. lapon, — vagy Orvosi Hetilap 1883. 20—22. szám.

3) E folyóiratot immár ötödik éve Arniaignac adja ki, a kinek, mint mondja, pusztán »a kedves szemészet érdekében« az az ambíciója, hogy lapja mentül nagyobb mértékben elterjedjen ; ennélfogva bárki a czimét beküldi, készséggel megkapja ingyen az egész évfolyamot. Ára külömben 12 frank; »bureau«-ja : 13, rue du Parlement-Sainte-Catherine, Bordeaux.

hypotonia áll be, talán mert a föllágyult inhártyán könnyebb a folyadékok átszivárgása.

Vallez (Tournaiból) 30 s egynéhány eset közül 10-ben látott gyógyulást, 10—15-ben javulást.

Abadie azt 'tartja, hogy a mikrobiumos ophthalmia granulosa gyógyításában két föltételt kell teljesíteni, ú. m. megküzdeni a mikrobiumokkal és megváltoztatni a tenyészésükre kedvező talajt. Az első föltételt teljesíthetik a jequirity saját bacillusai (?), de hogy a jequirity alkalmazása olyan sikertelen, azt annak tulajdonítja, hogy figyelmen kívül hagyjuk a másik föltételt, nem javítjuk a beteg életmódját, táplálkozását, nem hatunk testi állapotára módosítólag (jódkalium adásával).

Nicati (Marseille-ből) a jequirity alkalmazhatóságára nézve a conjunctivitis granulosanak három időszakát különbözteti meg. A hevenyés időszakban (période floride) a jequirity csak árthat; a második vagy fekélyesedő időszakban is csak kivételesen alkalmazható ; ellenben javalva van a harmadik vagy taplósodó időszakban (période fongeuse).

Dór (Lyon-ból) úgy látja, szertelenül eldicsérik a jequirity jó hatását; ő is ért ugyan el vele eredményt, de nem jobbat, mint a régi módon-Galezovski csatlakozik Dór nézetéhez. Az ő tapasztalatai szerint, ha a jequirity-től simává válik is a kötőhártya, nem sokára ismét visszatér a régi állapotába. Különben is a szemcsésedések gyakran maguktól is eloszlanak minden beavatkozásunk nélkül, ha pedig állandósulnak, beérhetjük a régi gyógyító móddal pl. a cuprum sulfuricummal stb.

Terson (Toulouse-ból) kitűnő eredményre jutott a jequirityvel olyan esetekben, melyekben a kötőhártyát már hegedősek kezdték volt behálózni s ezek közeit töltötték ki a szemcsésedések.

Vacher (Orléans-ból) szép eredményeket ért el, említ pl. egy betegét, kinek látásán iridectomiával is keveset lehetett javítani, a jequirity alkalmazásával pedig arra az eredményre jutott, hogy a nő varró üzletbe állhatott be.

Armaignac (Bordeaux-ból) kérdi Menacho-tól, miért nem szól egy szót sem a jequirity-nek a granulatiókra való hatásáról, csupán a corneára való hatásáról, pedig eredetileg a granulatiók ellen ajánlották volt a szert. Vagy talán Wecker klinikáján ezek ellen már nem várnak tőle hatást ?

Gyet (Lyon-ból) gyermekek szemén alkalmazta a jequirityt, de jó eredményre egy esetben sem jutott. Nem akarja ugyan ezt a tapasztalatát a jequirity hatására általánosítani, de konstatálnia kell, hogy a szemcsés kötőhártya-gyuladás bizonyos eseteiben a jequirity eredménytelen. Lehetséges, hogy idővel meg lehet állapítani, milyen esetekben van a jequirity javalva s milyeneket kell a jequiritys gyógyító mód köréből kirekeszteni.

Vennemann (Louvain-ből) bemutat egy készítményt, mely magában foglalja a jequirity hatóanyagát. E hatóanyag bizonyos oldható erjesztő, melyet más hasonló fermentumok módjára lehet előállítani. 63 C°-nál elveszti hatását. Állatok vérébe juttatva halált okoz.

Boucheron (Páris-ból) a jequirity alkalmazását az ophthalmia granulosa kezdeti idején igen veszélyesnek mondja és a hydrogenium hyperoxydatum használását ajánlja.

Landolt hibásnak mondja azok eljárását, a kik az ophthalmia granulosának már kezdeti szakában ezüstsalétromot, ólomsókat vagy rézgáliczot használnak. Régi esetekben, ha már a kékkő is hatástalan, helyén valónak tartja a jequirity alkalmazását.

Panas főleg a cornea állapotának javítását látta a jequirity alkalmazásakor. A hatóanyagra nézve pedig a jequirity bizonyos gyuladásgerjesztő szerek csoportjához tartozik, melyeknek hatása csak fokára nézve különbözik; így egészen hasonló eredménye volt az erythrophlein alkalmazásának.

Parinaud (Párisból) a Gayer és Coppez tapasztalatai közti ellenmondást abból akarja kimagyarázni, hogy gyermekek granulatiói más természetűek, mint felnőttekéi.

Chibret (Clermont-Ferrand-ból) úgy fejtené meg a lyoni és brüsszeli adatok összeütközését, hogy a kérdéses szembaj más természetű lehet Francziaországban mint Belgiumban. Legalább a francziák soha sem kényszerűitek ilyes járványok ellen külön kórházakat állítani s a hadsereget szabadságolni.

Grand (Saint-Etienne-ből) az előtte szóló véleményét támo