Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-03-30 / 2. szám
43 44 gathatja avval, hogy az ő vidékén csak idegenek szemén találni szemcsés kötőhártya-gyuladást s ez esetek is könnyen gyógyulnak a régi eljárásra, sőt önként is. Parizolti (Rómából) előadja, hogy Olaszországban igen elterjed a kötőhártya szemcsésedése, tehát van bő alkalom a jequirity alkalmazására; mindazáltal a kísérletezők vagy nem értek el vele semmit, vagy csak a cornea állapotában láttak néha javulást. Wecker három csoportba sorozza a fölszólalókat. Az első csoportba tartoznak a kik elragadással magasztalják a szert. Ezekről nem szól. A másodikba azok a kik megtagadnak a szertől minden eredményes hatást, a nélkül, hogy i o— 12 észleletük őket arra feljogosíthatná. A harmadik csoportbéliek az ingadozók, a kik láttak ugyan eredményt, de nincsenek vele eléggé megelégedve. Ezeknek azt ajánlja YV., hogy várják meg, míg újabb és újabb tapasztalatok a kérdést egészen tisztázzák és megengedik a javallatok, pontos megállapítását. A hatás tekintetében Vennemann ellen védi annak baktériumos természetét. Támaszkodik arra, hogy Martineau-val nők vaginájában alkalmaztatta a jequirityt s ennek nem volt hatása, de bekövetkezett a hatás, mihelyt levegőt áramoltattak be. Ez szerinte ellene mond a chemiai hatásnak. Vennemann ezt a tapasztalatot nem tartja meggyőzőnek. Hiszen több kevesebb levegő mindig van a hüvelyben. Nem érti, hogy tehette volna az előbb hatástalan szert a behívott levegő azonnal erős hatásúvá. Csapodi dr. SZEMELVÉNYEK. — Az arcz- és szemürvisszerek közti anastomosisokról. Gurwitsch tr.-tól, Petersburgban. — I. Mint már Soemmering említi, a szemgödör körüli visszerek nem követik úgy az üteres rendszert mint más testrészeken, hanem saját lefutással bírnak. Egyrészt ezért, másrészt mivel a visszerek a szem vérkeringésére s ezáltal a látásra igen fontos szereppel bírnak, tanulmányozásuk bő anastomosisaikkal együtt nagy jelentőségű. A szemhéjak összenyomása, minden szemmozgás (a szemizmok összehúzódása), minden tüsszentés, köhögés a visszeres vér mozgására befolyással bír. Minden orvos tapasztalhatja, hogy tussis convulsivánál, hányásnál stb. a tekei kötőhártyában véraláfutás származik. A szemvisszerek pontos boncztani tanulmánya a múlt század végén kezdetett meg (Zinn, Walter, Soemmering) s csak 1869-ben bővíttetett Sesemann munkája által. 0 megerősíti Zinn és Walter kutatásait, ugyanis hogy a vena centralis retinae leggyakrabban a sinus cavernosusba s igen ritkán a v. ophthalmicába ömlik; de hozzá teszi még, hogy az esetek többségében, melyekben a v. centralis retinae a sinus cavernosusba ömlik, a v. ophthalmicához igen vastag anastomosisokat ad. Ezen viszonyokból iparkodott Graefe az agydaganatoknál előforduló »torlódási látóidegfő-lobot« (Staungspapille) megmagyarázni akképen, hogy a daganat a sinus cavernosust nyomja s ez által a v. centrálisban torlódást hoz létre. Sesemann még a szemgödri vér elfolyásáról nyilatkozik, hogy az esetek többségében a vér a v. ophthalmicából úgy a sinus cavernosusba mint a v. facialis anteriorba ömlik; sőt hiszi, hogy a nagyobb mennyiség a v. facialisba ömlik ki. — Ezen irodalmi adatok jelölése után szerző a visszérinjectio technikáját ismerteti. II. A homlok középvonalában a musculus frontalis mentén közvetlen a bőr alatt halad a v. frontalis. Elő emberen néha a bőrön tetszik át (innen a neve v. praeparata) s bizonyos lelki állapotoknál erősen telődik vérrel (ezért v. iracundiae). Régi időkben érvágást végeztek rajta. Többnyire páratlan s haladása a középtől jobbra szokott hajlani. Anastomosist képez hátfelé a v. occipitalesekkel, oldalt a temporalesekkel s a középvonalban a homlokcsonton keresztül a sinus longitudinalis superiorral. Lefelé haladva az orrgyöknél két gyökérre szakad, melyek a ligamentum palpebr. internum fölött mindkét belső szemzúghoz húzódnak s itt összefolynak a v. supraorbitalissal, angularissal s azon gyökérrel, mely a szemürben a v. ophthalmica superior eredéséig ér. V. supraorbitalis ívszerűen halad a musc. frontalis és corrugator supercilii közt a homlokcsont margó supraorbitalisa fölött a proc. zygomaticustól a belső szemzúghoz. Hogy a v. supraorbitalis a lig. palpebr. internum fölött odajuthasson a v. frontalis és v. angularis összeköttetési helyéhez, a musc. orbicularist kell perforálnia, — tehát ezen izom rendellenes összehúzódása bizonyos befolyással bírhat ezen visszérbeli vérkeringésre. A v. supraorbitalisba folynak a homlokcsontból jövő (1 — 3) visszerek, a felső szemhéj-é s azon ág, mely a foramen (incisura) supraorbitalen át vonul a szemürbe, hogy ott más visszerekkel a v. ophthalmica superior kezdetét képezze. Egyes esetekben a v. supraorbitalis ezen ágakon kívül még egyet, a sinus cavernosusból jövőt veszi magába. A v. supraorbitalis és v. temporalesek közt állandó anastomosisok léteznek. V. temporales (superf. et media) a halántéktáj bőrvisszereiből képeztetnek s a hasonnevű artériáknak felelnek meg. Anastomosisok léteznek a homlok- s a másik oldali halánték visszereivel, nemkülönben a nyakszirt visszereivel; az elsőkre nézve a legfontosabb hely a külső szemzug vagy pontosabban szólva a járom és homlokcsont összefüggési helye, hol ezen táj összes visszerei összejönnek. Innen származik a v. supraorbitalis, ide küldi a v. temporalis superficialis és media r vagy 2 ágát s itt ömlenek össze a külső szemhéjrész visszerei; ez utóbbiba pedig, t. i. a v. palpebralis externába ömlenek a conjunctiva külső felének visszerei (v. conjunctivales posteriores), a könymirigy i vagy 2 ága s egy izomvena a musc. levator palpebrae superioristól. A könymirigytől származó több ágacska v. lacrymalissá lesz, mely a v. ophthalmica superiorba ömlik, s így a könymirigy vénáin át közlekednek a külső szemzugnál összefolyó visszerek a v. ophthalmica superiorral s utóbbi által a bulbus visszereivel is. Fontos a mély halántékvisszerek összeköttetése a szemür visszereivel, egy, a canalis zygomatico-temporalison áthaladó visszér által. A belső szemzugnál folynak össze : v. frontalis, supraorbitalis, angularis, lateralis nasi, dorsalis nasi és ophthalmica superior. A belső szemzúgnál eredő v. angularis további lefutásában képezi a facialis anteriort, magába veszi a v. palpebr. interna superiort és inferiort, azonkívül a könytömlő és könyorrcsatorna visszereit. Ez utóbbi kivételesen egyenesen az ophthalmica superiorba ömölhet. A v. angularis néha egy visszeret vesz fel magába, mely a sinus cavernosusba ömlik s mintegy második ophthalmica superiort képez. Lejebb a v. facialis anterior a musc. obliquus inferior és orbicularisból vesz fel izomágakat, továbbá a v. infraorbitalist s az ophthalmico-facialist (ezért nevezve így, mert egy ágat bocsát a szemürhöz). Az utóbbi a Highmor-féle űrből és a fossa sphenomaxillarisban fekvő vísszérfonatból is vesz fel egy ágat, s anastomosist képez a szemürrel a fissura orbit, inferioron át. A szemür legfontosabb visszérgyöke a v. ophthalmica superior (máskép interna s. cerebralis), mely az art. ophthalmicának felel meg. Két visszér összefolyásából származik, s pedig az egyik a belső szemzúgtól ered, a másik a v. supraorbitalistól az incisura (s foramen) supraorbitalison áthaladva a szemürbe. A v. ophthalmica mellűiről hátfelé s belülről kifelé halad, kezdetben a musc. rect. superior által befedve, a látóideg fölött, a musc. rect. superior és externus közt, azután a musc. rectus superior fölött halad a külsó szemürfalhoz a üss. orbit superior szélén, és a sinus cavernosusba ömlik. Belefolynak következő visszerek: v. sacci lacrymalis, egy visszér a homloköbölből (a csontot fúrván át), egy a Highmor-féle űrből a szemür alsó falán át jövő vizszér, kezdetén egy ág mely az alsó v. ophthalmicával anastomosist képez, v. v. ethmoidales anterior et posterior, izomvisszerek, v. lacrymalis, v. vorticosae (ciliares posteriores), v. centralis retinae s egyéb képletek ágacskái. V. ophthalmica inferior nem képez egy főgyököt, hanem egy visszérhálót az alsó szemürfal mellső részén, hol több szomszédos ágacska összejön; kiömlése vagy egyenesen a sin. cavernosusba megy végbe, vagy pedig többnyire a látóideg körül kanyarulva a v. ophthalmica superiorba. A Hyrtl által leírt v. v. ophthalmo-meningeae fontosak a szemorvosokra nézve annyiban, mert a szemürben keletkező gyuladás ezen visszereken át a piára közvetlenül átmehet. III. Ezen visszerek leírt eloszlásuknál fogva nagy szereppel bírnak különböző lobos folyamatoknak az arczfeliiletről az orbitához s az agyburkokhoz történő továbbhaladására s megfordítva. Hueter szerint a v. orbitales nagy hajlammal bírnak thromboticus folyamatokra s gennyes átrakodásokra. Szemészek már régebben figyelmeztettek arra, hogy erysipelas faciei, az ajkak furunculusa,
