Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-03-30 / 2. szám
39 40 ben, kinek egyik szeme sorvadt, és panaszt ilyen szem ellen aránylag nagyon ritkán hallunk. Mi tehát közelebb álló gondolat mint azt művileg utánozni. A magától létrejövőhöz hasonló és a tapasztalat által tűrhetőnek bizonyúlt állapotot teremtünk a reductióval is. Ép úgy fejlődött a reductio eszméje, mint a discissio-é. Midőn látták hogy sérült lencse felszívódik, ezt lágy hályognál operatióval utánozták. Hogy nem kivétel nélkül jó az eredmény, az közös minden operálással. Én láttam discissio után, melyet lencsepuffadás sem követett, genyes chorioiditist, kifogástalan Graefeextractio után halálozást. Ez azonban nem tartóztat mind a két operatiót nagyon üdvösnek tartani és bőven gyakorolni, úgy szintén az eredményt nem egyedül a bacteriumok kiszámíthatatlan szeszélyétől, hanem beidegzésem finomsága felett szerzett uralmamtól is várni. Graefe a reductiót újból felvette és megillető körben alkalmazta. Dolgozata az Archivumban (9. kötet, II. f. 105. 1.) kimerítő és ma is teljesen megálló. Az operatiót igaz, hogy ma nem szokták alkalmazni. Az elhagyás máskor figyelemre méltó bár nem döntő1) körülmény. Csakhogy e kérdésben még sem megálló érv, mert nem elhagyták, hanem fel sem vették, s így ki sem próbálhatták. Talán azért, mert készítményt kívántak a helyette alkalmazott enucleatióval nyerni ? A Beer- és Küchler-féle staphyloma műtétek után rendesen phthisis bulbi anteriorban és így cykliticus izzadmányokban végződik a gyógyulás. Ezt nem tartják bajnak. Hogy a Beer és Küchler operatiót széltében alkalmazzák de a reductio következményeitől félnek, ezt én következetlenségnek tartom. Ha az egyik jó, akkor a másik is az. És hogy a reductio következményei veszélytelenebbek, mint a Critchett-féle staphyloma operatioéi, azt elismerni talán nem nagy erőlködésbe kerül. Az »Orvosi Hetilap« 1883. 17. sz.-ban közölt czikk3) tar talma igen érdekelt ugyan, a chorioiditis externa ismerete nyereség, de egynéhány részlet ellenmondást keltett bennem és a végső következtetést nem osztom. Legyen szabad ezekről szólani. A czikk azt mondja, hogy Graefe panophtalmitist akart kel' teni. Ez nem áll. Csak egyszerű genyes chorioiditis gerjesztését kívánta. A czikk azonban eltekintve az említett ténytől azon gondolatot keletkezni engedi, mintha ez közönyös, sőt talán a chor. suppur. és a panophthalmitis azonosnak vehető volna. Kórtanilag különbség nincs is, de fok szerint és így klinikailag igenis van, és a két kifejezés külön tartása a reductio értékének bírálatánál lényeges. Lehetnek olyanok, a kik az enucleatióért cserébe rendes szabályul az egyszerű chorioiditist elfogadják, a panophthalmitist nem, és ezekhez csatlakoznám én is. Mondátik, hogy a Graefe-Saemisch 7 kötetes könyvben a reductio alig van említésre méltatva. Ez igaz. Azonban a phthisis bulbi, mint szervi zsugorodási folyamat sincsen benne tárgyalva. Én legalább nem találok reá. Továbbá meg lehet akadni azon fordulatnál, mely mondja, hogy a reductio hívei a tapasztalásra fognak hivatkozni a kórbonczi tények ellenében. Szívesen elismerem a tapasztalatra hivatkozásnak egy oly gyakori alakjában a Deus ex machina jelleget, melynél csak homályos és az idő által elsimított benyomások vétetnek tapasztalatnak. Az ilyenek valóban nem érvek, hanem tudományos lidérczek. Azonban ott Feuer és Vidor urak értekezéseiről van szó, melyek gondosan leírt és tanulmányozott klinikai esetekre támaszkodnak. És így én, bocsánatot kérek, nem láthatok ebben mást, mint a gondos klinikai tapasztalatnak alárendelését a kórbonczi eredmények alá. Ez pedig már elvi kérdés. A klinikai kiaknázó tapasztalat az irányadó midőn a betegek érdekében határozunk, és a kórboncztan magában nem dönthet, hanem csak miután annak eredményeit a klinikai tudomány, az alkalmazott kórtan, magába vette. A klinikus a kórboncztani vívmányokat ismerni és tekintetbe venni tartozik, azonban a kórboncztanból nem lehet a kórtüneményeket, a kórjóslatot és a gyógykezelést construálni. így kórboncztani ismeretek nem teszik nélkülözhetővé ■) Ne az vezessen minket, hogy mások mit tesznek, hanem az, hogy milyen indokból teszik. A hol saját indokaink elégtelenek, az autoritás előtti meghajlás helyén van. Nekem pedig Graefe nagyobb autoritás mint sok más szemész együttvéve. ") Az előadáson nem lehettem jelen és az eszmecserében nem vehettem részt, mert ugyanakkor klinikai bizottságban voltam elfoglalva. a klinikai tapasztalatot. Igaz, hogy a klinikai fürkészés csalóka ered ményt adhat, de a kórboncztani és kórszövettani felállítások sem tévmentesek. Szóval a kórboncztannak nem szabad a klinikai ismereteket félreszorítani, hanem azokba, mint magasabb egységbe bele kell olvadni. Igen szépen mondja Stromeyer1): »Die Praxis ist makroskopisch und so muss die dazu führende Beobachtung es auch sein. Ihre Resultate sind nicht ganz so wandelbar, wie die der sogenannten exacten Forschung. Mikroskop und Chemie, mit einem Worte, die physikalische Forschung, müssen die naive Beobachtung ergänzen, werden sie aber nie ersetzen. Man kann sie beide gleich hoch achten, aber keine muss je dominiren wollen«. Kórodai példa gyanánt az iridencleisisról mondatik, hogy általa keltett sympath. lobnak egy hiteles esete elégséges volt arra, hogy teljesen elejtessék. Ha ez mereven így történt volna, akkor az bizony nagyon ócsárlandó eljárás volt volna. Egy eset után elítélni a műtészet terén semmit sem szabad. Hogy az egy eset az említett műtétmód becsülésében ilyen fordulatot okozott, egyszerűen onnan származott, mert már minden oldalon forrongot az elítélő vélemény és az egy eset csak külső alkalom volt a már formulázásra törő véleménynek tényleges megalakítására. Végül Fischer Ignácz esetére kell térnem. A fonalműtét után a szem valamit kisebbédett2), a tágultból a rendesre apadt. Enynyit tudok róla saját klinikai kezelésemből, a továbbit az említett czikkben olvasom. Ugyanis három évig béke volt, azután fájult meg újból és találtatott nagyobbnak a rendesnél, tehát megint megtágult. A kivágott szemben perichorioiditis és a retina leválva találtatott, de az érhártya a sclerán maradt. Ebből azt vagyok kénytelen következtetni, hogy a perichorioidealis izzadmány nem zsugorodott, hanem ellenkezőleg, hogy (ha a sclerához feküdt, ez meg tágultabb volt mint régen) magának is tágulnia kellett, — más felvétel physika ellenes volna. így a hegzsugorból, mely nem volt, nem származhattak a fájdalmak. A fájdalmak magyarázata egészen máshonnan vehető, az adatok kellő összevetése szerint. Midőn Fischer 1879-ben az egyetemi szemkórházban fonalműtétnek vettetett alá, rajta cicatrix adhaerens és másodlagos glaucoma volt, ez tágította a szemet; fényérzés egészben volt, de a látótér szűk volt minden irányban csak kifele nem. A fonalműtét a szemet keveset reducálta és ezért később a glaucoma kiújult; ez tágította újból a szemet és okozott fájdalmakat. Valljon a levált retina daczára nem látszik-e a régibb excavatio a papilla átmetszetén ezen enucleált szemtekében r mint hasonló esetben ilyent már láttam. Ha ez megtalálható, akkor ez felfogásomat mint egyedül lehetőt bizonyítja, ha hiányzik, az meg legalább nem szól ellenem. Fischer esetén ezek szerint a Jonalmütét semmit sem változtatott a mi a reductio ellen positiv vádként szerepelhetne és nem lehet mondani, hogy neki kárt okozott volna, ellenkezőleg használt, mert egy ideig nyugalmat adott. Hogy Fischer az enucleatio előtt sok fájdalmat állott ki, az egyenesen a saját hibája. Hamarább enucleáltathatta volna. Ez is a mellett szól, hogy a betegek az enucleatiótól irtóznak és más esetekben igazolja a reductio műtétmódnak fenmaradását. De még feltéve, bár meg nem engedve, hogy Fischer fájdalmait a reductio okozta, ez sem szól az ilyen operatio ellen, addig míg kevés esetben fordul hasonló elő. Mert ekkor is a reductio mint eventuális műtét józanon megállhat, a mint hasonlag eventuális iridectomiát és egyéb operatiót elégszer végezünk: ha nem ad eredményt, máshoz fogunk a külön esetben, a nélkül, hogy a műtétet mint ilyent rossznak tartanók. A többször említett czikk eszmemenete nagyjában ez: Fischer esetében a reductio károsnak bizonyúlt; a reductionál nincs kezünkben a lob foka; tehát nem védekezhetünk az ellen, hogy akármely esetünk hasonló kimenetelt vegyen; így az operatio egészen elejtendő. Én azonban, és vannak elvtársaim, azt tartom, hogy Fischer esete nem számít, először mert nem a reductio vezetett az enucleatióhoz, és másodszor mert ha ebben tévednék is, egy eset nem alkot szabályt, hanem csak lehetőségre figyelmeztet. Továbbá azt 1) Erinnerungen eines deutschen Arztes, 1875, 2. köt. 233. 1. 2) A fonal nem »Feuer szerint«, hanem Graefe szerint (Archiv. 9. k., 2. {., 107 1., alulról 5—8 sor) lett eltávolítva, mint a kortörténetben olvasható, a mint t. i. subconj. vizenyő és a mozgásban nehézkesség beállott.
