Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-01-27 / 1. szám
A 17 éves férfibeteg tompa fejfájásban szenvedett a homloktájon. Érintésre a felső szeműri csontszél fájdalmas nem volt. A bal teke előre tolva, de kitérései rendesek, lobtünetek sehol nem voltak. Látóélesség 6/e, Hm = '/24 mindkét szemen. Szerző egy év alatt következő változásokat észlelt az egyén bal szeme körül: A protrusió 5 mm.-ről 7 mm.-re nőtt; a felső szeműri szél megvastagodott ; az incisura orbitalis táján két éles szélű, a nyilirányt követő, alsó szélével a szemteke felé tekintő csontlécz; idővel ezektől kifelé egy harmadik alacsonyabb, velők párirányos csontlécz képződött, mely a tekét lefelé tolta. A szemteke kitérései mindinkább korlátoltak. Mintegy 8 hónap múlva orrfuvásnál a jobb szemöldök alatt egy daganat keletkezik, mely eleinte magától elmúlik, de később csak nyomás és dörzsölésre enyészik, nem fájdalmas, a legközelebbi 3 hét alatt állandóvá lesz, dobos kogogtatási hangot ad, és próbapunctiónál levegőt ürít ki. Mindezek fejlődése alatt a szemfenéki lelet, a láta nagysága, fényre visszahatása s a látóélesség a bal szemen rendes maradt, de Hm ^/24-ből M '/„o lett. Szerző műtétet végez. Közvetlen a szemöldök alatt futó metszéssel a csonthártyáig hatol, mely egy sötétesen áttetsző űr felett feszül. Ezt megnyitja, tartalmát levegő, s az említett 3 lécz képezi, mely vörösesszürke szivacsos csontállományból áll, s 2 cm.nyire nyúl hátra a szeműrbe. A léczeket vésővel eltávolítja, a csonthártyán és az orbitalis falon talált apróbb csontkinövéseket lepraeparálja, az űrt 2°/0-os carbololdattal kifecskendezi, a csonthártya sebszéleit catguttal, a bőrsebet selyemmel egyesíti, a belső sebzugba draincsövet helyez. Negyedfél hónap múlva gyógyulás; az exophthalmus teljesen megszűnt, a látóélesség %, a refractió Hm V A górcsői lelet azt mutatja, hogy osteophyta-képződés volt jelen, melynek oka a homlokűr valamely gyuladásos, de nem genyedő afifectiójában rejlett, mely a homlokcsontra és az orbita felső falának csonthártyájára átterjedt. E mellett szól a tompa homloktáji fájdalom és a pneumatosis. Műtét közben a leírt űrnek a homlokűrrel való közlekedése nem volt ugyan fellelhető, de az eleinte váltakozva beálló és elmúló légdaganat jelenléte mellett szól; annál inkább mert a megbetegedés folyamában a régi csontszövet felszívódása következtében a közlekedés létrejöhetett, később osteophita-képződmények által azonban ismét elzáródhatott. A myopia keletkezését szerző a tekére gyakorolt nyomásból magyarázza, melynél fogva a szem tengelye 0'83 milliméterrel megnyúlhatott. (Arch. f. A. XII. k. 4. f.) Dr. Karafiáth. — A jodoform therapiás értékéről szembetegségeknél. Alker H. segédorvostól Giessenben.—A. észlelései 200 esetre terjednek ki, s belőlük azon következtetést vonja le, hogy: 1. A betegek többsége jól tűri a jodoformot, bármily alakban is alkalmazzuk. 2. Kitűnő eredményt érhetni el vele a cornea minden fekélyesedési folyamatainál, különösen fertőzésen alapuló hypopyonkeratitisnél, habár egyes esetekben a jodöform ép oly kevéssé akadályozhatja meg a cornea teljes elgenyedését mint Saemisch haránt metszése. 3. Sebészi vagy más úton keletkezett friss sebzéseknél nemcsak mint antiseptikus hanem mint aseptikus szer is igen jó hatású. Említ két esetet, melyben extractió után keletkezett genyes infiltratiója a cornealis sebszélnek jodoform-ráhintések mellett rövid időre megállapodott, mire rendes gyógyulás állott be. 4. Határozott jó befolyással van pannus scrophulosus és mélyebben fekvő infiltratumok feltisztulására. A jodoformot részint finom por alakjában használta behintésre, részint közvetlen a beteg helyre alkalmazta kenőcs alakjában (1 r. jodoform: 15 r. vaselin). (Graefe A. f. O. 29. kötet 4. f.) Dr. Karafiáth. — A látóideg nyújtásához. Dr. Landesherg-X.ö\ Philadelphiában. — L. 13 betegen 21 idegnyujtást végzett, 16-t Wecker szerint a belső egyenes izom átmetszésével nyitván magának útat a Tenon-féle tokba és így az ideghez, 5-t Kümmel szerint a cornea külső alsó szélénél nyitván meg a Tenon-tokot izomátmetszés nélkül. Wecker eljárása biztosabb. Először csak oly esetekben alkalmazta kisérletképen az idegnyujtást, melyekben már csak menynyileges fényérzés volt jelen. Miután tapasztalta, hogy az ideg és az agyburkok felöl reactiv gyuladástól nem kell tartania, oly esetekre is terjesztette ki kísérleteit, melyeknél némi tárgylátás még megvolt. 14 esetben az eredmény semmis, 3-ban némi javulás beállott ugyan, de rövid időre ismét hanyatlás mutatkozott, 4 esetben elég szép eredményre vezetett a nyújtás, de váljon állandó maradt-e az, azt nem tudjuk; egyik esetben az ujjak olvasásának távola i'-ról ii ‘-ra emelkedett. — L. azt hiszi, hogy az atrophikus látóideg nyújtása érdekes kísérlet, mely inkább csak a tudományos érdeklődés kielégítésére, mintsem hasznavehető eredményekre vezet. (Graefe A. f. O. 29. k. 4. f.) Dr. Karafiáth. — Adalékok a látóideg boncztanához. Dr. Vossius A.tól Königsbergben. — V. ember- és állatszemeken tett boncztani és górcsövi kutatásainak eredménye következő pontokban vonható össze: 1. A látóideg tengelyedényeinek belépési helye 10—12 mm.-re fekszik a bulbustól az ideg harántmetszetének alsó-külső negyedében. 2. Az edények belépési helye tehát helyzetváltozást szenvedett tekintettel az ébrénykori viszonyokra, mert az edények belépési helyének megfelelő ébrényi szemhasadék alá és befelé fekszik. A látóideg csavarodása, mely által ezen helyzetváltozás feltételeztetik, 9O0-nyi szögnek felel meg. 3. Az edények ezen helyzetváltozása támogatja Manz nézetét, melyszerint a macula maradványa az ébrényi szemhasadéknak. 4. A látóidegen kívül a szemgolyó is szenved forgást, mit a felső egyenes izomnak azon helyzetváltozása bizonyít, melyet az ébrényi kor óta elszenvedett, mert míg utóbbiban inkább oldalvást, felnőttnél a felső orbitafal közepe alatt fekszik. 5. Az ideg koponyaürbeli részének edényei főleg az art. corporis callosiból erednek. A canalis optikusban dús edényződés és interstitialis kötőszövetképződés lelhető. Az arteriosus edények az ophthalmicábói vagy ennek izomágaiból származnak; törzseik az ideg alsó felületén fekszenek. A viszeres vér a vena centralis posterioron át jut a sinus cavernosusba. A v. centr. p. az ideget közvetlen a can. optikusba való belépésénél hagyja el. 6. Az ideg orbitalis részének hátsó felét az art. centr. retináénak egy meglehetős nagy, hátrakanyarodó ága látja el; az ezt kisérő vénaág a vena centr. retináéba ömlik. 7. Az ideg táplálkozási s vérkeringési viszonyai a canalis optikusban, az itteni dús kötőszövet gerendezet, az idegtörzsek közti csekély távolság, azoknak laza meningealis kötőszövet általi összeköttetése, alkalmassá teszi a helyet lobfolyamatokra, retrobulbaer neurítisre, mely mindkét idegtörzset egyidőben, illetőleg gyorsan egymásután támadhatja meg, vagy egyikről a másikra terjedhet át a chiasma kikerülésével. Hogy a lobfolyamat tetőfokát éppen a harántmetszet közepében éri el, melyben a macula rostjai fekszenek, s ezért ezen idegkötegek működését jobban zavarja meg, mint a környiekét, azt V. onnan magyarázza, hogy a peripheriában a behatoló edények törzsei, a középben pedig ezeknek csak capillaris elágasodásai terülnek el. (Graefe A. f. O. 29. k. 4. f.) Dr. Karafiáth. — A jequirity-ophthalmiáról. Hippel tnr.-tól Giessenben. — H. dolgozata Wecker némely állításait dönti meg és kétségessé teszi Sattler nézetét, mely szerint a jequirity által okozott gyuladás microorganismusoktól tételeztetnék fel. A jequirity mag héjának jelenléte nem változtat a kivonat hatásos voltán. Hatásos infusum csak hideg vízzel készülhet, és legalább i"/o-os legyen. 7 >/s — io0/»-os készítmény hatása kevésbbé erélyes mint 2 u/„ -ősé. Azon tér hőmérséklete, melyben a maceratió készül, nincs befolyással a készítmény hatására, melyre a maceratió időtartama csak jelentéktelenül foly be. Frissebb készítmények hatásosabbak mint régibbek. Míg a vizes kivonat hónapok múlva jellemző hatását elvesztette, addig cárból- vagy salicylsavas oldatok még akkor is tartják meg erejüket. Leghatásosabb a szer, ha közvetlenül alkalmaztatik a kifordított szemhéjak kötőhártyájára.