Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-01-27 / 1. szám
23 24 ' A gyuladás annál erélyesebb, mennél tovább és gyakrabban hat be a szer a kötőhártyára, s mennél vérdúsabb és fellazultabb ez utóbbi. A gyuladás lefolyása után, nehezen érhetni el azt újra, ismételt bekenések által. Az. alkalmazás utáni első napon nyúlnál megvizsgálta H. a szemhéj átmetszetét, melyen azt találta, hogy a kötőhártyán nem rostonyás lerakodás, hanem diphtheritikus jellegű infiltratió van jelen, mely a mélyebb szövet-rétegekre is hat és a metszfelületnek szalonnás, fénylő, majdnem edénytelen külsőt kölcsönöz. Górcső alatt rostonyás izzadmányon kívül kis kereksejtek és magvak dús beszüremkedését és igen gyakran számtalan coccust talált különösen a conjunctiva felületes rétegeiben. Nagyfokú gyuladásoknál nyúlnál a 2-ik—3-ik napon a cornea bágyadt, füstszerűen zavaros lesz, nehány napra rá a corneában a genyes infiltratió kész, mellette iritis, hypopyon lehet jelen. Az infiltratió később soha fel nem tisztúlt. Nyulaknál nem egyszer panophthalmitis, phthisis bulbi staphyloma, Symblepharon és entropium maradt vissza. Embernél sohasem tudott H. jellegzetes ophthalmiát előidézni, ha a kötőhártya el volt hegedve. Oly trachománál, melyhez a szemölcstest hatalmas duzzadása szegődik, erős palpebralis duzzadás és injectió beáll ugyan, de a szemhéjak puhák maradnak, és a vékony fehéres lepedék gyorsan lekopik anélkül, hogy a kötőhártya simábbá válnék. H. igen gyakran tapasztalt a corneán fekélyképződést, infiltratiót, mely rendesen igen kellemetlen homályokat hagyott hátra. Kivétel nélkül oly trachoma-eseteknél tapasztalta ezt, hol a cornea eddig még absolut ép volt. Pannusnál nem tapasztalt káros következményeket, még akkor sem, ha fekélyek is voltak mellette jelen, ellenkezőleg előzetes dús edényképződés után meglehetősen tisztultak fel a zavaros corneák. Ezekből láthatni, hogy a jequirity ophthalmia nem oly absolut veszélytelen, s hogy indicatiója sem oly tág körre kiterjedő, mint a hogy Wecker állítja. Erős conjunctivalis hyperaemiával járó friss granulatiók sohasem fejlődtek vissza; itt a régibb therapia egyedül Ígérhet sikert. Idült trachománál azonban, hol a kötőhártya halvány és nagy kiterjedésben keményebb sárga kiemelkedő granulatiókkal van ellepve ott helyt áll a jequirity ophthalmia, a granulatiók súlyos esetekben is eltűnnek és a kötőhártya az amyloid degeneratio képét ölti magára, de soha oly rövid idő alatt, mint Wecker közölte; rendesen 3—4 vagy több hónap telt bele. Szintúgy igen jó eredményt ért el H. lefolyt trachománál, hol a zsugorodott sorvadt kötőhártya mellett sűrű pannus volt jelen ; a cornea jelentékenyen feltisztult, anélkül hogy az ophthalmia jellemző tünetei kifejlődtek volna. Egy esetben 12 napon keresztül naponta alkalmazta a szert, míg a zsugorodott kötőhártya és a pannosus cornea edényződése kellő fokot el nem ért. Sattler állítását, hogy a jequirity ophthalmia fertőző betegség volna, következőkkel ingatja meg H.: 1. A fertőző betegségek incubatiós stadiumja a jequirity ophthalmiánál hiányzik. 2. Hasonló kórképet lehet nyúlaknál sublimat-oldattal (1 : 6000) előidézni. 3. Számtalan kísérletei daczára sohasem sikerült H.-nek sem embernél sem nyúlnál a jequirity ophthalmiát váladék segélyével ép szembe átplántálni. Ennek Sattler szerinti magyarázata, mely szerint a váladékban csak egyes bacillusokat lehet találni, szintén fertőző betegség ellen szól. 4. Hasonló bacillusok széna és borsó infasumokban is fordulnak elő. 5. 2, i—1l2°lo-°s cárból-, 1l3—1U°l0-os salicyl- és 4°/o‘os borsavas oldattal készült jequirity-kivonat, még ha io°/0-os volt is, hónapokon át ment volt bacillusokból és mégis előidézte az ismeretes ophthalmiás kórképet. 6. A tisztán tenyésztett jequirity-bacillus a gyuladás egyik jellemző tünetét: a szemhéjak hatalmas duzzadását és deszkaszerű keménységét nem idézte elő, míg széna és borsó infusummal is több ideig tapadva maradó szürkés lepedékkel járó erős conjunctivitist lehet előidézni. (Graefe A. f. O. 29. k. 4. f.) Dr. Karafiáth.-—- Nephrilikus hályogról. Deutschmann tr. 1879-ben a Graefe-féle folyóiratban egy új alkati hályogalak felállítását közölte, t. i. a nephritikust. Becker, ki éppen a lencséről szóló nagy munkáján dolgozott, ezen feltevést kétségbe vonta mondván, hogy a nephritis és a cataracta közötti összefüggés egyelőre nem bizonyítható be. De újabban megjelent munkájában Becker is tesz közzé oly tapasztalatokat, melyek szerint 1881-ben a hályogban operáltaknak 2°/0, 1882-ben i8°/0-nál a vizeletben fehérnye találtatott. Deutschmann a középszázalékot 9'5-re becsüli; közöl továbbá négy idevágó typikus kortörténetet, melynek egyike, 19 éves leányé, minden kétséget kizár a cataractának nephritikus eredete fölött. Beteg 14 napig volt kénytelen ágyban feküdni lábainak feldagadása, fejfájás, hányás és hasmenés miatt, midőn azután jobban érezte magát s dolgozni kezdett, észrevette hogy eddigi jó látása most olyan mintha »poron át nézne«. Gyors menés alkalmával a vesetájakon fájdalmak s légzési nehézségek jelentkeztek. Orvosi vizsgálatnál kiderült, hogy a szív bal pitvara túltengett s albuminuria van jelen. Górcsövileg kevés, keskeny hyalin-henger némely elzsírosodott sejtekkel és sok nyákhenger, a vesemedenczéből elzsírosodott felhámsejtekkel találtatott. Diagnosis: nephritis interstitialis chronica. Szemtükörrel: finom úszkáló üvegtesthomályok, a lencse hátsó tokjának gyűrűszerű elhomályosodása a hátsó polus szomszédságában, míg ellenben az aequator felé sugaras csíkok láthatók. A szemfenékbe még jól láthatni, az ép. Látás j.sz. 15—16-ról ujjak, E. Jaeger 16. sz ; b. sz. V =2%0, E., Jaeger 6. sz. Szerző reményli, hogy közlése által sikerül szaktársainak figyelmét ezen pontra vonni, s hogy ők is statistikai adatokkal fognak e kérdés biztos eldöntéséhez járulni. (Graefe’s Archiv XXIX. 3. 191—204. 1.) Creniceanu dr. — Epileptikus roham után keletkezett kétoldali symmetrikus szaruhártyahomály részleges trigeminus-anaesthesiával. Vossius dr.-tól. — 35 éves epileptikus egyén utolsó rohama után 3 napi eszméletlenségből felébredve, élénk fájdalmat érez mindkét szemében. 3 hétig fölötte heves fejfájásban szenved, végre orvoshoz fordul. — Mindkét cornea alsó belső negyedében aláfelé convergáló négyszögalakú, helyenkint sűrűbb foltokkal tarkázott, kékesfehér homály a mélyebb rétegekben, mely fölött a hám ép, de minden érzékenység elveszett. A szemek egyéb részletei mind épek. Közlő nem nyilatkozik, környi vagy központinak tartja-e a bántalom eredetét, de Erb-bel szemben lehetségesnek tartja utóbbit is, mi mellett az érzéketlen terület határoltsága szólna. Említi Graefe és Haase eseteit, melyekben szintén központi volt a bántalom székhelye. A baj lényegét Meissner-rel a trigeminus első ágának trophikus rostjainak valamely bántalmában keresi. — Feltűnő esetében az epithel ép maradása, mit különben keratitis neuroparalyticánál nem találunk. — (Kiin. Mönbl. f. Augh. 1883. Juni). Dr. Karafiáth. — Rostkereszteződés a chiasmában és a tractus optikusban. Burdach, egyetértve a búvárok legnagyobb részével, elismeri a részleges kereszteződést az embernél s arra utal, hogy a chiasma és a tractus keresztezettlen kötegjeire vonatkozó vizsgálatok még nincsenek teljesen befejezve. Hozzájárul ő is egy esettel ezen kérdésnek tisztába hozatalához, melyből az tűnik ki, hogy a sorvadás a bulbustól folytatólagosan egészen a tractusok belsejéig követhető és ezen úton kideríthető a keresztezett és keresztezettlen kötegek következő helyviszonya is: a keresztezettlen köteg keskeny velőnélküli öv gyanánt tűnik fel a külső felső negyed felső és széli oldalán és az alsó negyed széli oldalán. A keresztezett köteg pedig keskeny sorvadt csík gyanánt mutatkozik az alsó szél mentén ékalakú szélesedéssel a belső alsó negyedben. Ezen eset meglehetős pontossággal csatlakozik a Baumgarten (Centralblatt f. d. med. Wissenschaft. 1878. 31. sz.) és Marchand által leírtakhoz (Graefe’s Archiv XXVIII. 2.), és variatió a keresztezetlen kötegek topográfiájára nézve csak annyiban van, a menynyiben ezen esetben a sorvadás az egyenoldalú tractusban inkább lefelé terül el és kizárólagosan az idegkorong széli részletein puhatolható ki, míg Baumgarten esetében az inkább a felső szél mentén halad, azonkívül mint részleges velősorvadás a felső külső negyedben jelentkezik, — Marchandnál csak közel a felső szélnél halad. Az ellenkező tractusnak sorvadása ugyanoly alakú és fekvésű mint B. ésM. eseteiben. (Graefe’s ArchivXXIX. 3. 135—142. 1.) , Creniceanu dr. Budapest 1884. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.).
