Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-12-02 / 6. szám
129 130 oculomotoriust, abducenst és trochlearist a sorvadás legnagyobb fokában találta, egyidejűleg a gerinczagy oldalsó és hátsó kötegelnek nagyfokú degeneratiójával. A szemizmok duezainak górcsői vizsgálata, a készítmény nem elég keményedettsége miatt még nem volt megejthető. (Centralbl. f. pr. Augh. 1883 juli.) Dr. Karafiáth. — Elmebetegeknél észlelhető szemtükri leletekről. Moeli dr.-tól Berlinben. — M. 280 elmebeteget vizsgált meg ismételten, kellő ellenőrzés mellett. 70 esetben (mania, melancholia) 5 kóros lelet, és pedig 4-szer a retinán borúlat és vérbőség, i-szer neuritis volt. 35 esetben, melyben közönséges és aggkori elmetompulat volt jelen, negativ eredményt kapott. 37 nehéz nyavalyában szenvedő között nehánynál talált epilepsiát előidéző, agybántalmakra következtetni engedő, kóros változásokat. 60 alkoholismusban szenvedő között 4-nél retinalis borúlat, másoknál a papilla külső oldalán elhalványulás észleltetett. 20 szervi agybántalomban szenvedőnél 50 °/0 kóros szemfenéki elváltozást mutatott, ioo paralyticus egyén közül 12-nél atrophia, 2-nél kétes természetű halványsága a látidegfőnek volt kimutatható. Általában ritkák a kóros szemtükri leletek elmebántalmaknál, nagy elborulása a retinának majdnem kizárólag paralyticus betegeknél fordul elő ; a papilla külső felének elhalványulása alkoholismus mellett szólhat. (Centralbl. f. pr. Augh. 1883. juli.) Dr. Kaeafiáih. Aesthenopia neurasthenica és anaesthesia retinae Wilbrand dr.-tól Hamburban. — Huszonnégy eset kapcsán tárgyalja szerző az anaesthesia retinae kórképét, aethiologicus viszonyait és kezelését. Az anaesthesia retinae megnevezést helytelennek találja és helyette elfogadja Bearddal az asthenopia neurasthenica nevet, minthogy az egész kórkép nem is a retina anaesthesiáján, hanem hyperaesthesiáján és az ebből folyó elfáradásán alapul. Ezt bizonyítják észlelései, melyeket különös pontossággal tett a betegek látótere körül. A vizsgálandó szem látóterének egyes sugarait meghatározott sorrendben követte a haránt átmérőtől indulva ki és azt találta, hogy minden egyes esetben a látótér legutoljára vizsgált részleteiben fogyott meg. Nehány pereznyi szünet után ellenkező sorrendben ismételve a vizsgálatot, az előbb megfogyott részlet teljesen épnek, ellenkezőleg az első vizsgálatnál ép részlet megfogyottnak bizonyult. Ezen jelenség tehát nyilván csak a reczehártyának vizsgálat alatti elfáradásán alapul. Helyi elváltozás kisebb, — ritka esetekben nagyobbfoku hyperaemián kivül a szemfenéken különösen a látóidegfőn, nem volt észlelhető egy esetben sem. A szemtekében nyilatkozó fúró fájdalom és égető érzés, a fényvakítás, kettős látás, gyakori photopia, látási hallucinatiók, s a kűlömben ép látóélességnek a rohamok alatt megfogyása egyrészt a hyperaemia és hyperaesthesia másrészt az utóbbin alapuló elfáradás által magyarázható. A finom munkánál, olvasásnál hirtelen beálló füst-látás, setét pelyhek, ködnek a szem előtt való elvonulása szerző szerint onnan magyaráztatik, hogy vasomotoricus zavaroktól függő ideiglenes oedema pillanatra megnehezíti a corticalis központokhoz való vezetést, vagy hogy az opticus idegrendszer izgékonysága elfáradás következtében anynyira fogy, hogy egyenlő külső viszonyok mellett a kevésbbé élénken megvilágított reczehártyaképek, különösen a peripherice fekvők, elmosódott, gyenge benyomást tesznek. Jellemzik az asthenopia neurasthenikát egyébb neuralgiás és hysteriás tünetek, melyek nagyobbrészt a genital sphaerában rejlő beteges elváltozáson alapulhatnak és melyeknek csak a szembe localisált helybeli kifejezését képezi. A glaucoma-, látóidegsorVadás- és adott esetben ophtalmia sympathicával nem cserélhető fel, ha tekintetbe veszszük a beteg általános idegességét, a látótér különös viszonyait, melyek mellett a beteg teljesen biztosan mozoghat, továbbá a látóélesség nagyobbrészt ép voltát, a pupilla fényre való jó reagálását, a szemtükri leletet. A glaucománál láng körül feltűnő színkörök itt hiányzanak. Aethiologicus viszonyok között említést érdemelnek a genital sphaera megbetegedései, súlyos betegségek, agyrázkódás, masturbatio, öröklékenység, magömlés. A therapia első sorban ezen aethiologicus mozzanatokra irányuljon ; az általános idegesség ismert módon szállíttassák le erősítő életrend által. Ajánlja a strychnin injectiókat (O'l : IO'O naponta SU fecskendő), fényvakítás leszállítása czéljából szürke szemüveget, szemet megerőltető munkák kerülését; megkísérthető általános foradisatio is. Legvégül az idevágó irodalmat sorolja fel a szerző. (Archiv f. Augh. XII. k., 2-—3 füzet,) Dr. Karafiáth. — Kétszemi hemianopia sinistra esete, autopsia, górcsővizsgálat, Linnell E. H. dr.-tól Norwichban. — 63 éves, roszszúl táplált ideges férfi 8—q év óta fejfájásban, neuralgiák — paralysis agitans — habitualis székszorulásban szenved. 4 év óta kétszemi hemianopia sinistra, szemtükri lelet: retina ütőerei szűkek, baloldali látóidegfő jobb fele kissé elszíntelenedett, szemfenék kűlömben ép. Halál a szellemi és physicai erők fokozatos fogyása után. Bonczoláskor a lágy agykéreg igen belövelt, a corticalis ép. Jobb agyfélteke velőrészletében nagy, tömör alvadók (körülbelül 4 cm. hosszú, 2-5 cm. vastag) közel a félteke közepéhez. A szomszédos agyállomány 2 vonalnyi vastagságban ellágyult. A bal féltekében semmi rendellenesség. A plexus choroideus különösen a bal oldali gyomrocsban igen vérdús, a vénák tágúltak. Corpora quadrigemina fehér ellágyulást mutatnak, legtisztábban baloldalt, mi oldal- és mellfelé elterjedve a corpora geniculatakat, s a baloldali thalamus opticus hátsó és alsó részletét valamint a negyedik agygyomrocs alapját is illette. A jobboldali tractus opticus valamivel összeállóbb, mint a baloldali. A látóidegek és keresztezésük látszólag ép, előbbiek metszésnél feltűnően ellentállók. A baloldali thalamus opticusban egynemű, erősen fénytörő, fénylő kis gömbalaku testek részben tömegesen, részben elkülönítve, majd párhuzamos vagy szétálló, legyezőszerü sávokba sorakozva. A tengelyfonalak legelsőbb, a duezok és magtestecsek csak később látszottak a kóros folyamattól megtámadva lenni. Szegfűolaj, osmiumsav, fuchsin, jodfesteny, aranychlorid, pikrinsavas indigo, methylanilin használata mellett az ép protoplasma festődön, az említett testecsek nem változtak és sem a zsír, sem a méz vagy viaszkos elfajulás reactioját nem mutatták. A kóros elfajulás leginkább amyloid elfajúláshoz hasonlított, tulajdonképi jelleme nem volt meghatározható. (Archiv f. Augh, XII. k. 2. füzet.) Dr. Karafiáth. — Nem genyes panopthamitisben megbetegedett szem enucleatiója után beállott meningitis, gyógyulással. Vossius dr.-tól — Mindkét szemen végzett glaucomaellenes iriskimetszés után a jobb szemen iriselőesés áll be, később ennek helyén nagy ektaticus heg. Prophylacticus szempontból a jobb szemet enucleálják. Műtét közben a teke megsérül és látszólag ép bennék ürül ki. 24 óra múlva rázóhideg és 40^5 0 C. hőemelkedéssel állanak be a heveny meningitis ismert tünetei. Mintegy 5 hét múlva beteg felépült. A műtét carbolspray alatt történt volt; a seb mindig tiszta felületet mutatott, de megjegyzendő, hogy műtét előtt egy hónappal blennorrhoea sacci lacrymalis volt jelen, mely kellő kezelés mellett állítólag teljesen gyógyult. (Kiin. Monbl. f. Augh. 1883. juni.) Dr. Karafiáth. — Atrophia nervi optici és hydrocephalus, csurgással az orrból. Leber tanártól. — A göttingai szemklinikából rendesen közöltetnek érdekesebb és ritkábban előforduló kóresetek a Graefe-féle Archívumban, mint pl. lapunk 1883 4. számában ismertetett „villámcsapás által keletkezett szembajok“. Ily ritkább esetet tárgyal Leber azon folyóirat 29. kötet 1. füzetében is, melyben hydrocephalus után neuritikus látóidegsorvadás és vizes folyadéknak folytonos csurgása az orrból jött létre. Szerző még csak 6 hasonló esetet talált az angol irodalomban. O az agyürnek az orrürrel spontan úton történő közlekedését és ezáltal agy-gerinczagy-folyadéknak folytonos kifolyását első pil lanatra különösnek találja, de az összes körülmények méltánylása után ezen föltevést legvalószínűbbnek tartja a szóban forgó I
