Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-12-02 / 6. szám
£T kiválasztás megmagyarázására. Daczára, hogy a bonczleletek negativek voltak, szerző gyanítja, hogy a közlekedési út a szabad szemnek nem tűnik fel; szerinte képzelhetni, hogy a csontos agyalapon korán képződött egy kis defectus, a mi agyvízkórnál nem ritka, és hogy a kezdetben létezett vékony hártyás választófal az ék- vagy a rostacsontban folytonos agybeli nyomás folytán későbben elpusztult. Mily nehéz ily kis közlekedésre ráakadni mutatja a lüktető exophthalmus története számos negativ bonczleleteivel, melyeknél a valódi okra, a carotis internának a sinus cavernosussal történő rendellenes közlekedésére, senki sem gondolt. Az említett apró közleménynek folytatása gyanánt közöl Deutschmann tr. egy szintén nem gyakran előforduló esetet, melyben mindkét oldali papillitis agytályogból származott, alkalmasint úgy, hogy a tályogot kisérő meningitis folytatását perineuritisben és neuritis opticában találta. Ezen eset közlésére szerzőt azon körülmény is indította, hogy az értékesíthető eddigi kórbonczi anyag még kevés s ezért ő a kórbonczi leletet bőven is írja le. (Graefe’s Archiv 29. I. 273—296.) Creniceanu dr. — A jodoformnak a szemgyakorlatban történő alkalmazására Vossius tr. következő javallatokat állít fel: 1. ajánlatos az a porczhártya minden fekélyes folyamatainál, kivált ulcus serpensnél. Complicatiók az iris részéről nem contraindikálják a szer használatát. 2. A conjunctiva és a cornea minden felületes és mély, esetleges és mesterséges sértéseinél valamint inhártyasebeknél is mint antisepticum. Kellemetlen mellékhatás gyanánt szerző egyes betegeknél azt tapasztalta, hogy a tekei kötőhártyán kocsonyás, szemcséhez hasonló burjánzás jött létre, mely későbben a szer felhagyása után visszafejlődött. Más betegnél, ki orvosi felügyelet nélkül is használta a szert, az egész corneán edényződés, a kötőhártyán chemosis és belövelés képződött. Ezen állapot a szerelés megszűnte után visszafejlődött. A jodoform okozta amblyopiát, milyent Hirschberg tapasztalt volna, kétségbe vonja. A szer finom por alakjában híntetett be a szembe s csak a hol a por a szemhéj alatt kellemetlen dörzsölési érzést keltett, használtatott a szer kenőcs alakjában. Deutschmann tr. is a jodoformmal tett további tapasztalatait közli (1. Szemészet 1882. év 4. számát is). Ok a göttingai klinikán minden friss szemműtétnél — hályogkivonásnál is — rendszeresen és jó sikerrel használják e szert. Hypopyonkeratítisnél mindig jónak bizonyúlt, főkép pedig ulcus serpensnél. Blennorrhoea és szemcsés kötőhártyahurutnál ajodoform mögötte áll a lapisoldatnak és kékkőnek; mind a mellett, ha bizonyos időszakokban ez utóbbiak nem tűretnek, a jodoform-behintés helyén van, különösen mint topicum a cornea infiltratiójánál, mi által a kötőhártya kiméivé marad. A jodoform által okozott izgalmi állapotnak egy typicus esetét is közli D., melyben javulás állott be a szer elhagyása után. Kedvező eredményt látott végre könytömlő blennorrhoeánál, hol jodoformpornak 4—5-szöri behívása után (átfúrt szondán, 3—8 napi időközökben) teljes gyógyulás állott be. (Graefe’s Archiv 29. I. 316—317.0s 319— 322. 1.) Creniceanu dr. — Az utóképek nagysági viszonyairól zárt szemhéjak mellett ír Mayerhausen tr., említvén hogy erről már régebben is írtak, de csak a nyitott szemen létrejöttékről. Emmert szerint ez utóbbiaknak vonalas nagysága egyenlő a tárgy vonalas nagyságával, szorozva azon távolsággal, melyből az utókép megtekintetik, azaz szorozva azon távolság sokszorosával, melyből a tárgy megtekintetett, s az egész osztva az egyszerű távolság által. Mayerhausen a zárt szemhéjak mellett létrejött képekről a következő főpontokat foglalja össze végeredménykép. 1. Zárt szemek mellett az utókép átmérője annál nagyobbnak tűnik fel, minél kisebb a távolság, melyből a tárgyat néztük. 2. Különböző nagyságú tárgyak entoptikai utóképei a tárgyrögzités minden távolságaira nézve úgy viszonylanak mint a tárgyak nagyságai egymás között. 3. A tárgynak körülbelül két méternyire történő rögzítésénél az entoptikai utókép nagyságra nézve a tárgynak felel meg. 4. 30 cm.-nyi tárgyrögzítéskor szerzőnél az entoptikai utókép mintegy kétszeres tárgyátmérővel bír. — 131 — 5. Az entoptikai utóképek nagyobbodási többlete nem egyenlő a tárgyrögzítés minden távolságában; legkisebb a két és három méter közti tárgyrögzítéskor, innen kezdve pedig mindkét irányban öregbedik, kivált a csekélyebb rögzítési távoloknál. 6. Az entoptikai utókép látszólagos távolsága szerzőnél, mikor a tárgyat egy és két méternyire rögzíti, körülbelül a tárgy távolával vág össze, a többi rögzítési távolokban pedig ez utóbbinál nagyobb. 7. Maga a rögzítési tárgy nagysága az entoptikai utókép látszólagos távolságára semmi befolyást sem gyakorol. 8. A látszólagos távolság annál csekélyebb, minél nagyobbnak látszik nekünk az entoptikai utókép és viszont; az másodlagos ítéleten alapszik. 9. Ezen látszólagos távolságok tehát semmi esetre sem felelnek meg azon távolságoknak, melyeket az entoptikai szemlélésnek egyes utókép átmérőiből kiszámítani lehet. 10. Következtetni lehet, hogy zárt szemhéjak mellett ébrenlétkor a szemtengelyek, ha bizonyos ideig önkénytes mozgások elkerültettek, egy közel két méternyire fekvő pont felé vannak irányítva (az egyéniség szerint); ezen állapotot mintegy egyensulyállapotnak kell tekintenünk. I I. Más tetszés szerinti távolságokra történt rögzítésnél zárt szemhéjak mellett, ha önkénytes mozgások nem végeztetnek, a látótengelyek nem térnek azonnal vissza az előbb említett egyensulyállapotba, hanem az illető izmoknak még egy bizonyos folytontartó összehuzódási állapota folytán egy innenső illetve túlsó pontra irányulvák. Ezen pont mindkét irányban annál távolabbra esik a közel két métertől, minél nagyobb volt az éppen előrement convergentia, illetve relativ divergentia. 12. Az entoptikai utókép igen valószínűen mindig a látótengelyek egyes átmetszési pontjaiban fekszik ; vonalas nagysága egyenlő azon távolsággal, melyre a látótengelyek az önkéntes tárgyrögzítések megszűnte után beigazódnak, osztva a tárgynak egy-egykori rögzítési távolával, ez utóbbinak átmérőjét i-nek számítván. (Graefe’s Archiv 29. II. 23 — 44. 1.) Creniceanu dr. — A glaucomában szenvedő Wagner tr. közli saját baja fölötti tapasztalatait.—Szerző glaucoma rohamát 41 éves korában kapta meg. 17 éves kora óta szenvedett féloldali fejfájásokban, melyek rendesen a fej és nyak meghűlése után következtek be I—4 napi tartammal. Már 39 éves korában a pupilla csekély tágulása és renyhesége volt észrevehető s a szemgolyó tapintásnál keményebb volt, de a látásban nem mutatkozott hiány. Két év múlva, mint említve volt, kitört az első kifejezett glaucomás roham: a teke jelentékenyen keményebb, nyomásra fájdalmas, erős ködlátás és határozott színes gyűrűk minden intensiv fénygócz körül, a pupilla még tágabb és merev; tompa fájdalom a szemgödörben, a homlok- és a halántéktájon. Ezen roham este keletkezett a mikor W. meleg szobában ült, s heves discussióban részt vett. Jó álom után a látás, az alkalmazkodás és a színérzés visszatért. Óvatos életmód daczára a rohamok ismétlődtek ; I % eserin oldat néhány hónapra elodázta a rohamokat. Azt vette észre, hogy egy csepp eserin, ha myoticus hatással még bír, a roham kitörését 2-szer 24 órára teljesen megakadályozza. Ha a szer prophylactice a roham kitörése előtt alkalmaztatik, jól tűretik s csak kevés perczig tartó helyi kellemetlenség, ujjnyomasra feszülés és szemteke-érzékenység jelentkezik; ha kifejlődött roham közben cseppentetik be az eserin, akkor rendesen heves fájdalmakat okoz a tekében, a szemgödörben és környékén. Az eserin nem képes a glaucomás folyamatot megszüntetni s így W. is kénytelen volt 8 hónapi szerelés után szemét iridectomiának alávetni ; azóta 4 éven át ment maradt minden rohamtól vagy más csekélyebb glaucomás jelenetektől. Állapotát más betegekével összehasonlítva, kiket szerző kezelt illetve operált, nagyjában hasonlatosságot talált. Az iridectomiát nem szeretné helyettesítve látni sclerotomia által. Szűk csarnoknál lándzsa helyett keskeny Graefe-féle kést használ, mert itt a műtét előtt alkalmazott eserin — ez minden esetben történik — az irisre már nem bír hatással s így ez utóbbi nem igen esik a kés útjába. (Graefe’s Archiv 29. II. 280-—302. b) Creniceanu dr. — 132 -Budapest 1883. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz).
