Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-09-30 / 5. szám

v

— 105 —

rögtön beállott erős káprázás után a látóképessége nagyon leszállón. B. sz. I dioptr. Hm. v = 1/2, j. sz. = 1U. B. sz. a fovea centralis sárgásfehér foltot képez, körül van véve vörös udvarral.

4. eset. 32 éves férfi a napfogyatkozást szabad szemmel nézte; ezt erős káprázás követte; később centralis scotoma fejlődött a jobb szemen. B. sz. v = 1, j. sz. v = 1ji — 1/s. A jobb macula lutea centrumában 1j8 papilla átmérőjű sárga-szürke korong látszott, a macula luteát pigmentes udvar körítetté.

Mindezen esetekben S. a rossz látás okát a retina és ehorioideában képződött exsudatumokban ismeri fel. A rossz látás állandó marad, ha a pálczika és csapréteg szétroncsoltatott. Nevezetes a mire S. figyelmeztet, t. i.: a haladó myopiánál szintén káprázás támad, de e mellett a hyperaemias ehorioideában kisebb fényre is exsudatumok keletkezhetnek. (Kiin. Mnblt. XXI. pag. 129.) Ottava I. dr.

— Az aphakiások vereslátásához. Dr. Purtscher-x.ő\ Klagenfurtban. — Közli Hirschler tr. önmagán tett ismert észlelését, továbbá közöl Hirschberg és saját maga által észlelt kétkét esetet.

Az észlelésekből az alábbi következtetéseket vonja le :

1. Az aphakiások vereslátása (erythropsia) nem lehet optical tünemény, mert az üvegtestben sem zavarodás, sem haemorrhagia a felsorolt esetek egyikében sem volt jelen, de meg a vereslátás tartama alatt a látélesség fogyása sem volt kimutatható és egyáltalában a rohamszerű fellépésnek semmiféle positiv szemtükri lelet nem adott magyarázatot.

2. Az aphakiások vereslátása kizárólag a Graefe-féle hályogkivonás műtevési módjával sem függ össze ; tehát nincs kötve coloboma jelenlétéhez. Példa erre Dimmer esete, hol ép pupilla mellett állott be vereslátás.

3. A színellentéten alapuló magyarázatok mellett tények nem szóllanak.

4. Hirschler magyarázata physiologicus okokkal bir, mert e tünemény a retina elfáradásában leli magyarázatát, mely elfáradás leginkább este jut érvényre; különösen az erősebb törésű sugarakkal szemben, mig a csekélyebb törésű sugaraknak nincs befolyásuk. A colobomának itt annyiban van része, a mennyiben a retina periferikus részei szokatlan izgatásoknak vannak kitéve.

5. Az aphakiások vereslátása csak subjectiv tünemény, mely a fényérző készülékben leli okát és részint közvetlen, részint közvetve függ ideges befolyásoktól; tehát fényinger, congestiók, szemre gyakorolt nyomás, az idegrendszer depressiója- vagy izgatásától. tételeztetik föl.

Mennyiben jöhet a vereslátás beállásánál mydriasis tekintetbe, az még nyilt kérdés.

Szerző osztozik Hirschler azon véleményében is, hogy e tünemény talán a műtét utáni első időszakban is észlelhető volna, ha a nagy elővigyázat és kímélet az okozó tényezőket el nem hárítanák. (Centrbl. f. Augh. 1883. júniusi füzet.)

Dr. Derczeny.

— Új szemtükri lelet vérvesztések után. Ulrich R. dr.-tól Strassburgban. — A vérvesztések után támadt neuro-retinitis o‘ka a vérnyomás és az üvegtest-nyomás egyenlőtlensége. 25 éves leány gyomorvérzésekben szenvedett, egy vérzés után közvetlen a papillák halaványak voltak; felszínük teknőszerűen be volt mélyedve, az árteriák sziikek és a periféria felé nehezen követhetők voltak. A vénák normalis tágak, de csak a papilla széléig, a papillán élénk vörösek voltak, ép úgy, mint midőn a vénák artériába folytatódnak. A papilla körül számos vérömlés volt a retinában, melyek közül több a fekvéséből engedett következtetni arra, hogy vénából támadt. E mellett fehér-fénylő plaques-ok is voltak. A macula luteák jól látszottak, körülöttük sugarasan rendezett fehér csíkok voltak, melyek nagyobb távolságra terjedtek, mint a retinis albuminuricánál. Hét hét múlva minden tünet elmúlt, v = 6/e, látótér rendes volt.

A betegség oka ez : a hirtelen vérvesztés a különben is vérszegény egyénnél a vérnyomás leszállását okozza ; az üvegtest nyomása nem változott s így a vénák, de különösen ezeknek a papilla széltől az edénykapuig terjedő része összenyomatik ; a

— 106 —

környi részen a vénák erősen megtelnek, megrepednek s igy támad a vérzés. A papilla-retinitisnek, mely vérvesztés után támad, már magában az edénykapuban levő vérkeringési akadály az okozója; vérzések és plaques-ok magában a papillában képződnek, a papilla-retinitis kórképe alakjában. (Kiin. Mnbltr. XXI. pag. 183.) Ottava I. dr.

Apróbb közlemények.

(Révue générale d’ophthalm. 1883. 1—4. f.)

— A retina szöveti szerkezetét újra átvizsgálta Ranvier: a

szokottól eltérő fölfogását Desfosses ismerteti az Archives d’ophthalm. 1882. 2. füzetében. Kétéltűek friss szemét osmiumsav

gőzei hatásának tette ki, aztán óvatosan fölvágva alkoholban tartá, majd ismét osmiumsav 1 °/0-es oldatában fejezte be a keményitést, tanácsos ez utóbbi kezelést megelőzőleg ammoniakos picrocarminban meg is fösteni. Finom metszeteken a kővetkező rétegek tűnnek szembe : 1. föstékes epithelium, 2. csapok és

pálezikák, 3. külső határoló hártya, 4. a látó sejtek, 5. alapi fonadék, 6. két nyúlványát sejtek, 7. egy nyúlványát sejtek, 8. agyvelőszerü fonadék, 9. sok nyúlványát sejtek, 10. a látó ideg rostjai, II. belső határoló hártya. Az agyvelőszerű fonadék (plexus cerebralis) a kémlő szerek hatása alatt szemcséssé válik, mert egyenlő fénytörésü részeit nem lehet megkülönböztetni. Fénytörésük azonban R. eljárása utján elkülönödik, s a retinának e szakasza rétegessé válik. E szakaszban kereszteződnek a kétágú és sok nyúlványé sejtek fonalai, melyek velős állományba vannak foglalva ; ez állomány, úgy látszik, nemcsak arra való, hogy rögzítse a fonalakat, hanem arra is, hogy ezeknek elszigetelését is biztosítsa. A hyaloideát úgy tekinti, mint összefüggő endothelium sejtekből szerkesztett hártyát, mely a némely állatok retinájából hiányzó ereket is magában foglalja. A plexus basalisban eltűnnek szem elől a két és egy nyúlványé sejtek környéki fonalai, a plexus cebralisban eltűnnek a két és egy nyúlványé sejtek centrális és a sok nyúlványé sejtek környéki fonalai.

— Az ibolyaszinen túli fénysugarakat De Chardonnet szerint nem azért nem látjuk, mert szemünk ideghártyája nem érzékeny e rövid hullámú rezgések iránt, hanem azért, mert szemünk lencséjének olyan a színszórása, hogy csak a látható színképet veti retinánkra. E meggyőződést aphakiás szemeken szerezte. A kérdéses fénysugarakra pedig úgy tett szert, hogy Duboscqféle lámpásból a Foucault-féle regulatornak fényét olyan résen bocsátotta ki, melybe Foucault-féle ezüstös üveg volt illesztve. A vékony ezüstréteg csak azokat a sugarakat bocsátja át, melyek a spektrum O és T vonala közé, tehát az ibolyaszínen túl esnek. A vizsgált egyént majd ránézette a lámpa résére, majd meg kova-lencsével vetette ama fényt szemébe s meggyőződött láthatóságukról. (Akadémiai közlés).

— A thalamus opticus működésére nézve tett kísérleteiről közöl előleges tudósítást Bechterew (^Wratch 1883. 4. és 5. szám). Az tapasztalta, hogy a thalamus elejének elroncsolása csak mulékonyan zavarja a látást, ellenben a hátuljának elroncsolásával állandó zavart lehet előidézni, még pedig rendszerint ellenkező oldali bemianopiát, néha csak az egyik szemen. A thalamusokban rejlenek az érzékletet kifejező izmok beidegezésének gócai is. A pupillák mozgására és a mozgások összerendezésére nincs befolyásuk, ha a kísérletből e tekintetben is mutatkoznék eredmény, ez csak látszólagos s az agyvelő harmadik kamrája szürke állományának sérüléséből származik.

— Edison lámpájáról azt állítja De Chardonnet, hogy megkíméli a szem fénytörő részeit az ibolyaszínen túli sugarak elnyelésétől, tehát kedvez a szem egészségének.

— A conjunctivitis purulenta (blennorrh.) orvoslásában Ferguson (Ophth. Review 13. sz.) kárhoztatja a jodoform használatát, mert izgat. Ellenben ajánlja a bórsav finom porát, melyet a kifordított szemhéjak megtőrülgetett kötőhártyájára ecsettel hint. Már egyszeri behintés is megakasztja a genyedést, ismételt alkalmazása pedig teljesen megszünteti. A kötőhártya száraz, duzzadt marad utána, de ha pokolkő oldattal néhányszor megmossuk, visszatér rendes állapotába.