Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-01-28 / 1. szám

Midőn az ilyen szem mellett a másik szem ép pupillával bir, a két szemnek együttműködése alkalmával kettős látásnak kellene támadni.3) Ugyanis az egyik szem az 5-ik ábra b‘ c‘ helyének közepe, a másik szem pedig az a‘ c‘ hely közepének értelmében irányítana, azaz nem egymásra hanem egymás mellé vágólag.

így áll a tan mai napig a szemészek előtt.

Már néhány esetben feltűnt nekem, hogy hasonló láttani viszonyok között álló betegeim egyike sem panaszol diplopiáról. Három év előtt egy glaucomás nőnél határozottabban kívántam felvilágosodni. Azonban a reávezetés daczára sem tudott az illető kettősképeket észrevenni, pedig az egyik szem ép és emmetropiás, ellenben a ‘glaucomából jó látással gyógyult és iridectomiás másik szem hypermetropiás és teljesen hiányzó alkalmazkodásu volt. Ennélfogva a között a mit tanítanak és a mit az élet mutat ellentét tűnt ki.

Betegeken bajos ilyen láttani viszonyokat tisztázni kívánó vizsgálódásokat végezni. Biztosabb az önmeggyőződés, ha erre szert tenni lehet. És a fenforgó kérdésben ez elérhető. Ugyanis semmi egyéb nem szükséges mint hogy az egyik szemnek zavartalan működtetése mellett a másik szemen szórodásos képek idéztessenek elő és ezek a retinán oldalt tolassanak el. Az egyiket atropin és eserin cseppek vág)' convex és concav üvegek, a másikat hasábos üvegek vagy művi rekeszeknek a szem előtt tologatásai kielégítőleg eszközük.

Kísérleteimből a jellemzőbb eredményt adókat elsorolandom. A követkéztetések pedig, melyek belőlük levonhatók, a kétszemi közöslátásnak egy eddig nem méltatott épéleti tulajdonságát állapítják meg és számos kóros esetekben nyilvánuló jelenségek megértésére vezetnek.

Két szememnek4 * * *) a fénytörésben különbözővé tételekor (jobbról I °/0 eserin-, balról '/m °/o atropinoldattal) távolba nézésnél a jobb, közeibe nézésnél a bal szemen támadnak szórtképek. Tárgyul egy fénypont a szoba hoszzában, és egy másik munkatávolban szolgál. Daczára a két szemen támadó különböző képeknek a kétszemi látás fentartatik; hasábos üvegek oldalfelé készségesen legyözetnek, bárha éllel kifelé állanák, még ha távolba nézésnél is ugyanígy állanak, sőt még akkor is, midőn egyszersmind magassági különbözetek kisebb fokban hozatnak létre. Az utóbbi eset még egyéb különösségekkel is bír. Ha t. i. a szórodásos fényfoltot hasáberővel csak annyira emelem vagy siilyesztem, hogy alsó, illetve felső, széle a másik szemnek pontszerű képével egy haránt vonalban marad, akkor még minden lehető erőlködés készséggel tétetik a két kép egyesítésére; a mint azonban az eltolás magassági irányban annyira fokoztatik, hogy határozott köz támad a két kép között, a művileg előidézett oldali eltérések teljes nagyságban megmaradnak és rövid eredménytelen próba után erőlködés az egyesítésre többé nem végeztetik.

Ugyanez mutatkozik, midőn szórodásos képek az egyik szemen csupán szemüvegekkel idéztetnek elő. A kísérlet ezen

3) Arit, Graefe-Saemisch. Handbuch d. Aughk. III. k. 340. 1.

4) Van rajtok Ht = 0'75 D ; V = “/6 ; A = 5 D; távolba nézésnél

széttéritő képesség 4°, 30 cm.-be nézésnél lappangó összetérő kancsalság

4—5°-ban, melynek, összetéritésem kitűnő munkabírása mellett, csak előnyeit

érezem.

módosítása még tanulságosabb mint az elébbi, mert a magassági különbséget az üveg hasábhatásu szélének segítségével gyorsan lehet változtatni és ugyanazon időben az oldalfelé menő, a kísérlethez elégséges erejű hasábhatásokat felhasználni3). Egészen ugyanaz látszik, midőn azon szem elé melyen a szórodásos képek vannak, különösen atropinosan tág pupilla mellett olyan j rekeszt alkalmazok, mely az iridectomiált szem oldalt megtágult j pupilláját utánozza, és azután az ilyen módon átalakított szórodásos képekkel kísérletezek. Az eredmény azt mutatja, hogy a szórodásos képnek nem csupán közepe, hanem széle is egyesülésbe megy a másik szem szabatos képével.

Mindezen kísérleteknél még az is mutatkozik, hogy a mi- I dőn az egyeztetés sikerült és a közös, egy fénypontból és ezt i környezőleg szórt fényes udvarból álló képet néhány perczig ! türelmesen szemlélem, a halovány fényű környezet kisebbedni és tünedezni kezd. Az utóbbi tünemény majd teliesebb, majd hiányosabb; váltakozólag majd mutatkozik, majd elmarad; pihent szemmel inkább, nagyobb mértékben és maradóbban áll be. A kísérlet azt mutatja, hogy a szórtképnek a másik szemmel nem azonos (disparat) részeit az észrevevésből kiejteni lehet.

Ha egyik szememen -j- 2 vagy 3 D-val egy fénypontnak szórodásos képét idézem elő és előtte mintegy 3 mm. átmérőjű ükat apró kitérésekben mozgatok, a másik szemet pedig egyelőre behunyom, akkor a szórodásos kép tánczolni látszik“), Ha hozzá a másik szemet megnyitom, csupán gyors (egy perez alatt mintegy 150 érlökés sebességében történő) mozgások esetében inog az egyik szem szórodásos képe a másik szemmel látszó nyugodt fénypont felett, — míg ha a ükat lassan inogtatom (mintegy 60-szor egy perez alatt) akkor csak egy nyugalmas fénypontot látok, — a könyékező ingó szórtfény megfogy, sőt néha eltűnik. Midőn e mellett hasábbal vagy szemüveg szélével magassági különbséget határozott közzel teremtek, akkor a szórtképnek oldalrészei még lassú mozgatásnál is, még pedig lengő alakjukban, láthatók maradnak. Tehát a lassú inogtatás és a másik szemmel a közös nézés lehetősége az együttes feltétel, hogy a szórtkép széli részei az észrevételtől eltűnjenek.

Még feltűnőbb ezen változás a képeken, midőn a Snellenféle tábla nagy E betűjét vagy terjedelmesebb tárgyakat nézek, így tájék vagy a szobabeli környezet, midőn mozgatott likas rekeszszel (akármilyen, pl. kettőslikas alakú legyen ez) egyszerűen nézem, nyugtalanságot mutat minden az alkalmazkodás távolán kívül álló részében, mely azonnal megszűnik a mint a másik szemet megnyitom. Hogy pedig ekkor az előbb egymagában működött szem nem szünteti be közreműködését, hanem hogy a rekesznek folytatott inogtatása daczára nyugalmas kétszemi látás uralkodik, azáltal bizonyítható, hogy a mint viszont a rekeszen néző szemet becsukom, a stereoskópos látás megszűnik.

Ha mindegyik szemen szórtkörös nézést teremtek és mindegyiken rekeszt alkalmazva, azonos irányban mozgatok, a tárgyakat élénken inogni látom, míg ha a rekeszeket ellentétesen mozgatom, a tárgyak nyugodni látszanak. A tünemények különbsége egyidőben egymás mellett is feltüntethető. Ugyanis ha egy tárgyat egyelőre úgy tekintek meg, hogy a halántéki oldal felől előretolt ernyővel az ezen oldali szem számára félig eltakarom, úgy a tárgynak ezen felét csak a másik szemmel vagyok képes látni, míg a tárgy túlsó felét a két szemmel nézhetem ; ha most azon a másik szemen a képet szórodásossá teszem és előtte likas rekeszt mozgatok, a tárgynak egyszeműen nézett fele élénken inog, míg a két szemmel látott fél nyugodtan marad ’). Az ingás egyébként könnyebben szünetel, midőn az alkalmazkodáson kívüli nézést atropinnal vagy eserinnel érem el, mint a midőn -J- és — üvegeket használok. Az elmondott jelenségek értelme nyilván az, hogy a szórodásos kép által gerjesztett retináüs ingerületekből a szabatosan látó szemhez azonosság szempontjából illők az észrevételben kiválanak és kétszemi

5) Woinow, Arch. f. Ophth. XVIII. 2., 54. 1.

®) Helmholtz, phys. Optik 95. 1. alul.

’) Ezen kísérlet a szóban levő nyilvánulatokat legszembeszökőbben mutatja. A nyugodtaknak jelzett képrészeken némelyek valami csekély rezgést mégis látnak; de ez akkor is megvan nálok, midőn a rekesz a szabatos fénytörésben néző szem előtt mozgattatik, — ezért a tünemény ezen részét lencséjük polyopiájából vagyok kénytelen értelmezni.