Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-01-28 / 1. szám
13 14 egyesülésbe mennek, míg a szórtkörök nemazonos részei (és pedig a közepük is, midőn ez nemazonos látóelemekre jut) az észrevételből kiesnek. Ernyőnek az előbb említett értelemben félig előtolása, csakhogy most a szórtan látó szem oldaláról, akkor is ajánlatos, midőn kisérleni akarjuk, hogy a művileg előidézett fénytörési különbség milyen befolyással van betűknek felismerésére, nyugodtan tartott nézőirány mellett. Az olvasmány egyik fele ekkor csupán a tisztán látó szemmel, míg a másik fele nemcsak ezzel, hanem vele együtt a szórtan látó szemmel is tekinthető meg. Egyenesen összehasonlítani lehet ilyenkor, hogy a szórtan néző szem milyen befolyással van a másiknak normalis látására. Midőn -f 2 D (sőt még -j- 5 D) használok, én azt tapasztalom, hogy az üveg feltevésénél az olvasmány illető felében zavarosság támad, mely azonban kevés másodpercz alatt eltűnik. Ha utóbb az üveget elveszem, már nincs azon benyomásom, mintha vele valami zavaró elvétetnék. A kétszemi látást eleintén terhelő szórodásos kép tehát időközben megtisztult. Síereoskopba nézésnél az idevágó jelenségek legjobban üvegekkel előidézett fénytörési különbség mellett voltak feltüntethetők, midőn tehát nemcsak a képek tisztasága, hanem nagysága is (az irányvonalak szerint) differált. Azonban cseppek is elég jól szolgáltak. A jellemzőbb kísérletek ezek : i. A jobb szemen teljes atropinhatás és a készüléknek összecsavarása mellett a jobb szemmel külön nézéskor elmosódott vonalak, a balon szabatos rajzolat mutatkozik. Tárgyul 4 függélyes vonal rajza szolgál ; j a vonalakból a középső kettőnek egyébkor a lap felett testiesen kiemelkedőnek kell látszani. Ez kétszemü nézés mellett a kisér- | letben is egészen tiszta vonalak alakjában (zavaros kiséret nélkül) megtörténik, — a mint a középső vonalak ster. emelkedni kezdenek, a jobb szemmel egymagában való nézés alkalmával látott elmosódott szürkés szegélyek eltűnnek. 2. Ugyanezen kísérlet, csakhogy jobbról kettős pupilla van alkalmazva. A jobb szem egymagában kettős vonalakat lát színes segélyekkel; két- i szemileg a vonalak egyesek és szabatosak. 3. Kísérlet hasonló 1 elrendezés mellett, de más tárgyon. Az utóbbi fehér lapon fe- j kete pontok csoportjából áll, melyek úgy vannak elrendezve, hogy némelyek rendes viszonyok közt is csak a jobb vagy a I bal látómezőben (tehát csak egy-egy szemmel), mások mindakét j látómezőben felelkezően (tehát a két szemmel együtt) láthatók, — az utóbbiak ismét a kétszemü látótérben részint a lapon maradva, részint a lapból a térbe kiemelkedve mutatkoznak. A kísérletben a kétszemileg látható pontokat tisztán és egyesen, a csupán a jobb mezőben egyszemileg láthatókat pedig, a használt rekeszbeli likak szerint, zavarosan vagy kettősen veszem észre. 4. Az elrendezés ugyanaz, a tárgy pedig az ismert concentrikus körök rajzából áll : az egymásba rajzolt mind kisebb körök függélyes vonal által, a két látómező számára, egyenlő felekre vannak osztva, — az osztóvonal mindegyik mezőben külön ki van rajzolva és egyedül képez ster. látható részletet. A függélyes vonalnak kétszemileg egygyé olvasztása a kísérletben különböző tüneményekkel jár. Ha, mint az elébbi kisérletekben, a jobb szem atropinhatás alatt áll és a készülék össze van csavarva, akkor a két képnek ster. egyesülésénél a jobb körfelek zavarosok maradnak, a két függélyes vonal egységes, eleintén elmosódott, de csakhamar élesen határolt vonallá folyik össze. Ha egyúttal a vállaszfalas kettős púpillát alkalmazom, akkor a körök jobb fele hasonlóan zavaros marad; a két függélyes egy zavaros, határú széles vonallá olvad össze, mely azután majd sötétté és éleshatáruvá lesz, majd ismét kettővé szétválik ; az utóbbi esetben az egyik (a rendesen néző szemhez tartozó) vonal élesen határolt, a másik (a kettős pupillás szemtől származó) önmagában kettőzött és elmosódott. Kedvező személyes dispositio idejében könnyebben sikerül a már egyszer egyeztetett vonal szétválását meggátolni és határainak szabatosságát kierőszakolni. 4. Ugyanazon tárgyak mint 1—4. alatt, csak a készülék ki van csavarva és jobb oldalt atropin helyett -[-2D alkalmazva. A nézés irányában és legközelebbi szomszédságában ugyanazon tünemények mutatkoznak mint az előző kísérleteknél, a távolabb levő képrészekre nézve azonban az egyesülés elmarad. A két jelzett területet átmenetek kötik j össze. A képnek részletei mentén tovamozgatott látvonalakkal az ezeket körülvevő egyesülési terület is lépten együtt mozog. 6. -j- 5 D-val már nem tudok ster. egyesítést létrehozni. 7. Mindegyik szem előtt válaszfalas kettős pupillával következő ster. kísérletet végeztem. A készülék szemcsövén Scheiner-féle kettős likak vannak,8 *) bal oldalt haránt, jobb oldalt függélyes irányban. Tárgyul mindegyik mezőben két, balról függélyesen, jobbról vízszintesen elhelyezett fénypont (lik kemény papírban) szolgál; ezek közül a bal oldalt feliilállónak (21) és a jobb oldalt kivid levőnek (2") elváltán kell maradni, mig a másik kettőnek (l‘ és 1") egybe kell olvadni. Az utóbbi kettő a ster. egyesítés észleleti tárgyául szolgál, míg a 2' és 2“ csak ellenőrzés czéljából van készítve. Most mindkét szemen üvegekkel, de nem egyenlőekkel, (pl. jobbról -j- 2 D, balról -j- 3 D-val) zavart fénytörési beállítás és vele valamennyi fénypontnak (mint a Scheiner kísérletben) megkettőzése hozatik létre. Ekkor a fénypontok a bal mezőben . . 2* . . 1', a jobb mezőben 1" : : 2“ alakú elrendezésben állanak. Az észlelés a szélességben kettőzött bal alsó (i‘) és a magasságban kettőzött jobb belső (1") kép-párra irányul. Ezen két képpárban ingadozás keletkezik (élénkítve a ster. készüléknek tengelykörüli csekély forgatásai által) mely a két kép-pár egy-egy fénypontjának váltakozó egyesülésében, majd magasság majd szélesség szerint, nyilvánul. Ha sikerül két pontot egy ideig egyesítve tartani, akkor a másik kettő, mely szabadon maradt, némelykor egészen sötétbe merül, máskor legalább pislogást mutat.11 12) Hogy ezen jelenséghez csupán a kísérletező idegrendszerének van köze, onnan bizonyos, hogy a kettőzött 2' és 2“ pontoknak mindegyike a maga mezejében nyugodtan megmarad.10) 8. Midőn közönséges ster. fényképeket, tájakról stbi, úgy nézek, hogy az egyik szem (pl. -f- 2 D-val) saját mezejében külön szórodásos képeket látna, akkor kétszemü szemlélés alkalmával mégis csak az első pillanatokban érzek zavart. A kép csakhamar feltisztul és sterenskóposan áll előttem, úgy mint egyébkor. Mindezen kísérletekből két következtetést vélek vonhatni : I. Egyes rendes szemmel az ember a szóródási kört adó tárgypontnak helyét oldalirányban közönségesen a szóródási kör közepe szerint Ítéli meg, azonban ott keresni csak a képzelet és nem a szem érzéklete szerint kénytelen. A képzelés pedig idővel megváltozhatik, sőt állandóan elváltozott körülmények kényszere alatt épen rövid időben változhatik át. Az irányozásnál (Visiren) J1) pl. czélozásnál, a térben egymást fedő tárgyak retinális képeinek úgy kell egymásra esni, hogy az egymást takaró tárgypontok szórtköreinek közepei ugyanazon látóelemet érjék.13) A tárgyállásnak a szórtkörök közepei szerint megítélése lelki művelet, mely átalakulhat és mely a rendesen látóra nézve a tapasztalásból szerzett, csak egy időre kényszerítő természetű gyakorlatot, szokást képez. Ezen műveletben az érzéklet csak addig terjed, hogy a tárgynak szórodásos képét, a szemizmokra menő idegáramok nyomán projiciált látótérbe, határozott irányban kihelyezze. A képzelet csak ezen alapon képes a látott kép területében a helyet megválasztani, melyen a tárgyat, mint azon képnek okozóját, állani vélje, — és rendes körülmények között, az előrement tapasztalások értelmében, a tárgyat csakugyan a 8) Papírba szúrva és ez az üvegre ragasztva. “) A likacskák rendezése és beigazítása türelemfárasztó. Ha vele készen vagyunk, némi oldalvilágosság bebocsátása mellett, Helmholz phys. Optik. 52. számú ábráját bal oldalt egyenes, jobb oldalt 90 fokkal fordított alakban láthatjuk. Az azon ábrán feltüntetett viszonyokat is felhasználhatnék az elrendezés könyitésére. Az észlelésnél azonbaa csak áteső fényt kell használni, és az oldalfényt a fejre és a készülékre borított kendővel (mint a fényképészek teszik) kizárni. lü) Ha netalán azon ellenvetés tétetnék, hogy Donders kísérleténél (Arch. f. Opht. XIII. 1. 14. lapon VI. ábra) a 3. számú vonal a kétszemi látásban nem tűnik el, arra azt felelném, hogy (bár azon vonal kísérleteimtől eltérőleg csak egy szemen szolgáltat ingert) az említett kísérlet azonnal a fent em'ítettekhez sorakozik, a mint a megfelelő (itt a jobb) szemen convex üveg segítségével szórtkörök származnak. Ilyen esetben a 3. számú vonal legalább is időnként elnyomható, mialatt a 2" számú középvonal ster. kiemelkedve maiad. Még azon vonalnál szélesebb tárgyak is, egyébként azonos viszonyok mellett, eltűnhetnek. A kísérlet mind a két irányban akkor is sikerül, ha a vonalak helyén egy-egy, vagy akár sok pontot szúrunk és áteső fényben vizsgálunk. 11) Hasonlítsd össze Helmholtz ph. Optik. 93 és 99 1. 12) A mi pontosság tekintetében, egy csap-alapnak szélessége szerint, még egy kis ingadozást hagy fenn. Két csillag, mely 50—tí0°-ben áll egymás mellett, egymást fedni és egynek lenni látszik.
