Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-09-30 / 5. szám
95 g6 Amsterdam után még csak Leiden meglátogatása volt hátra. Doyer tanárral itt sem találkozhatám s meg kellett érnem a klinikai helyiségek megszemlélésével. A szép, nagy egyetemi kórház a Rajna partján épült. De e szomszédság nem nagyon üdvös a betegekre nézve, a mennyiben itt már a Rajna nem az a büszke, rohanó folyam, minőnek Németországon ismertük, hanem közönséges, posbadtvízű csatorna, mely csak akkor jön némi lassú mozgásba, midőn dagály alkalmával megnyitják a tengerparti zsilipeket. A csatorna kedvezőtlen hatását némileg a kiterjedt ültetvények ellensúlyozzák. A nagy épület felosztásánál a szemészettel nagyon mostohán bántak el. A betegek vizsgálására, kezelésére, egyszersmind tantermül egyetlen szoba használtatik, s az egész klinika 24 ágyból áll, melyen a szem- és fülbetegek osztoznak. Annál jobban gondoskodtak a többi szakmákról, melyek helyiségei minden igényt kielégítenek. Némi irigységgel veszünk búcsút a kis államtól, ha négy | egyetemére visszagondolunk. Itt meg van a tudományos fejlődés alapföltétele. Ehhez képest a mi viszonyaink nagyon elszomorítók, hol 15 millió lakosra csak két, teljesen fölszerelt egyetem jut. Nálunk egy-egy — különösen elméleti — tudományágnak szakértő művelője kevés, egy szigorúan szakszerű közleménynek alig akad olvasója s még kevésbbé hívatott kritikusa. Csekély az ellenőrzés, alig van verseny. Kevés a természetes középpont, hol egy-egy szaktudós körül fiatal erők csoportosúljanak és vállvetve buzgólkodjanak a tudomány előbbvitelén. Nekünk kötelességünk a tudomány számára igazi szakértő közönséget teremteni s ezt csak úgy érhetjük el, ha egyetemeink számát szaporítjuk, s a tanárokban — a tudomány hivatásszerű inívelői gyanánt — minél több olyan erőt nyerünk meg, mely különben — úgy lehet —, működési tér s alkalom hiában kárba veszett vagy csak részben érvényesült volna. Épen ezért mindenkinek, ki a magyar tudományosság fejlődését szívén hordja, kívánnia kell a 3-ik és 4-ik egyetem mielőbbi felállítását, bármily áldozatokat kellene is érettük a nemzetnek hoznia. A kis Hollandiánál még ekkor is, aránylag csaknem négyszer szegényebbek leszünk. A reductio bulbi értékéről. Schulek Vilmos tanártól. A fenti czím alatt az „Orvosi Hetilap“ f. é. 17-iki (april 2g-iki) számában egy czikk jelent meg, mely többek közt szemtekei bonczleletet közöl egy kórodámon 1879-ben fonal áthúzással operált Fischer Ignácz nevű fiúról, kinél utóbb hosszan tartó fájdalmak léptek fel, mígnem 3 V2 év múlva a szemgolyó a czikkíró által kivétetett. A bonczi vizsgálat igen érdekes körfolyamatot, perichorioiditis plasticát, tüntetett ki. Szerző az eset kapcsában a reductio bulbit teljesen elitéli. Az említett czikkben foglalt fejtegetések reám azon benyomást tették, mintha szerző eleve rossznak vélte volna ezen műtételi elbánást és az egy eset lelete csak alkalmat adna neki, hogy véleményének nyilvános tárgyi alapot adjon. Máskülönben nem érteném, hogy egy esetből oly messze menő következtetéseket vonjon. Czikkében a bizonyítás dispozicziója így áll: objectiv lelet egy eset, de következtetés a műtételek valamennyijére, tehát határtalan számú esetekre. Én a reductio bulbi kérdését nem tartom az elvetés irányában befejezettnek, sőt a műtételt megfelelő esetekben első sorban tekintetbe veendőnek vélem és azt látom, hogy a mostanában ellene levő általános áramlat, a tényeknek nem eléggé egyensúlyozott mérlegelése miatt, csak hiányosan van indokolva. Hume angol bölcsész mondja, hogy van a kételkedésnek két neme, az egyik már létezik midőn észlelni vagy okoskodni indulunk, a másik utólag a nyert észleleti vagy gondolkodási eredmények ellen irányul a mennyiben azokat alapjukra újból bírálni törekszik. Bizonyos hogy az utóbbira folyton szorulunk, midőn klinikai kérdésekben Ítélünk. Ezért a klinikámon 9 év alatt végezett reductio bulbi 23 esetének kórrajzán újból végig megyek és az egyes esetek lényeges adatait itt összejegyezve közlőm, hogy a szíves olvasó is alább adandó nézeteimben és polemikus megjegyzéseimben ellenőrizhessen. Egyes esetekről legújabb értesítéseim vannak1), a hol hiányzanak, a nevek teljes kiírása fog talán az ügy érdekében i újabb adatok nyerésére vezetni, mert föltehető hogy olyan egyén I kinél utóbb jelentős baj támadt, orvoshoz fordult. 1. Kecskés Pál, 31 éves, kecskeméti, tanító, 1875. január 12-ikén jött a kórházba. Jobb szeme ütés után 25 év előtt megvakult, 2 év óta lobos, a teke megtágúlt és mellről külön tágulásos dombok vannak. Az első átvezetett fonal 10 óráig maradt ben, lob alig fejlődött, a második fonal 18 óráig maradt, utána egy hét alatt lassú kisebbedés következett. A beteg 3 évig jól érezte magát, 1878-ban meghalt. — Ez esetről meg kell I engedni, hogy nála perichorioiditis plastica fejlődhetett, de azt is j hogy semmi bajt sem okozott. És később mi történt volna ? Azt I hiszem hogy a 3 évi nyugalom ellene szól a későbbi lobosságok I várásának. 2. Lukasovits Márton, 30 éves földmives, Suri (Veszprémin.) 1875. febr. 15-ikén jött kórházba. Félév előtt mind a két szemén genyfolyás támadt, egy hét alatt megvakult, most staphyloma corneae és glaucoma secundarium van mindegyik szemen nagy fájással. A jobb szemen kétszer vezettetett be fonal, I 9 és 11 óráig hagyatva ben, a balon egyszer 10 óráig, enyhe j lob és lassú kisebbedés mellett 3 hét után lágy és lobtalan szemekkel távozott. 1883-ban 8‘/2 év múlva írja, hogy semmi utófájdalmai sem voltak, hogy szemei most is nyugalmasak. — Kérdjük, hogy jól volt-e a reductio bulbi műtétele választva, vagy hogy mind a két szemgolyót enucleálni jobb lett volna-e ? 3. Orlicsek Anna, 20 éves budapesti zenésznő, 1875. márcz. 13-ikán jött kórházba. Gyermekkora óta j. sz. staphyloma corn, és ectasia bulbi fejlődött, most a staphyloma fekélyes és likas, üvegtest lóg ki. Fonal huzaton át a tekén, 10 óráig, utána mérsékelt panophthalmitis és majd zsugorodás támadt. A bal szemen cornealis hegek miatt ujjakat csak 2 m. olvas. 4. Kilczin Panna, 28 éves töldmivesnő, Hevesről, 1875. máj. 24-ikén jött a kórházba. Öt hónap előtt a b. sz. heveny glaucoma támadt, egy hónapja hogy vak, de a fájások még mindig kínzók, heveny glaucoma képe van a szemen, atrophikus irissel. Máj. 25-ikén délben fonal vezettetett át a tekén. Utána Dr. Imre József ezeket írta a kórrajzba. „Délután 4 órakor az egész szemfenék tisztán látható, semmi irányban nincsen zavarodás; a fonal közel a szaruhoz, alig valamivel a sugártáj mögött lévén, a külső oldalon bevezetve, nem látható. D. u. 6 órakor a látóideg edényei valamivel tágultak, a chorioidea kissé hyperhaemiás, alig észrevehető homály az üvegtest legkülső részében. Este 8 órakor az üvegtesthomály nem nőtt, vérrög úszkál az üvegtest közepe táján, a látideg szélén kívül-alul egy visszér és ütér közt fordított képben lencsényi, továbbá belül és felül egyegy kásaszemnyi vérömleny, a reczeg körzeti részei épek. Este 10 órakor az üvegtest külső fele kissé zavarodott, a háttér jól látható, több vérömleny nem lépett fel. 12 órakor a látideg tája még mindig jól látható, a homály keveset terjedt. 26-ikán reggel 7 órakor a látideg fátyolozottan látszik, az üvegtestnek csak legbelső része szabad teljesen, 10 órakor d. e. még mindig semmi vizenyő belül, a belöveltség alig valami, csekély vizenyő a szúrások helyén, a látideg vérömlenyeiből a kisebbek már nem láthatók a homályosodás miatt, így a reczegedények is csak a legbelső részleten. D. u. 5 órakor a látideg csak mint fehér pont látszik vastag ködön át, reggeltől igen erős fájdalmai vannak tarkójában, szédüléssel, szeme tapogatásra nem nagyon érzékeny. Éjjel i órakor a szemtekei köthártya beloldalán csekély vizenyő találtatott, a fonal eltávolíttatott (tehát 37 órával a bevezetés után). 27-ikén reggel a csarnokban az alsó szaruszélt körülbelül i */a vonallal meghaladó hypopium találtatott, a szemfenék, különösen külső részletéből, zavaros szürke viszfényt ad vissza, a köthártya vizenyő középfokú, a fájdalmak a szemben erősbödtek.1' Ezentúl panophthalmitis fejlődött, mely 5 nap múlva kezdett engedni. További egy hét után a beteg fájdalmatlan de még genyes beszürődésű szemmel elbocsáttatott, megfelelő utasítással, hogy a teke bizton várható zsugorodásáig miképen viselkedjék. J) Minden operálthoz levelet intéztettem 3 hó előtt, felelet azonban csak néhánytól jött. Most már további feleletek érkezése nem reménylhető.
