Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-09-30 / 5. szám

93 94 ki vele tudományos érintkezésben állott. Szívességében annyira | ment, hogy — noha nem volt műtételi napja —, kedvemért, időn kívül két operatiót végzett. S ezért nagyon hálás vagyok iránta, mert igen nagy földet be lehet járni, míg Snellenhez fogható, elegans és biztos operateurre akadunk. Donders jobb kezekbe nem tehette volna a gyakorlati sze­mészet ügyét, mely itt annyival nagyobb fontosságú, mert a sze­mészetet hallgatók száma Utrechtben már 30 körül jár. A tantermet és klinikát magában foglaló intézet (Gasthuis voor Ooglijders), mint már említém kegyes adományokból kelet­kezett. Csinos és elég nagy épület, de jó részét az administrator és administratiohoz szükséges helyiségek foglalják el. Elég jók még a betegkezelő és vizsgáló helyiségek, gaz­dag a könyvtár s különösen nagy az optikai készülékek száma. Fölemlítem ezek közt a Javai astigmatismus mérőjét, melyet itt láttam legelőször alkalmazva s melylyel a cornea astigmatismu­­sát pár perez alatt csaknem mathematikai pontossággal meg lehet határozni. Szintén figyelemre méltók Snellen üvegre festett, átlátszó vörös és zöld betűi, melyekhez szintén vörös és zöld üvegekből szerkesztett pápaszem is járul. A színlelt vakság pil­lanat alatt történő földerítésére kitűnő eszköz. A milyen jeles a műszertár, olyan tökéletlen maga a kli­nika, melyre az épületből már nagyon is elégtelen helyiségek maradtak. A zsúfolt szobák természetes hátrányaival a legnagyobb gond sem képes megküzdeni s még kevésbbé lehetséges ez, mi­dőn az administratio egy ápolónőt állít negyven ágy mellé. Ezen a bajon már csak a most épülő új klinika segítend. A gyógyszerelés sajátságai közül fölemlítem, miszerint Sn. conjunctivitiseknél, különösen pedig granulosanál becsöppentésül gyakran */10—i°/0-os sósavelegyet használ, miután tapasztalata szerint a lobos kötőhártya váladéka mindig alcalikus. A sósav hatása kedvező, de nem jobb a cuprum sulfuricumnál, mely Sn. szerint szintén savanyú vegyi összetételének köszöni hírnevét. A pokolkő-oldat nem ecsettel, hanem csöppentő palaczk segélyével árasztatik el a kifordított szemhéjakon, s azután vízzel épen úgy lemosatik, mint a cuprum fölöslege. (Az ecset mellő­zésével elesik ennek mechanikus hatása és a kezelésnek a be­tegre nézve legfájdalmasabb része. Az eredmény — azt hiszem — épen olyan kedvező.) Conj. phvctanosa-nál Sn. io°/0-os calomel kenőcsöt használ vaselinnel, melyet többre becsül az egyenlete­sen el nem osztható behintésnél. (Különösen figyelmet érdemel a kenőcs oly esetekben, midőn a beteg nem keresheti föl naponta az orvost.) Phlyctänosa dolgában különben Snellent bátran elfo­gadhatjuk tekintélynek, a mennyiben ottlétemkor ambulánsainak körülbelül fele scrophuloticus gyermek volt s a téli idő daczára is phlyctánában szenvedett. Fájlalni lehet, hogy e — különben erőteljes — népfaj körében oly nagyon uralkodik korunknak e lappangva romboló betegsége, mint talán sehol a continensen. A gyógyszereket Snellen maga szereti alkalmazni. Még a blepharitis és arcz eczemája ellen rendelt kenőcsöt sem adja a beteg kezébe. Műtételeit narcosis mellett végzi. A beteg alá vastag vá­szonlepedőt terítnek, melynek két korczába műtét végeztével hosszú rudakat dugnak, ezeket két végükön vaspántokkal össze­foglalják s így egy pillanat alatt össze van állítva a hordozható ágy, melyet különben csak a rendszeresen használt narcosis tesz szükségessé. A Gräfe extraction Snellen nem módosított, kivéve egyes eseteket, midőn különösen mélyen fekvő szemeknél aláfelé ejti a sebet. Kötése bór készítményektől antisepticus. Pólyát nem hasz­nál csak csíkokat, atropint műtét után 5—6 napra alkalmaz. Ismeretes tenotomiája után a kötőhártya sebét mindig ösz­­szevarrja s így az előttünk annyira ismeretes granuloma-gombo­­kat mindig elkerüli. A könnyvezeték sondázásához S alakúlag hajlított, középen orsószerűleg vastagodó s végokon hosszúkás gombocskát hordozó kutatókat használ. A jeles tudós és kiváló practicusnak nagy sajnálatomra — előadását nem hallhatám, amennyiben ottlétemkor a hallgató­ság vacation vala. Azt pedig a hollandus urak épen úgy szere­tik s a karácsonyi szünidőt épen úgy kiterjesztik január 15-éig mint mi odahaza. Ugyancsak a szünidő alatt értem Amsterdamba s ennek tulajdoníthatom, hogy Gunning tanárral nem volt módomban találkozni. Bő alkalmam nyílt ellenben észlelni a granulosat, a holland főváros e szörnyű ostorát, mely talán sehol hasonló pusztítást nem okoz mint itt. A város mélyen fekvő talaja, mely néhol 5 meterrel áll a tenger színe alatt, már magában is igen kedvező alapföltétel a trachoma fejlődésére, mihez azonban még a száz meg száz, — kereskedelmi szempontból mindenesetre meg­­becsiilhetlen, hygienicus tekintetből fölöttébb káros — canalis csatlakozik, melyeknek poshadó vize bűzt és miasmát terjeszt maga körül. Ehhez járul még, hogy a roppant forgalmú keres­kedelmi városban már csak a félreesőbb helyeken találkozunk ama scrupulosus tisztasággal, mely a kisebb holland városokban meglep és bámulatra indít. Különösen a zsidóváros képezi a trachoma fészkét. Nem is szükséges hozzá valami gondos meg­figyelés, a legfölületesebb szemlélő előtt is föl kell tűnnie, mihelyt a „ghetto“ területére lép, mennyi itt a könnyező, félig nyitott, beszáradt váladéktól undok szem. Alig akadunk az egész város­részben ép szemű emberre. Az utczai tapasztalatot azután megerősíti a kórházi sta­tisztika. Egyik magánkórházban az összes betegeknek 12, a zsidóknak ellenben 46 °/„-a trachomás. Az egyetemi klinika I40/0-ot mutat ki az összes ambulánsokra és 8i°/0-ot a zsidó iskolás gyermekekre vonatkozólag. E feltűnő aránytalanság magyarázatára megint elegendő egy kis rövid látogatás a zsidóvárosban. Ez Amsterdamnak leg­undorítóbb része. Szűk utczáit szenny borítja, levegője nyers bőr, bűzös hal s a különféle hagymafajok illatától terhes, a talaj nedves, a lakások nyomorultak és fulladásig tele vannak zsúfolva. Szenny, piszok mingenfelé, s e mellett oly mérvű túl­népesedés, hogy az utczákon mozogni is alig lehet. Ily viszonyok közt azután könnyen érthető, hogy e városrésznek alig egyné­hány lakója menekülhet meg az infectiótól. És e nép nem bírható rá semmiképen, hogy elhagyja ronda lakásait, kiköltözzék a zsidó-negyedből s szerte oszoljon a város lakossága közt. Élnek tovább is szigorúan elkülönített városrészükben nagy hátrányára maguknak, de talán javára a többi lakosságnak, kik talán épen ez elkülönzésnek köszönhetik nagyobb mentességüket Az egyetemi klinika e trachoma-fészek közelében fekszik s egy részét képezi a szép, nagy, de nem nagyon egészséges fek­vésű egyetemi kórház épületének, Fontossága csekély, ambulán­sainak száma is kevesebb, mint a mindjárt említendő magán­kórházé, mely még Gunning tanár előtt is annyira kedvesebb, hogy hályogosait, ha csak lehet itt operálja. Ez a város legegészségesebb részén a Singel mellett álló. csinos kétemeletes épület, 30 ágyra gazdagon berendezve. (Az első osztályú betegeknek a hálószobán kívül még külön szalon­juk is van). Az intézetet a hosszú nevű „Vereeniging tot oprich ting en instandhouding eener inrichting voor ooglijders“ jóté­kony egylet tartja fönn. Az administratio élén egy pápaszemes „directrice“ áll, ki a betegellátás és konyha ügyeit sokkal na­gyobb szakértelemmel intézi, mint ezt akármely férfi tehetné. Ő vezeti a számadásokat, és szedi be a nem nagyon magasra sza­bott ápolási díjakat is. Az orvosi teendőket az említett tanáron kívül még más három szemész teljesíti. Mindegyik külön ambu­­lantiát tart s egymástól függetlenül kezeli az általa fölvett bete­geket. Az- ágyak fölött kis táblák jelölik, hogy ez vagy amaz beteg, melyik orvos felügyelete alatt áll. (E berendezés — azt hiszem — nem a legczélszerűbb. Általa elesik ugyanis az eléggé nem becsülhető egyöntetűség a gyógyítás körül és kikerülhet­­lenné válik — különösen egyes balsikerek esetén — az össze­hasonlítás a rendelő orvosok közt, nem nagy hasznára azok tudományos reputatiójának). Dr. Van Rijnberk (az intézet egyik orvosa) esetei közül felemlítendőnek vélek egy retinochoroidit. centr. syphilitica-t, melynél a látás */a*o és 6/ls-ra szállt alá. Miután a higanynyal és jóddal túltömött s ugyan elgyengült egyénnél a szerek többé nem voltak alkalmazhatók, R. pilocarpin injectiókat kísérlett meg. Három (2 cgrmos) befecskendés után már a látás 6/ls- és 6/s-ra emelkedett. A pilocarpin alkalmazása hasonló esetekben e fényes siker után föltétlenül ajánlható. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom