Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-09-30 / 5. szám
87 88 kát, különösen huzamos ideig' foglalkoztam a gyík, tyuk, galamb és disznó retinájával. A vizsgálatot az összes vizsgált állatoknál előre megállapított terv szerint bizonyos módszerrel végeztem, mely főbb vonásaiban a következő : Amennyiben az anyag engedte minden állat retinájából készítettem mind keményített mind friss készítményeket. A praeparatumokat — mint Angelucci is tévé — a retina centrumából, vagy legalább annak közvetetlen szomszédjából vettem, a mellett a körzeti részeket is figyelemre méltattam s e czélra legfeljebb az aequatorig terjedő részeket használtam. A madaraknál megfigyeltem a vörös folt (galambnál) és a fésű topographicus viszonyát s erről alább részletesebben fogok szólni. Általában följegyeztem az állat nagyságát, tyúknál és galambnál pedig az állat korát, tollazatának színét is. A világosság hatásának bizonyosságáért az állatokat erős napfénybe s legalább 3 óra hoszszáig exponáltam ; a sötétben 24 óráig, néha 3 napig is tartám őket. A leölés után törekedtem a szemet minél hamarább beágyazni s illetőleg friss vizsgálatnál górcső alá tenni. Sötétben volt állatok szemét natrium világításban készítettem ki s öntöttem le a beágyazó massával, hogy a diffus napfény befolyását teljesen elimináljam. Beágyazásra a Calberla-féle tojásmassát használtam a heidelbergi kórboncztani intézetben kiképzett módosított eljárással. Friss készítményeket csarnokvízben vizsgáltam. Különös gondot fordítottam a beágyazandó praeparatumok keményítősére, s e részben megpróbáltam minden módszert, mely a vizsgálati tárgy rendkívüli finomságával öszszeférhetőnek látszott, mert kezdettől fogva tisztán állott előttem, hogy a kérdés megoldásában minden attól függ, sikerül-e a retinából lehetőleg hamar a halál után nagy kiterjedésű vékony metszeteket készíteni, melyek a mozaikréteg topographicus viszonyait híven mutatják. E feladat sokkal nehezebb mint első tekintetre látszik, mert az eddig ismertek közt egy sincs oly eljárás, a mely a retinában durva változásokat ne idézne elő s műtermények becsuszásának gyanúját teljesen kizárná. Nem szándékom a számos meghiúsult kísérlet elsorolásával a tért foglalni, csak nehány oly eljárással akarok röviden foglalkozni, melyeket vizsgálataimban huzamosabban kipróbáltam. A chromkészítmények közűi a gyengébbek nem hatolnak be elég gyorsan a retina külső rétegeiig, — mint az a szöveti viszonyok fixálása miatt kívánatos volna — az erősebbek pedig roncsolnak s azonkívül kimosást kívánnak, a mi legtöbbször a retina totalis leválására vezet. E szerrel főleg tengeri nyul-, tyúk- és galamb-szemeken tettem kísérletet. Az alkoholban való lassú keményítőssel sikerűi ugyan néha a retina leválásának elejét venni, de a retina nagyfokú zsugorodása, a disznószemet illetőleg pedig még ehhez a sclerának csontszerű megkeményedése — mi miatt ‘/so — ‘/40 mm. metszetek is a ritkaságok közzé tartoznak — teljesen használhatatlanná teszik ezen eljárást. Tapasztalataim patkány- és disznószemeken tett kísérleteken alapúinak. Többet vártam — daczára a Frey elitélő véleményének — a szárítástól. E czélból a felezett szemeket az üvegtest eltávolítása után 24—48 óráig légszivattyú alá tettem s újabb megnedvesedés ellen az ismert módon chlórmész-szárítóba zártam. Ily készítményeknek hibájok a keménység, s az, hogy bennük a retina legtöbbször csaknem a felismerhetlenségig összezsugorodik. Ez utóbbi hibát elhárítám ugyan a szárított készítménynek l — 2 perczig destillált vízbe mártásával, csakhogy ekkor meg beágyazás nélkül nem dolgozhattam fel őket. Kísérleteimet béka- és disznószemeken tettem. Mivel a vázolt eljárásokkal sohasem sikerült a festenyepitheliumban különbséget felfedezni a sötétben és világosban tartott állatokon — más eljáráson gondolkoztam, a mely az eddigieknél gyorsabban de mégis gyöngédebben hatván, az élettani szővetviszonyokát lehetőleg gyorsan fixálja a nélkül, hogy a látósejteket s festenyes epitheiiumot tönkretenné, mert úgy okoskodtam, hogy a mi békánál és halaknál constatálható, annak úgy kell lenni magasabb organisatiójú gerinczeseknél is, s ha nem, úgy annak oka első sorban az eljárás hiányossága s illetőleg az az oka, hogy a fuscin a madaraknál és emlősöknél a halál után gyorsabban visszahúzódik az epithelium protoplasmá-csöveiből mint a hidegvérfieknél s ezért van, hogy górcső alatt nem találni különbséget a világosban és sötétben tartott állatok festenyes epitheliuma között. (Folytatása következik.) Adatok az újszülöttek blennorrhoeajának prophylaxisához. Dr. Karafiáth Mar tus-tói. (Tauffer tanár klinikájából.) Nehány adatot akarok e helyt szolgáltatni egy nálunk eddig még nem tárgyalt, a szemészt és szülészt egyaránt érdeklő kérdéshez, mely nagyfontosságú a gyakorló orvosra is, mert hatalmába adja egy súlyos és konokvolta miatt veszedelmes megbetegedés elhárításának módját. Az újszülöttek szemkankójának prophylaxisa az utolsó évtizedekben nagyban foglalkoztatta, nem annyira a szemészeket mint inkább a szülészeket, szülőházak vezetőit. Nevezett betegség az újszülöttek legveszedelmesebb és legfontosabb megbetegedéseinek egyike, mert egyrészt aránytalanúl gyakran fordúl elő, másrészt pedig rendesen nélkülözvén szakértő kezelést a szem tönkrejutásával, megvakulással végződik. Áldozatai mily nagy contingenssel szaporítják a világtalanok számát, mutatja Horner ‘) számítása, melyszerint a németországi és osztrák vakok-intézeteiben felvett gyermekek 33°/0-a szülés alatt szerzett szemkankó következtében vesztette el szeme világát. Az arányszámok egyes országok szerint 20°/o és 79°/o között ingadoznak. Ezen számok mind a kedvezőtlen kimenetelű esetekre vonatkoznak. A szülőházakban megbetegedettek százalékait pontosan kiszámítva találjuk Arit-nál2) ki a prágai lelenczházban 1840— 1849-ig előfordúlt eseteket táblázatban állította osszt. Königstein9) 1092 csecsemőnél 51 blennorrhoeát (4*76°/0) és 158 nagyobbfokú kötőhártyahurutot (közel 14• 5 °/0) észlelt, az összes megbetegedés tehát I9‘i40/0-ott adott. Scanzoni*) a würzburgi szülőházban 1850—1853-ig 680 gyermeknél 80 blennorrhoeát észlelt tehát i2°/0-ot, Olshausen szerint a hallei klinikán 1865 — 1869-ig ! l2’5°/o-a, Credé*) lipcsei klinikáján 1874—1879-ig bezárólag I több mint io°/0-a az újszülötteknek szenvedett szemkankóban. ! Mindezeket felülmúlják Fröbelius6) számai, melyek szerint a szt.j Pétervári lelenczházban 6 év lefolyása alatt 2918 csecsemő és 345 dajka kezeltetett nevezett betegség ellen. Ezen számok azonban korán sem felelnek meg a valónak, mert az összes szülések csak egy korlátolt részéből vonattak le, j s mivel a szülőházakban történő szülések, az újszülöttek, azok [ kezelése orvosi felügyelet alatt állnak. Miben áll a betegség veszélyessége, az ismeretes. A szarú- I hártyán roncsolási folyamat indul meg, mely ennek részleges vagy teljes kifoszlása szerint, kissebb hegképződés, partialis, vagy totalis staphyloma képződéssel, a szarúhártya vagy egész szemteke zsugorodásával vagy sorvadásával végződik. Mindennek elhárítása a már jelenlevő megbetegedésnek szakavatott kezelésétől, az egyes időszakok helyes felismerésétől függ és épen sem mondható könnyű feladatnak, annál kevésbbé mivel a szülő vagy bábaasszony hanyagsága folytán rendesen akkor kerülnek e kis betegek orvoshoz, midőn a szaruhártya már meg van támadva sőt nagyrészt már ki is foszlott. A mi ezen bántalom oktanát illeti, csak Arit classikus mű! vére utalok, melyben az erre vonatkozó adatoknak lelkiismeretes I feldolgozása, a belőlök levont, szigorú kritikán alapuló követ! keztetések eléggé meg nem becsülhető kincset képeznek. A I szemészek nézete abban egyaránt megegyezik, hogy az újszülöttek szemkankója szülés alatt jön létre, midőn a fej a blennorrhoicus váladékot elválasztó hüvelyen halad keresztül. Mennyiben szolgáltathatnak okot megjelenésére kedvezőtlen helyi és ápolási viszonyok, azt e helyen nem mérlegelhetjük, mindenesetre kétségbe vonjuk, hogy általuk blennorrhoea idéztetik elő, míg néha ___________ ‘) Horner : Correspondenzblatt der Schweizer Aerzte 1882, 7. sz. 2) Arit: Die Krankheiten des Auges 1851. I. k. 56. 1. 3) Kernigstem: Archiv f. Kinderheilkunde III. 1882. *) Scanzoni : Beiträge zur Geburtskunde etc. I. k. XIV. 255. 1. 5) Credé : Archiv für Gynaekologie, XVII. k. Königstein : 1. c. 6) Fröbelius: Bericht über die Ophthalmia neonatorum. St.-Petersbourg. 1852.
