Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-01-28 / 1. szám
9 io súrolást, a harmadik pedig csípővel tokért történt behatolást követett. A csípő alkalmazása vastagodott tokrészlet eltávolítására, most is végzetes volt, a tok nem jött ki, a csípő lecsúszott róla s a beavatkozást panophtalmitis követte, a mit a desinficiált eszköz használatától Listernek egy híve sem várt volna. És így a gyógyulás eseteinkben általában kedvezőtlenebb volt a spray alkalmazása mellett. De ha nem is tekintjük a régi eljárás itt közölt, páratlanéi kedvező eredményeit, a 2'7 °/0 veszteség semmivel sem jobb, mint klinikánkon a Gräfe műtételek átlagos százaléka. A permetezés tehát nálunk sem hozott javulást, sőt hisszük, hogy egyes esetben közvetlenül káros hatással volt. A panophtalmitisben elveszett szemek egyikénél nevezetesen a műtétel alatt látható volt, hogy a csekély feszültségű, collabált tekébe a permetező folyadék behatol s noha az operatió külömben rendes volt, az említett, váratlanul nagy gyúladás lépett fel, úgy lehet a bejutott s egészen közömbösnek nem tekinthető bóroldat következtében. Ha az erősebb lobokat nem kevesbité az antisepsis, nem tette ezt a jelentéktelenebb gyuladásokkal sem. A keratitis striata nem fogyott, a kötőhártya — külömben ártatlan — hurútos izgalma 17*7 °/o - ról ig°/0-ra emelkedett. Nem rövidült az átlagos kezelési idő sem, mely spray nélkül I4'5, permetezés mellett pedig I4'ó napra rúgott. Az utóműtételeknél, mint általában minden más operatiónál mellőztük a permetezést. Ezeket eredményeikkel együtt következő kis táblázat adja : Utóműtétel CtJ S N :/J Lobos reactió által követve Sikertelen belőlük Észrevétel Discissio per corneam 1 Discissio per scleram 23 2 2 6 közülök 1882. végeztetett. Punctio corn, vér miatt . 24 — 4 — Punct. corn. hály. mar. kibocsát. 4 2 3 — Extr. linear, splx............................... 2 — — — Iridotomia................................... 13 4 3 2 belőlük 1882-ben. Iridectomia.......................................... 1 — — — Sphincterotomia............................ 1 — 1 — Dislaceratio................................... 2 1 1 — Összesen 71 9 14 — (Ebben, hogy a többi apró műtétről ne szóljunk, 13 iridotomia van kimutatva. Hármat közülök vaskos utóhályog-, egyet pedig oly occlusio ellen végeztünk, mely fönnebbi kimutatásunkban nem szerepel, hanem a beteg elbocsátása után, ütés következtében támadt. Mindezek elsőrendű eredményt adtak. A többi 9 iridotomia közül sikertelen maradt 3 [a három capsulitis ellen] és teljes eredményű volt 6, melyek az előbbi táblázatban föltüntetett ii occlusio közül csak 5-öt hagytak javítatlanul és javíthatlanúl. L. végeredményt az első táblázatban.) Ha most végig tekintünk az elmondottakon látni fogjuk, miszerint az antisepticus eljárásnak hályogműtételeknél semmi irányban nem tapasztalható jó eredménye: kellemetlenné teszi a műtétéit az operálóra nézve s némileg megnehezíti annak kivitelét, a gyógyulás folyamára kedvező befolyással nincs, a kezelési időt nem rövidíti és mindenek felett nem csökkenti a veszteség százalékát. S ha egyik vagy másik szemésztől mégis javulásról hallunk, mely a Lister-féle eljárást követte, ezt — véleményem szerint — csak is az antisepsissei járó fokozott tisztaságnak tudhatjuk be ott, hol talán e pont előbb nem részesült kellő figyelemben. Mi, részünkről a lehető legjobb eredmények elérésére elegendőnek találjuk a végletekig menő tisztaságot, közönyösnek azt, váljon a mosogatás bóroldattal vagy tiszta vízzel, a kötözés bórlínttel vagy kimosott tüllfoltocskával történik-e, a permetezést pedig épen átengedjük azoknak, kik talán gyönyörűségüket találják a spray zizegő, egyhangú zenéjében, (Vége következik.) Közlemények az iridectomia köréből. ScHur.EK Vilmos tanártól. (Folytatás.) 2. A kétszemi látásról, iridectomiált szemen támadt szórodásos képek alapján. *) Az ép látási mivelet abban áll, hogy a néző előtt álló tárgyakról mindegyik szemben fordított physikális kép támad, — hogy az ezen kép által gerjesztett retinalis és látóidegbeli inger az agyig terjedve és öntudatra jutva, érzékletet ébreszt, — és hogy a két szem utján éledt érzékieteket az agy, a kétszemi közöslátás nevén ismert, egységes látási szemléletekké átalakítja. A tárgyak meglátásáról beszélni csak annyiban vagyunk jogosítva, a mennyiben a szemléleteket akaratlanul is a térbe projiciáljuk és a tárgyakkal azonosoknak vesszük. A mennyiben egyéb érzéki működéseink, valamint más ép érzéki működéssel bíró embertársaink látási mívelete ezen azonosításnak nem szól ellen, mondhatjuk, hogy látási működésünk a tárgyak észrevételére vezet. Ha az azonosítás a felhozott határokon kívül történik, hibás észrevétel támad, mint a milyen a látási csalódás és a kápránd. Az éplátás tana természetszerűen 3 szakaszra oszlik : a fénytani, az érzékleti és az észrevételi részre. A kóros láttán ugyanígy lenne beosztandó. Tárgyát képezné mindaz, mi az ép látástól eltérő. Mivel az éplátás képezi az egységet, melyhez a kóros eltéréseket mérjük, könnyen elgondolható, hogy a kóros láttán tárgyai szemben az ép látannal végtelenül sokasok. A kóros láttán tudományos alakulása még nagyon hézagos, anyaga sem sorolható még fel részletesen, határai sem irhatok még körül mai nap, sőt az elkülönülés egyéb tanoktól is még sok részben bizonytalan. Azon kísérleti eredmények, melyeket itt közölni kívánok, nem is tartoznak a kóros láttanba. A látásról lesz szó, a mint az az iridectomiált szemen előforduló szórtkörökből alakul. A koros viszonyt a pupilla szokatlan alakja és a szórodásos retinaképeknek ettől származó szokatlan alakjai képezik. A látás idegmívelete azonban a rendes. Kísérleteim ép szemen is tehetők. Ezért a kísérleti eredmények az ép szem működésére vonatkozó következtetésekre is jogosítanak. Midőn egy tárgypont a rendes pupillán keresztül juttat sugárnyalábot a szem belsejébe és a szem nincsen a tárgypontra alkalmazkodva, akkor képpont helyett a retinán (az 5-ik ábrán b‘ c‘) szórtfolt támad és az egyén, addig míg ezen szemmel magában néz, nem tárgypontot hanem foltot vesz észre. Ha most egyéb úton nyer tudomást, hogy tárgypont van előtte és a tárgypont helyét (pl. kezével) keresni kívánja, akkor azt a látott folt közepén várja megtalálhatni és ott tényleg meg is leli. Innen fejlődött azon tantétel, hogy szórodásos kép esetében az ezt szolgáltató tárgyat a szórodásos kép közepe szerint irányítva vagyunk kénytelenek keresni. A látási észrevevések felhozott körülményei nagyban szerepelnek az irányozásnál (pl. czélba lövésnél). Irányozni annyit tesz, mint tőlünk különböző távolban levő tárgyakat látómezőnk egyazon pontjába, vagyis szemünkkel egy vonalba, állítani. Az irányozásnál az egymáshoz mérendő, különböző távolban álló pontok közül csak egyet látunk alkalmazkodásunk természete szerint tisztán, a többit szóródásban. De két pontnak szabatos fedését tételezzük fel, midőn az élesen látott pont a másik pont szórtképének közepével összeesik.1 2) Sokszor végezünk iridectomiát gyógyitási czélokból olyan szemen, melynek pupillája ép és alkalkalmazkodása hiányos. Az oldalt megnyúlt látási lik ekkor oldalt megnyúlt szóródási köröket is szolgáltat, — az 5-ik ábrán a‘ c‘ hely értelmében. A fentieknek ezen esetre alkalmazása szerint ilyenkor téves irányításnak kell beállani. A szórtfolt közepe ugyanis most más mint az előbb és nem áll a tárgyponttal szemben, hanem oldalt. Mivel pedig „a szórodásos foltnak közepe szerint kell irányítani“, az irányítás eredménye az, hogy a tárgypont annak valóságos állásától oldalt, tehát hibásan vétetik észre. 1) Előadatott „a kétszemi látás egy tulajdonsága“ czimen a budapesti kir. orvosegyesületnek 1882-ik évi novemberhó 11-én tartott szakűlésén. 2) Helmholtz, phys. Optik. 93. 1.
