Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-05-27 / 3. szám
6 3 64 szem feszülését. Itt egyenesre nyújtott párvonalas retinái erek tanúskodnak egy mozoghatatlan hártyaél kifeszítettségéről. A feszítés egyik végpontja egy sorvadt érhártyai terület, a másik a szem halántéki tája, mely felé a redő széjjelebb terped, úgy hogy a feszítés eredője csakis az említett sorvadásos helyből kiinduló s egyenes vonalban a halántéki táj felé ható húzás lehet. A húzás okozójául az üvegtest részleges kötőszöveti zsugorodását tekinthetjük, a minek bizonyítékául ott van ama kötőszöveti rostozat, mely a redőre alulról fölhajló s az üvegtestbe emelkedő ereket leplezi, ott van a 4. ábrában z-vel jelölt érdekes kötőszöveti zsineg, ott vannak a sorvadt terület alsó széléből kiinduló ívhajlásban vetődő redők. Az üvegtest elváltozásának forrásául chorioiditis disseminatát találunk, melynek legnagyobb terméke az a kerek sorvadt folt, melyet föntebb a retinára ható feszítés támadó pontjának tekintettünk. E chorioiditis nem olyan természetű, mint a chor. serosa, melytől várhatnánk retinát leválasztó savógyülemlést; de nagyon is alkalmas arra, hogy a szem táplálkozásának megzavarásával kötőszöveti elfajulást okozzon az üvegtestben. Egészen más forma a jobb szem megbetegedése. A szembe nem látni ugyan be s azért az érhártya állapotáról meggyőződni nem lehet, de a lencse hátulsó kérgének elhomályosodásából és az üvegtest nagyfokú elváltozásaiból következtetve ép nem lehet, csakhogy az érhártyabeli táplálkozási zavar e szemben inkább savós természetű lévén nem üvegtest-zsugorodást, hanem üvegtest-elhomályosodásokat támasztott. E szerint várnám, hogy az e szemben is meglevő retina-leválás is inkább a szokásosabb leválások kategóriájába tartozik. A hátulsó csarnok alján levő vércsíkot egyelőre értelmezni nem tudom, annyival kevésbbé, mert nem is szabad vérzés, hanem érszerű foglalványba zárt csík alakjában tűnik szembe. Hogy a szemet sérülés érte volna, az iránt semmi adatunk sincs. Nehogy pedig valaki ama vércsík alapján az üvegtest elhomályosodását is vérzésnek gondolja, tartozom avval a felvilágosításával, hogy a tisztulásnak indult üvegtest átvilágítása alkalmával vérnek nyomaira nem akadtunk. E czikk Írásakor akadtam egy ifjúra (E. Géza), a ki állítása szerint mindig rosszul látott bal szemével s most is csak a jobb szeme végett jött vizsgálatra. A 6/36 látású bal szem látóidegfője fehérszínű, pigmenttel tarkázott és valóságos csap alakjában kúposodik be az üvegtestbe, a szűk erek a kúp csúcsán behatolva a szembe, a kúp oldalain lehajolva térnek a retinába. E sajátszerű papilla külső széléből egyenesre nyújtott divergáló kötőszövet zsinegek nyúlnak el a retinán, a melyek az üvegtest zsugorovása esetén a föntebb leírthoz hasonló retina-leválást támaszthatnának, tehát leválásunk származásának megértésére némi útmutatással szolgálnak. Az elmondottakat összefoglalva Leber hypothesiséről azt kell tartanunk, hogy az a retina-leválások szokott alakjai keletkezésének megmagyarázására az eddigi származtatásnál is elégtelenebb, hogy azonban vannak esetek, melyeket viszont a savó kiizzadás elméletéből nem lehet megfejteni. Az ilyenek igen szépen származtathatók az üvegtest részleges zsugorodásából, épúgy, mint a hogy az üvegtest teljes zsugorodása teljes leválást von maga után. Mindazáltal még az ilyen esetekre nézve sem szükséges a leválás legközelebbi okáúl a retina berepedését venni föl. A rosszul táplálkozó üvegtest egészében megfogyatkozik, tehát folyékony részeiben is, nem sajtol ki magából savót. Az érhártyáról lehuzódó ideghártya mögött maradó hézagot az érhártyából másodlagosan kiizadó savó tölti ki. E kétféle származtatásmód a leválások kórjóslatát is ketté osztja. Az fivegtest zsugorodásából származó feszes ablatiók folyadékának kieresztésétől bizony nem várhunk eredményt, a mint esetünkben sem kisértettük meg. De másrészt a savó-kiizzadásból keletkező ablatiók megszúrását nem tarthatjuk olyan hiábavalónak, mint Leber állítja. Szemelvények. — Jequirity-forrázattal okozott genyes szemgyuladás. Wecker A.-tői Párisban. — W.-nek egy volt betege Brazíliából jequirity-magvakat küldött, leírván azon módot, melylyel ezt a benszülöttek már régi időktől szemfájások és különösen corneahomályok ellen használják : 32 jequirity-magot porrá törnek, körülbelül 500 grm. hideg vízben 24 óráig áztatnak, ekkor 500 grm. forró vizet öntenek hozzá s miután lehűlt, leszűrik. Ezzel mosogatja, vagy borogatja a beteg szemeit naponként 3-szor. Ha erős izgatottság támad, a mosogatást abbanhagyja, de a 2-ik vagy 3-ik napon már ismételheti. Borogatás után néhány órával erős izgalom, másnap a szemhéjakon, conjunctiván. és tekén gyuladás támad, mely főfájással és álmatlansággal kapcsolva 3 napig tart. 3-ik napon beáll a gennyedés stádiumába, 5-ik napon a genyedés is kezd engedni, a beteg napról napra jobban érzi magát és a corneahomályok kisebbednek. W. vizsgálódásai a következő eredménynyel végződtek : I. Jequirityvel biztosan lehet genyes, vagy jobban mondva croupos szemgyuladást kelteni. Ennek foka lügg attól, váljon a szemhéjakat vagy a kötőhártyát mosogattuk, vagy talán borogatásokat alkalmaztunk-e? 2. Jequirity helyettesíti a blennorrhoicus váladék inoculatiót, melynek végeredményét előre nem tudjuk. 3. Jequirityvel a lobfolyamat nagyságát mi latolgathatjuk, blenn. váladékkal nem; jequirityvel a kezelést ismételhetjük, blenorrhoicus váladékkal nem. Későbbi tapasztalások fogják megmutatni, hogy jequirity alkalmazható-e corneafekélyekkel járó folyamatoknál. Annyi tény, hogy conjunctivitis granul.-val járó corneafekélyeknél igen kedvező volt az eredmény. (Kiin. Mbltr. 1882. Sept.) Ottava dr. — A jequirity által okozott szemgyuladás. Wecker tnr.tól. — Wecker további kísérleteinek eredményei a következők : 1. A jequirity forrázatával való mosogatás által kétségtelenül lehet előidézni croupos természetű genyes szemgyuladást, melynek intensitása a mosogatások száma és az infusum ereje szerint szabályozható. Az infusumok annál erősebben hatnak, mennél erősebben — különösen ha hidegen — készültek. W. 10 grm. hámozott magvat 500 grm. hideg vízben 24 óráig áztat, megszűri s ezen infusiót használja. 2. Az ophthalmia jequirityca minden kétségen kívül gyorsan gyógyítja a granulatiókat, s még akkor is ha többször vagyunk kénytelenek előidézni, sokkal kevesebb kellemetlenséggel s veszélylyel jár ezen eljárás mint a beoltási methodus, mert mindig elmúlik az ophthalmia jequirityca minden kezelés nélkül magától, ha a beteget 8—12 napig egyszerűen sötét szobában tartjuk. 3. Kétségtelen, hogy a cornea nem forog veszélyben az ophthalmia jequirityca alatt. Csak egyetlenegy esetben — midőn az ophthalmia jequ. annyira fokoztatott, hogy a conjunctiva diphtheriticussá vált — mutatkozott felületes hámleválás, a mi azonban körülírt és rövid ideig tartó volt. Jó ha a kezelést vagy a kórházban vagy a beteg lakásán végezzük ; ambulans beteget a nagy fájdalom és gyuladás elriaszt és többé nem jelentkezik. A jequirity adagja még nincs meghatározva, különben az okozott gyuladás foka függ a kötőhártya állapotától: a kevéssé megváltozott kötőhártya erősen — a heges kevésbbé reagál. Moura Brazil Amerikában már egy év óta használja a jequirityt mint extractumot, melyből 20 egrmot old fel vízben. Moura extractuma ismeretlen. A friss forrázat mikroskopikus vizsgálásánál kettős contourú sejteket láttak szemcsézett protoplasmával; a magvak és ezek között kicsi, fényes granulák voltak, melyek mozogtak. Régi forrázatban a granulák, vagy jobban mondva conideák mellett, mikroskopikus növény miceliumának spóráit és csöveit látták. A conjunctiváról levett diphtheritikus hártya genysejtekből állott, melyeket fibrina tartott össze ; a hártyák olyan conideákkal voltak fedve, milyeneket friss forrázatban találtak. Vízben maceráit hártyák szürletében több spóra és cső volt, ezek erősebben voltak kifejlődve és hasonlítottak a mikrokokkusokhoz. Ezenkívül voltak olyan spórahalmazok, melyek zoogleához hasonlítottak. W. azt hiszi, hogy növény fermentum a ható anyag, mely a kötőhártya-granulatiókat szétroncsolja. (Kiin. Monatsbl. 1883. jan.) Szabó és Qttava. — A hályog mesterséges érlelése, pupilla felszabadítás (korelysis), a mellső tok kivonása. Förster tnr. Boroszlóban. — Szerző tapasztalása szerint a tokbemetszés nem gyakorol feltűnően siettető befolyást a hályog megérésére. Az ő eljárása abban áll hogy iridektomia előrebocsátása után gyöngéden surolgatja, dőrzsölgeti a corneát egy izomhorog tompa
