Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-12-31 / 6. szám
132 — 131 — ticák minő befolyással bírnak a folyadékcserére. Nyúlnak fecskendeztem bőre alá 20% fluorescein oldatból 2—4 Pravaz-féle fecskendőt, későbben gyomrába is bekebleztem jó adagot; de a a szemen mégis csak a kötőhártya csekély színezése állt elő. Fecskendeztem továbbá óvatosan (a szemhéjon át, mert ha ez a conjunctiván át történik, kiszivárog) az üvegtestbe ugyanolyan anyagot; ekkor az Ehrlich által látott vonal (Szemészet 5. sz. Szemelvények) a pupilla területén nem jelentkezett, de ha a befecskendésnél erős nyomást fejtettem ki, akkor az gyönyörű fűzöld színben jelentkezett. A csarnokvíz kieresztése szintén okozó momentum a mellső képleteknek színezésére. Minthogy nekem nem sikerült a csarnokvíz regeneratióját ezen festék segélyével észlelhetővé tenni, azért kiváncsi vagyok hogyan fogja majd Schöler ezen kérdés ígért kidolgozását intézni. Talán rendelkezik oly fluorescáló készítmény fölött, melynek bőraláfecskendése is előidézheti a mellső csarnok színezését. Megjegyzendőnek tartom még azt, hogy midőn a fluorescéint a szemre csepp alakjában használtam akkor a cornea néhány perez múlva diffuse szineződött meg, míg ha a csarnokviz az üvegtest felől színeződött meg, akkor a cornea tiszta maradt. Az eserin pharmakodynamikus tulajdonságaiból hátra volna még az egész szervezetre ható erejét (émelygés, sőt hányás, reszketés) azután az orbicularisra történőt (homlok- s halántéktáji fájdalmak) s egyébb tulajdonságait elősorolni, de mivel ezek a szer használásában csak mint ellenjavaslatok szerepelhetnek, azért itt bővebben nem fejtegetem őket. Elértem dolgozatom utolsó pontját. Az eserin hasznosságát bizonyos kóralakoknál bizonyítja azon körülmény, hogy az szemkórodánkon hosszú évek során át vétetett igénybe, mi bizonyára nem történt volna, ha kedvező eredményeket nem lett volna képes feltüntetni. Az esetek többségében glaucoma és prolapsus iridis ellen használtatott jó sikerrel ; első esetben a már fejtegetett nyomás csökkentő hatás miatt vagy Schlegel szerint (i. m. 182.) a szem összes izmaira történő összehúzó tulajdonsága s az abból eredő nyomáscsökkenés miatt, második esetben ezen tulajdonsága mellett még mechanikus, látaszűkitő hatása miatt is. Alkalmazását általánosítani nincs sem okunk sem szükségünk, elég ha az észszerű indicatiók alapján nyúlunk hozzá. Ilyen értelemben talált az számtalanszor alkalmazást a kórodán fekvő és bejáró betegek többféle bajánál. Schulek tanár szóbeli nyilatkozatából tudom, hogy ő ezen szert már Kolozsvárt és Bécsben is az Arlt-féle klinikán alkalmazta, de én a következő statistikai összeállításban csak a kortörténetekben feljegyzett eseteket sorolom föl. Ezen összeállitás szerint 2980 fekvő beteg közt 8 év alatt 169 glaucomaeset fordult elő, melyből 69 kezeltetett eserinnel s pedig úgy, hogy ezen gyógyszer mint adjuvans hozzájárult az állandóbb eredményű műtéthez, a többi eset vagy csak iridectomiával, vagy ezzel és újabb időben pilocarpinnal s végre elkerülhetetlen esetben enucleatióval is. A glaucomás esetek, melyekben eserin alkalmaztatott, a többi esetekkel együtt 103-ra rúgnak s magukban véve is elégségesek az eserin hasznos voltának illustráiására. A m. kir. egyetem szemkórosztályán 8 éven át előfordult glaucoma esetek száma a következő kimutatásban van részletezve : év fekvő beteg glaucoma í) 1874/5 — 272 — 16. 2) 1875/6 255 — 16. 3) 1876/7 — 343 — 14. 4) 1877/8 — 313 — 16. 5) 1878/9 — 338 13-6) 1879/80 — 360 26. 7) 1880/81 végéig 639 43-rS«9--- a — 9 2 Az eserin alkalmazás a következő esetekben történt. A 2. évben 2 hypermetropiás esetben atropin vizsgálat után calabar alkalmaztatott, 1 esetben pedig cicatrix adhaerens miatt sphincterotomia későbben iridectomia történt és eserin adatott. A g. évben 3 glaucoma esetben történt iridectomia és eserin alkalmazás, 2 esetben paresis accommodativánál villamozás és eserin, 1 esetben blennorrhoea cum prolapsu iridis miatt punctio és eserin, végre 1 esetben hydromeningitisnél atropinra T-{-2 állott be, mire eserin a rendes szemfeszességet visszaállította. A 4• évben használatba vétetett az eserin iridectomia mellett 4 glaucomás esetben, s 1 blennorrhoea cum prolapsu esetben. Az 5. évben 9 glaucomás esetben történt iridectomia és eserin becseppentés, 3 esetben blennorrhoea cum prolapsu s 1 esetben pannus lympliaticus et keratokele cum prolapsu miatt punctio és eserin cseppentés, végre 1 esetben prolapsus iridis tramaticusnál csak eserin használtatott. A 6. évben 15 glaucomás s 1 macula corneae esetben iridectomia és eserin volt használva, továbbá 1-szer blennorrhoea cum prolapsu, 1-szer prolapsus traumaticus s 1-szer prolapsus ex ulcere miatt történt punctio és eserin; 1-szer ulcus miatt csak eserin, valamint 1-szer paresis accomodativánál atropinvizsgálat után eserin használtatott ; végre 1-szer staphyloma partiale corneae miatt iridectomia s atropin adagolás után nyomás emelkedés lépett fel, melyet eserin megszüntetett. A 7. évben iridectomia s eserin alkalmaztatott 28 glaucomás esetben, 2-ben csak eserin, 1 blennorrhoeahoz hozzászegődött prolapsus esetben punctio és eserin, 1 másik hasonló esetben valamint staphyloma corneae 1 esetében szintén csak eserin, végre 1 esetben discissio cataractae secundariae utókezelése alatt a teke kemény lett s fájdalmak léptek fel, eseriure mindez megszűnt. A 8 évben glaucomás esetben az iridectomia előtt és után eserin alkalmaztatott, 1 esetben selerotomia és eserin, 1 cataracta glaucomatosa extractiója után szintén eserin, torábbá 3 esetben hol blennorrhoeahoz prolapsus szegődött csak eserin, 1 hasonló esetben punctio és eserin végre 1 esetben prolapsus miatt prolapsus-lemetszés történt és utána eserin jött használatba. Befejezésül Balogh tanár úrnak tartozom köszönetét kifejezni, mert szívélyes készséggel engedett helyt saját intézetében nyúl kísérleteim tevésére; Schulek tanárral, mint tanácsadómmal szemben pedig legyen szabad saját szavaival élnem: „mindaddig míg az emberi ész megnyugvást nem tűrő tudvágya a szem kicsiny területén is meg nem szűnik új és új kérdéseket vetni fel és fokonkint megoldani," addig én sem tehetek le azon óhajról, hogy egyes kérdések felvilágosításához erőm szerint ne járuljak. A keratoconusról két eset kapcsán. Csapodi István dr., klinikai gyakornoktól. A szem fénytörési rendellenességei sorában alig van érdekesebb alakulás, mint az úgy megjelenésének sajátszerűsége valamint fejlődésének s voltaképeni mivoltának titokszerűsége által kiváló keratoconus. Az eddigi megfigyeléseknek és vizsgálatoknak nem volt egyéb eredményük, mint hogy a régi fölfogást, mely a Himlytől származó hyperkeratosis elnevezés szerint a cornea szövetének gyarapodását tételezte föl, megdöntötték. Kiderült, hogy a cornea közepi részei a corneához képest csak egy harmad rész vastagságúak. E szerint tehát a szaruhártya közepi részeinek elvékonyodásával van dolgunk, mely azok kitágulását, előre tolakodását eredményezte. De hát mi okozza az elvékonyodást, mi a kitágulást, miért domborodik ki a cornea épen bizonyos typus szerint ? E kérdésekre kielégítő feleletet nem kapunk. Megfejtésül nem fogadhatom ! el Mauthner nézetét, mely szerint ő, úgy látszik, a szembeli nyomás növekedését tartja lényegesnek, legalább eseteiről hangsúlyozza, hogy mindegyik keratoconusos szem feszülése a rendesnél nagyobb volt. Csak két esetet figyelhettem eddigelé meg, s ez nem jogosíthat föl, hogy a nagyobb feszülés lehetőségét tagadjam, de nem mulaszthatom el, hogy nem hivatkozzam Graele Albrechtra, Arltra és Schweiggerre, akik a keratoconus kifejlődésére a szembeli feszülés nagyobbodását ' nem tartják szükségesnek s a cornea kitágulását szövete ellenálló képességének csökkenése mellett a rendes szembeli feszülésből származtatják. A nagyobb feszülés kétségtelenül elősegítheti kifejlődését; de a tartós szemkeményedésről tudjuk, hogy annak az idegelemekre —■ legalább általános fölfogásunk szerint — sorvasztóan kellene hatni. Arra az eshetőleges ellenvetésre, hogy hiszen a táguló cornea a nyomás elől kitér, azt kell kiemelnem, hogy mihelyt fölötlőbb a keményedés, máris annak a jele, hogy a tágulás a szembeli nyomás növekedését nem kompenzálja, a mint hogy myopiás szemben is fejlődhetik glaukoma. A keratoconus kifejlődése egészen észrevétlenül indul meg a 15 — 25 éves korban; ki szokott fejlődni mind a két szemen, bár nem egyszerre s nem egyenlő fokban ; fejlődése nem folytonos, megállapodhatik meg újra tova haladhat, anélkül azonban, hogy valaha a cornea önkéntes áttörését tapasztalták volna; a gyuladás szokott tüneteinek hiával van, a cornea átlátszósága is csak később a tágulat csúcsán zavarodik meg minden izgalom nélkül. Följegyzésekből ezeket az adatokat lehet összeszedni. És valljon ezek alapján kijelölhetjük-e a keratoconus helyét a szem bajainak sorában ? Szöveti elváltozásokat szokásos gyuladás-
