Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-12-31 / 6. szám

125

126

szorít siet búcsuzás előtt elmondani kifogásait. Hályogműtőttnek még több panasza van, de ez nem tartóztat, hogy máson ugyanúgy műtegyünk.

Végül még a kettős pupilla javára említhetem, hogy az ilyen szem másokra tetszőbb benyomást fog tenni, mint a közönséges iridectomiával operált, — valamint, hogy daczára a magában álló körizom-darab némileg megzavart beidegzésének, alkalom nyílik az iridodesisnek fénytani előnyeit kórtani hátrányai nélkül még inkább megközelíteni az által, hogy a régi pupillának netalán még fenálló zavaró működését időnkénti ártalmatlan pilocarpi n-becseppegtetések és velük eszközölt pupilla-szűkülések által mérsékeljük.

(Vége az I. számú értekezésnek.)

Az eserinről.

Irodalmi áttekintés, a szer fiharmakodynaruikus hatása általában és a véredényekre különösen, manó- és tonometria, következtetések a gyógy élj ár ás érdekében.

Creniceanu György dr., szemlcórodai gyakornoktól.

(Folytatás és vége.)

Mielőtt az eserin egy harmadik s pedig legfontosabb tulajdonságának tárgyalására t. i. az edényekre s az ezekkel szoros összefüggésben álló szemfeszesség — nemkülönben folyadékcserére való hatásának megbeszélésére áttérnék, rövid szemlének vetem alá az eserin- (és atropin)-hatásnak eddig tárgyalt két módját, azaz hatását a szivárványhártya mozgásaira és az alkalmazkodási viszonyokra, felsorolván az ide vonatkozó elméleteket is.

Mindjárt kezdetül megjegyezhetem, hogy ezen elméletek száma oly nagy, hogy alig lehet bennük kiigazodni, s ez annyit jelent, hogy idáig még nem állíttatott fel ellenérvmentes elmélet. Ezeknek rendezésére indított azon magam elé tűzött kérdés, hogy mely esetekben áll elő myosis, s melyekben mydriasis ? Myosis előáll: i. eserinre1), 2. n. oculomotorius izgatásra, 3. n. sympathicus átmetszésre, 4. gerinczagybajnál az ú. n. myosis spinalis, 5. a mellső szemteke-loboknál, ú. m. keratitis, iritis, erőművi behatások stb., 7. a csarnokvíz kifolyása után, 7. álomban és chloroform-bóditáskor, 8. együttérző működés (consensus),

9. erős világításnál, 10. közelbenézésnél, xi. az akarat bizonyos foka, helyesebben erős világításnak vagy közelbenézésnek képzelete, 12. hypermetropia, 13. öregeknél s 14. kilégzésnél. — Mydriasis oka lehet: 1. atropin2), 2. n. sympathicus izgatása, 3. n. oculomotorius átmetszése, 4. agybántalmak pl. dagok, epilepsia stb., 5. paralysis oculom. et corporis ciliaris, 6. amaurosis, 7. részletes mydriasis, jobban mondva prolapsus iridis vízmentes csarnoknál sebtátongáskor, 8. félelem, 9. concensus, 10. világosság-hiány, 11. távolbanézés, 12. akarat, 13. myopia, 14, glaucoma, 15. gyermekeknél s 16. mély belégzésnél.

Mindezen pontokra a következő elméletek valamelyikével felelhetünk, melyeket részint összeállítva (Argyll Robertson8), Drouin4), Simonovitsch Rosa5), részint szétszórtan említve találtam az irodalomban.

1. Némelyek (Weber, Biffi, Cramer, Ruiter) szerint az atropin úgy hat, hogy általa a n. oculomotorius bénittatik, míg a n. sympathicus izgattatik6). Ugyanezen elméletnek hódol Meuriot pályadíjazott munkájában’), nemkülönben Stelhvag is8). Budge6) úgymint Donders (i. m. 498) a n. sympathicus atropin általi iz’) Azelőtt kísértve volt a nicotin, coniin, extractum aconiti, daphne mezereum, digitalin és morphium, mely utóbbi az alkalmazkodást is fokozta. Donders, Die Anomalien der Refr. u. Accom. 1865, 525. 1. Újabb időben a muscarinnal tett kísérletek bizonyítják, hogy e szer kiváló hatással bir az alkalmazkodási készülékre. A pilocarpin különösen azért jó myoticum, mert a szemet nem izgatja annyira, mint az eserin, azonban hatása messze marad el az eserinétől.

2) Ide tartozik a hyosciamin, daturin s több növénynedv a solonaceák családjából. Újabb időben a homatropin és duboisin használata forog kérdésben. Az elsővel a „Szemészet“ 1880, 1. és 2. száma is foglalkozott.

s) Edinburg Med. Journ. 1869. ; ref. Annál d’Oculist, 1870. 123. 1.

4) De la pupille, anatomie, physiologie, semiologie, 1876. 123. 1.

5) Archiv f. Augen u. Ohrenheilkunde, 1874. 26. 1.

6) Budge, Ueber die Bewegung der Iris, 1855. 182. 1.

’) Annál. d’Oculísl. 1868. 180. 1.

8) Der intraoculare Druck, 1868. 93. 1.

gatását kétségbe vonja és az irisben dúczsejtek létezését sejti. Analog de ellenkező hatású működést tételez fel Graefe Albrecht a kalabarról’), noha ő ezt bizonyos tartózkodással teszi, mondván, hogy ha a sokat tanulmányozott látatágitók kérdése annyi ideig maradhatott ellenvetéses (controvers), akkor alkalmasint az új szerre sem vár más sors. A kísérleti élettan csakugyan, mint Graefe ezt sejtette, ezen tekintetben még mai nap sem szolgáltatott minden kétséget kizáró adatokat. Még újabb időben is legtöbben ezen elméletet fogadják el. Schöman szerint2) az eserin azon készülékeket izgatja, melyeket az atropin gyengit; Rampoldi3) az alkalmazkodási készülékről szólva, hasonlóképen úgy nyilatkozik, hogy az eserin a n. oculomotoriusra izgatólag, a sympathicusra bénitólag hat.

2. Egy másik elmélet szerint az atropin és eserin nem az idegekre, hanem egyenesen az izmokra hat (Avicenna, Ruisch, Ludvig4) stb.); tehát az atropin bénítja a sphinctert, vagy talán egyúttal izgatja a sugárizmot is, míg az eserin ellenkező irányban működik.

3. E két elméletből sok variáns eredhet s eredt is. Ugyanis némelyek szerint csakis a sphincter viszi a főszerepet; fokozott működése vagy lankadtsága képes látaszükületet vagy tágulatot létrehozni. Grünhagen és követői a dilatator pupilláét egyszerűen tagadják5); ide számítandó Hall, Hampeln (Inaug. diss. 1869.) Samkowy (Plüger’s Archiv f. die gesammt Physiologie IX. 339. 1.), Bessau (Inaug. diss. 1879.) stbek nézete, mely szerint az atropinmydriasis az oculom. végeinek (a sphincterben) bénulásán s az iris alapanyagának saját ruganyos feszességén alapszik6). Argyll Robertson (i. m.), kinek nézetét Grünhagen saját állításának megerősítésére kölcsön veszi, a myosis spinalist veszi segítségül az iris— mozgások megmagyarázására. E bajnál látaszükület támad, a hátgerinczből a nyald sympathicushoz s innen a dilatatorhoz haladó rostok bénulása által. Mások szerint pl. az atropin hatása nem állana egyébben, mint abban, hogy a sugaras rostokat összehúzódásra készteti (Bell), vagy a mint Warlomont7) és Laurent8) mondja, a sympathicust izgatja. Az eserinről Frater, Bernstein- Dogill, Müller (Med. Centralblatt 1863. 869. 1., 1866. 453. l.r 1869. 799. 1.) állítják, hogy látaszükületet a sympathicus (dilatator) bénulása utján idéz elő. Ezen álláspontot még újabb időben Galezowski foglalja el9) mondván, hogy „az eserin erélyes hatással bír egyrészt a szem síma izomrostjaira, az irist (tán pupillát !) szűkítő idegekre és az edényeket tágító rostokra“ (Weber), másrészt a nagy sympathicus idegrostjait bénítja. Graefe (i. m.. 118. 1.), Donders (i. m. 520. 1.), valamint újabb időben Harnak10) s többen az eserin hatásmódjáról szólva kijelentik, hogy az eserin kétség nélkül a sphinctert izgatja. Ezen határozott állítás daczára

j Guaita11) így vélekedik, hogy az eserin csak a 3. idegpárra hat izgatólag. Donders szerint itt is az atropin elméletnél említett dúczsejtek közbenjárása oda fűződik a sphincter izgatásához; Harnak pedig akképen okoskodik, hogy a sphinctert ellátó oculom.. a centrum részéről állandó reflectoricus izgalom alatt van s ha hozzá még az eserin izgató hatása jön, látaszükület származik, mert habár az eserin a látatágitó izomrostokra is izgatólag hat, mégis ezen izgatás le nem győzi a sokkal erősebb zárizmot. Martin-Damourette (Journ. de Therapie, 1874.) kísérletet tett eserinnel egy óra előtt kimúlt egyénnek szemén, mire erős myosis állt elő ; ő ezen tényből azon következtetést vonja, hogy az idegnél későbben elhaló izomra (constrictor pupillae) történhetett csak izgató hatás12 *). Schlegel18) szintén a sugárizom görcsös összehúzódásából származtatja az eserin-myosist.

*) Archiv f. Opthalmologie 9. kötet 3. 118. 1.

2) Archiv f. Anatom, u. Physiolog. 1880. 334. 1.

3) Annali di Ottalmolog. 1879.

4) Annales d’Oculist. 1870. 123. 1.

5) Virchow’s Archiv f. path. Anat. u. Physiologie. 1864. 504. 1.

6) Ezen elmélet rövid megbirálása az ellenbirálattal együtt található Xagel, Jahresbericht der Opthalm. 1870. folyamában 164. 1.

’) Annál. d’Oculist. 1863. II. 93.

8) De l’hyosciamin et de la daturine 1870. ref. Jahresbericht für Ophthalm. 1871. 134. 1.

9) Recueil d’Ophthalm. 1879. 222. 1.

10) Klebs Archiv f. exp. Path. u. Pharm. XII. 4.

n) Annali die Ottalm. 1880. 8. 1.

12) Borelli azt tapasztalta, hogy 16—24 órával a halál után sem az

atropin sem az eserin már nem hat a pupillára s azért ezen szerek jó szol-