Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-12-31 / 6. szám
127 — 128 — 4- Hogy az irismozgások még bonyolultabb viszonyokon alapulnak, mint a minőket a különféle hvpothesisek feltüntetnek, azt azon körülmény is eléggé bizonyítja, hogy az irismozgásokat előidéző, az elméletekben említett idegeken kívül, u. m. az oculomotorius és sympathicuson kívül még más idegágak is működnek. Balogh (Untersuchungen zur Naturlehre von Moleschott VIII. 423. 1.) Vulpian* 1), Oehl és Guttmann kimutatták, hogy nemcsak a nyaki sympathicustól, hanem a központi idegrendszertől is, névleg a nyúltagy mellső végén levő centrum dilatatortól haladnak látatágitó idegrostok az irishez a trigeminuson vagy (Gasserféle) duczán át. Alighanem azok járnak el leghelyesebben, kik az iris mozgási tüneményeit többféle tényezőknek tulajdonítják. 5. Egy másik elmélet értelmében az edények tágulása vagy szűkülése idéz elő látaszükületet vagy tágulást (Fabricius ab Aquapendente, Flemming, Mosso2 3) stb.). Stellwag-®) az atropinmydriasist akképen magyarázza, hogy a sphincter iridis és a sugárizom bénulása mellett még a dilatator mozgató idegeire és az edényizomzatra izgatás történik. Drouin (i. m. 165) bár azon elmélethez hajol, mely szerint a mydriasis a 3-dik idegpár, míg a myosis a sympathicus hűdésének következménye, mégis mivel az nem terjeszthető ki minden eset megmagyarázására, azért ő azt az edények duzzadásán (turgescence des vaisseaux) alapuló elmélettel párosítja. Különben ő Mosso álláspontját foglalván el, nagy jelentőséget tulajdonít az irisedények mibenlétének és a látát az agybeli vérkeringés manometerjének tekinti, mondván : Si on a pu dire que l’oeil est le miroir de l’äme, je crois qu’on pourrait dire avec plus de justesse, que la pupille est le manométre de la circulation cérébrale (i. m. 211). 6. Én a lencsén történő változásoknak bizonyos befolyást tulajdonítok az irismozgásokra. Helmholtz óta tudjuk, hogy alkalmazkodásnál a lencse mellső felülete előredomborodik és a pupilla egyidejűleg szűkül. Budge (i. m. 144) azonban nem tartja helyesnek ezen tényből azon magyarázatot kivonni, hogy a lencse a pupilla szűkülésében vagy tágulásában szereppel bírna. Én úgy fogom fel a doigot, hogy alkalmazkodáskor a sugártesttel a látaszükitő izom szintén beidegeztetik, azonkívül pedig a lencse az összehúzódott sugártest által hátrafelé húzatik, miáltal a mellső csarnokban több tér származik, melyet azután a kitáguló irislap tölt be4). Megjegyzem, hogy ezen elmélkedés nem akar külön hypothesis lenni, hanem csak mint járulékos momentum az ideg- és izomelméletekhez kíván szerepelni. Ez jól egyezik össze a közel- és távolnézésnél, szintúgy a myopia- és hypermetropiánál előjövő pupillaváltozásokkal, s talán a punctio után fellépő látaszükület is nemcsak izgalomból (Stellwag5) szerint) vagy odatapadásból (Adhäsion, Budge, i. m. 66.) volna magyarázható. Erűmért6 *) az alkalmazkodási készüléket háromféle izomrostokból állónak mondja, állítván, hogy a körös izom a sugártestet a lencse széle felé húzza, sőt még az érhártyát is mellfelé vongálja. De vájjon ekkor nem vongáltatik-e a lencse-rendszer hátrafelé ? a mibő) a myopiások mellső csarnokának mélyebb volta volna magyarázható a lencse erősebb domborodása daczára, melyet Erűmért (i. m. 420. 1.) más úton magyaráz. Közel feküdt a gondolat, hogy ha széles discissiós tűvel a sclerán át a lencse hátsó lapjáig jutok s arra nyomást gyakoriok, a fejtegetett értelemben látaváltozás jön létre. Ez létre is jött, de korántsem oly feltűnően, mint azt vártam, a mit annak tulajdonítok, hogy az eszgálatot tehetnek a halál constatálására. 16 óránál előbb (kivételesen 24) az említett szerek úgy hatnak, mint élőn. (Giornale d’ottalmologia italiano. 1869. ref. Annál. d’Oculistique 1870. II. 250. 1.) 1S) Nagel Mittheilungen aus der ophtalm. Klinik zu Tübingen 1.159.1. 1) Acad. de sciences 1878. ref. Centralblatt f. p. Augenheilkunde 1878. 175. 1. 2) Sui movimenti idraulici deli’ iride et suli’ azione dei mezzi che ,servono a dilatare od a restringere la pupilla. Torino, 1875. (Drouin i. m. 147. 1.) 3) Alig. Wiener med. Zeitung, 1872. ref. Nagel, Jahresbericht, 1872. 140. 1.) 4) Mohr az eserin befolyását az alkalmazkodási készülékre egyenesen onnan származtatja, hogy a lencse vastagsági átmérőjének öregbedése mellett, a lencse eleinte még előre is tolatik s csak későbben a sugárnyujtványok duzzadásával lép hátra. (Archiv f. Ophth. 1877. II. 169. 1.) 6) Der intraoculare Druck und die Innervations-Verhältnisse der Iris, 1868. 97. 1. 6) Archiv f. Augenheilkunde 1881. 418. 1. köz által okozott izgalom zavarólag hatott. Fabricius ab Aquapendente a szembe, vizet fecskendezett be, mire látatágulás jelentkezett, mit ő annak tulajdonít, hogy az edények összenyomattak (talán glaucománál is így van ez). Mikor éu az üvegtestbe víz helyett más folyadékot (fiuoresce'int, mint lejebb következni fog) fecskendeztem be, nem jutottam az imént említett jelenségre. Annak kiderítésére, hogy az eserin minő hatással bír az irishez menő idegekre, következő kísérletet tettem. Tóth Lajos dr. gyógyszertani assistens szives volt előttem nyúlnál a nyaki sympathicust felkeresni, mire az élettani intézetben szerzett volt jártasságot. Ekkor az ideget villamos árammal izgattuk, miközben az ugyanazon oldali eserinezett szemet figyeltük meg s azt láttuk, hogy a láta meglehetősen kitágult; tehát a sympathicus nem lehetett eserin által bénítva. Ezen ténynyel vág össze Donders (i. m. 520. 1.) azon kísérlete is, mely szerint az eserin a látát sympathicus átmetszésre még inkább szűkíti. Hogy azonban még jobban kitűnjék, miszerint az eserin hatása nem a sympathicussal, hanem az oculomotoriussal áll oki összefüggésben, Warlomont véleménye szerint1) az oculomotoriust kellene átmetszeni (a mi nem könnyű), miáltal az élettan ezen pontja felvilágosodnék. Ezen czél elérésében szerencsémet próbáltam, noha más oldalról is instruálva voltam a kísérlet nehézségéről. Ugyanis Cyon2), midőn az oculomotorius átmetszési módját leírja többek közt azt mondja, hogy ezen ideg átmetszése a koponyaür felnyitása nélkül majdnem sohasem sikerül, mert a sulcus caroticusban levő artéria carotis internának sértése elkerülhetlen. Éti ezen ideg topographicus helyzetéről több bonczolásnak szánt nyúlhullán szereztem magamnak tájékozást s a kísérlet tevésekor is egy ilyen praeparatum állott szemem előtt. Cl. Bemard módjára (Legons sur la physiolog. et la path, du syst. nerv. 1858. II. 90. 1.), ki ezen ideget csak átszakitotta tompa horoggal, iparkodtam azt neurotommal átmetszeni. A beszúrás azon kis gödröcskében történt, mely a külső szemzugnál lejebb s közelebb a külhalljárathoz kitapintható, azután a kést úgy vezettem, hogy a sella turcica szélét érintettem s ennek mentén lesülyesztettem ; itt van az oculomotorius a dura mater redőjének mellső felületén. Három nyúlon tettem ezen kísérletet. Az elsőnél bizonyos tartózkodással ejtettem a metszést s mégis az állat egyet sikított, mi arra mutat, hogy a trigeminus is érintetett. Két hét múlva a nyúl bonczolásra került, amikor bebizonyult, hogy a metszés úgy a trigeminust, mint az oculomotoriust érte, de át nem metszette egyiket sem. Innen magyarázható az, hogy azon nyúlon életben az oculomotorius átmetszése után előállani szokott tünetek: tekemozgatlanság, látatágulat s ptosis, hiányoztak s így ezen esetben czélomat el nem értem. A második nyúlon hatalmasabb metszést ejtettem, mire nagyfokú myosis jött létre, mely jelenség párhuzamban az állat sikításával megint azt bizonyítja, hogy a trigeminus is kés alá került, azonkívül az állat fejének hátraemelésével agyalapi vérzést gyaníttatott. Hogy az állat kísérletem számára ne menjen tökéletesen kárba, atropint cseppegtettem szemébe, mire láttam, hogy a láta parányival sem tágult ki, a minek történnie kellett volna, ha az atropin a sympathicust izgatni képes. A harmadik nyúlnál, noha kiméletesb metszést tettem, mégis előállt agyalapi vérzés s így felhagytam azon reménynyel, hogy az oculomotorius átme tszése koponyafelnyitás nélkül sikerüljön ; a koponyaürt felnyitni s azután az ideget átmetszeni czélomnak nem felelt volna meg. Ezen thema elhagyása előtt még a fent elsorolt mydriasis és myosis esetek egynémelyükének megfejtésére tartom szükségesnek visszatérni, mivel nem mindegyik magyarázható meg az imént tárgyalt elméletek alapján. Hogy álom s chloroformbódítás alatt a pupilla szűkül, azt akképen lehet megmagyarázni — ha I Chauveau (compt. rend. 1861. II. 581.) elméletét elfogadjuk — [ hogy éber állapotban a külvilág sokoldalú benyomásai az emberi testre hatva, a sympathicust, mint látatágítót izgatják, mi által a sphincter pupillae, mely mindig összehúzódnék, ellensúiyoztatik, azaz, hogy létrejön a normális u. n. dilatatio reflectorica8). Ha a külvilági benyomások felfüggesztettek, szűkül a láta, mert a n. oculomotorius úgyis több erőt fejt ki, mint a sympathicus, azon x) Annales d’Oculist. I860. II. 98. 1. 2) Methodik der physiol, Experimente u. Vivisectionen 1876. 510, I. 3) Bessau Inaug. dissert. 1879. 6. 1.
